Nadrágszíj-igazítás

Többszörösen megosztottak a publicisták a Gyurcsány-csomag néven elhíresült megszorító intézkedésekkel kapcsolatban. Abban egyetértés van, hogy az elmúlt évek rossz gazdaságpolitikája sodorta nehéz helyzetbe az országot, de abban már nem egyeznek az álláspontok, hogy mikor kezdődött a félrecsúszás. A jobboldali véleményformálók egyértelműen elutasítják a megszorításokat, a baloldali újságírók különbözőképpen ítélik meg a csomagot, egyes publicisták pedig üdvözlik a lépéseket, csak keveslik a strukturális, kiadáscsökkentő reformokat a bevételnövelő intézkedések számához képest.

 

A választások után a kormánypártok megszorításokkal láttak hozzá a költségvetés kiigazításához. Ennek eredményeképpen megszületett Új Egyensúly program, amely bevételnövelő és – kisebb mértékben - kiadáscsökkentő intézkedéseket tartalmaz. A parlament által elfogadott program szerint augusztustól, illetve szeptembertől jelentősen emelkedik a gáz és a villany ára, növekszik a személyi jövedelemadó felső kulcsa, a középső áfakulcs 15-ről 20 százalékra nő, illetve emelkedik bizonyos termékek (pl. alkohol, cigaretta) ára. Bevezették a 4 százalékos szolidaritási adót, felsőoktatásban az úgynevezett fejlesztési részhozzájárulást és szigorítani fogják a nyugdíjazás feltételeit. A költségvetés rendbehozatala különösen sürgetővé vált, hiszen szeptember elsejét jelölte meg az Európai Bizottság az úgynevezett konvergenciaprogram benyújtásának határidejeként. A konvergenciaprogram tervezet, amely célja, hogy tájékoztassa az Európai Bizottságot arról, hogy fogja Magyarország felzárkóztatni gazdaságát az EU által kívánatosnak tartott szintre. Ezzel az ország teljesítené a maastrichti kritériumokat, amivel lehetőség nyílna az euró bevezetésére.

 

 

Publicisztikák

Ugró Miklós: Fajlagosan és komplexen (Magyar Nemzet, augusztus 15.) Római Róbert: Éretlen gyümölcs (Népszabadság, augusztus 16.) Somai Miklós: Mi várható a megszorításoktól? (Népszava, augusztus 22.) Nánási Tamás: Meghajlott gerincek (Magyar Nemzet, augusztus 23.) Magyar Hírlap: Valami moccant? (Magyar Hírlap, augusztus 24.) Hazafi Zsolt: A kormány tornádója: Változás 2006 (Hírszerző, augusztus 24.) Bolgár György: Tizenkettő egy tucat (Népszava, augusztus 25.)

 

Az intézkedések hatalmas port kavartak, hónapok óta a megszorításokról szól a magyar politikai élet. A Fidesz szerint a rendszerváltás óta először történt nyílt és szervezett politikai hazugság. A párt aláirásgyűjtést indított a Jó reggelt, Magyarország! nevet viselő kiáltványa mellett, és szeptember 23-ra, az önkormányzati választások finisére nagygyűlést hirdetett meg a Hősök Terére. Az MSZP és az SZDSZ között sem volt

teljes az egyetértés, különösen az egykulcsos adó és az egészségügyi reform területén tér el a két kormányzó párt véleménye, ugyanakkor a megszorításokat szükséges rossznak tartják, a Fidesz felhívását pedig populista adatgyűjtésként aposztrofálták. Az MDF szerint az Új Egyensúly program koncepciótlan és eredményeit tekintve kétséges. Időközben elkészült a konvergenciaprogram, amely nem tartalmaz euróbevezetési céldátumot. A Fidesz szerint a program rossz irányba viszi az országot, az MDF szerint a liberálisoknak fel kellett volna bontaniuk a koalíciót, hiszen feltételük volt az euró 2010-es bevezetése. A megszorító intézkedések jelentős része szeptember 1-től lép életbe, és ez komoly hatással lehet az október eleji önkormányzati választásokra.

Ugró Miklós: Fajlagosan és komplexen (Magyar Nemzet, augusztus 15.) A Gyurcsány-csomag intézkedései jobban sújtják a szegényeket, mint a gazdagokat. A konvergenciaprogram újabb mellébeszélések sorozata. Mindegy, hiszen Gyurcsány Ferenc bármelyik fórumon azt mondhat, amit akar, nincsen következménye.

 

(…) Szánom-bánom rettentő vétkemet, feltételeztem a derék Veres János pénzügyminiszterről, hogy legorombítja minisztériumi beosztottjait, akik egy hatástanulmányban azt fejtegették, miszerint a gyurcsányi megszorítások jobban sújtják a szegényeket, mint a gazdagokat. Nos, tévedtem.

