A koalíció szomorú vasárnapja

A szavazóurnák lezárást követően Sólyom László beszédet mondott, melyben lényegében felszólította a koalíciót, hogy az használja fel parlamenti többségét a miniszterelnök menesztésére. A választásokat követő sajtótájékoztatóján Orbán Viktor kijelentette, hogy „az MSZP történelmi vereséget szenvedett”. Szerinte a választáson „a polgárok a hivatalban lévő kormányfő alkalmasságáról is nyilatkoztak”, és „leváltották őt”. Október 2-án a miniszterelnök sajtótájékoztatóján bejelentette: bizalmi szavazást kezdeményez maga ellen, amely pénteken fog lezajlani. Orbán Viktor azonban „ócska trükknek” nevezve a bizalmi szavazást felszólította a koalíciós pártokat, hogy csütörtök 13 óráig mozdítsák el a kormány éléről Gyurcsány Ferencet, különben a Fidesz péntekre nagygyűlést hirdetet a Kossuth térre. A Fidesz elnökének helyzetértékelése szerint csak egy nemzeti egységkormány oldhatja meg a pénzügyi és erkölcsi válságot, és amennyiben a miniszterelnök a helyén marad, akkor a pénzügyi, gazdasági, morális és politikai válság elmélyüléséért egyedül az kormánypártokat terheli a felelősség. Az MSZP elnöksége ugyanakkor visszautasította Orbán Viktor ultimátumát és arra kérte a szocialisták parlamenti frakcióját, hogy a bizalmi szavazáson álljon Gyurcsány Ferenc mögé. Az SZDSZ szintén a miniszterelnök támogatásáról határozott.

A kormányfő kedden benyújtotta az Országgyűlésnek a bizalmi indítványt, melyben „az Országgyűlés bizalmi szavazásban is megnyilvánuló, szilárd támogatását kérte az Európai Unió részére benyújtott konvergenciaprogramban vázolt átfogó társadalmi és gazdasági reformprogram megvalósításához, a költségvetési egyensúly helyreállításához, továbbá az Új Magyarország Fejlesztési Programban szereplő nemzeti fejlesztési célkitűzések eléréséhez.” A Fidesz és a KDNP ugyanakkor bejelentette, hogy képviselőik nem vesznek részt a bizalmi szavazáson, mivel azt pusztán színjáték tartják.

(...) a lényegről Sólyom László nagyjából azt gondolja, amit Gyurcsány Ferenc kormánya, és az ellenkezőjét annak, amit az ellenzék vezére és fő erői képviselnek, amivel kampányoltak. Orbán Viktor legutóbbi nyilatkozatai is arra az állításra épültek, a Fidesz hivatalos programja ma is az, hogy a lakosság (pláne súlyos) megterhelése fölösleges, elfogadhatatlan, a lakosság terheit (adóit, járulékait) éppenséggel csökkenteni kell.

Megengedhetetlen a politikai jogok korlátozása azáltal, hogy nyilvántartást készítenek békés tüntetőkről" - mondja a köztársasági elnök, és igaza van. Amikor viszont az őt megválasztó képviselők politikai jogait korlátozták azáltal, hogy megfosztották őket szavazati joguk titkos gyakorlásának lehetőségétől, (...) Sólyom László úgy nyilatkozott, hogy a megválasztása mindenben megfelelt az alkotmányos követelményeknek. Mert előzetesen azt nyilatkozta, hogy ha nem így lesz, nem fogadja el az elnöki posztot. Kicsit eltekintett az igazság és az alkotmányosság szigorú képviseletétől annak érdekében, hogy utána hosszú ideig szigorúan képviselhesse az alkotmányos alapelveket.(...) Abban a pillanatban át kellett élnie azok dilemmáit, akik a közelmúltban úgy gondolták, hogy ha ők a választásokig megteszik és nyilvánosságra hozzák azt, amit az államháztartási egyensúly és a polgárok üdve szempontjából kell, akkor utána helyettük sokkal kevésbé hivatott őrzői lesznek az államháztartásnak.

