Mélyülő árkok, tartós demonstráció

A Kossuth-téren a tüntetés másnap is folytatódott. Sólyom László köztársasági elnök, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, és Szili Katalin házelnök közös nyilatkozatban ítélték el az eseményeket. Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke szerdai nemzetközi sajtótájékoztatóján kijelentette: amennyiben az önkormányzati választásokon az kormány nem kap bizalmat, úgy parlamenti pártoknak új, szakértői kormányt kell alakítaniuk. Este ismét zavargások történtek, ezúttal az Oktogon környékén. Másnap, szeptember 21-én szerdán a Fidesz-MPSZ lemondta korábban bejelentett, szeptember 23-i tüntetését. esti interjújában pedig Orbán Viktor a miniszterelnököt "beteges hazudozónak" nevezte és bűncselekmények elkövetésével vádolta. A parlament előtt a tüntetések tovább folytatódtak, további erőszakos eseményekre azonban már nem került sor.

 

Kuncze Gábor, a SZDSZ elnöke pénteki sajtótájékoztatóján kijelentette: a Fidesz-MPSZ asszisztál az alkotmányos rend megdöntéséhez. Orbán Viktor Budapestre akkreditált nagykövetekkel találkozott, akik előtt ismét megerősítette: szakértői kormány megalapításában látja a helyzet megoldását. Szombaton a parlament előtt közel tizenötezer ember gyűlt össze, és a felszólalók között volt Schmitt Pál, a Fidesz-MPSZ alelnöke, valamint Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre is. A tüntetés békésen zajlott. Vasárnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kijelentette: nem érti ,mit keresnek a jobbközép politikusok a szélsőséges tüntetők között, és nem lenne szabad a jobboldalnak együttműködnie a III. Magyar Köztársaság megdöntését megkísérlő erőkkel. A Fidesz közleményben tudatta, hogy véleménye szerint a szocialisták és a szabaddemokraták érdekében áll a nyugtalanság és az erőszak szítása Magyarországon, valamit felszólították Gyurcsány Ferencet, hogy vonja vissza provokátorait az utcáról. Dávid Ibolya, az MDF elnöke szánalmasnak nevezte a Fidesz-MPSZ kommunikációját.

 

Tihanyi Örs: Hazugság után aljasság (Magyar Nemzet, szeptember 21.)   A népszerűségi mutatóit tekintve mélypontra került szocialista párt kampánystábjának eddigi legmerészebb húzása a beszéd nyilvánosságra hozása. Ennek célja az ellenzéki tábor megvadítása, valamilyen jóvátehetetlen akció kiprovokálása volt. A higgadt jobboldali szavazók nem sétálhatnak bele abba a csapdába, amit a gyurcsányi aljasság állított fel az ellenzék számára.

Bármi is történt a háttérben, Gyurcsány felkészülten várta az év botránykazettájának nyilvánosságra kerülését. Az előre eltervezett provokáció gyanúját erősíti, hogy a kormánysajtóban az elmúlt napokban több olyan nagylélegzetű írás is megjelent, amiknek tartalma, az ordenáré kirohanásokat leszámítva, az öszödi tanácskozáson elhangzottakra rímel. A vezető baloldali napilap szeptember 18-i, hétfői számának Fórum rovatában olvasható a Haladás vs. maradás címmel megjelent elemzés, melynek szerzője természetesen Gyurcsány Ferenc. A propagandairomány tartalma alapján akár a vasárnap megismert beszéd finomított változatának is felfogható.

 

(...) Gyurcsány Ferenc egy személyben Jago, Tartuffe és III. Richárd. Alattomos és kiszámíthatatlanul veszélyes cselszövő, akinek képmutató szóvirágai még mindig képesek megtéveszteni az MSZP Orgonjait és Madame Pernelle-jeit. Nem szabad alábecsülni ravaszságát. A miniszterelnöki székből való kibillentése azonban kizárólag alkotmányos eszközökkel történhet.”

 

 

 

Uj Péter: Szép volt Feri! (Index szeptember 21.)   "Te a trambulinról hugyoztad teli a medencét, Feri, és ugrottál rögtön egy indiánfejest bele. Most tapsolni kéne? (...) Neked le kéne mondani, Feri, ez zicher. Ez az egyetlen dolog, ami most biztosnak tűnik.”

