Beragadt a kormány

A hét elején nyilvánosságra került két MSZP-s beszéd újabb akadályt gördített a kormány munkájának folytatása elé. Lassan egy hónapja, hogy a nagyobbik kormánypárt nem tud kilépni a magyarázkodás fogságából és nem tudja folytatni a nyár elején megkezdett kormányzati tevékenységet és beindítani a reformokat. A válság kormányzása

Az önkormányzati választás, majd a bizalmi szavazás után kialakult helyzetben a kormányoldal és az ellenzék közötti legfontosabb választóvonallá vált annak megítélése, hogy lehet-e továbbra is válságról beszélni. A Fidesz nagygyűlései, bojkottja a miniszterelnök és a közszolgálati televízió reggeli műsorával szemben azt érzékeltetik, hogy mivel az alapkérdés – Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége – még nem dőlt el, a válság sem oldódott meg. A kormányoldalon, a miniszterelnök és a kormánypártok szempontjából a válság végét az jelentené, ha sikerülne visszatérni a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülését megelőző időszakra, akár a megszorító programokhoz, akár a reformokhoz. A fő kérdés egyre inkább az lesz, hogy Gyurcsány Ferenc vezetésével a kormány és a parlamenti többség képes-e közel egy hónap után újrakezdeni a ciklust.

Kiszivárogtatások: kinek jó?

Az eredetileg belső körnek, nem pedig a széles nyilvánosságnak szánt beszédek napvilágra kerülése önmagában nem feltétlenül hat negatívan egy politikai szereplő megítélésére. A választóvonal ott húzódik, hogy a nyilvánosság elé kerülő információk erősítik, alátámasztják-e a pártról kialakult imázst, vagy éppen ellentétben állnak azzal és rombolják.

Az MSZP választmányi üléséről kijutott hangfelvételek esetében a negatív hatás nem kétséges, de ennek intenzitása és hatékonysága már nem független az előzményektől. A két beszédre összefoglalóan igaz az, hogy kevésbé az elhangzottakból, mint inkább maga a kiszivárgásból lett ügy, ami nem véletlen a balatonőszödi beszéddel kapcsolatos, hetek óta tartó vita után. Az is inkább a kiszivárgásra irányította a figyelmet, hogy kiderült, Sipos József, az MSZP társadalompolitikai tagozatának ügyvivője juttatta be a felvételeket készítő újságírót a párt választmányának zárt ülésére. A figyelem emiatt ugyanis az MSZP-ről, mint a „lehallgatások áldozatáról” átkerült arra, hogy milyen lehetséges belső ellentétek jelentek meg a pártban egy héttel a kongresszus előtt.

Magukról beszélnek

Mind a beszédekben, mind pedig a nyilvánosságra kerülésüket követő magyarázkodásban az MSZP számára az jelentette a legnagyobb hátrányt, hogy saját magáról kellett beszélnie, ahelyett, hogy a kormányzáson keresztül az ország (a gazdaság, az egészségügy, az oktatás) kérdései kerülhettek volna szóba.

Lamperth Mónika területfejlesztési és önkormányzati miniszter kijelentései szerint az MSZP-nek a jövőben – egy általa kezdeményezett törvénymódosítási javaslat nyomán – nagyobb beleszólása lehet a fejlesztési pénzek elosztásába, nem engedve, hogy az önkormányzatok túlnyomó részében győztes Fidesz osztogathasson. Tartalmi szempontból a felvetés már azt a vitát előlegezi meg, amely a jelenlegi éles szembenállás ellenére érdekszövetségbe tömöríti a kormányt és az ellenzék által vezetett helyhatóságokat. A fejlesztések sikeres megvalósítása ugyanis mindkét félnek érdeke, hiszen a most megválasztott polgármesterek 2010-ben sikereket szeretnének felmutatni. Másrészről pedig már a kormány megalakulásakor is látható volt, hogy a gazdasági kiigazítások hosszú távon pozitív hatása mellett a kormány abban bízik, hogy a ciklus második felében, a részben az Európai Unió által finanszírozott fejlesztéseket mutatná fel saját sikereként. Jelenleg azonban nem a fejlesztésekről, hanem sokkal inkább a pozíciójukat vesztett szocialista politikusokról van szó a miniszter beszédét követően.

Szekeres Imre honvédelmi miniszter az önkormányzati választás eredményeit értékelve a szocialisták lehetséges jövőbeni önkormányzati stratégiájáról is beszélt. Az MSZP alelnökének szavaiból a nyilvánosság azt a mondatot helyezte középpontba, amely a pártnak az SZDSZ-hez, illetve az MDF-hez fűződő viszonyról szólt, nem pedig azt, hogyan nem lesznek a szocialisták „jó tanulók, jó sportolók” a Fideszes vezetésű önkormányzatokban. Szekeres Imre értékelése megerősítette az MDF önpozícionálását („harmadik erő”), de szavait a nyilvánosság alapvetően országos, a parlamenti többséget is érintő kontextusban kezelte, miközben az inkább az önkormányzatok szintjén értelmezhető. Amíg ugyanis az Országgyűlésben egyik félnek sem érdeke, hogy a koalícióban az SZDSZ helyére az MDF kerüljön, addig több olyan önkormányzat is van, ahol a szocialista polgármesternek nincsen saját többsége (Székesfehérvár, Szombathely, Budapesten a XI. kerület), így szükség lehet a kis létszámban bejutott, de döntő pozícióban lévő MDF-es képviselőre is.

A Fidesz reakciója hozzájárult ahhoz, hogy az MSZP-s önkormányzati politikus helyi ellenállása háttérbe szoruljon. A legnagyobb ellenzéki párt inkább veszni hagyott egy lehetséges támadási felületet azért, hogy ismét Gyurcsány Ferenc és az MSZP viszonyára irányítsa a figyelmet.

Akadályok a kormány előtt

Az egészségügyi reformmal és az ingatlanadóval a kormányzáshoz visszatérő kormány a választmányról kiszivárgott beszédeken túl is akadályokba ütközött. Az újabb hangfelvétel, ezúttal a szikszói polgármesterről, illetve Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár távozása mellett a kormány továbbra sem tudott cselekvőként fellépni. Az államtitkár távozása után is a kormány belső erőviszonyai kerülhetnek előtérbe, a szavazatvásárlás miatt támadott polgármester ügyében pedig Lamperth Mónika került ismét középpontba. Az ügyekben a kormányoldal szempontjából az a közös, hogy a válság megoldásához a kormánynak saját magán kellene túllépnie, amit a továbbiakban akár az MSZP közelgő kongresszusa is nehezíthet.