A kormány vagy a Fidesz rendezte az ünnepi rendbontást?

yen, a kordonon kívül összegyűlt tömeg hangos fütyülésbe, kiabálásba kezdett. A későbbi, Nemzeti Múzem előtt zajló ünnepi műsort is hangos tiltakozások zavarták meg, a Múzeum Körúton jelentősebb számú, egyes becslések szerint mintegy 15 ezer tüntető gyűlt össze, az ünnepséget végig hangos füttyszó, a miniszterelnököt gyalázó bekiabálások nehezítették, ugyanakkor a tömeg békés volt. Ezek után a tömeg egy része Petőfi-szoborhoz vonult, ahol Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere mondott beszédet. A főpolgármestert beszéde alatt a hangoskodó tömeg folyamatosan tojással, paradicsommal, banánnal, üres és teli műanyagpalackokkal dobálta, amelyektől biztonsági emberek védték meg. Demszky beszédében hangsúlyozta: a többséget a békeszerető demokraták alkotják, legyenek azok konzervatívok, szocialisták vagy liberálisok. A polgármester beszédében a tüntetőket „a félelem zsoldosainak” nevezte, és „sehonnani bitang embernek” nevezte őket. Ezek után vette kezdetét a Fidesz Erzsébet-híd lábánál tartott rendezvénye, amelyen több mint 200 ezer ember vett részt, aki a felszólítás ellenére árpádsávos és nemzeti zászlókat lengettek. Az ünnepségen felszólalt Deutsch-Für Tamás is. Nekünk magyaroknak azt jelképezi március 15-e, hogy nincsenek örökké tartó hazugságok" – mondta Deutsch-Für, aki szerint kordon mögé lehet zárni az embereket, de csak idő kérdése, hogy kiszabaduljanak. A politikus nagy nyomatékkal hangsúlyozta: "sokan vagyunk és elegünk van." A rendezvényen felszólalt Orbán Viktor is, aki kijelentette: ma még nem tudni, hogy a most zajló folyamatok mikor érnek véget, de a jelelegi hatalom a végzete felé megy. Hozzátette: A kormány pártcélokra használja a rendőrséget, zaklatja és provokálja a lakosságot, és „a válságért, az utcai zavargásokért, a rendőri brutalitásért a kormány a felelős." A párt népszavazási kezdeményezéséről szólva elmondta, azzal végleg gátat vethetnek az oktrojált reformoknak, és kormánynak nem marad más lehetősége, mint „futni, de gyorsan”. Eközben a rendőrség megerősítette: elfogták az MTV-ostrom óta keresett Budaházy Györgyöt, amit a KDNP szándékos provokációnak nevezett. A Fidesz rendezvényének végetértekor az ünneplő tömeg elhagyta a helyszínt. Rövidesen az Andrássy úton, a Terror Háza épültének közelében tüntetők jelentek meg, akik Budaházy letartozatása ellen kívántak bejelentés nélkül demonstrálni. Az éjszaka folyamán a város több pontján barikádokat építő tüntetőket a rendőrök többször feloszlatták, a jelentős személyi sérülés nem történt. A Művészetek Palotájában beszédet mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, amelyben összetartozásra szólított fel, és kijelentette: a jelentős események 1848-ban sem az utcán zajlottak. A vidékki ünnepségeket javarészt semmilyen esemény nem zavarta meg, az ellenzék és a kormánypártok több helyen is közösen ünnepeltek.

 

 

 

 

Bayer Zsolt: Ünnep (Magyar Nemzet, 2007. március 16.) "Az biztos, hogy életünk legnagyobb tévedése volt ez a „békés átmenet”. Ez a mocsárszagú rendszerváltás. Merthogy ezeknek a gazembereknek, akik most összeírnak bennünket ismét az országutak szélén, meg ránk uszítják a rendőrségüket (Kádár rendőrei is az övék voltak, a miénk soha!), és akik újra fasisztának, nácinak, antiszemitának hazudnak bennünket, nos, ezeknek egytől egyig mostanában kellene szabadulni a börtönből. Ahová 1990-ben kellett volna bezárnunk valamennyit."

 

(...) Mert így nem fog menni most már. Mert soha nem változik semmi sem. A történelem vihorászva ismétli önmagát. 1950-ben az ávósok a házkutatás során bedugták egy könyvbe a tízdollárost, aztán megtalálták, aztán ment a polgár, a „mocskos valutázó” Recskre, valamelyik tetű meg beköltözött a villájába. Most viszont egész éjjel fegyvereket dugdosnak ide-oda, aztán megtalálják azokat reggel. És az ellenzékre kennek mindent. Egyelőre éles lőszerrel még nem lövetnek, de ha tehetnék, megtennék. Most kellene szabadulniuk. Kamerák kereszttüzében mostanában kellene előmászniuk a börtönökből. Hunyorogva, megvénülve, összetörve. Nekünk pedig már régen lenne egy normális hazánk. Így viszont csak ez van. (...)