Csodálkozol, Feri, hogy most nem szeretnek tégedet? Hogy nem értik? Nem érted, Feri, hogy miért pont rajtad akadnak ki, aki épp felmondani készül a hazugsággyárban? Hát azért, amiért nem a mellúszás közben stikában vízbehugyozókat pofozta föl az úszómester a Sportban, hanem Mórickát, aki a trambulinról hugyozott bele. Te a trambulinról hugyoztad teli a medencét, Feri, és ugrottál rögtön egy indiánfejest bele. Most tapsolni kéne?

 

(...) Mit vártál? Hogy katartikus zokogás közepette bocsát meg neked mennyei atyád és néped? Hahó, baszki, ez egy ország, nem valami karizmatikus kisegyház külvárosi rendezvénye.(...) Neked le kéne mondani, Feri, ez zicher. Ez az egyetlen dolog, ami most biztosnak tűnik.

 

 

 

Bolgár György: Melegedő Polgárháború (Népszava, szeptember 22.) A zavargások következményei súlyosak. A romló gazdasági pozíció, az elmaradó befektetések, a csökkenő életszínvonal, a felelőtlen utcai politizálás árát az ország lakossága fogja megfizetni. A zsigeri gyűlölet hosszú évekre állandósulhat, a „hideg polgárháború” melegedni kezd. Az események hátterében pedig a Fidesz és a híveit utcára szólító Orbán Viktor áll.

A 2002-es választási csalás vádjának állandó életben tartása, a polgári körök létrehozása és bevetésre való felkészítése, a kormány csaló, majd illegitim voltának állandó sulykolása, valamint az állandó összekacsintás és a gyakori nyílt szövetkezés a szélsőjobb, nacionalista csoportokkal. A Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülése már csak a szikra volt: az a beintés, amelyre országszerte mozgásba lendültek az utcai erők.”

 

(...) Miután azonban két egymás utáni választáson a társadalom nagyobbik része úgy érezte, hogy létében is fenyegetik, és ezért leszavazta a Fideszt, Orbán elhatározta a döntő ütközetet. Folyamatosan kilépve az alkotmányos keretekből arra tüzelte híveit, hogy hajtsák el a kormányt valahogyan, ha már a választásokon ez nem volt lehetséges. Önkormányzati vétójogot követelt a parlament fölött, szakértői kormányt, miközben a parlamentben biztos kormánytöbbség van, népszavazásnak kiáltotta ki a helyi választásokat, és csütörtökig az utcán tartotta az embereket, holott neki is tudnia kell, hogy abban a pillanatban, amint egy kezelhetetlen konfliktus nyomán az utca döntési helyzetbe kerül, és leválthat egy kormányt, a demokrácia kerül életveszélybe.

 

 

 

Síklaki István: Utak a hazugságtól a zavargásig (Magyar Hírlap, szeptember 22.)   Gyurcsány Ferenc kimondta, amit mindenki tudott, felrúgva ezzel a politikai játékszabályokat. Az ellenzék pedig az utcai politizálás eszkalációjára készül már huzamosabb ideje, és mindez jó ürügyet kínált a mozgósításhoz. Az elszabadult indulatok mélyen rejlő oka, hogy a miniszterelnök elismerte, hogy a politikusok hazudtak, és a protestálók ezt nem képesek elismerni saját politikusaikról.

(...) a hazugság nyílt bevallása megrendíti a demokráciába vetett bizalmat. És a nem bevallása? Kimondatlanul ez a dilemma ott motoszkál azoknak a fejében is, akik felháborodtak. Hiszen józan perceikben még a rajongó ellenzékiek is tudják, hogy az általuk követett politikusok is hazudtak, még ha számukra találnak is mentséget. Azaz, nem egészen tiszta a felháborodó lelkiismerete.

 

(...) Az igazán súlyos problémát az okozza, hogy azok, akik a lelkük mélyén azért is haragudtak rettentően Gyurcsányra, mert explicitté tette, hogy a politikusok hazudnak, őket viszont nem viszi rá a lélek, hogy a saját politikusaikról is nyíltan vállalják ezt, cinkos örömmel vették, hogy jön egy banda, amely kitölti a pusztító indulatokat, amit a "jól nevelt" polgár nem tehet meg. A média tette a dolgát, küldte a sokkoló képeket, természeténél fogva még fel is nagyítva az események súlyát. Ez, az arra hajlamot érzőknek követendő példaként szolgál, és mozgósít.(...) Magyarországon újnak számító politikai magatartásforma született”

 

 

 

Nagy Ágoston: A söpredék nem győzhet (Hírszerző, szeptember 22.) A miniszterelnök nem mondhat le, mert azzal a csőcselék tetteit legitimálná. A kormány leváltását szorgalmazó tüntetők csak további cselekvésre bíztatják az utcán randalírozó csürhét.