(...) Mi tartjuk magunkat ahhoz, amit pénteken írtunk: nincs szó új korszakról, tegnap önkormányzati választások voltak Magyarországon, bár tény, az eredmények nem csupán az önkormányzatok által behatárolt területek munkáját tükrözték. Ám az a két hét, amit átéltünk, sokkolóan hatott, s rengeteg új kérdést felvetett, amelyet - ahogy mindent - mindkét tábor másként ítélt meg, ám a voksolás Magyarország térképét annyiban rajzolta át, amennyire azt a történések nélkül is várni lehetett - a népszerűtlen intézkedések népszerűtlenebbé tették a tavaszi győzteseket. A "szóba nem állás" luxusa megengedhető a szomszéddal, de nem fizetett honatyaként. (…) Egy politikus legnagyobb erénye a dialógusra való képesség. Döntésein, tettein kívül ez, s ennek eredményei, kitartása, illetve kompromisszumai kérhetők számon rajta.

(...) Sólyom László köztársasági elnök tegnap este hét óra után néhány perccel egy rövid beszédével kijelölte az utat az Országgyűlés számára, és - amennyiben a képviselők nem értenek a szóból - hetekre-hónapokra muníciót adott a Kossuth téri tüntetőknek. Az eredményekre való feszült várakozás hangsúlyos pillanatában elmondott rövid és világos beszédben az államfő kifejtette, hogy a miniszterelnök folyamatosan kitért az alapkérdés tisztázása elől, a megtisztulás elmaradt, az országszerte kialakuló békés tüntetések jogos felháborodásból születtek, és az emberek egészséges erkölcsi érzékét bizonyították.

(...) Azt is jegyezzük meg, hogy a tizenhat éve a fővárost vezető politikusnak nem sikerbit megszereznie az abszolút többséget a szavazatok csaknem felének megszámlálása után, sót ha az ellenzék szavazatai nem forgácsolódnak szanaszét, akkor ők adhatnák a főpolgármestert A kerületek esetében már sokat javított a Fidesz, a Fővárosi Közgyűlésben pedig patthelyzet van az ellenzék és a koalíció között, így ott is komoly vérveszteséget kénytelen elkönyvelni a balliberális oldal. A kétezerhatos önkormányzati választásokon polgármesterekre és önkormányzati-megyei képviselőkre szavaztunk, de tegnap este az is kiderült, hogy a miniszterelnöknek mennie kell. Valami azt súgja, izgalmas napok elé nézünk.

(...) A kiigazító, megszorító csomag a kormánytöbbség szerint az egyedül üdvözítő alternatíva jelenleg. A koalíció ennek a megvalósítására jött létre. Feltevésük szerint a drasztikus adó és áremelések szabadítanak majd meg bennünket a külső és a belső eladósodottságtól, mentenek meg az összeomlástól. Más programjuk nincs, és az Országgyűlés péntekre tervezett ülésnapjáig aligha lesz. S mert a program egyben Gyurcsány programja, bizalmat kell szavazniuk a miniszterelnöknek. Így látja ezt Gyurcsány Ferenc. Orbán Viktor pedig úgy, hogy hazug, ócska trükk a bizalmi szavazás. A Fidesz elnöke emiatt arra kérte a kormánytöbbséget: csütörtök délutánig nyújtsanak be bizalmatlansági indítványt a kormányfő ellen, különben a polgári erők sorozatosan tüntetni fognak a Parlament előtt. Ez alighanem az utolsó figyelmeztetés.

(…) Most azonban mindenképp lépni kell. A hét végén lezajlott önkormányzati választások eredménye azt jelzi: a társadalom is megintette a balliberális koalíciót. Ha politikusai sokáig hezitálnak, s nem menesztik a miniszterelnököt, akkor az erkölcsi, politikai, gazdasági válság alkotmányos krízissé fajul: új választásokat kell kiírni. A hon polgárai ugyanis nem tűrik el tovább a hazug miniszterelnököt és szégyenteljes kormányzását. Az emberek szeretnének demokratikus, jogállami viszonyok között élni. Ahol attól sem kell félni, hogy az erőszak-apparátus megsérti az emberi jogokat. Figyeli, nyilvántartja a tüntetőket, és hazug hivatkozással megakadályozza őket gyülekezési joguk gyakorlásában.

A szavazók többsége vasárnap abbeli határozott véleményét fogalmazta meg, hogy köszöni szépen, de nem kér a Gyurcsány-csomagból. Ami egyrészt érthető, mert ki akar több adót, magasabb árakat, elbocsátásokat. Persze, hogy senki. Különösen, ha ott egy szebb világ igézete, adó- és járulék-csökkentésekkel, kövér állami pénzek lebegtetésével. Másrészt, azért sajnos azzal is szembe kell néznünk, hogy ez a második lehetőség nem valós. Fájdalom, de úgy állnak a dolgok, hogy most fizetni kell.