 

(...) Hetvenes évek van megint Magyarországon. Illetve: még rosszabb lett. Mert most mindezt demokráciának csúfolják. Emberek állnak e demokráciában az út szélén és felírják az adataikat. Mert ünnepelni mennek, az ellenzéki párt nagygyűlésére. Az egyetlen reménység ebben a helyzetben a Demszky felé repülő tojás, ami esetleg végre célba ér…

 

 

Papp László Tamás: A nemzeti üzenőfüzet mérlege: sok tinta, pár csepp vér (Hírszerző, 2007. március 16.) Stabil demokráciát nem lehet verekedés-gyújtogatás által megdönteni. Ahhoz ölni kell. Sokat, és még akkor se biztos a végeredmény. Ami Budapest utcáin zajlott, tulajdonképp a bomlófélben lévő, atomizálódó szélsőjobb vonagló kollapszusa.

 

(...) Mint az lenni szokott, az ellenzéki politikacsinálók szónoklatai izgalmasabbra sikerültek a kormányoldal brosúra- és protokollszagú izzadmányainál. A Spirituális Vezető, az összes polgári menetoszlopok generalisszimusza azzal rukkolt elő, hogy harcoltak-e volna olyan kormányért ’48 hősei, mely „160 év múltán hadviselésbe kezd önnön nemzete ellen?”

 

(…) aki az uralmon lévők elkergetéséről hadovál, az kb. annyira korszerű, mintha a tulajdonos-munkavállaló viszonylatában felmerült nézetkülönbséget a rabszolgalázadás/parasztfelkelés eszközeivel kívánnánk lerendezni. Így furamód a kispárti konzervatívok modernebbek a populizmusukat historizáló mezbe csomagoló ellenzéki padtársuknál. Ami, valljuk be, nem semmi.

 

 

Várkonyi Tibor: Szabadság a szabadságban (Népszava, 2007. március 16.) De mert ilyen nagy szervezéssel összetrombitált nagygyűlés nem múlhat el teljesen újdonság nélkül, a Fidesz jogász elnöke ismét kissé a maga képére formálta a törvényes rendet. Mintha nem lett volna már egy alkotmánybírósági döntés az általa megfogalmazott hét népszavazási kérdésről, befejezett tényként szólott róla, hogy majd ezzel "megbuktatható a kormány”. Mintha az alaptörvény így szólna, holott az változatlanul a választásokra és a választókra bízza a négyévenként esedékes döntést. Végül is minden előzetes fölszólítás ellenére elég szép számban lobogott a tömegben az árpádsávos zászló. Igazolásul, hogy lankadatlan híveinek azért csak van közük a Fideszhez.

 

(...) Kapott is eleget a kormány a szónoklatokban, hogy ez a mai "bitorló Gyurcsány-társaság” több mint másfél évszázad múltán ismét a szabadságot akarja elsinkófálni, csak éppen csütörtök délután, az Erzsébet híd lábánál senki nem akarta senkibe beléfojtani a szót. Szabadon lehetett szidalmazni az államvezetést, Orbán hangfogó nélkül fogalmazhatta meg, hogy a kabinet "hadat üzent a nemzetnek”. Ahogyan minden európai demokráciában az éppen ellenzékben sínylődő párt kifejezheti. Hol akkor a számon kért szabadság hiánya?

 

 

Dési János: Szégyen és gyalázat (Népszava, 2007. március 16.) Ami történt éjszaka Budapesten, az szégyen. Randalírozók meggyalázták, tönkretették az ünnepet. S lehet, hogy némelyikük kormány- és Gyurcsány-ellenes jelszavakat skandált (bár zsidózás és kommunistázás is volt rendesen), de ne legyenek senkinek kétségei – az egész demokratikus politikai rendszert érte ismét támadás. Vagyis mindenkinek, aki magát demokratának, polgárnak tartja, határozottan el kell ítélnie ezeket a legújabb szomorú eseményeket.

 

(...) Másrészt azért nem mindegy, hogy a komoly politika miként viselkedik ebben a helyzetben. Párizsban vagy Koppenhágában nem kérdés – határozottan a törvényesség pártjára áll e vagy sunyin vigyorog, és azt számolgatja, vajon mennyit árt ez megint a kormány népszerűségének. Mert nálunk bizony akadnak olyanok, akik a parlamenti politika védett melegéből lázítanak időnként, hátha a "nagy balhé” lehetetlen helyzetbe hozza a kormányt. (...)

 

(...) Csakhogy mindez nem a kormány szégyene, hanem az egész országé. Amit Párizsnak elnéz a nagyvilág, azt Budapestnek kevésbé. A tetejébe ne felejtsük el, makacs mód hónapok óta folyik a rendőrség tekintélyének sorvasztása, ami önmagában is komoly veszélyforrás. (...)

 

 

Márton László: Csak egyszer elhatárolódni (Népszava, 2007. március 16.) "Sohasem hittem, hogy a politikai színkép fekete-fehér ábrákból állna. Ma sem hiszem, hogy a Fidesz szavazói, tagjai vagy képviselői az ország vesztét akarnák vagy erőszakos hatalomátvételen törik a fejüket. De az "egyszer már elhatárolódtunk mindenféle szélsőségtől, nem határolódhatunk el mindennap” kicsit kevés! Sőt nagyon kevés!

 

(...) A szakértők azt állítják, hogy a tavaly októberben megjelent és most márciusban ismét jelentkezett, magukat Kossuth térieknek nevezők csak három-négyszáz egyénből állnak. Meglehet. De ez a szám már csak azért is nyugtalanító, mert háromszáz, lenini alapelvek szerint szervezett egyén könnyedén állíthat maga mellé három-négyezret. Annál is inkább, mert a három-négyszázas kemény magot nem a rendszerváltás veszteseiből toborozták, hanem az ordas eszmék iránt fogékonyakból, a romboló ösztöneik kiéléséhez ideológiát kereső rétegekből. (...)

