A balatonőszödi beszéd bűvöletében

 

 

Máté T. Gyula: Ráivás (Magyar Hírlap 2006. december 28) "Utánanéztem a szocialisták elmúlt évi értékelőinek. Majdhogynem szóról szóra ugyanazt mondták mindig. Nagyjából ugyanazok. Ugyanazt is ígérték. Elismertek kisebb hibákat, hogy a következő évben még nagyobbakat kövessenek el."

(…) Idén évet először, még ünnep előtt, Lendvai Ildikó értékelt. A szocialista frakcióvezető szerint "Magyarország és a baloldal számára 2006 a kihívások éve volt". Valóban: a baloldalnak például sikerült visszatalálnia a gyökerekhez. Az MSZP immár csak az eredeti terminológia alapján tekinthető baloldalinak: a szószékről nézve a parlamenti patkó bal oldalán ül. Ennyi.

 

(…) A miniszterelnök szerint alapvetően minden rendben volt és pláne lesz. Hiszen a társadalompolitikában megtörtént a kiigazítás, fordulat történt a költségvetés-politikában, és elképesztően sikeres az "alapozás" a fejlesztéspolitikában. Mindennapjainkra pénztárcánk alapján fordíthatjuk le a politikai szlenget. Gyurcsány Ferenc szerint csak az a kár, hogy éles a politikai küzdelem, ebben természetesen a túloldal hibás, s az valószínűleg csak elírás az MSZP kongresszusi dokumentumában, hogy a Fidesz puccsot kísérelt meg a legitim kormány ellen. Mert ha tényleg, miért nincs rács mögött a Fidesz-vezérkar? Ha meg nem, akkor hogyan mer ilyet állítani a vezető kormánypárt? S miért megyünk el mellette?

 

(…) Meglehet, most illene, hogy a Fideszt is ígéreteivel szembesítsem. Nem fogom. Nincs miért. A Fidesz ellenzékben volt és van. Ígéretei közül ezért mindössze egy érdekes: nem nyerte meg a választásokat. Felejtsük el azt a közhelyet, hogy akkor vagyunk tárgyszerűek, ha mindkét oldalra ütünk. Nem igaz. Akkor véleményünk nincs, vagy leplezzük befolyásoltságunkat. Magyarország megosztott. Ez rossz és elkeserítő. De tény. Tisztázzuk: kormány és ellenzék felelőssége mindig más. Egyik viseli, és felelnie kellene, másik számon kér, és hatalmat szeretne.

 

 

Lánczi András: A politikai alternatíva (Heti Válasz 2006 december 21.) "Mi változott ténylegesen 2006-ban? Szinte semmi. Maradt a régi kormány még azután is, hogy azonnal kiderült: a választási programból semmi, de a világon semmi nem valósítható meg, inkább az ellenkezője; az sem hozott változást, hogy a miniszterelnök kendőzetlenül - mások kiszivárogtatása révén - elmondta, a tönk szélére sodorták az országot; hiába a köztársasági elnök egyértelmű fellépése, a liberálisok segédletével brutálisan bántak el a lázadókkal; másodszori választási veresége után is helyén maradt a Fidesz vezetője. A kormányon lévők kijelentették, hogy a jelenlegi kormánypolitikának nincs alternatívája; az ellenzék vezére pedig joggal érezheti, ő maga az alternatíva, hiszen a tények őt igazolják, minden egyéb csupán az aljas politikai szándékból történt, évek óta tartó befeketítő lejáratás következménye."

(...) Amikor a politikai dolgok elromlanak, a változtatás lehetőségén kell gondolkozni. De előbb tudnunk kell, mi is romlott el. Az egész rendszerváltás romlott el 2006-ban, vagy csak egy kormánykoalíció járatta le a bizalmi elven nyugvó köztársaság eszményét? Érvek szólnak mindkettő mellett.

 

(...) A kormányon lévők abba kapaszkodnak, hogy a reformok jelentős része másfél évtized alatt elmaradt; legfeljebb abban hibáztak, hogy a felismerés birtokában ők sem léptek, most viszont reformokat vezetnek be, melyeknek nincs alternatívája. Ebben túl sok a felelősséghárítás, illetve sokkal több tudatosságot gondolunk bele, mint amennyi valójában jellemzi a baloldali politikai irányt.

