Gyurcsány és Orbán a rajtvonalnál

Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor visszatérésével január végén véget ért a téli uborkaszezon. Mind a miniszterelnök írása, mind Orbán beszéde felkészülés volt a heteken belül várható fő attrakcióra: az évértékelő beszédre. Gyurcsány Ferenc terjedelmes írása, illetve az Orbán-beszéd egyaránt a politikai célok újrafogalmazását szolgálta, ugyanakkor a bal-és jobboldal vezetője eltérő közönséghez szólt, és szerepléseik tétje is különböző.

Pártelnökjelölt a pártpolitika felett

Gyurcsány Ferenc írása az előzetes beharangozás, illetve a részletek nyilvánosságra hozatala miatt már jóval megjelenése előtt nagy figyelmet keltett. A felvezetéssel és az írás szokatlan tálalásával Gyurcsány Ferencnek sikerült elérnie, hogy az írás a tartalmán is túlmutató jelentőségre tegyen szert, egyfajta szimbólummá váljon – hasonlóan a kormányfő Útközben című könyvéhez. A nagy terjedelmű értekezés azt hivatott kifejezni, hogy Gyurcsány Ferenc távlatokban gondolkodó, határozott vezető, aki a politikai folyamatokat tágabb, elméleti összefüggéseiben is látja, ugyanakkor képes az önreflexióra. Az írás elrugaszkodási lehetőség a miniszterelnöknek, hivatkozási alapot nyújt a baloldalnak, és olyan mérceként, vonatkoztatási pontként szolgál a média számára, melyre vissza lehet utalni a kormányzat és az MSZP politikájának jövőbeni értékelésekor.

A Szembenézés című dolgozatból kiderül, hogy a kormányfő csak akkor tud a reformok mellett érvelni, ha szélesebb perspektívába állítja őket. Ezért próbálja újra felosztani a felelősséget is: és a politika, gazdasági és társadalmi élet anomáliáit történelmi perspektívába állítja, és részben a rendszerváltás előtti történelmi tapasztalatokból, részben a rendszerváltás utáni politika közös hibáiból vezeti le. Gyurcsány Ferenc – bár visszautasította ezt az értelmezést – saját politikáját is elemzi, ezzel igyekezve felülemelkedni a politikai konfliktusokon. Mindez tekinthető a miniszterelnök újrapozicionálásának és szerep-újraértelmezésének nyitányaként is. Gyurcsány Ferenc a jelek szerint visszanyúlt a „népnevelő” szerephez, és elsősorban a vitatkozó, gondolkodó értelmiségi pozícióból kívánja meggyőzni a közvéleményt és a szakértelmiséget a reformok irányának helyességéről.

Gyurcsány Ferenc írása és elkövetkező szereplései többféle közönséget céloznak:

• Az írás elsősorban saját táborhoz és az MSZP tagjaihoz szólt a pártelnökválasztó kongresszus előtt, tisztázva a történelmi előképekhez (például a Kádár-rendszerhez) való viszonyt, felvázolva a „szociális kapitalizmus modernizációs programját”, és megnyugtatva a párttagságot, hogy a miniszterelnök nem törekszik a párt centralizációjára és egyneműsítésére. Gyurcsány ugyan elvben próbált gesztusokat tenni a Népszabadság hasábjain a fideszes szavazóknak, elsősorban nem ez, hanem a kemény bírálat jut el a jobboldaliakhoz.
• A reformok magyarázata, a perspektíva felvázolása ugyanakkor a szélesebb, bizonytalan és Fidesz-szavazókat is felölelő választói közönséget akarja meggyőzni a változások irányának helyességéről. A kormányfő igyekezete a kongresszus előtt mindenképpen indokolt, hiszen a legfrissebb kutatások szerint az MSZP politikájával szemben elégedetlen választók egy része átvándorolt a Fidesz gyarapodó táborába, az MSZP tagsága pedig sokszor különösen érzékenyen reagál a közvélemény-kutatások eredményére.
• A kormányfő deklarált célja továbbá az is, hogy bevonja az átalakulási folyamatba a véleményformáló- és szakértelmiség tagjait, ezzel segítve a reformok széles körű elfogadtatását, és cáfolva a kompromisszumképtelen „reformdiktatúráról” szóló vádakat. Gyurcsány Ferenc egyik kereskedelmi televízióban tartott egyhetes „reformoktató” sorozata pedig egyszerre szolgálja az értelmiség és az elbizonytalanodott választók meggyőzését.