 

(...) Nem kell demokrata voltunkat mindennap hangoztatni, elég egyszer kijelenteni, hogy tiszteletben tartjuk a köztársaság alkotmányát és a rendszerváltás óta kialakult szokásrendet. Elég egyszer tudomásul venni, hogy a kormányt sem az utca, sem népszavazás nem kergetheti el – kormányt itt négyévenként választanak, és a kormányfő személyét, politikáját a parlament többsége határozza meg. (...)

 

 

Magyar Hírlap: A magányos és a tömeg (2007. március 16.) Olyan államot szeretnénk, amelyet rebellis lélekkel is a magunkénak érezhetünk. Amelynek képviselői ha vért és könnyeket ígérnek, elhisszük, hogy az áldozat szükséges, kérelmezője a nép szolgája, jussa a bizalom.

 

(...) Nem úsztuk meg. Estére az Andrássy úton az októberi "ünnepi" hadiállapotok uralkodtak. Már a nyitány vérforraló volt. Reggel a Kossuth térre nem mehettünk, mert a nemzet lobogóját 2007. március 15-én az ünneplő tömeg teljes kizárásával, térfigyelő kamerák kereszttüzében, rettegett diktátorok védelmi gyűrűjét megszégyenítő biztonsági intézkedések közepette vonták fel. Szégyen. Kínosan feszengtek a közjogi méltóságok, s közülük egy, a kormány feje, nagyon egyedül érezhette magát. (...)

 

(...) Anélkül hogy pártszínekbe öltöztetnénk véleményünket, megállapítható a feszült ünnep láttán: a hatalom népszerűsége a béka hátsója alatt liften jár az országban. Köszönheti ezt nem csupán a kapkodó békesarc-intézkedéseinek, hanem a félelem légkörének, amely országlása alatt újra a hétköznapok megkeserítője lett. Nem kívánunk olyan hatalmat, még demokratikus viszonyok között választott formában sem, amelynek annyi a félnivalója, hogy piros betűs napokon kiürítteti az utcát, a teret, mert a hagyomány szerint föl kell vonatnia a nemzet zászlaját. (...)

 

 

Bugyinszki György: Kergekór (Népszabadság, 2007. március 16.) A legnagyobbat azonban ezen a napon sem úszhattuk meg. Orbán Viktor újfent megerősítette ugyanis, sőt, minden korábbinál egyértelműbbé tette tegnap, hogy a népszavazás neki kedves kimenetele után a népnek igenis joga lesz elkergetni a kormányt. Annak pedig, ha önként nem megy, futnia kell - akármit is jelentsen ez.

 

(...) Bár március tizenötödikén ismét bebizonyosodott, hogy a folyamatos ellenzéki hangulatkeltés és az immár náci jelszavakat is üvöltő utcai csőcselék akciói két külön szálon futnak (ezt is tudtuk már régóta), megint túl sok a különböző frontvonalak közötti közvetett kapcsolatra utaló jel. Mert hiába kérte meg a Fidesz-gyűlés konferansziéja az egybegyűlteket, hogy a nemzeti trikolóron kívül mást ne lengessenek, az árpádsávos lobogók egy része mégis fenn maradt a levegőben. Újabb felszólítás nem volt, ezért Orbán is jelentős részben (mondhatni "stílszerűen") kétszínű zászlók előtt beszélt. (...)

 

(...) Márpedig kettős üzenetet hordoz a domináns ellenzék tegnapi erélytelen elhatárolódása az ordas eszmétől. Van, akinek őszintétlenséget, másoknak biztatást üzen, üzenhet. Mert nyilvánvaló, hogy Budaházy tegnapi lekapcsolása a Deák téren csak átlátszó ürügy volt egyeseknek az újabb randalírozásra. Az ürügy pedig, jól tudjuk, sosem a valódi ok. Az másutt keresendő. Az, hogy sokan úgy érzik, valamiféle háborús helyzet van ma Magyarországon, ahol már nem számít se rend, se törvény. Afféle félreértett "hajrá magyarok"-hangulat van, ahol mint mindig, amikor a nemzet védelme a cél, bármi megengedhető. (...)

 

 

 

Magyar Hírlap: Csendes ünnepet (2007. március 17.) Vaknak kell lenni ahhoz, hogy valaki forradalmároknak nevezze a belvárosban kukákat gyújtogató csoportokat, és nagy tévedés lenne tetteiket igazolni. A rendőrség március 15-én szakszerűen intézkedett. Bíráltuk a rendvédelmi szerveket az október 23-i magatartásuk miatt – és az ezzel kapcsolatban elmondott véleményünket azóta is fenntartjuk –, de most megállapíthatjuk: ezúttal jól teljesítettek.

 

(…) azonban arra is volt példa, hogy a hivatalos állami rendezvényen a Nemzeti dalt zavarta meg a skandáló kórus. Nincs olyan politikai indíttatás, amely igazolhatja, hogy bárki trágár bekiabálásokkal zavarja meg a Nemzeti dalt a nemzet ünnepén csak azért, mert jelen van egy számára ellenszenves politikus. (...)