 

(...) Mindkét fél a maga módján téved, erkölcsi értelemben viszont össze sem hasonlítható a két fél felelőssége a jelenlegi helyzetért. A jelenlegi kormányzó elit elveszítette mind a tekintélyét, mind a megválasztás pillanatában keletkezett erkölcsi legitimitását, veszélybe sodorta az egész demokratikus átalakulás értelmét. Orbán Viktor viszont mintha nem akarná belátni, hogy új vezetési elvekre és gyakorlatra van szükség, azaz mintha nem volna ellenzéki alternatíva. Ugyanazt a háborút azonban nem lehet többször megvívni.

 

 

Molnár Géza Pál: A kijózanodás éve ( Gondola.hu 2006 december 28.) "Kudarctörténet a magyarországi rendszerváltoztatás. A társadalmi kísérlet 2006. október 23-án süllyedt mélypontjára. Ekkor az állam az 1956-os sortüzek után – fél évszázad elteltével –először alkalmazott terrort társadalma ellen."

(...) 2006 szeptemberéig még áltathattuk magunkat azzal, hogy számtalan baj ellenére a rendszerváltozásnak volt értelme. Noha bevallott – bár elévült – törvénysértések is jellemzik a politikai elit tagjait, azért legalább nyilvánosan megemlíthetjük az adócsalásokat, a jogi gengszterizmussal való – állami segédletet is bevonó – megfélemlítést, az idegenek hazánkba telepítését. Szeptemberben egy kicsit módosult a kép: egy közszereplő nyíltan bevallotta, hogy csalt, alkotmányt sértett a választások előtt, és ahelyett, hogy ezért pironkodott volna, büszkélkedett vele.

 

(…) A cinizmust arculcsapásként érzékelte a társadalom egy része, és föllázadt a hatalmon lévő szereplőcsoport ellen. A központ az első órákban megengedte, hogy a zavargás törvénysértésekké fajuljon, és ezzel „erkölcsi alapot” virtualizált a későbbi karhatalmi terrorra. Magyar fiatalok, köztük rendőrök szenvedtek – részben maradandó – sérüléseket, és szereztek priuszt a politikusi cinizmus, a hatalmi provokáció miatt.

 

(...) Tizenhat éve húszmilliárd dollár volt eladósodottságunk, ám az egy Tungsramot kivéve még megvolt az állami vagyon. Mai eladósodottságunk csillagászati – többszöröse az 1990-esnek –, ám a közvagyonnak már nyakára hágott a magát ünnepeltető, gyanúsan meggazdagodott, még gépkocsi-költségre is három év alatt nyolcmilliót az államkasszából bezsebelő közéleti csoport. És demokrácia helyett karhatalmi terrorba süllyedt a rendszerváltozás kísérlete. Kezdhetjük újra – kevesebben, kifosztottabban, betelepültekkel megszálltan, terrorral megfélemlítetten – az újabb kísérletet.

 

Seres László:Ez a fotó megmutatja, miért tartunk ott, ahol tartunk (Hírszerző 206 december 26.) "Szeptember óta szabadesésben zuhanunk a béka alá, minden megengedett, mindenkinek beszólunk, saját mindennapjainkat is telebrutalizáljuk; a gazdaság felturbózására pedig nincs közös akaratunk, hiszen a reformokat nem akarjuk, maradjon minden olcsó és állami, de ha hazug politikust látunk, akkor csak arra haragszunk, aki be is vallotta – kellett nekünk nem létező illúziót rombolnia."

(...) Ez az ősz erről szólt: kettős gondolkodás és kettős beszéd, "az állami elismerés jól jön/az állami elismerést én adom, de kezet azért nem fogok a rohadékkal" elv, élőben, számtalanszor. Konfliktusos helyzetek tudatos és tudat nélküli fokozása, ostobaság és agresszió, haza és szaladás.

 

(...) Aki ennyire képes megfeszülni, hogy bejusson egy tankba, miközben kurvára nem tudja kezelni azt a helyzetet, hogy pl. tüntetők, rendőrök, óvodások vagy bánáti bazsarózsák kerülnek a lánctalpai alá, azt valamiért nagyon félreszocializálták. Márpedig ez történt itt nagyon sok évig nagyon sok emberrel.

