Mit várhatnak a politikusok egymástól 2007-ben?
Nem csupán a megszokott újévi találgatások, hanem a 2006-os év sok szempontból rendkívüli történései határozzák meg a következő napok és hetek politikusi prognózisait. A „mi várható 2007-ben?” kérdésre adható válaszokat ugyanakkor azok a tendenciák is befolyásolják, amelyek függetlenek a naptári évtől: a kormányzati tervek, a pártok belső élete, valamint a mostanáig kirajzolódó politikai stratégiák az év eleji uborkaszezonban is láthatóak maradtak.
Fontos kérdés, hogy csupán az új évtől átalakul-e a politikai szereplők stratégiája a következő hónapokban, vagy a már eddig is látható tendenciák egyenes vonalú folytatására lehet számítani 2007-ben. Több szempontból ugyanis az állandóság határozhatja meg a politika idei történéseit, jelentős elmozdulásokra ma még kevésbé lehet számítani. Ami pedig 2006-ban rendkívülinek számított, 2007-ben lehet, hogy már megszokottként jelenik majd meg. A rendőrök és tüntetők közötti összecsapásokba torkolló demonstrációk esélye például nem egyszerűen nagyobb, mint egy évvel ezelőtt volt, de a politikai szereplők és a média elő is készíti ezek megismétlődését, már előre értelmezve a lehetséges történéseket. A demonstrációk, vagy akár csupán ezek lehetősége fontos meghatározó szempontja lehet 2007 első hónapjainak. Az MSZP és a kormány például már meg is előlegezte, hogy március 15. lehet az a nap, amikor – akár Gyurcsány Ferenc beszéde miatt is – újrakezdődhetnek a tavaly őszi megmozdulások.
Stabil vezérek
Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor – a jelenlegi tendenciák alapján – saját pozíciójának stabilitására számíthat 2007-ben, és ezt éppen azt teszi lehetővé, hogy saját politikájuk a másik elutasítására épül. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a szembenálló táborok kölcsönösen kizáró logikában gondolkodnak a másik oldalról, hanem az is, hogy mindkettejük stratégiája arra épül, amit a másik félben bírálhatnak. Gyurcsány Ferenc ennek alapján folytathatja a múlt év végén megkezdett gesztuspolitikát, kezdeményezhet többpárti találkozókat, egyeztetéseket szakmai szervezetekkel, a Fidesznek azonban ki kellene hátrálnia az eddigi éles konfrontációból ahhoz, hogy a „békepolitika” hatását ellensúlyozhassa. A konfrontációra Orbán Viktornak azonban továbbra is szüksége van ahhoz, hogy saját vezetői pozícióját igazolhassa a Fidesz tábora előtt: Gyurcsány Ferenc elfogadhatatlansága kiemelten fontos tényezője Orbán Viktor pozíciójának.
A Fidesznél ugyanakkor – a párt által vezetett önkormányzatokon túl – új terepet keres 2007-ben ahhoz, hogy politizálhasson – a miniszterelnöktől függetlenül is. Ebből a szempontból kérdés, hogy mi lesz a gyakorlati megvalósítása annak sorozatnak, amelynek első része januárban az igazságosság témakörét járja körül. 2007 ilyen szempontból a politikai program újrafogalmazásának éve is lehet a Fidesz szempontjából, ami javíthat a programnélküliség látszatán. Nem mindegy azonban, hogy ebbe a lehetséges folyamatba hogyan illeszkedik a párt népszavazási kezdeményezésének sorsa, amelynek fontosságáról mintha a Fidesz sem döntött volna. A népszavazási kampány által megkövetelt határozott álláspont ugyanis azt is jelentheti, hogy a legnagyobb ellenzéki párt képtelen lesz a váltásra 2007-ben.
Miközben az elmúlt évben mindkét politikai vezető pozíciója megrendült, hiszen Orbán Viktor országgyűlési választásokat veszített, Gyurcsány Ferencnek pedig alapjában kérdőjeleződött meg hitelessége, imázsa komoly károkat szenvedett, mára mindketten stabilabbnak tűnnek saját pártjuk és táboruk élén. A választás, illetve a balatonőszödi beszéd politikai mélypontja után mindkettőjük számára van lehetőség az építkezésre, de ehhez szükségük van pártjukra is.