 

(...) A március 15-i események után példát kell venni azokról a településekről, ahol méltóságteljesen tudtak ünnepelni. Nem akarunk több méltatlan, könnygázos, gumibotos napot. Az erőszakot, a rombolást senki sem teheti életünk – főként nem ünnepeink – részévé. (...)

 

 

Mészáros Tamás: Győzelmek útján (Népszava, 2007. március 16.) "Az orbáni demagógia egyszerűen visszaél a saját, már elvakított tábora elemi tájékozatlanságával. Ő, aki megállás nélkül lehazugozza ellenfeleit, folyamatosan ismételget egy vaskos hazugságot; nevezetesen azt, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás amúgy alkotmányos eszközével, a népakarat kifejezésének törvényes lehetőségével felülírható a plurális jogállam és a képviseleti demokrácia alapvető intézménye: a parlamentarizmus. A március 15-i beszéd tragikomikuma abból fakad, hogy a Fidesz vezére már sokadszorra kénytelen elhalasztani azt a forradalmat, amelynek lángját egyébként minden adódó alkalommal oly fáradhatatlanul igyekszik felszítani."

 

Mármost eltekintve attól, hogy a Fidesz két országgyűlési választást vesztett elnöke mintha csak valamely ötvenes évekbeli termelési regény munkasikereket halmozó hőse volna, természetesen szakadatlanul győzelmeket arat, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezúttal (sem) állított igazat. Mert először is: "a népszavazás ügyének” győzelemre vitelét majd akkor lehet bejelenteni, ha a szavazás kiírásához elegendő számú aláírás összegyűlt, aztán elegendő szavazat került az urnákba, továbbá azok megszámlálása után bizonyosnak tekinthető, hogy a többség igennel válaszolt a feltett kérdésekre. Mindez azonban még messze van.

 

Maga a pártelnök ráadásul újra meg újra kénytelen feladni magának a keserű leckét: minden forró hangulatú tömeggyűlés végén úgy kell befejeznie szónoklatát, hogy a felhergelt tömeg, noha az azonnali cselekvés tekintetében megint kielégítetlen marad, mégis hajlandó legyen békésen feloszlani.Orbán eddig megoldotta a feladatot. De ennek most, március idusán is csak a népszavazási blöffel volt képes eleget tenni. Időt nyert. Legalább néhány hónapot. Aztán eljön az igazság órája: kiderül, milyen kérdések kerülhetnek szavazásra. Már ez magában hordja a csalódás "ígéretét”. Aztán lezajlik az egész procedúra, és az emberek megértik, hogy ha netán eltörlik a tandíjat vagy elővásárlási jogot kapnak a földre a családi gazdálkodók, attól még a Vezérből nem lesz automatikusan miniszterelnök.

 

És akkor megint mondani kell valamit. Megint győzelmi jelentést kell tenni – miközben újabb lépést tettek a vereség felé. Mert 2010-ben ismét szerezhetnek kétmillió szavazatot, talán többet is, de a permanens – és üres – fenyegetésekkel ismét nem kerülnek kormányra. Ha a Fidesz még önállóan gondolkodni képes politikusai levonják a tanulságokat a március 15-én történtekből, de különösen mindabból, amit Orbán Viktor mondott, egyre nagyobb aggodalommal kell látniuk, hogy a vezér nagy lendülettel viszi zsákutcába őket.

 

 

Szalay Tamás Lajos: Kék mundér mint vörös posztó (Népszava, 2007. március 16.) "Tanulságos volt ez a márciusi nap. Sokszor és sokat kell még róla beszélni. Talán születhet belőle egy fekete doboznyi dokumentumfilm, amely az utcai vandalizmus miértjeit kutatja. És talán lesz majd egy független jogászbizottság is, amely ezúttal arra keresi a választ: hogyan válhat népnemzeti hős egy provokatőrből és milyen erkölcsi, politikai támogatást kap a szélsőjobboldali huligánsereg tizenhat évvel egy békés rendszerváltás után."

 

(...) Az, hogy az október 23-i események során számos büntetendő túlkapás történt, nem kérdés. Ahogyan az sem, hogy a retorikai hátszéllel megtámogatott vandálok kövekkel, husángokkal, Molotov-koktélokkal, páncélkocsival támadtak a rendőrökre. Ahogyan azt tette a nagyobbik ellenzéki párt is; igaz, nem kövekkel és husángokkal, hanem politikai erejével, élesre fent mondataival. És teszi ezt most is. (...)

 

Féltett és törékenynek látszó demokráciánkban mintha épp a tartópilléreket kezdenénk kirúgni saját magunk alól. Páros lábbal essünk neki az alkotmányosságnak, a parlamentarizmusnak és a biztonságot jelentő rendőrségnek. "Köszönjük annak a mintegy negyedmillió embernek, akik részt vettek a rendezvényünkön, hogy bebizonyították: az ünnep békés és méltó módon megy végbe, ha a hatalom nem vezényel brutális rendőrtámadást békés megemlékezők ellen” – ezt Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője mondta, miközben vandálok csoportja épp Táncsics kiszabadítását próbálta újrajátszani az Andrássy úton. Róluk egy szó sem. Szijjártó Péter épp csak azt felejtette el, hogy miközben belerúg egy aktuálisat a kormányba, egyúttal megköszönje a rendőrségnek mindazt a munkát, amit a Fidesz nagygyűlésének biztonságáért tett.