(…) álljunk meg egy pillanatra. Az izgalom hevében persze elhangozhat olyasmi, hogy a magyar ember erre, meg arra nem adta fölhatalmazását, de azért azt ne feledjük, a parlamenti többség szilárd, nem változott - mitől is változna. Egy esetleges bizalmi szavazás majd fényesen bizonyítja ezt. Vagy idézzük fel az európai parlamenti választásokat, ahol a Fidesz szintén jobban szerepelt - vö. magyar ember és a kormány viszonya - aztán nem sokkal később mégiscsak a mai koalíciónak szavazott bizalmat.

(…) akárhogy is erőltetjük az agyunkat, nem jut eszünkbe egyetlen olyan érv sem, amely alapján Gyurcsány Ferencet és második kormányát morális értelemben züllöttebbnek kellene tartanunk akár az Orbán-, akár a Medgyessy-, akár az első Gyurcsány-kormánynál.

(...)a miniszterelnök mára klasszikussá vált Elkúrtuk-beszéde számunkra – többek között Sólyom László véleményével ellentétben – továbbra sem erkölcsi megsemmisülésének mérföldköve, hanem egy – egyelőre nem tudjuk, hova vezető – kísérlet az elmúlt évek egyik manipuláció-gyárának felszámolására. Amely kísérletből változatlanul hiányoljuk a felelősségvállalást, vagy legalábbis a felelősök megnevezésé.

Alaposan elfenekelte Gyurcsány Ferencet a morális kérdésekre roppant érzékeny magyar polgárság és a vele szövetséges proletariátus. Morál, az van itt. Még Sólyom László is kiszólt a vakondnadrágból, hogy morálnak lennie kell. Már megint olyan helyzetbe manőverezte magát, amiből az fog kiderülni, hogy elnök úr hiába pattog.

A kormány a helyén van. A parlamenti többség szilárd, az MSZP-frakció alighanem megértette az őszödi beszéd lényegét, hogy nincs más megoldás. Biztos szívják a fogukat, hogy ez a Gyurcsány így elkúrta a helyhatóságit, de tudják, hogy más viszont nem nyerte volna meg a parlamentit, pláne úgy, hogy valami nagyjából értelmes, végrehajtható programot is hoz magával. Most jön jól Gyurcsány kormányalakítási politikája: hogy a kormány maga a párt.

A népszerűség folyamatos fenntartása nem követelmény a kormányzáshoz. Nem is sikerült senkinek, olyan kormány nincsen, amelyet egy tetszőleges időpontban le lehetne váltani olyan alapon, hogy éppen népszerűtlenek. Ha ilyenkor el lehetne őket zavarni, ha havonta lenne választás, akkor kábé semmi esélye nem lenne a demokráciának a fennmaradásra.

Szavait csak úgy lehet érteni, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció legyen szíves új miniszterelnököt jelölni. Most ne keveredjünk abba bele, a magyar Alkotmány ad-e ilyen ötletadási jogot az elnöknek. Sólyom László ezt biztosan jobban tudja nálunk. Nézzük csak a politikai értelmét. A koalíció, tudjuk, kitart Gyurcsány Ferenc mellett. Ezt valószínűleg az elnök is sejti. Vagyis, nem tett mást, mint érveket szolgáltat mindazoknak, akik az elkövetkezendő napokban tovább akarják folytatni azt, amit két hete elkezdtek. Csak remélhetjük, hogy békésebb eszközökkel és ismét nem fog elfajulni az utcai politizálás.

Sólyom ugyan a nyugalomról beszél, de amikor ezeket a sorokat írjuk, már dübörög tovább a Fidesz hazugsággépezete - ehhez adott támogatást az elnök. Nem véletlenül köszönte meg neki a Fidesz szóvivője olyan udvariasan, amit mondott. A Fidesz kemény magja köszönheti is, az ország nem.

Gyurcsány Ferenc tehát eljutott odáig, hogy bizalmi szavazást kérjen magával szemben a parlamentben. Talán nem is a példátlan vasárnapi bukás - Magyarország térképe még soha nem volt ennyire narancsszínű, csak a feles Heves és Budapest színezi -, inkább a köztársasági elnök felszólítása miatt cselekedett így.

