Gyurcsány: pártjában az ereje
Nem történt meglepetés az MSZP hétvégi kongresszusán, csupán Gyurcsány Ferenc keltett némi izgalmat azzal, hogy a kormány politikájáról szóló bizalmi szavazássá nyilvánította pártelnökké választását. A miniszterelnök ezzel megerősítette pozícióját, ugyanakkor pártján belül a jövőben is kompromisszumokra kényszerül, a közvélemény irányából pedig növekvő ellenállással néz szembe.Politikai környezet
A szocialisták számára kedvezőtlen közhangulat árnyékolta be a legnagyobb kormánypárt tisztújító kongresszusát. 2006 ősze óta egymást érik a kormányellenes demonstrációk, a kabinet megszorításokról és reformokról szóló saját értelmezése nem jelenik meg koherens módon a nyilvánosságban, a pártpreferenciákat tekintve pedig a Fidesz toronymagasan vezet az MSZP előtt. Ráadásul éppen a kongresszus második napján járta be a médiát annak a február elején készített Medián-kutatásnak a híre, amely szerint a teljes népesség többsége jobbnak látná, ha Gyurcsány Ferenc és kormánya lemondana.
Bár a kormány és a legnagyobb kormánypárt népszerűtlensége nem tekinthető példátlanak (hasonlóan alacsony támogatottság ugyanis minden korábbi kormány esetében előfordult), a második Gyurcsány-kormány a kormányzás korai szakaszában, rendkívül szűk mozgástér mellett kénytelen szembe nézni ezzel a nehézséggel. Ráadásul Gyurcsány személyesen is jelentős imázsvesztést szenvedett el, ami szintén mérlegelendő szempont volt a szocialista küldöttek számára.
Alapvetően más politikai környezetben zajlott tehát az MSZP tisztújító kongresszusa, mint 2004-ben. Akkor a párt nyilvános versenyben döntött a vezető tisztségekről, most zárt ülésen született döntés, úgy, hogy a főbb posztokra eleve csak egy-egy jelölt maradt. Akkor a szocialista politikusok országjárással egybekötött kampánya az MSZP megújulását is szolgálta, most viszont éppen a jelenlegi politikai irányvonal melletti kiállás demonstrálása volt a cél. 2004 őszén a Hiller-Gyurcsány páros a pártelnöki és a miniszterelnöki poszt elválasztottságát tette hangsúlyossá, míg jelenleg éppen a két tisztség egyesítése volt a kongresszus legfőbb üzenete.
Zsarolás vagy bizalmi szavazás?
A politikai környezet miatt Gyurcsány számára rendkívül fontos volt, hogy programjának végigviteléhez pártja megbízható hátterként szolgálhasson. Így a kívülről jövő kritika mellett nem kell egy esetleges belső ellenállással is felvennie a harcot, és nem kell attól tartania, hogy a párt esetleg kihátrál a kormányprogram és a miniszterelnök mögül. Ezt a kormányfő annál is inkább értékelhette reális veszélyként, mivel az októberi önkormányzati választások után az MSZP önkormányzati pozíciói több helyen is megrendültek, és a párttagság egzisztenciális félelmei, ezáltal pedig a személye és a politikája iránt táplált elégedetlen hangok felerősödtek.
A kormányfő szempontjából a reformok támogatottságát, és a párthoz való egyértelmű hozzákapcsolását – tehát a miniszterelnök pozíciójának megerősítését - szolgálta a pártelnöki tiszt megszerzése. Ezt tette Gyurcsány még látványosabbá azzal, hogy a kormány politikájáról szóló bizalmi szavazásnak nevezte pártelnökségről szóló döntést, mondván: csak akkor kíván miniszterelnök maradni, ha a kongresszusnak legalább 75 százaléka rá szavaz. Az eredmény, azaz a csaknem 90 százalékos párton belüli támogatottság a kormány és a kormányfő pozíciójának stabilitását volt hivatott megjeleníteni. Ezt maga Gyurcsány is megfogalmazta, amikor a kongresszust követően blogjában azt írta: „A kormány mögött a parlament áll, a parlamenti frakciók mögött pedig a kormánypártok. Amíg a kormánypártok stabilak, addig a frakció is stabil, és addig a kormány is az.”