 

 

Szabó Béla István: Az olaj márciusa: (Gondola, 2007. március 21.) Mire volt jó ez az egész március tizenötödikei gyújtogatás? Kinek volt jó? Mi célt szolgált? Nyilván többeknek, több érdekcsoportnak, mindazoknak, akik a médiaeseménnyé változtatott ünnepet vastag fátyolként akarták használni ripacsos arcuk eltakarására. Akik leplezni akartak valamit, azoknak jól jött a könnygáz ködfüggönye.

 

(...) A gyurcsányi vonal most az orosz érdekeket szolgáló döntéseket hoz az olajvezetékek ügyében. Muszkavezetők működnek itt. Ezt nem fogják hagyni. Magyarország hadseregek nélküli csatatér lesz. Márpedig, jól tudjuk a történelemből, nyerhet ez vagy az sereg, erő: a csatateret mindig földúlják. Az Orbán-vonal mást akar. Más erőket segít, és mellesleg a magyarságot is inkább, mint a gyurcsányisták. Az ő vonalukon nagyobb eséllyel kerülhetjük el a katasztrófát. (Az egyiket: mert még mindig vannak föllebbentetlen fátylak. De már hagyjuk a további vetkőztetést.) (...)

 

(...) A hazai neomoszkoviták nem a dúló söpredéket, hanem a Fidesz-nagygyűlésen megjelent negyedmillió, nyugodt, de elszánt magyar polgárt féli. Ezek a magánszorgalmú veres kutyák most ijedtek meg igazán. Annak a folyton nyilatkozó, csúnyán öregedő szoci nőnek az arca ezért torzul egyre jobban. Október 23. minden vére és tüze után kiment az utcára negyedmillió. Nekik ez félelmetes. Nekem/nekünk felemelő. (...)

 

 

Rab László: Utcai szürreál (Népszabadság: 2007. március 21.) "A magyar valóság szürreális szakaszába lépett. Erre a következtetésre juthatunk, ha megvizsgáljuk, miért harcolnak mifelénk a tüntető "törzsek". Jószerével csak az a közös bennük, hogy bennszülöttek. Ezt tudtunkra is adják magukra aggatott jelképeikkel. Soha ennyi magyar nem volt még Magyarországon. Az egyik törzs azért harcol, hogy Magyarország legyen a magyaroké. A másik azért, hogy ne minden magyar lehessen olyan, mint ők. Mert bizonyára ez az akadálya saját nemzettudata megizmosodásának. Nem tudom, mi lenne, ha varázsütésre minden akadály eltűnne a magyar jobboldal látómezejéből."

 

(...) A magyarázatdömping szerint tizenötödikén este - októberhez hasonlóan - a Fidesz utcára szólított tömege békésen hazament, a vandálok meg nem. Miközben a két választáson vesztes Orbán ugyanazt a gondolati menetrendet követi, mint a kukaborogató: el kell kergetni a választási többséghez jutott ellenfelet. Új többséggel, szómágiával, utcai mantrával, egyre megy. Vesztett, bukott, de egyfolytában győz. Mert győzelemre termett, mint a magyar. Tudjuk évek óta: a haza aztán végképp nem lehet ellenzékben. A haza és a Fidesz, tanuljuk már meg végre rendesen a leckét, egy és ugyanaz. (...)

 

(...) Az esti csetepaté: sima rendőri ügy. A verekedni induló fiatalok semmi különöset nem akarnak. Tudják, hogy a legitim módon megválasztott (az orbáni szótárban hazug) kormány nem retten meg tőlük. Biztosak lehetnek abban, hogy a kergetés a valóságban nem lehetséges. De abba a gondolati térbe, melybe az új többségtől a sumér-magyar nyelvrokonságig annyi minden belefér, sok minden megtörténhet. Még az a képtelenség is, hogy ki lehet szabadítani valakit a tömlöcből. 2007-ben. A konstruktív ellenzék másik vezéralakja, Semjén Zsolt a körözött Budaházy György elfogása kapcsán szóvá tette, miért pont március 15-én történt ez. De ez már a szürreális jogállami gondolkodás terméke. Eddig azt hittem, valakit azért köröznek, hogy elfogják. (...)

 

 

Ugró Miklós: A nagy összetartozó (Magyar Nemzet, 2007. március 21.) "Összetartozunk – búgta melankolikusan a miniszterelnök, s ezt hallván a hallgatóság szívébe belemart a jeges rémület. Jaj, csak azt ne! – sóhajtották némán a jobb érzésű meghívottak és a közszolgálati televíziók szerencsés (?) nézői.A fényes külsőségek közepette megrendezett állami díszünnepségen a műsorvezető külön-külön köszöntötte a megjelent közjogi méltóságokat, magas vendégeket. A protokoll illemszabályainak megfelelően vastapssal köszöntöttek mindenkit, csak Sólyom Lászlót nem."

 

(...) Kevésbé magasztos aktus, de való igaz, ha Gyurcsányra nézünk, bennünk is tudatosul a tartozás érzése. S nemcsak az össze, hanem a vissza is. Hiszen összevissza tartozunk a fél világ bankjainak és pénzintézeteinek, és ezt jórészt a miniszterelnöknek köszönhetjük, aki ily módon nemcsak a nemzeten belüli „összetartozást” erősíti meg, hanem eme speciális kohéziónak nemzetközi dimenziót is adott. Kár, hogy a miniszterelnök úr a nem szokványos, ünnepi zagyválásából kifelejtette azt a konstans, baloldali elemet, miszerint az összetartozás nélkülözhetetlen feltétele az elhatárolódás. (...)

