2006: csalódások és újrakezdések éve
Sorozatos csalódások és újrakezdések jellemezték az elmúlt esztendőt. A politika több szereplője is lehetőséget kapott az újrakezdésre, de a szembenálló felek egymás szorításában leginkább csalódást okoztak a választóknak. Így bár 2006 választási év volt, és egymást érték a gyakran sorsfordítónak nevezett események, a szereplők megújulásra való képtelensége miatt a pártpolitikai közeg sem változott. Szakpolitikai téren ugyanakkor nem beszélhetünk mozdulatlanságról, a reformok elindítása ugyanis előrelépést jelent a korábbi évekhez képest.
A győztes jutalma: keserű pirula
A 2006-os év a választási kampány célegyenesbe fordulásával kezdődött. A Magyar Vizsla című kampánykiadvány, valamint az MSZP szerverére történt behatolás kapcsán kirobbant botrány során az első csalódás azokat érte, akik biztosra vették a Fidesz győzelmét a parlamenti választásokon. Ekkor ért véget az a legenda, miszerint a Fidesz mindig megtalálja leghatékonyabb választ az éppen kialakult politikai szituációra. A kommunikációs zavar azonban csupán látványossá tette Fidesz válságtüneteit. A tavasszal bekövetkezett vereség fő oka nem ez volt, hanem az „egy a tábor, egy a zászló” elvén nyugvó hibás politikai stratégia, melyet a párt 2006-ban sem volt képes megújítani.
A rendszerváltás óta először történt meg, hogy a kormányon lévő politikai erő ismét meg tudta szerezni a szavazatok többségét, így pedig a választások előtt és után ugyanaz a személy, Gyurcsány Ferenc tölthette be a miniszterelnöki posztot. A régi-új kormányfő ezzel lehetőséget kapott az újrakezdésre, arra, hogy kijavítsa a megelőző négy év költekező, de stratégiai tervezésre képtelen politikáját. A csalódást ezek után az okozta, hogy az országgyűlési választások előtti kampányban Gyurcsány Ferenc olyan politikusként jelent meg, aki tudja, hogy hova kívánja eljuttatni Magyarországot, ez a kép azonban a kormányalakításkor szertefoszlott. A túlságosan is hosszúra nyúlt koalíciós alkudozás, a bejelentett, majd visszavont, vagy módosított kormányzati tervek szétzilálták a határozott és elszánt kormányfői imázst.
Bár 1994 óta először nem az a politikai erő nyerte meg az országgyűlési választásokat, amelyik többet ígért, a választók egy részének kijózanodása az osztogató politikából nem adott elég okot arra, hogy minden párt leszámoljon az eddigi beidegződésekkel. Az elkerülhetetlen megszorító intézkedések mind a kormány, mind az ellenzék oldalán életben tartották a szociális demagógiát. Az MSZP szinte minden megszorító intézkedés bejelentésekor hangsúlyozta, hogy a nyugdíjasokat – a több mint 3 millió, jelentős részben baloldali szavazót – nem érheti hátrány, a Fidesz pedig az „emberek” szükségtelen megsarcolásaként utasította el a kormányzati döntéseket. Ráadásul az – egyébként előrelépésként értékelhető - reformok elindításának híre a kormányzati bizonytalankodásokon túl is újabb csalódást jelentett sokak számára. Nem volt nehéz dolga a Fidesznek, amikor a reformok kezdő lépéseit össze kívánta mosni a megszorításokkal, hiszen 2006-ban az egészségügyi reform kórházi ágyak megszüntetését, a közlekedési reform kevesebb vasútvonalat és drágább tömegközlekedést jelentett a közvélemény számára.
Kegyetlen igazság vagy brutális hazugság?
A választásoknál, a megszorításoknál, és a reformoknál is fontosabb politikai témává vált Gyurcsány Ferenc kiszivárgott balatonőszödi beszéde. A MSZP frakciója előtt májusban elhangzott, de ismertté csak szeptember közepén vált szöveg kicsiben jelképezi mindazt, ami miatt a 2006-os esztendő az újrakezdések és csalódások éve lehet. A reformszellemű, de – éppen ezért – leleplező beszéd brutális stílusban irányította a figyelmet arra, hogy a politikusok szerint választást nyerni Magyarországon csak a megszorítások eltagadásával, ködösítéssel és álintézkedésekkel (a törvénybe foglalt tavaszi adócsökkentési programot őszi adóemelés követte) lehet. Eközben azonban arról is szólt, hogy rávegye a miniszterelnök mögött álló szocialista frakciót a biztos népszerűségvesztéssel járó megszorító intézkedések és a sok konfliktust kiváltó reformtervek támogatására. A politikai újrakezdésről, azaz a népszerűségkeresés minden mást felülíró logikájával való szakításról szóló beszéd a kormánnyal szemben állók és média leegyszerűsítő értelmezésének hatására a társadalmi csalódottság, valamint az utcai erőszak kiváltó okaként jelent meg a nyilvánosságban. Valójában azonban a magyar szélsőjobboldal újjászerveződését jelző zavargások ürügyévé váló beszéd nem okozott jelentős változásokat a közvéleményben: az MSZP számára súlyos vereséget hozó önkormányzati választás csak a kormányoldal már korábban is kimutatható népszerűtlenségét tükrözte.
