A Fidesz a régi, az ellenfél új?
Orbán Viktor október 14-én a Magyar Nemzetben megjelent írása stratégiaváltást tükröz, ugyanis a korábban kitűzött cél – Gyurcsány Ferenc leváltása – nem valósult meg, így szükséges, hogy ennek okát megmagyarázza és megértesse saját táborával. Teszi ezt úgy, hogy „új” ellenfelet nevez meg, az MSZP-t. Gyurcsány helyett, az MSZP a középpontban
A Magyar Nemzet hétvégi száma terjedelmes írást közölt Orbán Viktortól, melyben a Fidesz elnöke kifejti; az ország gyötrő helyzetben van, jelenleg az ország és a kormány szemben áll egymással, s felborult az erkölcsi rend. A Fidesz politikusai eddigi nyilatkozataikban egyértelműen megnevezték a fent leírtak okát, pontosabban okozóját, azaz Gyurcsány Ferencet. Orbán azonban kijelenti: „Mi kezdettől gondoljuk, hogy az igazi felelős egy párt, egy pártként megjelenő érdekcsoport, amelynek csak eszköze volt a szóban forgó illető”. (Bár a hétvégén, a Kossuth téren szónokló fideszes politikusok még egyedül Gyurcsány Ferencet nevezték meg ellenfélként, és az ő távozását követelték.) Ezzel tehát a felelősséget, s a figyelmet az egyetlen személyről, a miniszterelnökről annak pártjára irányította. Az ellenzék célja is változott, eddig ugyanis Gyurcsány Ferenc eltávolítására koncentráltak, most viszont az a legfontosabb számukra, hogy „az MSZP-támogatottság történelmi mélypontra csökkenjen”. Itt nem csupán figyelem-átcsoportosításról, hanem arról is szó lehet, hogy az amúgy is sokszínű MSZP-tagságot, baloldali szavazótábort a Fidesz megossza, s amennyire lehetséges elfordítsa a nagyobbik kormánypárttól. A Fidesz így elkerülheti belső konfliktusainak felszínre törését, és Orbán Viktor megerősödhet pozíciójában – miként ez várható volt egy önkormányzati választási sikert követően.
Az MSZP előtérbe állítása segíthet tompítani a Gyurcsánnyal szemben meghirdetett bojkott ellentmondásosságát, mivel az egyre inkább marginalizálódik, mióta a Fidesz már nemcsak a miniszterelnököt, hanem a lakájmédiának nevezett MTV Nap-kelte című műsorát, illetve az október 23-i ünnepségeket is bojkottálja. Ezáltal a miniszterelnökkel szembeni bojkott jelentősége és rendkívülisége lényegesen veszített jelentőségéből.
Orbán az általa beharangozott támogatottság-csökkenésnek kétféle következményét látja az MSZP-n belül: megújul vagy darabokra hullik a párt. Egy korábbi elemzésünkben írtuk, hogy az önkormányzati választás veresége segíthet az MSZP megújulásában (kommunikációs értelemben), e megállapításunkat még a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülését megelőzően tettük, amikor ez reális lehetőségnek tűnt. Mára azonban ez kevéssé tűnik valószínűnek. Ugyanis az MSZP a válság jeleire ugyan elsőként valóban összezárt (bizalmi szavazás), azonban a fokozódó és folyamatosan jelen lévő krízis következtében nem sikerült visszatérnie a kormányzáshoz, s a párton belüli konfliktusok is előtérbe kerültek (társadalompolitikai tagozat), a kormányoldal saját helyzetével kényszerül foglalkozni a nyilvánosság előtt is. S egyelőre az látszik, hogy a párt és a kormány nehezen tudja kezelni a kialakult helyzetet, nem tudja magához ragadni a kezdeményezést, egy esetleges sikeres kommunikációból adódóan visszanyerni az elvesztett bizalom döntő hányadát, és folytatni az elkezdett munkát. Az azonban ma még nyitott kérdés, hogy ez az állapot állandósul-e, azaz a belső konfliktusok tartóssá válnak-e, eszkalálódnak-e olyan mértékben, amely a párt hatékonyságát, egységét veszélyezteti.