 

(...) Ha nem szükséges, akkor mi nem gondoljuk összetartozóknak magunkat azokkal, akik Táncsicsot akartak kreálni Budaházy Györgyből. Történt, hogy a rendőrök röpke hat hónapnyi megfeszített felderítőmunka nyomán, bravúros akcióval elfogták a szélsőséges körökben felettébb népszerű Budaházyt. Lehet, a szolgálat vezetőit az a nemes szándék vezette, hogy az ünneplő tömeg együtt örvendezzék a hatóságokkal a fantasztikus siker hallatán, ezért a lehető leghamarabb nagydobra verték az elfogás tényét s azt is, hová szállították a „rettegett” politikai garázdát. (...)

 

 

Uj Péter: Petőfi Sándor: Kukablues (Index: 2007. március 19.) "Helyből vagy nekifutásból véleményezni ezt a tizenötödikét és azt, ami úgy freitamásosan mögötte (előtte, mellette, alatta, fölötte) van - gusztustalan feladat. Inkább csak bottal piszkálná az ember, mint a szétlapított, lógó belű kecskebékát."

 

(...) Kíváncsi vagyok, mit érez a két vezérzombi, amikor végighordozza zavaros tekintetét a csatatéren: az égő kukákon, barikádnak csúfolt szeméthalmokon, szóval az országon, ahol az általuk életre keltett trollok randalíroznak szánalmasan. Szégyellik magukat egy kicsit legalább? Vagy annyira önteltek és sötétek lennének, hogy még maguknak is megmagyaráznák? Hogy megint a másik a bűnös, az ontológiai náci illetve a komcsi-ávós restaurátor? Még aránylag elfogadható, sőt optimista verzió, hogy a két majom cinikusan bazsalyog és összekacsint, aztán hátrasandít a pártpénztárnokra: faszán megy minden, lé a zsebben, az úri közönség verekszik, kitűnő széklábak. Ez azért optimista verzió, mert legalább megvillan benne némi ráció. Érthető, hogy mi miért, kiszámítható, követhető. (...)

 

(...) Oké, a tökéletesen infatilizált, elbutított politikai kommunikációs teret, amelyben csak arról folyhatott a szó, hogy mit ad az embereknek meg mit vesz el tőlük a mindenható kormány (állam), nagyobb részt Orbán bűvészkedte össze, de annyi esze volt legalább, hogy nem abból a mesekönyvből kormányzott, amelyből a szavazóit altatta. (Méghogy ő sosem hazudott! Dehogynem! Szerencsére.) Gyurcsányéknak (Medgyessyéknek) ennyi eszük nem volt, elkezdték megvalósítani a Grimm-összest, amibe bele is rokkantunk gyorsan. A Gyurcsány meg akkor akarta lefújni a mesemondóversenyt, amikor megnyerte éppen. Ez már a jobb óvodáscsoportokban is röhejes viselkedés. Szegény, talán még most sem veszi észre, hogy mennyire nagyon meg van bukva. (...)

 

 

Gazda Albert: Örüljünk együtt a zavargásoknak! (Index, 2007. március 20.) "Egész hétvégén azon morfondíroztam – ismertettem is a felismerésemet viszonylag szűk körben –, hogy rendben van ez így, minden tisztességes országnak megvannak a maga kukagyújtogatói és macskakő-hajigálói, a Nyugathoz csatlakozunk tehát mostanában végképp. Úgy is mondhatnánk, 2006 őszén és a 2007 tavaszán befejeződött az európai integrációs folyamat. Az álszentek nyafogjanak, mi örvendezzünk."

 

(...) Arról persze szó nincs, hogy az árpádsávos hepciásak akcióit a magyar történelem bármely eseményéhez szeretném hasonlítani. Dehogy. Olyanok ezek, amilyennek látszanak: operettforradalmárok az operettországban. Évfordulókkor kimennek a térre, kiordítják és kitornázzák magukból a feszültséget, utána hazamennek. És közben az a sajátosság merül fel – mintha erre valamely közírónk még ősszel rámutatott volna, de nem jut eszembe, kicsoda és hol –, hogy miközben Nyugat-Európában szélbalosok és anarchisták szoktak feldühödni, nálunk a széljobb harcias. Annyira, amennyire. (...)

 

(...) Senkit sem fognak érdekelni most már. Leszámítva azokat, akiknek politikai érdekük, hogy érdekeljék őket. Az emberek viszont megszokják ezt az egészet hamarosan. 2007. október 23-án pedig – vagy előtte, vagy utána, vagy bármikor – bizonyára kevésbé lesznek tömve a vidéki szállodák. (...)

 

 

Várkonyi Tibor: Az igazi "MUK-huszárok” (Népszava, 2007. március 19.) "Még a híres MUK (Márciusban Újra Kezdjük) előtt röpcédulákat osztogattak a Nyugati téri aluljáróban. Mozgósítottak, azzal a szándékkal, hogy özönöljenek az utcára a "forradalmárok”. Jöttek is, mint láthattuk, a rombolók, gyújtogatók, telefonfülke-kiszaggatók mintegy 25 milliós kárt zúdítva Budapest adófizetőire."