A miniszterelnök most is (mint korábban többször is – például a Száz lépés program megindításakor) intenzív szereplési dömpinggel próbál túllendülni saját maga és az MSZP támogatottsági mélypontján. Gyurcsány Ferenc politikai irányváltása elutasítottságának csökkentését is szolgálja azáltal, hogy kivonja magát a pártpolitikai konfliktusokból és a napi csatározásokból, és a kormányzás céljainak magyarázatára összpontosít. Ennek jegyében folytatja továbbá az egyeztetés, a „kinyújtott kéz” népszerű politikáját, melynek jegyében szakpolitikai kérdésekben elfogadja az egyeztetéseket (találkozó Dávid Ibolyával) és újabbakat kezdeményez (például a "szakmai kerekasztal” ötletével, illetve Fodor Gábor ötlete nyomán jegybankelnök személyéről való konzultációt indítványozva) – melyekkel a legnagyobb ellenzéki erőt is nehéz helyzetbe hozhatja. A Fidesz és a KDNP ugyanis elutasította a miniszterelnökkel való egyeztetést, Gyurcsány „karanténban tartása” pedig visszaüthet a kompromisszumkereső politikát igénylő bizonytalan választói közösség meggyőzésekor.

Új vagy régi Jövőnk?

Orbán Viktor Jövőnk konferencián tartott beszéde a „hogyan viszonyuljunk Gyurcsányhoz?” kérdésében egyértelmű véleményt rögzített: a miniszterelnök illegitim, és tárgyalófélnek alkalmatlan. A pártelnök szónoklata ugyanakkor a Fidesz egy másik, régi dilemmáját is felszínre hozta: kihez érdemes beszélni, mi a közös program, illetve elfér-e egy táborban a baloldali pártokkal nem szimpatizáló választók közössége? Miközben a Fideszben programalkotási munka kezdődött, és a párt igyekszik újrafogalmazni egyes értékekhez való viszonyát (kimondva például, hogy „egyenlőségre épített politika nem lehet igazságos") Orbán Viktor a kormánnyal szemben felsorakozott „új többségről” szóló beszéde azoknak szólt, akik elégedetlenek a kormány intézkedéseivel, – így az ideológiamentes irányvonal folytatását vetítette előre. A pártelnök a jelek szerint a jövőben is minden választói csoportnak kíván egyszerre üzenni, és a már kampányban is meghirdetett, koherens programmá nem szerveződő javaslatokat idézi fel (adócsökkentés, foglalkoztatottság növelése és a nyugdíjak védelme).

Annak ellenére tehát, hogy a Jövőnk kampány hivatalos honlapján található üzenetei megalapozhatnák a Fidesz gazdaságpolitikai és szimbolikus irányváltását, egyelőre kérdéses, hogy a vitasorozat valódi változást eredményez-e a párt politikájában. A Fidesz új kampánya konzervatív gazdaságpolitikai fordulat lehetőségét hordozza, ennek átültetése a párt stratégiájába a következő hónapokban mégsem várható. Azzal ugyanis, hogy Orbán Viktor minden szakasz végén (át)értelmezi a Jövőnk kampány üzeneteit, megfosztva azokat ideologikus tartalmuktól – például az igazságos politikát a miniszterelnök hazugságaival szemben definiálva – „rátelepszik” a Fidesz kezdeményezésére, és kioltja annak eredeti céljait. A Fidesz közvélemény-kutatásokban mutatkozó tetemes, és utóbbi hónapban növekvő előnye pedig éppen azokat (így Orbán Viktort) erősítheti, akik szerint nincs szükség érdemi váltásra a párt irányvonalában.

Orbán Viktor beszéde inkább megszilárdította, mintsem feloldotta a párt politikájának ellentmondásait. Így a Fidesz érvelésében továbbra is párhuzamosan lesz jelen a konzervatív irányváltás és a populizmus (például 14. havi nyugdíj újbóli felvetése); Orbán Viktor pedig továbbra is mindenkit meg akar szólítani annak ellenére, hogy ehhez szinte lehetetlen megtalálni a megfelelő hívószót.