Újrakezdés, megújulás nélkül
Az önkormányzati választást követően az addig sem túl gördülékenyen működő kormánynak gyakorlatilag mindent újra kellett kezdenie, de az utcai erőszak megfékezése, és az erről szóló viták két hónapig minden más téma elől elvették a teret. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a sokat emlegetett 8 ezer milliárd forintos fejlesztésekről szóló vitanap először elhalasztódott, majd teljesen visszhangtalanul zajlott le a zavargások árnyékában. Gyurcsány Ferenc pedig azzal tudta stabilizálni helyzetét, hogy a külföld felé szigorúan elkötelezte magát a gazdasági stabilizáció végrehajtására, a szeptemberben elfogadott konvergenciaprogram pontos végrehajtására. Orbán Viktor viszont pontosan azzal okozott csalódást a nemzetközi közvélemény előtt, hogy nem volt képes az újrakezdésre, vagyis nem volt hajlandó érdemben változtatni a gazdasági szereplők szemében hiteltelen, kevesebb állami bevételt és több kiadást ígérő programján. A Fidesz politikája ugyanis jelentős részben arról szólt 2006-ban, hogy Orbán Viktor a választási vereség ellenére is az ellenzék legmeghatározóbb szereplője maradhasson, ehhez pedig azt kellett mutatnia, hogy a „hazug Gyurcsány Ferenccel” szemben a Fidesz a választás előtt és utána is ugyanazt képviselte.
Az év során a két nagy párt mellett több más politikai szereplőnek is lehetősége nyílt az újrakezdésre. Sólyom László a nyilvánosság előtt hangsúlyos pillanatokban megjelenve, vagy megjelenésével hangsúlyos pillanatokat teremtve többször is fontos szerephez jutott az év során. Az államfő fellépései azonban gyakran váltottak ki negatív visszhangot. Sólyom László az őszi politikai válság idején is csak részben tudott problémamegoldóként feltűnni, mert bár visszaterelte a pártokat parlamentbe, a „morális válság” gumifogalmának bevezetésével inkább csak akadályozta kibontakozást. A kisebb pártokat tekintve az SZDSZ és az MDF számára egyaránt jól sikerült a parlamenti választás, míg azonban átmeneti stagnálás után az év végére a kisebbik ellenzéki párt pozíciója tovább erősödött, a csalódott liberálisok tartós népszerűségvesztést voltak kénytelenek elkönyvelni. A Fidesszel frakciószövetségben lévő KDNP-nek ugyancsak alkalma lett volna arra, hogy önálló politikai erőként építse fel magát, a kereszténydemokraták azonban egész évben képtelenek voltak kilépni a Fidesz árnyékából.
2006 történései összességében lehetőséget adtak arra, hogy újrakezdődjenek olyan viták, amelyekről érdemben utoljára legfeljebb a rendszerváltáskor esett szó, de a politika ismét csalódást okozott sokaknak, akik abban bíztak, hogy mindez egyben a pártérdekek háttérbe szorítását is jelenheti. A szembenálló politikai erők annak érdekében, hogy egymást sarokba szorítsák, azt bizonyították be, hogy nem képesek a politikai újrakezdésre, csak a már jól bejáratott, nagy biztonsággal működő vádakat és ellenvádakat veszik elő újra és újra. A kommunistázás és a fasisztázás, a másik oldal kiszorítása a demokratikus és parlamentáris politikai térből éppolyan fontos eszköze volt a 2006-os politikai vitáknak, mint bármikor az elmúlt 8-10 évben. Már most jól látható azonban, hogy ezek az érvek, ha nem is kopnak ki a közbeszédből, de egyre inkább hatástalanná válnak: ahogy a Fidesz csak vesztett áprilisban azzal, hogy Gyurcsány Ferenc állampárti múltját állította a középpontba, úgy az MSZP-t sem mentette meg az önkormányzati választás előtt az, hogy összemosta Orbán Viktort a radikális jobboldallal. A sokak által bírált politikai megosztottságot jelképező Gyurcsány-Orbán szembenállás vége a rendkívüli eseményekben bővelkedő 2006-os évben még nem érkezett el. Sőt, a két vezér megerősödött az év utolsó heteiben, és ezzel saját pártjuktól és politikai táboruktól lehetőséget kaptak az újrakezdésre, bár mindketten okoztak csalódást is választóiknak.