 

(...) Ha legközelebb netán valakiknek ismét eszébe jutna UK-t, "újrakezdjüket” hirdetni, az unióban senki soha többé nem fogja elhinni róluk, hogy csupán kormányt buktatni szorgoskodó "forradalmárok”. És jöhetnek szónokot támogató, messziről érkezett, buzgó külföldi delegátusok, róluk sem fogják elhinni, hogy önzetlen pártatlanok. Új taktikát kell majd kieszelni, minek minősítsék azokat, akik "hazafias lelkesedésből” törnek-zúznak, és a "rendőrterror” ártatlan áldozatainak kiáltják ki őket. A külvilág csalhatatlanul tudja már, hová sorolja őket. (...)

 

 

Seszták Ágnes: Blama (Magyar Nemzet, 2007. március 19.) "Csűrhetik-csavarhatják, magyarázhatják, ez a március 15-e akkora pofon volt a koalíciónak, hogy csenghet bele a füle. Pedig micsoda fegyvertárát vonultatták fel a megfélemlítésnek, a pletykának, a rémhíreknek! Még szállodákat is mutogattak a televíziókban, telt ház van, minden magyar wellnesshotelban tölti az ünnepet. Nagy a jólét, telik a négynapos hétvégére. A Fidesz nagygyűlésén jutott az eszembe, ennek a rengeteg embernek vagy nem telik rá, vagy fontosabb a közös ünneplés."

(...) Március 15-e blamája Demszky Gábor főpolgármester volt. Ez az SZDSZ által felépített, bátor, ellenzékinek maszkírozott szobor már régen repedezik, de március 15-én darabjaira hullott, mint egy rossz cserépfazék. Azért kellett az ünnep estéjén mindenért Orbánt tenni felelőssé, hogy egyetlen szó se szóljon arról, mekkora kretént csinált magából a főpolgármester. Most, hogy a beszédről levettem a hangot, egy reszkető kezű, zavaros tekintetű, rángatózó, néma alak ágál a képernyőn. Valahonnan ismerős. Hanggal bombasztikusabb. Demszky önuralmát vesztve rikoltozott, őrjöngött, ordítozott és fröcsögött. Nem tudom, hogy az előre megírt beszéd milyen lehetett, de utólag remélem, a vastagabbja csak rögtönzés volt. Demszky ugyanis későn kapcsolt, hogy nem jámbor hívei kérődznek a Petőfi-szobornál, hanem azok, akiknek tele van a hócipőjük a tizenhat éves züllesztéssel, a lakhatatlan várossal, az alkalmatlan Combinóval, a nem létező metrókkal, de legfőképpen Demszky enervált céltalanságával.(...)

 

(...) A főpolgármestert kifütyülték, lehülyézték. Ha akkor azt mondja, bocsánat, és lelép a színről, még nyerő lehet, de nem: Demszky sehonnai bitang embereknek nevezte a tömeget, és rikácsolva közölte, hogy tíz emberből kilenc vele van. Leninóta tudjuk, a "többség" mindig a bolsevikokkal van. De sajnos azok most a wellnessben szürcsölték a koktélokat. Ami pedig az esernyős mutatványosokat illeti, az év kabaréja volt, amint néhány öltönyös fickó esernyőkkel ugrált Demszky előtt, nehogy eltalálják egy tojással vagy naranccsal. Ezekben a narancsokban állítólag vas volt elrejtve. Vastojás? Vasgolyó? Vasaló? Vastyúk? Ugyan Demszky, a hős, indult meg a legendagyártás, aki a csőcselék ellenében míves beszédet mondott. Annál a résznél, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endre halála és az Árpád-sávos zászló egybekerültek, egyszerűen lehülyézték. (...)

 

 

Tihanyi Örs: Március 15. utóélete (Magyar Nemzet, 2007 március 20.) "Bebizonyosodott, hogy a törvénysértő utcai zavargásoknak nincs említésre méltó támogatottsága Magyarországon. A békés, alkotmánytisztelő polgárok nagy többsége - bármennyire elfogadhatatlannak és felháborítónak tartják a balliberális kormány regnálását - eddig sem nyúlt az erőszak eszközeihez, és bízvást állíthatjuk, hogy ezután sem fogja ezt tenni. Annál inkább van bázisa a demokratikus jogállamiság keretei között végrehajtott tiltakozásoknak. Akármekkora erőfeszítéseket tett a Gyurcsány-Szilvásy-féle propagandagépezet, hogy a nemzeti ünnepen otthon maradásra késztesse az embereket, ezt csak a saját párthíveik kö rében tudták maradéktalanul megvalósítani. Míg az MSZP és az SZDSZ szimpatizánsai - tisztelet a kivételeknek - távol maradtak az ünnepi rendezvényektől, a Fidesz Kossuth Lajos utcai nagygyűlése a 2002 áprilisát idéző részvétellel és hangulatban zajlott le."

