Hatalmi verseny az ország főpolgármestere és a debreceni polgármester között?
Sem az előzetes nyilatkozatok, sem az utólagos értelmezések alapján nem könnyű megállapítani, hogy elsősorban a párt belső ügyeit érintő, vagy a választók számára új politikát kínáló esemény volt-e a Fidesz kongresszusa. Miközben ugyanis a most létrehozott belső önkormányzati rendszer formálisan tovább erősítette Orbán Viktor pozícióját, a pártelnök pedig megadta ennek értelmezését a választók felé, maga is hozzájárult ahhoz, hogy inkább az esetleges belső hatalmi küzdelmekre terelje a nyilvánosság figyelmét.
Kongresszusos politika
A Fidesz eredetileg az általános – „politikai, erkölcsi és megélhetési” – válság miatt hívott össze kongresszust, az előzetes nyilatkozatok, tervek és a várakozások azonban gyökeresen más jelentést adtak a legnagyobb ellenzéki párt győri rendezvényének. A pártok már évekkel ezelőtt felismerték, hogy a természetszerűen belső ügyekről szóló párteseményeknek is kell, hogy legyen aktuális, a szavazók felé irányuló üzenete, mert egy saját magáról, saját magának beszélő párt pontosan ezáltal nem képes saját imázsát építeni. A magáról beszélő párt képe mellé pedig szorosan hozzátartozik a saját magával vitatkozó párté, ami – lévén, hogy a pártokon belül is politikai küzdelem zajlik – hiába természetes, ugyanúgy nehezíti, akadályozza a széles nyilvánosság felé folytatott kommunikációt. (Ellenpélda természetesen erre is található, hiszen a párt-belpolitika stratégiailag hatékony nyilvánosság elé tárását jelentette az MSZP 2004-es elnökválasztási kampánya.)
Győri kongresszusa előtt a Fidesszel kapcsolatban ugyanakkor több olyan téma került az érdeklődés középpontjába, amely mellé az eredeti külső üzenetet (válsághelyzet) alátámasztó kezdeményezés nem volt képes felzárkózni.
Az önkormányzati választás után kialakult helyhatósági helyzetet a párt belső szerkezeti felépítésébe és hierarchiájába is átültető kongresszust a Fidesz az esemény előtt hagyta úgy értelmezni a nyilvánosság előtt, mint amely a belső küzdelmekről és pozíciókról szól. Ez növelhette meg Kósa Lajos debreceni polgármester kezdeményezéseinek és nyilatkozatainak jelentőségét. Orbán Viktornak a kongresszuson elmondott beszéde ugyanakkor már a szavazók felé is értelmezte a belső átalakítást, definiálta a párton belüli önkormányzati rendszert, utólagos nyilatkozatával a figyelmet már ismét a párton belüli helyzetre irányította.
Az ország főpolgármestere
Az érdemi nyilvános vita és szembenálló felek nélküli támogatottság mellett létrehozott többszintű önkormányzati rendszer Orbán Viktor pártelnöki pozíciójának továbberősítését jelenti a Fideszben. A megyei szintet teljesen nélkülöző rendszerben közvetlenül vagy közvetetten a pártelnök alá integrálódik be minden önkormányzati pozíció egy egységes helyhatósági Fidesz-stratégia megvalósításának érdekében. Így lett Orbán Viktorból a sajtóban „az ország főpolgármestere”, ami igen tömören fejezi ki azt az irányt, hogy az önkormányzati politika minél inkább a Fidesz országos stratégiájának helyi leképeződése legyen.
Orbán Viktor kongresszusi beszéde lényegében arról szólt, hogy ez a rendszer mit kell, hogy jelentsen a Fideszen kívül, mi az üzenete a választók számára. A pártelnök beszédének központi üzenete ennek alapján az a szembeállítás volt, amely szerint fentről csak a megszorítások várhatóak, a reformok viszont csak alulról, az önkormányzatok szintjéről. Orbán Viktor szerint ezzel az önkormányzatok válnak minden fejlesztés és előrelépés letéteményesévé. Ez az értelmezés igazolja azt, hogy az európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztésekkel kapcsolatban nem annyira a végrehajtással (ki dönt a pénz elosztásáról?) kapcsolatos vita lesz fontos a következő választások előtt, hanem az, hogy a megvalósult beruházások a kormánynak vagy önkormányzatoknak köszönhetőek. Orbán Viktor ezzel két irányból is igyekezett kilőni a kormányoldal jövőorientált, a megszorítások átmenetiségét és jövőbeli eredményességét hangsúlyozó kommunikációját. Egyrészről a Fidesz elnöke szerint a mai állapotok jelentik a kormányzati cselekvések végállomását, vagyis ezekhez képest nem lesz előrelépés 2010-re sem, másrészről pedig a kormányoldal pozitív kommunikációjának alapját – a fejlesztések majdani sikerét – tőlük elvitatva, a döntően Fideszes vezetésű önkormányzatoknak tulajdonítja.
