Teret veszít a Fidesz
Miközben a nyilvánosság a március 15-én várható demonstrációkra készül, az előzetes értelmezésekben a Fidesz egyszerre veszít fontos kommunikációs teret és engedi, hogy jobboldali radikális riválisai erősödjenek. A Fidesz látványos kivonulásai egyes médiumokból, valamint az Országgyűlésből láthatóbbá teszi az ellenzék más – parlamenti és parlamenten kívüli – szereplőit. Térvesztés az Országgyűlésben
A legnagyobb ellenzéki párt országgyűlési kivonulásai ugyan csak a miniszterelnök felszólalásainak szólnak, de a kormányfő bojkottja hatásában már sokkal szélesebb értelemben befolyásolja a Fideszről alkotott képet a nyilvánosságban. Nem véletlen, hogy a Gyurcsány Ferenc által vitt „békepolitika” hatékonyan működött, és segítette a kormányfőt abban, hogy a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése és a szeptemberi-októberi utcai összecsapások után bővíthesse mozgásterét. A Fidesz bojkottja ugyanis nem elzárta, hanem szélesre tárta Gyurcsány Ferenc előtt a konszenzuskereső politika lehetőségét. Így míg a miniszterelnök békülékenynek mutathatta magát, addig a Fideszt a konfliktus lezárására képtelen magatartásra kényszerítette Orbán Viktor stratégiája.
Az országgyűlési bojkott következménye az is, hogy a Fidesz a nyilvánosság előtt egyszerre kénytelen hangoztatni, hogy miért is vonul ki, de annak érdekében, hogy megőrizze reagáló-, és cselekvőképességét mindazzal kapcsolatban, ami az Országgyűlésben történik, ezt rögtön ki kell egyensúlyoznia, ami végül mindkét állítást – látványos kivonulás és aktív parlamenti munka – gyengíti. Erre az ellentmondásra utalt maga Navracsics Tibor frakcióvezető is, amikor legutóbbi interjújában kijelentette: „Orbán Viktor pártelnökként vihet olyan vonalat, hogy nem hajlandó egyezkedni a kormánypártokkal, nekem pedig mint a képviselőcsoport vezetőjének a törvényhozás működése érdekében tárgyalnom kell.” Ráadásul amellett, hogy a kivonulások a Fideszt önellentmondásra kényszerítik, Gyurcsány Ferenc pedig szabad teret kapott a parlamenti politikában, az ellenzéki pártok közötti helyzet – a Fidesz és az MDF aktivitása – is megváltozhat. A MDF ugyanis éppen azért léphet a kormány első számú „konstruktív” kritikusának szerepébe, mert a Fidesz átengedi neki ezt a lehetőséget.
Térvesztés a médiában
A média egy részének bojkottja ennél is nagyobb tér átadását jelenti a Fidesz jobboldali riválisainak. A médiának ugyanis szüksége van ellenzéki pozícióra, szüksége van arra, hogy a vélemények ütköztetésével konfliktust mutasson fel. Ez jól látszik abból, ahogyan a Nap-kelte ellen bojkottot hirdető Fidesz helyét átveszik azok a radikálisok, akiknek erősödése egyáltalán nem érdeke az Orbán Viktor stratégiáját követő ellenzéki pártnak. A Fidesz kivonulásai nem csupán abban az értelemben jelentenek csapdát a párt – és minden más hasonló eszközt használó politikai erő – számára, hogy a visszatérés nehezen teszi elkerülhetővé a presztízsveszteséget, de azért is, mert a kivonulás olyan hiányt hoz létre a nyilvánosságban, amely szükségképpen feltöltődik más szereplők belépésével.
A Fidesz által hagyott űrt egyre intenzívebben töltik be azok a szervezetek, amelyek például a március 15-i demonstrációkra készülve járják be a nyilvánosságot. A Fidesz hiánya és „pótlása” más szereplőkkel azonban éppen, hogy nem teszi távolivá a demonstrációkkal kapcsolatos diskurzustól a legnagyobb ellenzéki pártot. A Fidesz úgy adja át a terepet a radikálisoknak, hogy eközben továbbra is összekapcsolható marad velük, miközben egyre több szó esik arról, mi lesz a folytatása az október 23-án félbeszakadt demonstrációknak.
A közelgő demonstrációk előzetes értelmezése alig hagy teret az egyébként naponta megtartott tüntetéseknek és útlezárásoknak, minden szereplőnek érdeke ugyanis, hogy előre értelmezze az eseményeket. A kormányoldal számára fontos, hogy fenntartsa a rendbontás fenyegetésével kapcsolatos várakozásokat, hiszen bármennyire is a balatonőszödi beszédre vezet vissza ez a téma, pontosan azt a Fideszt keríti be ezzel, amely pedig korábban éppen a miniszterelnök karanténba zárásával kísérletezett. Ráadásul a Fidesz helyét a nyilvánosságban elfoglaló radikálisok az elmúlt ősz után ismét hozzásegíthetik a kormányt ahhoz, hogy a szakmai-érdekvédő demonstrációk háttérbe szoruljanak. A múlt év végének fontos tapasztalata volt, hogy alig akadt olyan szakmai szervezet, amely vállalta volna, hogy saját érdekeinek képviselete összekeveredjen a pártpolitikai tiltakozásokkal, netán utcai rendbontásokkal. A Fidesz számára a kilátásba helyezett demonstrációk a kormánnyal szembeni elégedetlenséget bizonyítják, ezért érdekelt lehet ennek intenzív előzetes értelmezésében, de ezzel – és látványos bojkottjával – együtt valójában éppen a párt szavazótáborára nézve kihívást jelentő szervezeteket támogatja.
Miközben tehát egy újabb felmérés szerint az MSZP támogatottságából veszített az elmúlt időszakban, a Fidesz nem csupán önként szorult ki a nyilvánosság fontos területeiről, de át is adott belőle olyan szereplőknek, amelyek erősödése megbonthatja az Orbán Viktor által megtestesített szövetséget a Fidesz tábora és az eddig megszerveződni képtelen radikálisok között.