A Fidesznek az MTV-székházban ragadt Navracsics Tibor kellett ahhoz, hogy nyíltan elhatárolódjon a tüntetők – legalábbis erőszakos részétől. Az események határozott kiállást követeltek, amely azonban Orbánék részéről elmaradt.

 

(...) Tétovázásuk érezhetően egy politikai hazárdjáték része, melyben még most is azon hezitálnak, hány zsetonnal szálljanak be a rulettjátszmába. Szombati tüntetésük sorsáról való döntést a lehető legtovább húzták, és nem tudjuk, elvi vagy "pragmatikus" döntést hoztak-e (pl. nézzük meg, hány ember lesz a Hősök terén).

 

 

Bayer Zsolt: Tizenkét pont (Magyar Nemzet, szeptember 23.)   „Gyurcsány Ferenc odapiszkított az ország asztalának kellős közepére. Most pedig egy elmebeteg mosolyával és határozottságával kanalakat osztogat, és meg van sértődve, hogy az ország fintorog.(...) A mögötte álló médiaelit (...) arról győzködi az országot, hogy ne fintorogjunk, lássunk hozzá, mégpedig mosolyogva. Ez a médiaelit le akar számolni Orbán Viktorral és a Fidesszel.”

Az országban lassan egy hete tartanak a tiltakozó akciók, megmozdulások. Ezek néhány alkalommal - legsúlyosabban a Magyar Televíziónál - zavargásokba torkolltak. Az események nyilvánvalóvá tették, hogy a Magyar Köztársaság kormánya, az állam széthullófélben van, vagy már szét is hullott, rosszabb esetben a Magyar Köztársaság kormánya, az állam a titkosszolgálatok felhasználásával akciót hajt végre az ország lakossága ellen.

 

(...) Az utcán lévő tüntetőknek múlhatatlan felelőssége van abban, hogy soha, semmilyen körülmények között se lehessen őket összetéveszteni, összekeverni, egy lapon említeni a vandálokkal. Mert ha Gyurcsány Ferenccel az autógyújtogatók állnak szemben, akkor nem csináltunk semmit.

 

(...) Az ellenzék nem tehet úgy, mintha nem lenne hatodik napja több tízezer ember az utcán. Mert előbb-utóbb valamit majd mondani kell nekik. Ha nem, akkor azok fognak mondani nekik valamit, akiktől a Jóisten mentsen meg mindnyájunkat.

 

 

 

Torkos Matild: Megtisztulást (Magyar Nemzet, szeptember 23.)   A zavargások mögött a kormányzat áll. Egyértelmű provokációról van szó, melynek célja a békés polgárok demonstrációjának ellehetetlenítése. A balliberális média vezényszóra értékeli át az eseményeket. Hazugság az az álláspont, hogy a gazdaság és a nemzeti valuta stabilitása egyedül a Fidesz-tüntetés függvénye lenne.

Valakik nagyon megijedhettek a palackból kiszabadult szellem elsöprő erejétől. Igazán nem lepett meg, hogy a politikai tüntetéseken soha fel nem bukkanó garázda provokátorok mocskolták be a békés tüntetés tisztaságát

 

(...) Magyar Televízió elleni brutális terrortámadás résztvevői között a futballhuligánok mellett szép számmal képviseltették magukat civil öltözékbe vedlett hivatásos rendőrök és egy hivatásos katona is, hogy az éjjel zavargások egy csapásra félbemaradtak, amint a Fidesz bejelentette: mégsem tartja meg szombati kampányzáró nagygyűlését.

 

A forint árfolyama ezekben a napokban már nem az államháztartás hiányával, nem az állami adósságállományunk növekedésével, még csak nem is a miniszterelnök erkölcsi megsemmisülésével van szoros korrelációban, hanem azzal, hogy mit mond a Fidesz, (...) Ha tehát a belpolitikai helyzet szinte a robbanásig fokozódik, akkor az MSZP és cselédsajtója szerint meginog a forint, ha a Fidesz az alkotmányos jogával élve mindenáron kampányzáró nagygyűlést akar tartani, akkor zuhan a nemzeti valutánk árfolyama, ha enged a Fidesz, és lemondja a rendezvényét, rögtön erősödik a forint.

 

(...) Immár nem csupán a kormány dönti el, hogy mennyi demokratikus joggyakorlást engedélyez a népnek, hanem a nemzetközi pénzvilágra is tekintettel kellene lennünk(...) Ha az extraprofitot és a kamatot kell kiszivattyúzni az országból, akkor részesei vagyunk a globális világnak, de ha a nemzetközi pénzvilág és a hazai milliárdos elit bábkormánya népnyúzó megszorítócsomagot rak a nyakunkba, és lázadni merünk, akkor az a mi belügyünk.