Az is lehet, hogy pénteken megbukik a kormányfő a parlamentben, és az Orbán-hívek ki se mennek a térre. Az is, hogy kimennek, aztán hazamennek. (...) Csak az nem, hogy egyszerre mindenki csendben marad, a baloldal békésen modernizál, a jobb konstruktívan kinyújtja felé segédkezét, és egy tálból cseresznyézik az oroszlán és a bárány. Egy ciklussal előbb boldog-boldogtalan nyafogott négy éven keresztül, hogy ami itt van, az permanens kampány. Amit a permanens kampányról tudni kell, azt ezután fogjuk megtanulni.

(…) Minden politikai szereplő elmondta az este, hogy tegnap nem népszavazás volt Magyarországon, ami persze nyilvánvaló, ám ez nem jelenti azt, hogy ne egy rendkívüli helyzetben lezajlott önkormányzati választás lett volna. Rendkívüliségének egyik oka természetesen az, hogy akkor zajlott le, amikor a kormány – kétségtelenül szükséges, s mint ilyen, üdvözlendő – megszorító csomagjának első hatásai érzékelhetővé váltak.

(…) Gyurcsány Ferenc májusi beszédével, illetve az elmúlt két heti viselkedésével súlyos károkat okozott a koalíciónak. Hiába ugyanis a megszorítások, ettől még olyan koalíciós polgármestereknek, akik 12, netán 16 éve vezetik városaikat, nem kellene megalázó vereségeket szenvedniük. Hogy csak egy politikai barométert említsünk. De beszélhetünk ugyanígy a megyei közgyűlések, illetve jó néhány megyei jogú város átfordulásáról is: tegnap Magyarországon az ellenzék tönkreverte a szocialistákat, illetve a koalíciót.

(…) Sólyom az ellenzéknek is üzent. Elkerülhetetlennek nevezte a megszorítást, és helytelenítette, hogy a Fidesz elnöke népszavazásnak nevezi az önkormányzati voksolást. Azt is világossá tette, hogy a parlamenti választás eredménye más aktus révén nem írható felül, s a miniszterelnökről is az országgyűlési képviselőknek kell szavazniuk. Ezért vetődik fel a kérdés: ha az államfő tudja, hogy nem dönthet, akkor érdemes volt-e praktikusan a miniszterelnök leváltását javasolnia, belépve a pártpolitika arénájába, és ott támadásoknak kitenni magát?

(…) A Fidesz szóvivője megköszönte az államfő útmutatását, majd a párt elnöke, mellőzve a parlamenti döntés szükségességére vonatkozó elnöki szövegrészeket, nagygyűlést hirdetett az Országház elé. Arra a napra, amikor a képviselők bizalmi szavazáson döntenek a miniszterelnökről és programjáról, s arra az esetre, ha a miniszterelnök nem távozik. Orbán talán azt kívánja elérni, hogy az MSZP képviselői a bizalomvesztés minél több megnyilvánulásával szembesüljenek. Vajon mi történik, ha a koalíciós frakciók ezzel együtt bizalmat szavaznak Gyurcsánynak?

(…) A rendszerváltás után a jónép nyugati létnívót akart, de keleti munkatempóban. BMW-be szeretett volna ülni, de úgy, hogy megtarthassa állását a Trabant-gyárban (vagy a Merkúr-telepen, ha itthoni példa kell). Ami nyilvánvalóan lehetetlenség. Tudja ezt az átlagember is, de ha kegyetlenül a szemébe mondják, akkor mégis ideges lesz. Dűt-borít, mint az óvodás, akitől elvették a dömperét.

A mostani koalíció viszont azért bukott nagyobbat, mert négy évvel korábban nyerni is többet nyert. Megyó megtehette volna, hogy a kampányban tett irreális és ultraetatista ígéreteit legalább részben elszabotálja.(...) De nem, a hülyéje pirosba boruló választási térképekben akart gyönyörködni, így most esszük, amit főzött.

A társadalom narancssárga lapot mutatott a kormánynak, abban reménykedve, hátha az orbáni út végén ott a tejjel-mézzel folyó Kádár. Pedig a lap cinkelt, a Nemzet Örökös Igazmondó Miniszterelnöke pajkos vigyorral emelte a tétet, tudván, hogy úgy két és fél évig úgyis megmarad kibicnek. Orbán, ha esze van, nem vágyik arra, hogy ő takarítsa el mások piszkát, hanem megvárja, amíg kipucolják a terepet, és akkor tér vissza, amikor már bátran osztogathat egy kicsit. 2010-ben úgyis jó esélye van, csodareceptjeivel a gyurcsányi eredmények nemigen versenyezhetnek.