Azzal azonban, hogy a Gyurcsány tétként tette fel a miniszterelnöki tisztségét kockázatot is vállalt. Nem azért, mert kérdéses volt a 75 százalékos támogatottság elérése (hiszen az MSZP-nek jelenleg nem volt érdeke Gyurcsány leszavazása), hanem azért, mert az önmaga ellen kért bizalmi szavazással a miniszterelnök külső támogatottságának hiányára, a kormány instabilitására hívta fel a figyelmet. Míg tehát egyfelől ez az eszköz alkalmas volt arra, hogy megerősítse a kormányfőt, másfelől éppen gyengeségről árulkodott. Gyurcsány szerencséjére azonban a nyilvánosságban inkább az előbbi értelmezés, valamint a bizalmi szavazás egyszerű „zsarolásnak” nevezése vált uralkodóvá.
Szervezeti változások
Ahogy a személyi kérdésekben, úgy a párt szervezeti átalakításában sem szolgált meglepetéssel a kongresszus. Az előzetes terveknek megfelelően szigorodott a tagfelvétel rendje, emelkedett a tagdíj összege, hivatalosan is szervezeti egység lett a választókerület, a megyei szervezetek pedig ezentúl regionális egyeztető tanácsokban tárgyalhatnak a régiókat érintő pártkérdésekről. A nagyobb centralizáció már kongresszus előtt lekerült a napirendről, sőt, a küldöttek még azt az alapszabály-tervezetben maradt módosítást sem fogadták el, hogy a felsőbb pártszervezet megsemmisíthesse az alsóbb pártszervezetek előzetes egyeztetési eljárásban született döntését. Erre azért lett volna szükség, mert így a kiemelt politikai kérdésekben utasíthatta volna a felsőbb pártszervezet az alsóbb szinten lévőt.
Mindezek nyomán egyelőre megmaradt a pártot a Fidesztől elválasztó egyik legfontosabb pozitív imázselem, a szervezet demokratizmusa. Ugyanakkor a kormányfő emiatt vélhetően továbbra is a párt különböző érdekcsoportjai közötti egyensúlykeresésre kényszerül, ami minden bizonnyal a kormányzati reformprogram végrehajtására is hatással lesz: a reformok további „felpuhulását” okozhatja.
Szimbolikus üzenetek
A kongresszust követően – a bizalmi szavazás mellett - leginkább a pártelnök-miniszterelnök szimbolikus politikai üzenetei keltettek visszhangot a nyilvánosságban. Gyurcsány beszédében – mintegy a Szembenézés című írásának tartalmát felidézve - éles hangnemben határolta el magát a Fidesztől, az MSZP és a kormány politikáját modern baloldali politikaként, a progresszió és a demokrácia védelmezőjeként írta le, valamint sokadszor tett utalást arra, hogy a szocialistáknak szakítania kell a Kádár-rendszer örökségével.
Gyurcsány szimbolikus üzenetei ugyan nem tartalmaztak új elemet, mégis nagyobb érdeklődést keltettek, mint korábban. A Fidesszel szemben megütött keményebb hangnem azért váltott ki nagyobb figyelmet, mert az utóbbi hónapokban a miniszterelnök inkább konszenzuskeresőnek mutatta magát. A nagyobb párton belüli támogatottság érdekében azonban időről időre mégis szüksége van a kormányfőnek arra, hogy saját pozícióját az ellenfél által jelentett fenyegetettség megjelenítésével erősítse meg.
A MSZP baloldaliságának hangsúlyozása a Fidesz által politikai vádként megfogalmazott neoliberális címkével szemben szintén kiemelt üzenetként jelent meg, még a kongresszust követően is. Erre azonban ezúttal nem külső bírálatok miatt figyelt fel a nyilvánosság, hanem azért, mert a kongresszus előtt Szili Katalin nevezte neoliberálisnak a kormány politikáját. Szili Katalin és az MSZP „népi szárnya” azonban nem jutott képviselethez a pártban, a házelnök mögött tehát egyelőre nem látszik csapat az MSZP-n belül. Így Gyurcsányon kívül más szocialista vezetők által is hangoztatott baloldali önmeghatározás az önmagát alternatívaként megmutató Szili jelenlegi gyengeségéről árulkodott.
Végül kiemelt témaként jelent meg a nyilvánosságban Gyurcsány azon törekvése is, amely a Kádár-rendszer örökségével való szakításról szól. Ide tartozik Nagy Imre és Kádár János személyének szembeállítása, vagy a Köztársasági téri székházból történő elköltözés is. Míg azonban a Fidesz politikájának éles bírálata, és a baloldaliság hangsúlyozása Gyurcsány párton belüli pozíciójának erősítését szolgálta, addig utóbbi ezzel éppen ellenkező hatást válthat ki. Jól látszott ez abból, hogy az MSZP keménymagjának hangján megszólaló Horn Gyula figyelmeztette a miniszterelnököt: újabb frontot nyit magával szemben, ha nem hagy fel a Kádár-rendszert elítélő nyilatkozataival.
