A válság nem a választás napján ér véget

Az elmúlt egy hét bővelkedett a hazugságról és a felelősségről szóló morális igazságokban. Gyurcsány Ferenc beszédéről és a békésnek induló, de hamar elfajuló demonstrációkról a közvélemény-kutatások ellentmondásos eredményeket mutatnak. A rendkívüli történések ugyanakkor mégis az önkormányzati kampányt jelentik, és biztosan nagy hatást gyakorolnak a szavazók döntésére. Győztest hirdetni azonban nagy valószínűséggel még október 1-jén sem lehet.

Orbán Viktornak bizonyos értelemben igaza van: az önkormányzati kampány valóban olyan intenzitással robbant be a nyilvánosságba, mintha egy országgyűlési választás újabb fordulójáról lenne szó. Nem arról van szó, hogy a demonstrációk és rendbontások utalnának erre, mindezeknek egyre inkább már csak nyilvánosságkezelési szempontból van jelentősége a pártok számára. A kampány utolsó szakasza azzal kezdődött el, hogy Orbán Viktor kommunikációja hirtelen pozitív irányba fordult, és egyazon nyilatkozatán belül is visszatérően ismételgeti a béke, nyugalom és megoldás szavakat, miközben a híradók, a kereskedelmi médiumok bulvárműsorai és a bulvárlapok tele vannak az utcai harcok képeivel és következményeivel. Miközben tehát a legnagyobb figyelemmel kísért médiumokban a rendkívüli helyzet jelenik meg, Orbán Viktor már a megoldásról beszél, a kormányoldal eközben még csak keresi a lehetőséget, hogy a nehezen érthető védekezés mellett átfordítsa a helyzetet.

A rendbontás kezelésével a kormány a nyilvánosságban még a televízió székháza elleni tüntetés éjjelén szenvedett kudarcot. A történtek a médiának lehetőséget adtak arra, hogy hiányolják a határozott fellépést, tehát elmarasztalták a hatóságokat, és így a kormányt, mert nem végezte el feladatát. Az ellenzék pedig erre hivatkozva állítja, hogy a kormány valójában nem is akarta megakadályozni az ostromot, mert – vette át elemzők megállapítását Orbán Viktor – a rendbontás, az elszabaduló utcai demonstráció árt a Fidesznek. Az azóta készült ellentmondásos közvélemény-kutatások alapján sem lehet azonban megítélni, hogy melyik tényező hat majd inkább a választókra: Gyurcsány Ferenc beszéde vagy az, hogy az emberek összekapcsolják az utcán történteket Orbán Viktorral.

A nyilvánosságra került beszéddel kapcsolatos forgatókönyvek, a kiszivárogtatásról kialakult vita egyre inkább azt mutatja, hogy mindkét fél tudott a felvételről, mindkét fél készült az annak következtében kirobbanó vitára, de arra már sem a kormány, sem a Fidesz nem volt felkészülve, hogy kezelje az utcai történéseket. A történések így összességében biztosan mindkét félnek komoly károkat okoztak, függetlenül az önkormányzati választás eredményeitől. Orbán Viktor számára gondot okozhat, hogy a Fidesz kezdeményezései, illetve a radikálisok követelései nem csupán szavakban, hanem személyeken keresztül is összekapcsolódnak egymással, ami azt mutatja, hogy a pártelnök továbbra sem mondhat le a Fidesztől jobbra álló politikai erőkről, ami nem kis részben Orbán Viktor pártelnöki pozíciójának stabilitását is biztosítja. Ennek megfelelően a Fidesz nem is törekedett arra, hogy látványosan csillapítsa a kedélyeket, ami könnyen támadhatóvá tette a párt és a radikálisok kapcsolatát.

Gyurcsány Ferenc számára a nyilvánosságra került beszéd kiemelt részlete súlyos imázsproblémát jelenthet a továbbiakban: az inkább kedvező külföldi fogadtatás mellett sem sikerült egyértelműen tisztázni beismerését a hazai közvélemény előtt. Az imázsprobléma politikai problémát jelent: egy „hazudozó miniszterelnök" számára nehéz feladatot jelent a következő évek szigorú gazdaságpolitikájának végrehajtása, mert az elfogadtatását az ellenzék és a külső szereplők személyére utalva újra és újra megkérdőjelezhetik.

A beszéd nyilvánosságra kerülésével kezdődő konfliktus nem csupán az utcai demonstrációk miatt eszkalálódott. Orbán Viktor látványosan kerüli, hogy Gyurcsány Ferenc nevét kimondja, a Fidesz nem tekinti politikailag létezőnek a miniszterelnököt, és már mint csak egy majdani büntetőper vádlottjaként, illetve „beteges hazudozóként” beszél róla. Ezzel azonban egyre inkább egy újabb Gyurcsány vagy Orbán párharcot teremt, amivel a szavazók számára valóban az országgyűlési kampányhoz hasonló helyzetet hoz létre. Orbán Viktor megoldása annak elkerülésére, hogy vele szemben szavazzanak ugyancsak hasonló a korábbiakhoz: a szakértő kormányra vonatkozó javaslattal hangsúlyozza, hogy nem ő kerülne a miniszterelnöki székbe, ahogyan a tavaszi két forduló között is lemondott a miniszterelnök-jelöltségről.

Orbán Viktor szerda esti interjúja óta, valamint a nagygyűlés lemondásával egyértelművé vált, hogy a Fidesz központi üzenete a békesség, a nyugalom megteremtése és a kialakult helyzet megoldása. Az ellenzéki párt eközben a kormányra tolja át a rendzavarásokért a felelősséget, arra hivatkozva, hogy a békés tüntetés mellett kialakult rendzavarást a kormány alig tudja felszámolni, és a Fidesz nagygyűlését sem tudja biztosítani. Ebben a helyzetben az együttműködésről beszélni, ahogyan Orbán Viktor teszi, egyszerre szolgálja Gyurcsány Ferenc pozíciójának meggyengítését, valamint a Fidesz válság-megoldó képességének kiemelését.

A válság azonban a szereplők nyilatkozatait figyelembe véve szerint nem oldódhat meg: a felmérések szerint előre jelezhető ellenzéki győzelem könnyen patthelyzetet okozhat, hiszen önmagán és saját MSZP-SZDSZ többségén kívül más nem kényszerítheti Gyurcsány Ferencet lemondásra. A Fidesz egyszerre helyezett tehát maga elé egy meglehetősen magas és kockázatos, valamint egy elég alacsony mércét: utóbbi az, hogy a párt szerint a miniszterelnök sorsáról a megyei közgyűlési, pártlistákra leadott szavazatok döntenek, az azonban jelentősen emeli a tétet, hogy ennek következményeként Gyurcsány Ferenc távozását jelölte meg a párt. Ez a patthelyzet azonban jelentősen különbözik attól, ami „szakértői” (ám mindenkor politikai döntéseket hozó) kormányok megalakításához szokott vezetni: a megoldás a változatlanul meglévő parlamenti többségtől, illetve a Fidesz parlamenti és parlamenten kívüli stratégiájától függ.