 

 

 

Nagy N. Péter: Egy megdöbbentő hír (Népszabadság, szeptember 23.) „Törődik-e valaki azzal, hogy az országot olyan izgalmi állapotba kergeti, amelyben felelőtlenné válhat, mint sokan a hivatásos küzdők és a Kossuth téri önjelölt vallásalapítók közül?”

Ha a hazugság váltotta ki a politikai ellenfelek és támogatóik haragját, akkor most csak a becsület kristálytiszta hangján szólhatnának. Ha az ország morális és immár egzisztenciális állapotai miatti aggodalom mozgatná a szembenállókat, akkor legalább egy érvényes mondatot felkínáltak volna, amit nem egymáshoz vagy a felizzott harminc-negyvenezer emberhez,(...) hanem a többihez, legalább nyolcmillióhoz intéznének.

 

(...) Kuncze Gábor szerint a Fidesz asszisztál az alkotmányos rend megdöntésére irányuló kísérletekhez, a rendészeti miniszter szerint viszont Budapesten nyugalom van, de ez a hang elhal. A KDNP a csütörtök éjszakai nyugalom okát abban látja, hogy az MSZP visszarendelte provokátorait, ám Orbán Viktor is közli, hogy a tévé elleni őrjöngés végső soron szocialista akció volt.

 

 

Seszták Ágnes: Van-e élet nélküle? (Magyar Nemzet, szeptember 25.) A tüntetők morális okokból vannak az utcán, és ez egyértelműen a miniszterelnök felelőssége. A felháborodás teljesen jogos, hiszen a kormányzat elveszítette hitelességét.

Ott a rengeteg ember, és az istennek sem akarnak ökölre menni, rúgni, harapni, verekedni, randalírozni, gyújtogatni és akasztani. Kuncze és Lendvai mint két felhúzós kakukkos óra, zavartalanul darálják, hogy Orbán Viktor hívja vissza a csürhéjét az utcákról. Először is nem ő küldte oda, hanem Gyurcsány gyalázatos viselkedése váltotta ki az ország nagyobbik feléből az erkölcsi felháborodást. Ez a fogalom persze a szabad demokratáknak és a szocialistáknak semmit sem mond: bizonyítéka, hogy Hiller,Lendvai és Kuncze pajtások teljes bizalmukról biztosították a reggeltől estig és estétől éjjelig hazudozó Gyurcsány Ferencet.

 

(...) Támadj, ha vajas a fejed, bojkottáld a Hír TV-t, háborogj a kommentátoron, vádold meg az ellenzéket, rágalmazd meg az ellenzéki politikusokat, a rendőreiddel üttesd ki a fogát a vétlen járókelőknek, fogasd le az éjszakai buszmegállónál várakozókat, aztán, mint főpolgármester, verd a melledet, hogy te csinálod itt a rendet, miközben vandál csőcselékezel. Parancsold meg a pártbesúgóidnak, hogy írják össze, ki megy tüntetni az utcára, majd röhögj vidáman, hogy te csak az adódó lehetőséggel élsz.

 

 

Szász István: Nincs alku (Népszava, szeptember 25.) A tüntetők a magyar szélsőjobboldat képviselik, akikkel semmiféle megegyezésre nincsen lehetőség. A tisztességes demokraták számára most csak egy feladat lehet: nemet mondani, és ellent állni a szélsőjobboldal hatalmi törekvéseinek.

Tisztességes magyar demokratáknak - ők vannak az országban döntő többségben -, akik kénytelenek voltak megismerkedni azzal a 15-20 ezernél nem nagyobb gyülekezettel, amelyik a hétfői televíziós gyújtogatás után most alkalmi szónokaik szavaiban egyre radikalizálódik, s már nem tartózkodik a nyílt idegengyűlölő, antiszemita megnyilvánulásoktól sem, tudnia és érzékeltetnie kell - velük nincs alku ! Az ő követeléseikkel szemben a legitim magyar kormány egyetlen tagja és a legitim magyar parlament egyetlen tisztségviselője semmiben sem egyezkedhet, nem hátrálhat.