 

(…) Igazság szerint még jobban rettegek attól, hogy ez a „fajlagos” meg „komplex” mellébeszélés az unió pénzügyi illetékeseit sem hatja meg. Röpke két héten belül Brüsszelbe kéne küldeni a magyar konvergenciaprogramot, ám a jelek szerint az is csak amolyan komplex módon nézve, kvázi értelemszerűen meg fajlagosan van kész. A magyar konvergenciaprogram a létező szociáldemokrácia kivételes, semmivel össze nem vethető szellemi terméke. Egyediségét jelzi, hogy pillanatnyilag érvényben lévő lényegét, Lendvai Ildikón kívül, élő ember (még Gyurcsány meg Veres János sem!) nem fogta fel.

 

(…) Az elmúlt két év tapasztalatai azt jelzik, Gyurcsány bármely fórumon azt mondhat, amit akar. Ha kijelentené, hogy az eurót a múlt héten bevezették hazákban, igazának bizonyítására felsorakozna a frakció, az úgymond független sajtó, sőt, az első sokk elmúltával az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja is. Meg kell tanulni „fajlagosan, értelemszerűen” és „komplexen” nézni a világot, ha lesz még világ, amire egyáltalán rámeredhetünk.

 

Római Róbert: Éretlen gyümölcs (Népszabadság, augusztus 16.) Valószínű, hogy elsősorban a bankszektor profitált a kormány rossz gazdaságpolitikájából, ettől még furcsa ötlet megadóztatni egy ágazatot pusztán azért, mert sikeres. A racionális banki érvekre egyelőre kevés az ellenérv.

 

(…) Normális ember aligha sajnálta a 2001 óta állami tőgyön gömbölyödő bankokat, amiért átmenetileg rájuk osztották a fejőstehén szerepét - persze csak formálisan, hisz a szektor kiemelkedő jövedelmezőségének mozgatórugója máig az állami pénzszórás maradt. Valószínűleg egyetlen más ágazat sem profitált annyit fél évtized rossz gazdaságpolitikájából, mint a bankszektor. Érthető tehát, ha egy szimpátiatüntetés a megszorításokra panaszkodó bankárok mellett nem sokakat vinne az utcára az érintetteken kívül.

 

(…) A pénzügyi egyensúly felbomlása a bankokat is sújtja, a kiigazítás tehát a pénzügyi ágazatnak is elemi érdeke. Ezért nem túl nagy ár a bankadót megfizetni, még akkor sem, ha egy ágazatra pusztán a jó jövedelmezősége miatt többletterheket róni valóban különös gondolat. . Az "extraprofitot" letörni ugyanis egy versenypiacon - márpedig a bankszektor a maga több mint harminc szereplőjével ilyen - nem az állam feladata, hanem az ügyfeleké, akik, megtehetnék bár, mégsem válogatnak.

 

(…) Az árat nem csak a bankoknak nehéz megfizetni akkor, ha nem látják, hogy a tőlük várt áldozatoknak meglesz a gyümölcse. A megszorításoknak értelmet adni pedig nem az ő feladatuk.

 

Somai Miklós: Mi várható a megszorításoktól? (Népszava, augusztus 22.) Írország példáján látjuk, milyen „ez a modernkori kapitalizmus: a termelékenység növekedésének hasznából csak a gazdagok gazdagodnak tovább. A dagállyal csak a yachtok emelkednek…"

 

(…) Mindenki boldog…Mindenki? Nos, azért mindenki nem. Például a lakosság négyötöde nem feltétlenül az. Igaz, nőtt a reálbér, több a (zömmel hitelből vett) új autó, és rengeteg mobiltelefon fogy. Terjedőben a szélessávú internetezés. A médiából áradnak a szlogenek: "Olcsó állam, olcsó bér, alacsony adók, vállalkozói szellem, piac..." Folyik az agymosás!

 

(…) De hát, mi a baj? Talán elfelejtették közölni a lakossággal - mármint a bérből, fizetésből, nyugdíjból stb. élő többséggel -, hogy a modernizáció, a gazdasági felemelkedés árát kizárólag ők fogják megfizetni? Hogy gyakorlatilag megszűnnek az önkormányzati bölcsődék, óvodák, és a szülők bérük ötödéért rosszul felszerelt, sokszor képzetlen pedagógusok által működtetett magánintézményekbe kénytelenek adni a gyermekeiket? Hogy a felnőttoktatás szinte elhal, s az egy tanárra jutó diákok száma az OECD-ben Törökország, Mexikó és Dél-Korea után a legmagasabbra emelkedik?

