Két SZDSZ csatája ugyanazért
Sok hasonlóság mellett hangulati különbségek jelentek meg Fodor Gábor és Kóka János SZDSZ-elnöki kampányában. Miközben mindketten beszélnek a liberális alapértékek megerősítéséről, Kóka dinamikus jövőképet igyekszik felvázolni, Fodor Gábor pedig nagymértékben épít a liberálisokkal kapcsolatos nosztalgiára, ami egyben a pártban csalódottak megszólítását is szolgálja. A két jelölt kampánya együttesen az egykori SZDSZ-esekhez és a fiatal sikeresekhez, mint új célcsoporthoz szól. A legfontosabb azonban: az SZDSZ-ben – más pártokkal ellentétben – elnökválasztási kampány van, amellyel a liberális párt tematizálni tudja az egész közéletet. Fodor Gábor és Kóka János kampánya elsősorban a potenciális szabaddemokrata szavazók egészéhez szól és csak másodsorban a SZDSZ-tagságához.
Akinek programja van és akinek ideje volt
Bár Kóka János kampányának hivatalos kezdete közel egy hónapos lemaradással követte vetélytársáét, a gazdasági miniszter mégis előnyre tett szert az SZDSZ pártelnökjelölti kampányában. Azzal, hogy jelöltségének bejelentésével együtt részletes programot is nyilvánosságra hozott, Kóka János vált kezdeményezővé az eddig ezt a pozíciót zavartalanul elfoglaló Fodor Gáborral szemben. Kóka János programjának eddig nyilvánosságra hozott részei nagymértékben támaszkodnak a pártelnökjelölt kormányzati pozíciójára. Mind a vállalkozásbarát javaslatok, mind az alapvetően modernizációs jövőkép kapcsolódnak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium lehetséges programjaihoz, ami egyszerre jelent előnyt Kóka számára, de egyben támadási felületet is nyit. Miközben ugyanis a földhivatali eljárással, a vállalkozások beindítását nehezítő bürokráciával vagy a vállalkozói szabadság növelésével foglalkozó ígéretek Kóka esetleges pártelnökségével az SZDSZ-t is pozícionálhatják a következő években, ugyanezek a felvetések szembeállíthatóak a jelölt eddigi miniszteri tevékenységével is. Megkérdezhető ugyanis: miért nem tett eddig ezekért a miniszter?
Szemben az MSZP-vel
Az elnökválasztási kampány már az elmúlt évben megindult: Kóka János „kiszavazása” vagy Fodor Gábor Orbán Viktorral való találkozóit említő nyilatkozata mind hozzájárultak ahhoz, hogy a pártelnökjelöltek pozícionálják saját magukat az SZDSZ tagsága előtt. Az, hogy az SZDSZ elnökjelöltjei már eddig is nagy hangsúlyt helyeztek az MSZP-től való távolság felmutatására, jól mutatja az aktuális hangulatot a kisebbik kormánypártban a koalíciós partnerrel szemben. Az SZDSZ-MSZP viszony a párton belüli kampány kiemelt témájává vált, tehát a tisztújítás egyben stratégiai döntést is jelent a liberálisok számára. Ez nem feltétlenül jelenti azt a sokat emlegetett forgatókönyvet, amely szerint az SZDSZ egyszer csak „kimenekülne” a koalícióból, azt viszont igen, hogy a legalább elvi lehetőségét fel kell mutatni a másik oldal felé való nyitottságnak. A koalíció felbontása mint stratégiai menekülőút, bármilyen sokszor hangozzon is el a kampányban, aligha válik valós forgatókönyvvé: ez jelenleg nem érdeke az SZDSZ-nek, a reformkormányzás, az eredmények felmutatása viszont igen. Emellett hitet is tett mindkét jelölt.
Középen, egyedül
A majdani új elnök egyik fontos feladata – a szervezeti és a tagságot érintő kérdések mellett –az lesz, hogy minden lehetséges, de politikailag még racionális eszközzel igazolja az SZDSZ önállóságát. Erre az elmúlt években sokszor tett kísérletet az SZDSZ, de ezek vagy magára a pártra is negatívan hatottak vissza (az MSZP-vel folytatott koalíciós civakodások a Medgyessy-kormány időszakában), vagy egyszerűen elhaltak (mint a liberális pozíciót a szocialistákhoz és a konzervatívokhoz képest megjelenítő, saját témákat megfogalmazó, de elhalt kampányok). A két jelölt kampányában jól látszik, hogy Kóka János a liberálisok melletti pozíciókkal, azaz, a konzervatívokkal és a szocialistákkal szemben határozná meg pártját, Fodor Gábor viszont inkább a Fideszhez való közeledés elvi lehetőségét hangsúlyozza. A közös a két kampányban az, hogy az SZDSZ-t Fodor és Kóka egyaránt a politikai közép pozíciójába helyezi, ami azonban egyelőre nem utal radikális stratégiaváltásra: nem számol az MDF-fel és a Fideszen belüli esetleges változások lehetséges következményeivel sem.
