Az MSZP-vel és az SZDSZ-szel is koalícióra lép a Fidesz
Könnyen lehet, hogy a véletlen áldozatává vált az MSZP és az SZDSZ akkor, amikor a koalíciós partnerek közötti vita vált a legélesebb belpolitikai üggyé az elmúlt napokban. A nyugdíjrendszert érintő parlamenti szavazás és a fővárosi alku a posztokról, főpolgármester-helyettesekről és hatáskörökről egymásra rakódva alakított ki koalíciós válságra emlékeztető hangulatot. Míg azonban a parlamenti szavazás várhatóan nem vezet tartós szembenálláshoz, a fővárosi konfliktus akár előzetesévé is válhat a még csak most kezdődő önkormányzati ciklusnak. Feszültség vagy válság?
A kormányzó pártok közötti ellentétekre mindig kiemelt figyelmet fordít a média. Különösen így van ez az immár harmadszor együtt kormányzó MSZP és SZDSZ esetében. A két párt viszonyának története ugyanis bővelkedik a konfliktusokban, és ezek nem ritkán nagy horderejű politikai változásokhoz vezettek. Így az első MSZP-SZDSZ koalíció 1998-as választási vereségében komoly szerepe volt a két párt nyilvánosság előtt folytatott, elmérgesedett vitájának. A 2004-es miniszterelnök-váltást megalapozó események között pedig ugyancsak fontos volt a Medgyessy Péter leváltását megelőző koalíciós vita.
A sajtó érdeklődését azonban a szeptember közepétől kialakult politikai válság is fokozza. Így bár az utóbbi hetekben lényegesen nyugodtabbá és mérsékeltebbé vált a politikai élet, a nyilvánosságban minden olyan hír felértékelődik, amely valamiféle krízishelyzetre utal. A szocialisták és a liberálisok jelenlegi vitáit ezért értelmezik sokan rögtön „koalíciós válságként”. A média logikájából következően ilyenkor hangsúlyosabban jelenik meg minden egymásnak szánt bírálat, a sajtó pedig feleleveníti és sorba rendezi mindazon híreket, melyek a koalíciós pártok közötti nézeteltérésekről szólnak.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy kizárólag a média fújná fel az MSZP és az SZDSZ közötti konfliktust, hiszen tény: az ellentét országos és önkormányzati szinten egyaránt jelentkezik. Ez pedig a nyilvánosság előtt gyengítheti a kormány helyzetét, a veszekedős koalíciós pártok látványa ugyanis mindig negatívan befolyásolja a kabinet megítélését. Egyelőre azonban sokkal inkább indokolt „koalíciós válság” helyett olyan koalíciós konfliktusról, vagy feszültségről beszélni, amely két nagy visszhangot kiváltó politikai ügy véletlenszerű összekapcsolódásának eredménye. A nyugellátásról szóló törvény módosításakor történt koalíciós szétszavazás, valamint a fővárosi önkormányzatban kialakult MSZP-SZDSZ huzakodás ugyanis úgy rakódott egymásra az elmúlt héten, hogy két kormányzó párt közötti ellentét szinte minden más politikai ügyet háttérbe szorított a nyilvánosságban. A koalíciós pártok parlamenti és fővárosi ellentéte azonban aligha hozható közös nevezőre, a két ügy eltérő jellegű, és a következmények is másmilyenek lehetnek.
Alkalmi Fidesz-SZDSZ-koalíció
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényhez benyújtott módosító indítványok kapcsán átmeneti koalíció alakult ki a legnagyobb ellenzéki és a kisebbik kormánypárt között. Miután az SZDSZ egy előterjesztését az MSZP-többségű kormányoldal elutasította, a liberálisok javaslatát újra benyújtotta a Fidesz, és az elnöklő Világos Gábor szavazatával el is fogadta az országgyűlés az ellenzéki módosító javaslatot. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szocialisták az SZDSZ szavazataitól függetlenül is meg tudták volna hiúsítani módosító indítvány elfogadását, csakhogy három szocialista képviselő tartózkodott, kettő pedig az ellenzékkel és az SZDSZ-szel szavazott. Ebben a vonatkozásban tehát nem csupán koalíciós feszültségről, hanem az MSZP-n belüli fegyelmezetlenségről is beszélhetünk.