 

(...) Talán majd Debreczeni József következő Gyurcsány-életrajza választ ad arra, hogy mikor és kik döntötték el a miniszterelnök kommunikációs stábjában, hogy bármi áron, de megpróbálják kicsavarni a Fidesz kezéből a párt egyik legfőbb fegyverét, a szavazók utcai tömeggyűlésekkel történő mozgósítását. Amióta megjelentek az első híradások a kormánypárti sajtóban a szlovák bűnözők robbantási terveiről, jószerével nincs olyan ellenzéki szervezésű politikai nagygyűlés, amely előtt ne jelennének meg baljós hangvételű titkosszolgálati információk, a gondterhelt arcú Szilvásy György kancelláriaminiszter sajtótájékoztatóival súlyosbítva. Eddig viszont minden esetben légből kapottnak bizonyultak azok az állítólagos terrormerényletes kormányzati források. Amikor viszont valódi veszély fenyegette az utcára kiözönlő polgárokat, akkor tehetetlennek bizonyultak az emberek biztonságának, védelmének őrzésére hivatott állami szervek, legyen szó bármilyen célú tömegrendezvényről. 2006. augusztus 20-án hatalmas vihar csapott le a tűzijátékot megtekinteni akaró sok százezer emberre. (...)

 

(...) Ha másra nem, arra talán megfelel a permanens riogatás, hogy a megmaradt kormánypárti szavazók Gyurcsányba vetett hitét megerősítsék és az elbizonytalanodókat visszacsalogassák. Ezért szolgálják a miniszterelnök érdekét mindazok, akik meggondolatlan cselekedeteikkel muníciót adnak a fent említett cél eléréséhez. Amióta megjelentek az első híradások a kormánypárti sajtóban a szlovák bűnözők robbantási terveiről, jószerével nincs olyan ellenzéki szervezésű politikai nagygyűlés, amely előtt ne jelennének meg baljós hangvételű titkosszolgálati információk. (...)

 

L. Bényei Péter: Előrehozott húsvét (Stop.hu, 2007. március 19.) "Pont az jutott az eszembe, hogy miért éppen az ünnep alkalmas a füttyszóra? Nincs elég munkanap, amikor Demszky éppen valahol megjelenik? Vagy nincs rá idő? Esetleg hétköznap nem érünk rá foglalkozni azzal, ami leginkább hétfőtől péntekig érint rosszul bennünket? Nem jutott még eszébe egyetlen kormánydöntögetőnek sem, hogy az ünnep ilyenkor a másiknak is az? Vagy ezt ki nem szarja le? Hát ez az. Innen indulunk. És még egy jó darabig nem érkezünk meg sehova."

 

(...) Azt állítani, hogy a magyar nép győzelemre van ítélve, azért az erős. Vagy tényleg rúgjuk ki az összes töritanárt. Jó voltak sikerek is, de a mérleg egyik oldala nagyobb súlyokkal van tele. Augsburg, Tatárjárás, Mohács, török-elnyomás, sorra bukott szabadságharcok Budai-Nagy Antaltól Rákóczi-ig, Habsburg-uralom, első világháború, Trianon, második világháború, oroszok megszállása, 56. Sikerek? Főleg a középkorban. Jó régen. Uralkodók István-Róbert-Mátyás, nem kicsi birodalom, a sokat emlegetett három tenger, egyik királyunk német római császár volt, ( Orbán vagy Gyurcsány mikor lesz az Európai Unió elnöke? ),reformkor, a kiegyezés és a Monarchia fellendülése, rendszerváltás. (...)

 

(...) És még azt mondja a yard, hogy most egy teljesen másmilyen rendőrséget láthatott a publikum. Gratulálok. Ugye nem gondolják komolyan, hogy ezt nem úgy érti mindenki: eddig ilyennek kellett volna lennünk, de ez csak most sikerült. Tehát korábban elkúrtuk és a Gergényi Péter nevű egykori kollégánk már nyugállományba vonult. Szerencsére jó egészségnek örvend. Nyugdíját kiegészítendő, egy őrző-védő cégnél dolgozik, MTV állomáshellyel. (...)

 

 

Nyiri János: Gyurcsány, és akikkel összetartozik (Gondola, 2007. március 19.) "Valódi nép, igazi nemzet csak a Fidesz–KDNP rendezvényén volt. A radikális jobboldali szervezetek változatlanul kicsik. Bázisuk aktív, de csekély. A Fidesz cirka 250 ezer fős rendezvénye méltó volt az ünnephez, főleg hangulatában. Még az a fésületlenség is belefért, hogy a Nemzeti dalt kétszer adták elő. Az ünnepi rendezvény nem esett a pár éve rendszeres hibába, hogy túl hosszú lett volna. Másfél óra éppen elég, és a szónokok is érezték, mennyi az elég."

 

(...) A méltó ünneplés kormány nélkül tökéletesen sikerült – volna. Ám sikerült az egész napot agyonütni egy provokációval, amely mögött mindenki nyugodtan sejtse csak a gyurcsányi konfliktusgyártó politikát. A Budaházy György-projekt ragyogóan bejött, ellátta munícióval a kormánysajtót és a félelemre apelláló baloldali tömegmanipulációt. (...)

 

(...) Amikor tehát Gyurcsány Ferenc arról szónokol, hogy összetartozik – nos, akkor igazat beszél. Bizony összetartozik a radikálisokkal. És kitűnően vezeti is őket. Ha úgy akarja, Budaházy szónokol a Kossuth téren, ha úgy akarja, rács mögött van az Aradi utcában. Ha úgy előnyös Gyurcsánynak, senki sem tudja, hol van Budaházy, ha meg úgy előnyös, akkor sms-ben közlik a híveivel, hogy hol hallgatják ki. A vak is látja, hogy Gyurcsány szervesen összetartozik Budaházyval. (...)