A kemény kormánykritikát megfogalmazó beszédben Orbán Viktor többször kitért arra, hogy „van más út”, ahhoz képest, amit az MSZP kínál, de ennek kifejtése nem lépett túl az eddig ismert általánosságokon. Egy ellenzéki párt szempontjából a választások után néhány hónappal ez persze nem lehet feltétlen elvárás, de érdekes módon azok az alapelvek, amelyeket Orbán megemlített – igazságosság, emberközeliség, építő jelleg – kísértetiesen emlékeztetnek az Új Magyarország Fejlesztési Terv kiindulópontjaira (a kormány reformterveit jellemző „hamis gulyás” kitétel pedig Dávid Ibolya egy korábbi beszédét idézte).
Az MSZP-t, illetve a Gyurcsány-kormányt érintő bírálatok stratégiájukban az elmúlt hónapok kijelentéseit variálták: az utódpártiság, hatalomátmentés és a választók becsapásának (kalózpárt) vádjai mellett ismét megjelent a baloldaliságtól elszakadt MSZP képe (ugyanezen a napon Gyurcsány Ferenc a szocialisták választmányi ülésén a kisemberekről beszélt, valamint rendkívül élesen vetődött fel a felelősség megállapítása. Gyurcsány Ferenc és a börtönbüntetés először egy vicc formájában bukkant fel, majd Orbán Viktor emlékeztetett az amerikai óriáscég, az Enron vezetőinek súlyos börtönbüntetésére.
A nyilvánosság pártelnökjelöltje
A kongresszus üzenetei akkor válhatnak a napi politikai vitákat meghatározó stratégiai alapelemekké, ha az esemény utólagos értelmezése képes ezekre koncentrálni, ezeket ismételni immár a pártok közötti verseny terében. Részben a nyilvánosság, részben Orbán Viktor tehet azonban arról, hogy a kongresszus kifelé, a választók felé irányuló üzenete másodlagossá vált a pártelnök és Kósa Lajos közötti viszony mögött.
Nem kell szándékosságra gyanakodni, viszont jól mutatja a nyilvánosság érdeklődésének irányát, hogy milyen hierarchikus kapcsolat lehet egy párton belül az Orbán Viktornak adományozott cím – az ország főpolgármestere – és Kósa Lajos pozíciója – Debrecen polgármestere – között.
Kósa Lajos egyértelműen a nyilvánosság Fidesz-elnökjelöltjévé vált az elmúlt időszakban. A vele kapcsolatos hírek, kezdeményezései annak tükrében értékelődnek fel, hogy ennek milyen hatása lehet feltételezett – mert Kósa Lajos által cáfolt – elnökjelöltségre. Orbán Viktor egy televíziós interjúban beszélt arról, amivel kongresszusi beszédét is zárta: a következő, májusban esedékes kongresszusról, amely a tisztújításról is szól majd. Ebben az utólagos értékelésben Orbán megerősítette a nyilvánosság vélekedését közte és Kósa között folytatott párharcról azzal, hogy minősítette versenytársát: „egy nagyvárosi polgármester nincs abban a helyzetben, hogy az ország legnagyobb politikai szervezetét is vezesse”. Ugyan Kósa Lajos is erről beszélt akkor, amikor azt mondta, hátrányba kerülne saját városában, ha bejelentkezne a pártelnöki posztért, de Orbán Viktor értékelése ezek után sokkal inkább hatott bírálatnak, mint egyetértésnek. Orbán Viktor ezzel a kijelentéssel ugyan felemelte maga mellé Kósa Lajost, ám ez a potenciális ellenfél pozícióit korántsem biztos, hogy erősíti. A bojkottot megtörő, Gyurcsány Ferenccel – veszekedve ugyan, de – tárgyaló polgármester könnyen lehet ugyanis a bizonytalan szavazók (és a baloldali sajtó) kedvence, de ez éppen az előtt a közönség előtt jelenthet súlyos veszteséget, amelynek a támogatására egy esetleges tisztújítási versenyben szükség van. Ezzel pedig kialakul az érdekközösség az Orbán lehetséges ellenfeleit „túlszerető” baloldal és a Fidesz jelenlegi elnöke között, akinek maradása továbbra is fontos eleme a kormányoldal stratégiájának.
A mostani rendezvény persze nem volt alkalmas arra, hogy egy önkormányzati választást megnyerő pártelnökkel szemben ellenfelek lépjenek a párt belső nyilvánossága elé, sőt Orbán Viktor még azt is megtehette, hogy egyetlen sikertörténetként vázolja az elmúlt éveket a szövetségépítéstől az október 1-jei győzelemig, kihagyva ebből az országgyűlési választási vereséget.