 

Debreczeni József: Tájkép csata után (168 óra december 14.) "2006 őszén átmenetileg meginogni látszottak a jogállam egyes intézményei: a rendőrség előbb pár óráig képtelennek bizonyult egy közintézmény védelmére, utóbb túlkapásokat követett el jogos fellépése során.2006 őszén a Parlament előtti téren lajstromba vették a zsidó politikusokat, megfenyegették a köztársaság bíráit és pár újságírót. A köztársaság elnöke hallgatott. Ha megszólalt, az embernek néha olyan érzése támadt, hogy ez nem garanciát, hanem kockázatot jelent az államszervezet demokratikus működésére nézve. 2006 őszén fölsejlett a szocialista baloldal tanácstalansága és félelme. A liberális baloldal zavara és félelme. 2006 őszén minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált egy erős konzervatív párt hiánya: nemcsak a jobboldal, de a magyar parlamentarizmus számára is. (Az MDF talán megindul az e felé vezető úton: több mint egy évtized után először – egy mérés erejéig – megközelítette a 10 százalékos álomhatárt.) Nem szabad egyhamar elfelednünk a 2006-os őszt."

(...) A parlamentarizmus ereje az idei őszön Magyarországon is elegendőnek bizonyult. Ám aki úgy véli, Orbán belátja, hogy az utcáról nem megy – tehát visszatér az Országház falai közé –, az téved. Az ő esze más srófra jár. 2002 óta nem a parlamentarizmus kereteiben gondolkodik. Számára a parlament eszköz – a cél: a hatalom. Ha ez az út nem visz hozzá közelebb, van másik is. Orbán számára nincs ellentmondás a parlament és az utca – az erőszakos és a békés, a legitim és az illegitim módszerek – között: azt használja, amelyik célszerűbbnek látszik.

 

(...) Az elmúlt hetek egyik megrázó fejleménye számomra a liberális értelmiség néhány prominensének (ideértve a köztársasági elnököt) és a magyar sajtó zömének tévedése volt. Ahogy egy – a modern politika világától idegen, elvont vagy legjobb esetben 19. század végi – morális koordináta-rendszerben próbálták értelmezni az eseményeket, s megítélni azok szereplőit. Ahogy – valójában egy nagyszabású manipuláció áldozataiként, olykor imponáló szellemi energiákat is mozgósítva – rágták az Orbán által szájukba nyomott gittet. Ahogy a moralitás fájától nem látták a politika erdejét.

 

(…) Az utóbbi hetek eseménysorozatának megítélésénél közelebb jutunk az igazsághoz ha (…) nem Gyurcsány Ferencet, hanem Orbán Viktort tarjuk főszereplőnek. Tehát nem a védekező, hanem a támadó felet. Aki – a kormányfő „hazugságára”, hamis szóhasználattal: „csalására” hivatkozva – a nyár közepétől kétségbe vonta a választás eredményét, következésképp a kormány legitimitását, valójában: legalitását. Aki a „jogtalanul” intézkedő hatalommal szembeni „ellenállásra” tüzelte az országot. Aki másfél hónapon át úgy irányította a rendelkezésére álló politikai gépezet működését, hogy ennek nyomán minél döbbenetesebb hatást keltsenek a közvéleményben a kormányfő zárt körben elmondott beszédének gondosan kiválasztott mondatai. S aki a botrány kirobbanása után – minden erejével és szinte semmitől sem visszariadva – azon igyekezett, hogy a destrukciót a végsőkig fokozza.

 

Seszták Ágnes: Tizenhat évvel ezelőtt nem erről volt szó (MagyarNemzet december 29.) "Az erkölcsi felelősség azonban nem vicc tárgya. Nem tesz jót az országnak sem a miniszterelnök, sem pártja, sem koalíciós partnere. Az erkölcsi meghasonlás csak némiképpen fogható az elmúlt tizenhat év balfogásaira. Gyurcsány Ferenc ismét elérte azt, amit Rákosi Mátyás 1950-ben: mindenki gyűlölt valakit, és mindenki félt valamitől."