 

(...) A parlamenti ellenzéktől sajnos nem sok jót remélhetünk, bár az kétségkívül eredménynek tekinthető, hogy - persze kormányt gyalázó kijelentésekkel kísérve - visszalépett a szombati, több százezresre tervezett tüntetés megtartásától. Ennél többre nemigen számíthatunk azoktól, akik korábbi szélsőséges nyilatkozataikkal, egész magatartásukkal, a kormány illegitimitásának hangoztatásával mintegy megágyaztak a szélsőjobboldal botrányokozóinak.

 

 

 

Kósa András: Orbán Viktor hazugságai és a kettős leléptetés (Hírszerző, szeptember 25.)   "Orbán hazugságai természetesen nem mentik ellenfelei, kiemelten Gyurcsány Ferenc hasonló téren bemutatott egyre szánalmasabb produkcióit és ebből adódó hitelvesztését. Azt viszont igen, hogy a magyar demokrácia válsága nem kezelhető önmagában a kormányfő távozásával. A magyar politikai élet két erős emberének kettős leléptetésével talán még igen.”

„. A Fidesz elnöke évek alatt szisztematikus hazugság-világot épített maga és pártja köré – többek között ennek is köszönhető szavazótábora frusztráltsága, elkeseredettsége, indulata.”

 

„Fidesz elnöke pártdemokráciát hazudik abban a politikai alakulatban, amelyben mára talán már az is az ő személyes döntésétől függ, hogy rózsaszín vagy citromsárga guriga kerüljön a Visi Imre utcai székház mosdóiba. Orbán Viktor, ha akarja, megyei pártlistákat forgat fel, embereket emel magához, vagy hullajt a semmibe.”

 

„A legnagyobb hazugság azonban az, hogy Orbán Viktor olyan zárt világot kreált a maga és választói számára, amelyben a „nemzeti erők” jelentik a magyar politikai élet univerzumát, a baloldal és a liberálisok nem létezhetnek legitim módon, és ha esetleg választásokat nyernek, az csak valamilyen külső ördögi erő (választási csalás, hazugság) műve lehet; pontosabban az is csak illúzió, hogy ők egyáltalán többségben lehetnek és kormányozhatnak, hiszen – mint tudjuk a klasszikussá vált kiszólás óta – „a nemzet nem lehet ellenzékben”.”

 

 

Tóth Ákos: Orbán papírszobrai (Népszabadság, szeptember 25.) A Fidesz elnöke újra rendszerváltó pozícióba igyekszik manőverezni magát, miközben a régi, állampárti vezetők tűnnek fel körülötte. Azonban ez hazugság: most rendszerváltásnak álcázva az alkotmányos értékeket és intézményeket támadja, mindezt egy emberre, Gyurcsány Ferencre összpontosítva.

(...) Ebben az országban ugyanis senki nem ütközik meg azon, hogy ha sokan úgy érzik: képtelenek elviselni, hogy a miniszterelnök hazudik. Ebben az országban négyévente választásokat tartanak. Mindenki arra szavaz, akire, illetve amelyik pártra akar. Szabadon lehet követelni a miniszterelnök leváltását is. Le is lehet váltani - de csak és kizárólag törvényesen. Ennek megvan a helyszíne, s valóban a Kossuth téren, csakhogy egy épületben. Ezt úgy hívják: magyar parlament.

 

(...) Nagyon-nagyon összetett ez a hazugság. És ennek az összetettségnek a része minden, ami van: mert ami éjszaka a csőcseléké, az nappal a közéleté. Például amikor Áder János arra szólítja föl a miniszterelnököt, hogy ne kövessen el önmaga ellen álmerényletet, az maga a papírszobrokat idézően gátlástalan hazugság.

 

 

 

Magyar Hírlap: Régi Arcok (szeptember 25.) A magyar demokráciának valamiféle erkölcsi „new dealre”, megújulásra van szüksége, amit a politikusok hétvégi nyilatkozatáradata csak erősített. Azonban a Kossuth téren felszólaló szónokok névsora ezt nem tükrözi: a régi, állampárti vezetők teljesen alkalmatlanok erre.

(...) nem lepődtünk meg azon sem, hogy a Kossuth téri tüntetők a hétvégére már mindkét nagy párt vezetőit bírálták, e pontig úgy tűnik, mintha valóban ráéreztek volna a jelenlegi helyzetből kivezető utak talán legrokonszenvesebbikére.

 

(...) Amikor azonban a szónoki emelvényen már többszörösen bukott, az elmúlt években jóformán minden tábornál próbálkozó s mindenhonnan eltanácsolt volt kommunista vezetők jelennek meg, az egész helyzetet hirtelen egy abszurd komédia hangulata lengi be, s e pillanatban minden hitelesség elvész.