 

(…) Eközben, az időről-időre kipattanó botrányokból mindenki láthatja, mekkora az összefonódás a pénzügyi, gazdasági és politikai vezetés között; milyen szoros az együttműködés az elit adóelkerülési akcióiban, korrupciós pénze tisztára mosásában. Az adóhivatal mégsem jár el, az ügyészség mégsem emel vádat, a bíróságok mégsem büntetnek. Ilyen, ilyen is a "kelta tigris". Mert hogy Írországról van szó. Nem említettem volna?

 

Nánási Tamás: Meghajlott gerincek (Magyar Nemzet, augusztus 23.) Az Idősügyi Tanács megszavazta a nyugdíjasokat megszorító konvergenciaprogramot, ezzel tanúsítva, hogy nem képviseli az idősek érdekét. A kormány az érdekképviselet gyenge vagy egyáltalán nem létező ellenállása miatt azt csinálhat, ami akar - megszorít.

 

(…) érthetetlen, hogy miért sújtják a megszorítócsomaggal saját szavazóikat is, szinte elviselhetetlenné téve a nehéz körülmények között élő idősek hétköznapjait. Vajon politikai öngyilkosságra készülne a kormány? Természetesen ez az, ami a legkevésbé hihető. A rejtély magyarázata ennél jóval egyszerűbb. Arról van szó, hogy a kabinet lényegében azt tesz a nyugdíjasokkal, amit csak akar. Nem kell számolnia ugyanis azzal, hogy az érintettek érdekeit képviselő szervezetek bármi ellen is tiltakoznának. Sőt, boldogan támogatnak minden olyan lépést, amelyik csökkenti az idős emberek jövedelmeit. Hiszik vagy sem, szó szerint ez történt tegnap. Az Idősügyi Tanács – mint a hivatalos nyilatkozatokból megtudhattuk – örömmel adta áldását a konvergenciaprogramra.

 

(…) Azt még a kötelező párthűség számlájára írta az ember, amikor tisztességben megőszült szocialista honatyák bizonygatják, hogy a nyugdíjas-társadalom megértéssel és együttérzéssel figyeli a kormány pénzbegyűjtő erőfeszítéseit. Azt viszont már döbbenettel figyeli az ember, amikor az érdekvédelem hivatalos szereplői ölelkeznek boldogan a kabinettel. Mire gondolhatnak ilyenkor? Mert azokra, akiket képviselniük kellene, biztosan nem.

 

(…) Itt tartunk most. S csak reménykedhetünk abban, hogy ma a munkavállalók másként szólnak majd a kormány elképzeléseiről, a szakszervezetek átlépnek saját árnyékukon.

Magyar Hírlap: Valami moccant? (Magyar Hírlap, augusztus 24.) Meg kell szüntetni a 13. havi nyugdíjat, mert ami nincs, abból nem lehet osztogatni, és hitelből fedezzük. Az ebből befolyt összeget pedig a versenyképesség növelésére kellene fordítani. Mindez fontos lépés lenne a csőd elkerülése végett.

 

Valami végre elkezdődik a közigazgatásban. Legalábbis erre utal az a munkaanyag, amely a köztisztviselők bérezésének gyökeres átalakítását taglalja. A teljesítményarányos bérezés bevezetése régi szándék a közigazgatásban, ám eddig hiányzott a teljesítményméréshez szükséges mutatók kidolgozása meg persze – és nem utolsósorban – a politikai akarat.

 

(…) Az egyik legjelentősebb feladat például az automatikusan járó 13. havi fizetés megszüntetése. Az elképzelések szerint az így felszabaduló pénzeket lehet majd a teljesítmények elismerésére fordítani, talán éppen 13. havi bér formájában, ahogy a versenyszférában elfogadott gyakorlat.Nem vitatjuk persze, a plusz egyhavi bér, illetve a főtisztviselői elitkar felszámolása minden bizonnyal elégedetlenséget szül a közigazgatásban, elvégre az évtizedek alatt megszerzett előnyöket nyirbálja meg. Ugyanakkor a rugalmas bérezés valódi alternatívát jelenthet a pályakezdő fiataloknak vagy akár a versenyszférából érkezőknek.

 

(…) És ha már ilyen nagy reformhangulatba ringattuk magunkat, feltennénk még egy kényes kérdést: megengedheti-e magának a társadalom – meg a költségvetés –, hogy automatikusan és mindenkinek járó 13. havi nyugdíjakat álljon? Tény, a nyugdíjakat nem lehet semmilyen teljesítményhez kötni, viszont észre kellene már venni: a nincsből nagyon nehéz folyamatosan osztogatni. Ma pedig ez a helyzet: a mai nyugdíjasok 13. havi nyugdíját – kis túlzással – már a még meg sem születettek nevére felvett hitelekből állják. De ez talán már csak egy újabb lépés lehet, a gazdaságnak jót tenne már az is, ha a most vázoltakat megvalósítanák.