A Fidesz tudja a megoldást, de nem vállalja a végrehajtást
Orbán Viktor a helyzet megoldásának kulcsát egy előrehozott választásban látja, ám rögtön hozzá is teszi, hogy ez nem valósítható meg, mivel egy új kormány felállítása túlságosan hosszú időbe telne (erről Pokorni Zoltán is beszélt a Kossuth téren), s ezt a gazdaság nem bírná ki. A megoldás elvetésére vonatkozó érve logikus, s a Fideszhez közel álló gazdasági szakemberek véleményével is összhangban van. Ugyanakkor az is megfontolandó, hogy Orbán Viktornak egészen egyszerűen nem érdeke egy most megtartandó választás, valamint az előrehozott választás jelen helyzetben történő elvetésével rögtön kihúzza a talajt az MSZP azon vádja alól, miszerint ő akar a miniszterelnöki székbe ülni. Ezzel a kijelentéssel a felelősséget és a szükséges intézkedések végrehajtását is mintegy eltolja magától, egy szakértői kormányra hárítva; azt sugallva, hogy ő félre teszi a politikát, visszalép a politikai hatalomtól az ország érdekében. Holott a szakértői kormány általi lépéseket gyakorlatilag ő határozza meg (reformkerekasztalok felállítása, reformalap létrehozása). Ezen felül a megoldás (a kormány programjával szembeni alternatíva felállítása és végig vitele) nyílt felvállalásának hiánya, illetve annak egy kvázi politikán kívüli szereplőnek történő átadása a pártelvű demokrácia logikájának is ellentmond.
A szakértői kormány mint megoldás – a felelősség áthárításán túl – azt a lehetőséget is biztosítaná a Fidesz számára, hogy nem kell azonos terepen vitatkoznia az MSZP-vel, így marad az eddigi „felállás”: a Fidesz erkölcsi, az MSZP pedig gazdasági konfliktusról beszél; s ezzel a Fidesz azt is sugallja, hogy a vita voltaképpen lehetetlen a két oldal között. A vita vállalásával, a gazdaságban szükséges változtatások, reformok végrehajtásának elismerésével ugyanis a Fidesz ugyanabban a helyzetbe kerülne, mint az MSZP az országgyűlési választásokat követően, azaz változtatnia kellene korábbi álláspontján, ami hiteltelenné tenné. Ugyanakkor Varga Mihály nyilatkozataiból az derül ki, hogy ma egyre kisebb a különbség a két párt gazdasági elképzelései között. Ezért érdeke a nagyobbik ellenzéki pártnak az ideológiai és utódpárti konfliktus hangsúlyozása, s a vita kerülése.
Orbán erős ideológiai gondolatokat fogalmaz meg írása elején és végén. Rögtön azzal kezdi, hogy az MSZP-t egyeduralomra törő ellenfélként jellemzi, a zárás pedig még hatásosabb: „csak az igazságból lesz béke és nyugalom”. A Fidesz elnöke alig több mint egy héttel az ’56-os forradalom 50. évfordulója előtt a korabeli és a jelen helyzet párhuzamáról beszél: „Ötven évvel a szabadságharc után nekünk is a hazugságot kell legyőzni”. A határozottan ideologikus buzdítás a saját táborhoz intézett üzenetet hordoz, s ez az önkormányzati választások előtt is alkalmazott kommunikáció folytatása, noha a választásokat követően érzékelhető egyfajta nyitás is az MSZP tábora felé, például amikor azt mondja, „az MSZP becsapta az embereket”, ezzel próbálva indulatokat generálni az MSZP – megingatható – szavazóiban, a feltételezett átlagemberben saját választottjukkal szemben.
Orbán Viktor hétvégi írásában összegezte a jobboldal korábban felsorakoztatott érveit, s ezeken túlmutatva meghatározta a Fidesz önkormányzati választások utáni stratégiájának irányait is immár nem egyetlen személyt kikiáltva bűnbaknak, hanem a nagyobbik kormánypártot, nevek nélkül. Ezzel mintegy erősítve a két tábor szemben állásának jelentőségét; s önmagát igazolva, megerősítve pozíciójában, azzal, hogy sikerrel befejeződött a 2003-ban indított szövetségépítés.