Bár a szavazás után éles nyilatkozatháború kezdődött az MSZP és SZDSZ között, nem valószínű, hogy a szavazás hosszabb távra is konfliktushelyzetet okozna a koalícióban. Ez ugyanis egyik félnek sem érdeke, még akkor sem, ha most egyre többen emlékeztetnek arra, hogy a jövő márciusban esedékes tisztújítás fokozhatja a különbség felmutatására való törekvést az SZDSZ-ben. A különbség felmutatása ráadásul nem is feltétlenül ebben a szakpolitikai ügyben lehet a leghatékonyabb, hiszen most pont az SZDSZ állt ki a kevésbé szigorú módosítás mellett, az ez alkalommal az érinthetetlennek tekintett nyugdíjasokat is hátrányosan érintő MSZP-s, illetve kormányjavaslattal szemben.
MSZP, SZDSZ, Budapest
A fővárosi koalíciós osztozkodás kapcsán kialakult helyzet az országgyűlési szétszavazáshoz képest akár hosszabb távon is érvényesülő, mélyebb konfliktusokat jelezhet. Az esetleges személyi ellentéteken túl ugyanis nem csupán presztízs, hanem stratégiai szempontokból sem mindegy, hogy kikből lesz főpolgármester-helyettes, hogyan oszlanak meg a szakpolitikai feladatok, és hogyan sikerül biztosítani a közgyűlési döntésekhez szükséges egyfős koalíciós többséget.
A főpolgármester-helyettesi posztok egyszerre értékelődnek le és fel ebben a ciklusban. Elvileg egy helyettesi poszt alkalmas lehet arra, hogy innen felépítse magát a következő önkormányzati választás MSZP-s jelöltje (ennek természetesen az a feltétele, hogy Demszky Gábor akkor már ne jelöltesse magát és/vagy az MSZP akár vele szemben is jelöltet állítson). A pozícióból való építkezésnek ugyanakkor korlátai is vannak: az egészségügyi területtel kapcsolatos vita azt is mutatja, hogy a következő évek nem feltétlenül adnak lehetőséget folyamatos sikerkommunikációra. Ennél is nagyobb kockázatot jelenthet továbbá a főpolgármester személye. Stratégiai szempontból ugyanis fontos kérdés, hogy a következő években helyettesei hogyan jelennek meg Demszky Gábor mellett: vele vitatkozva, neki alárendelten, esetleg egy jól körülhatárolható területen tőle rugalmasan elszakadva, önállóan.
Összességében tehát a kormányzati szinten megjelenő koalíciós zavaroknál jóval mélyebbnek tűnik a fővárosi konfliktus, amely már 2010-ről is szól, hiszen a jelenlegi alkudozás tétje, hogy kihez kerülnek a népszerűtlen terültek (pl. egészségügy), illetve, hogy a szocialistáknak esetleg sikerül-e egy leendő főpolgármester-jelöltet felépíteni. Éppen az utóbbi szempont miatt ebben az ügyben is egyfajta MSZP-n belüli bizonytalanság, hiszen korántsem egyértelmű az egyszer már főpolgármester-választást vesztett Gy. Németh Erzsébet mögötti felsorakozás.
Helyezkedő Fidesz
A több szinten megjelenő koalíciós feszültség jó alkalmat teremt a Fidesznek arra, hogy feledtesse a minden kormányzati kezdeményezést ellenző párt képét. Ennek érdekében a legnagyobb ellenzéki párt a parlamentben az SZDSZ-szel működött együtt, a fővárosi önkormányzatban pedig látványosan kiállt a szocialisták és Gy. Németh Erzsébet mellett. A Fideszt első esetben a nyugdíjasoknak üzent, utóbbi ügyben pedig valószínűleg a Demszky-elleni minél szélesebb fellépés is motiválta, a koalíciós feszültséget kihasználó helyezkedés azonban ennél átgondoltabb, jó politikai helyzetfelismerésből eredő akciónak tűnik. Amikor ugyanis az országos politika – például a miniszterelnök különböző egyeztetési javaslatai kapcsán - jelentős részben arról szól, hogy melyik politikai erő ajánl együttműködést és melyik szítja inkább a békétlenséget, akkor a Fidesz a koalíciós feszültséget kihasználva, együttműködőnek tüntetheti fel magát az egymással is veszekedő kormánypártokkal szemben.