 

Hazafi Zsolt: A kormány tornádója: Változás 2006 (Hírszerző, augusztus 24.) „A zajban érdemes észrevenni, hogy (talán) ez lesz az első kormány, amely – édes mindegy, hogy szívből-e vagy kényszerből – strukturális reformokat hajt végre. A piaci szemlélet, a valós, tényszerű költségekhez való közelítés valódi fordulatot sejtet.”

 

(…) Véget ért a korábbi kormányzatok által évtizedek óta gyakorolt "szent" hagyomány, amikor a reformok elcsalhatók, kommunikációs zsonglőrködéssel lehazudhatók voltak. Magyarország olyannyira elvesztette hitelét, hogy a szeptember 1-jén Brüsszelnek benyújtandó konvergencia-programnak reális gazdasági pályát és valódi intézményi átalakításokat kell tartalmaznia, ráadásul a választási- és kormányprogramokkal szemben most mindezt be kell tartani.

 

(…) A közalkalmazotti illetménytáblához is hozzányúlnak. Valóban hazug és képmutató rendszer az, ahol egy semmittevő, egész nap csak kávézgató, trécselő bürokrata a teljesítményétől függetlenül ugyanannyit keresett, meglopva ezzel az adófizetőket, mint például a lelkét kitevő, hajtós kollégája. A magyar hivatalok működéséről mindenkinek több rémtörténete van. Minden változásért kiált. További közhelyek: tarthatatlan a helyzet az egészségügyben, a szociális ellátásokban, a közszolgáltatások terén. A magyar államot meg kell újítani. Ez viszont pökhendi és nagyképű kommunikációval nem fog menni. Alig hallani arról, hogy mitől és miért lesz jobb, ha bevezetik a reformokat, például a vizitdíjat.

 

(…) Nehéz akkor, ha úgy tűnik, mintha az egész reformosdit négy-öt ember találta volna ki. Mintha a kormány valami titokzatos lovagrend lenne, amely néha csepegtet (szivárogtat) némi információt arról, mit kever a konyhájában (képzavar).

 

Bolgár György: Tizenkettő egy tucat (Népszava, augusztus 25.) A megszorító csomag végét jelentheti annak a sérelmekre építő politikának, amellyel azt sugallták a választók felé, hogy merhetünk nagyok lenni. Csakhogy ehhez nem volt meg a kellő gazdasági hátterünk. Most láthatjuk, Magyarország csak egy ország a sok európai között, nem szabad a reálisnál nagyobb álmokat dédelgetnünk, mert az csődhöz vezet.

 

(…) Megszorító csomag, új egyensúly, konvergencia-program, akármilyen leánykori nevén emlegetjük is, a kínos, kényszerű takarékosság és a realitások évei jönnek. Méghozzá alapvetően azért, mert a magyar társadalom és a magyar politikai elit éveken át egyaránt elhitte és elhitette, hogy kitörhetünk saját korlátaink közül, hogy igenis különlegesek vagyunk, és végre eljött az ideje a régi igazságtalanságok orvoslásának is. Nem egyszerű (vagy bonyolult) gazdaságpolitikai hibáról vagy hibák sorozatáról volt szó, hanem arról a szemléletről, amely a kismagyarból nagymagyart akart csinálni. Orbán politikai értelemben is, nemcsak gazdaságilag, Medgyessy a veszélyes szomszédpolitikai vizekről hazaevezve csak az életszínvonalban. Nem sikerült, mert nem sikerülhetett.

 

(…) Mert azt se felejtsük el emlékezetünkbe idézni, hogy a nagyszabású, 2001-2002-es osztogatással egy időben Orbán Viktor kezdte el a fenomenális ígérgetést is, amikor a Fidesz kongresszusán kilátásba helyezte, hogy a következő négy évben duplájára emelik a béreket. Medgyessy és a szocialista párt a következő választás előtt állt: vagy azt mondják, hogy ez irtózatos és felelőtlen baromság, vagy azt, hogy ekkorát ugyan nem emelünk és nem mindenkinek, de 50 százalékot a közalkalmazottaknak igen.

 

(…) És most nem hiszünk a szemünknek. Pedig végre ideje lenne tudomásul venni, hogy Magyarország csak egy ország a sok európai közül. Semmi különös, ha tetszik, tizenkettő egy tucat. Nincs természeti kincsünk, nincs tengeri kikötőnk és erre épülő kereskedelmünk, területünk kicsi, ezért nem vagyunk megkerülhetetlenek a szó fizikai, közlekedési értelmében sem, gazdaságunk maximum közepesen fejlett, nem vagyunk az élen semmiben sem.

 

(…) A megszorító csomag alkalmat ad arra, hogy fölébredjünk vágyálmainkból. Jó reggelt, Magyarország!