(...) Egyszerű ember azt hiszi , a reformok azért vannak, hogy neki jobb legyen. Gyurcsány-Kóka olvasata szerint először hihetetlenül rossz lesz, az utána következő lépéseket meg senki sem tudja. Mivel az egészségügyi reformból annyi látszik, hogy megszüntetnek egy csomó kórházat, bezárnak osztályokat, a rákkal, a népesedéssel mint két, a nemzet fogyását drámain felgyorsító folyamattal egyáltalán nem törődnek kiemelt módon, így a vizitdíj, meg az ágydíj körüli bohóckodással sikerül elterelni a figyelmet a borzalmas halálozási mutatókról, és arról hogy a legértékesebb kórházingatlanokat záros határidőn belül eladják.

 

(…) Amit 2006-bn kaptunk a gyurcsányi hazugságok mellett, a töménytelen mennyiségű szemét: szó szerint és élelmiszerben. Miután Gyurcsányék leépítették az az egészségügyi ellenőrzést, megvonták az ÁNTSZ-től a költségvetési támogatás jelentős részét, Magyarországra betanyázott a vérhas, a szalmonella, a tbc, a calici, és még ki tudja, milyen vírusok, bacilusok tömege. Ami pedig a példátlan méretű romlottélelmiszer-dömpinget illeti, újra felteszem a kérdést a jelenlegi kormány felelős embereinek: minek nézik a magyar társadalmat? Szemétevő, szemétben turkáló, alávaló emberek gyülekezetének?

 

(...) Ebben az évben fasiszta jelképpé lett a turulmadár, később követte az Árpád-sávos zászló. Ez utóbbi egyenesen a nyilas időkt hívta elő. Hogy kikből? Mindig ugyanabból a néhány szenvedélyes gyűlölködő, mizantropikus véleményformálóból. Mi meg legyintés helyett magyarázkodunk, tiltakozunk. Minek? Akinek nem tetszik a magyar zászló ne nézze.

 

 

Tihanyi Örs: Egy ország erőfeszítései vesztek kárba 2002 óta (Magyar Nemzet 2006 december 28.) "A 2006-os esztendőt úgy zárja le az ország, hogy szinte mindenkinek arra kell felkészülnie, január elsejétől kezdve alacsonyabb jövedelemből kell majd kifizetni a lényegesen magasabb közüzemi számlákat. A 2002 óta tartó felelőtlen és hazug (nem ) kormányzás miatt rendszerváltozás utáni első tizenkét év szinte összes erőfeszítése kárba veszett. A kapkodva bevezetett álreformok, a demokratikus intézményrendszerben esett torzulások, a politikai eszközzé silányított rendőrség vagy a kaotikus állapotok felé kergetett közszféra. Legalább annyi fejfájást fog okozni az embereknek, mint a megszorítások. Tovább erősödhet az igény a jelenleg regnáló koalícióval szemben egy erős és ütőképes kormányzati alternatívára. Innentől kezdve viszont a Fidesz felelőssége, hogy 2007-ben képes lesz-e lerakni a leendő parlamenti választási győzelem alapjait."

(...) Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a napokban a rendszerváltás óta letelt másfél évtized legmozgalmasabb esztendeje ér véget. 1990 óta először fordul elő, hogy a hivatalban lévő kormánykoalíció képes volt egy újabb ciklusra megszerezni a parlamenti többséget. Arra sem volt edig példa, hogy egy kormányfő_ röviddel a választási győzelem után_ előbb csak zárt körben, majd a nagy nyilvánosság előtt is elismerje, hogy egész addigi tevékenysége hazugságokon alapult. Az ezt követő tüntetéshullám nyomán csaknem öt évtized után újra vér folyt a pesti utcákon. Bár halálos áldozata nem volt a szeptemberi-októberi eseményeknek, ennek ellenére az olyan atrocitások mint az MTV székház megtámadása vagy a hasonlóan értelmetlen október 23-i rendőrroham, tovább fokozták a magyar társadalom végzetes megosztottságát, és erősítették a különböző pártpreferenciájú csoportok között feszülő indulatokat.

 

(...) Mind az Európai Unióban, mind pedig a a NATO-ban a fekete bárányok közé kerültünk. Az euróövezethez való csatlakozáshoz szükséges konvergenciaprogramot csupán a második nekifutásra fogadta el az ősz folyamán a brüsszeli bizottság, ám az is inkább csak megelőlegezett bizalomnak tekinthető. Amennyiben a soron következő évek brutális megszorító intézkedéseit tartalmazó Gyurcsány-csomagot vissza visszadobták volna az unió döntéshozói, alighanem összeomlik a forint árfolyama és vele együtt a kormánykoalíció is.