Tisztújítások előtt
A KNDP kivételével minden parlamenti párt tisztújítás előtt áll, de leginkább az MSZP és az SZDSZ, illetve a koalíciós kormány szempontjából lehet meghatározó a pártelnökválasztással is járó folyamat. Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc hasonló helyzetben vannak annyiban, hogy egyelőre egyikükkel szemben sem lépett nyilvánosság elé potenciális ellenfél. Sőt, a Fidesz elnökének lehetséges belső ellenfelei inkább hátrébb léptek az elmúlt időszakban, és a jelek szerint a következő évet saját maguk politikai építésére szánják.
Ma egyre valószínűbbnek látszik, hogy Gyurcsány Ferenc lesz az MSZP elnöke, ezért fontos szempont, hogy hogyan változnak meg a párt belső viszonyai ezzel párhuzamosan. A pártelnökség kockázatot is jelent Gyurcsány Ferenc számára, noha jelenleg elnökké választása fontos üzenet lehet az elbizonytalanodott, de pártpreferenciájukban inkább a szocialisták felé húzó szavazóknak. Az egyik legkomolyabb kockázatot a miniszterelnöki és a pártelnöki terület közötti kapcsolat jelenti, egyrészről abban az értelemben, hogy a két szerep koherensen kapcsolódjon össze, másrészről azonban azt, hogy, ha arra van szükség, szétválasztható is legyen. Gyurcsány Ferenc pártelnökké választása a hírek szerint együtt jár az MSZP centralizáltabb működésével, ami lehetőséget ad arra is, hogy stabilabbá váljon a kormánypárt és a kormány kapcsolata. A pártelnöki poszt ugyanakkor újabb támadási felületet is jelent Gyurcsány Ferenc számára, a pártügyek így tehát könnyen a kormányt is érintő ügyekké válhatnak.
Az SZDSZ tisztújítása leginkább az elnökjelöltek kampányával, illetve a leendő új elnök pozíciójának, elismertségének stabilizálásával kapcsolatban hathat a politikára. Szinte törvényszerű, hogy koalíciós kormányzás idején a kisebbik kormánypártnak saját tagsága és támogatói felé az a legfontosabb üzenete, hogy miben különbözik partnerétől, mi igazolja önálló politizálását. Ez az elnökválasztási küzdelemben átmenetileg kiélezheti az MSZP és az SZDSZ közötti villongásokat, ahogy az is valószínű, hogy az elmúlt hónapok konfliktusai ismét fontosabb szerepet kapnak a nyilvánosságban. Ebből a szempontból pedig szimbolikus ütközőpont lehet a Főváros, ahol a kormányzó pártoknak még vissza kell térniük a további főpolgármester-helyettesek, illetve a hozzájuk kapcsolódó hatáskörök kérdésére. A koalícióból való kilépés ötlete is felmerülhet a március végi tisztújításig, de nem valószínű, hogy a potenciális elnökjelöltek – Fodor Gábor, Kóka János – bármelyike, újonnan szerzett posztján megkockáztatnak egy ilyen lépést 2007-ben, miközben a párt programja szempontjából fontos egészségügyi reform zajlik.
Kormányzás: reformok, megszorítások
A kormányzással kapcsolatos legfontosabb kérdésnek 2007-re (de az azt követő évekre is) az látszik, hogy felpuhítják-e a szocialisták a konvergenciaprogram szerinti szigorú gazdaságpolitikai programot. A gazdasági érveken túl ennek politikai szempontból is ellentmond, hogy a kiigazítástól való eltérés a többször újrakezdett (kormányalakítás, balatonőszödi beszéd, önkormányzati vereség) kormányzás kezdetét hiteltelenítené, egy ilyen radikális váltásra pedig új politikát építeni több kockázatot jelent a Fidesz, megélhetési válságra vonatkozó bírálatánál. A kormányzást ugyanakkor 2007-ben folytatódó demonstrációk, sztrájkok kísérik, amit megelőlegeztek már a kórház-átalakítással kapcsolatos helyi tüntetések 2006 végén.