Az SZDSZ fürdik a lehetőségekben
A tisztújítási kampány – ahogyan 2004-ben az MSZP-nél – az SZDSZ-nél is szól a tagsághoz, de legalább ennyire a potenciális liberális választókhoz is. Miután az SZDSZ az egyetlen párt, amelynél 2006-ban nem egyértelmű a pártelnökválasztás kimenetele, ezért komoly előnyt élveznek a médiában: a liberálisok, elnökválasztási kampányuk következő heteivel, a programhirdetésekkel és az identitással kapcsolatos nyilatkozatokkal nagy figyelmet fordíthatnak saját imázsuk formálására. Ezt gyengítik a nem várt ügyek: A „furcsa” tagfelvételi ügy gyorsan eljutott a tisztújítási kampány szintjére, majd le is zárult, az egyes SZDSZ-es politikusoknak adott fővárosi fürdőbérlet ügye azonban már a kampány alapüzeneteit hitelteleníthetik, ha egyáltalán üggyé válik.
A régi SZDSZ közbelép
Fodor Gábor nagyobb hangsúlyt helyez kampányában a régi SZDSZ hangulatára, a szabadságjogok tematikájára, valamint a mindezeket aktuális kontextusba helyező 2006 őszi eseményekre, a balatonőszödi beszédre és az ezt követő rendbontásokra. Kampányindító cikkében, amit egy korábban sokat emlegetett lehetséges elnökjelölttel, Szent-Iványi Istvánnal közösen jegyez, kifejezetten az aktuális politikai környezetből vezeti le az SZDSZ megújulásának szükséges irányát. Fodor azonban a párt múltjával kapcsolatos nosztalgiára is épít: megszólítja a párttól eltávolodott egykori SZDSZ-eseket, valamint azokat, akik korábbi választott pozícióikat 2006 őszén a kormányzásnak köszönhetően vesztették el. Azóta azonban mintha leült volna Fodor kampánya, honlapján a következő egy hónap kampányeseményeinél is csak két szereplésről lehet olvasni. Mindeközben programjáról nem lehet olvasni, az azonban nyitóoldali hír, hogy részt vett ellenfele kampányindítóján.
Vita nélküli vita egy új választói csoportért
Kóka János eddig igyekezett elkerülni a nyílt vitát Fodor Gáborral: a szabadságjogok, a „régi SZDSZ” kérdésében például elfogadja az ellenfele által felvetett értékeket, talán annak érdekében is, hogy gyorsan túl is léphessen rajtuk. Kóka János kampányának középpontjában ugyanis az SZDSZ-szavazótábor kiterjesztésének programja áll. Eddig nyilvánosságra hozott vitairataiban – a panaszkodó vidéki tagságnak tett gesztusok mellett – kiemelkedik egy olyan választói célcsoport, amely korábban egyik párt stratégiájában sem kapott jelentős szerepet. Kóka újszerű politikát kínál azzal, hogy a sikereseket, a rendszerváltás előnyeit élvező csoportokat igyekszik megszólítani.
Az MSZP és a Fidesz az SZDSZ pártelnöki kampányában
A célcsoportok különbsége jól látszik abban is, hogy miközben Fodor Gábor a kordon ügyével foglalkozik, addig Kóka János gazdaságpolitikai programot hirdet. A SZDSZ-en belüli kampányban tehát az a vita is megjelenik, mely az MSZP és a Fidesz között is kialakult az elmúlt időszakban. Miközben a nagyobbik kormánypárt a reformokban látja a jelenlegi konfliktusok okát, de a kivezető utat is, addig a legnagyobb ellenzéki párt szerint a rendszerváltás alapjaihoz, a szabadságjogok biztosításához kell visszatérni, mielőtt egyáltalán az esetleges reformok szóba kerülhetnének. Ebből a szempontból Fodor Gábor valóban közelebb van egykori pártjához, a Fideszhez, Kóka János pedig az MSZP-hez, de az SZDSZ-t érintő stratégiai kérdés éppen az, hogy a választást követően a két irány integrálható lesz-e, vagy a kettő közötti ingadozás továbbra is csak bénítja a liberálisokat.
