A "majdnem-szóvivő" kálváriája

Később Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője úgy nyilatkozott: Demcsák visszalépése nem menti azt a tényt, hogy miniszterelnök egy olyan kormányszóvivőt választott, aki lenézi a szegényeket, és akinek a férje "meglehetősen gyanús", "nehezen védhető" üzleti kapcsolatokkal rendelkezik. A Kormányszóvivői Iroda közölte: Gyurcsány Ferenc tudomásul veszi Demcsák Zsuzsa döntését, és sokra tartja, annak indoklását tiszteletre méltó gesztusnak tekinti. Amíg a kancellária nem találja meg Danks Emese utódját, addig a szóvivői feladatokat Gál J. Zoltán államtitkár látja el.

Akár sajnálatosnak is nevezhető, hogy egy csinos, fiatal nő, még mielőtt politikai értelemben megszólalt volna, már alkalmatlanná válik a szóvivői feladatra. Annak, hogy ez megeshetett, több oka van, de leginkább az a hányavetiség, amely ötvöződve a túltengő önbizalommal és sietséggel, komoly személyzeti problémákat vet fel másutt is. "Arcot" keresnek, "castingolnak", fogalmuk sincs, sőt, nem is érdekli őket, mibe botlanak bele. A bulvárigények kielégítése mára odáig fajult, hogy bulvár módon zajlik a kiválasztás is.

(...) A szép, okos, de valószínűleg burokban születetten naiv Demcsák Zsuzsa "napra tétele" nem akkor kezdődött, amikor a világhálón megtalálták habselyemből kiszüremlő női idomait, hanem akkor, amikor elfelejtették tőle megkérdezni, mi hívható róla elő a közgazdászdiplomán kívül. Lehet erre azt mondani, hogy méltatlan az ellene folyó hadjárat, én azonban úgy vélem, hogy jelöléséhez abszolút méltó. Az a látszat, amely első pillantásra kifejezetten rátermetté tette őt a feladatra, egy más szemszögből teljességgel alkalmatlanná. És ez utóbbi - maradjunk annál: látszat - a betöltött funkciónál sokkal súlyosabban esik latba, mint a vonzó külalak vagy a meghallgatáson tapasztalt gyors reakciókészség, amely egyébként megtámadása idején azonnal elolvadt.

(...) Szinte hallom a "castingolók" szomorú érveit: hiányzik a médiából a jóhiszeműség, nem ismerjük a részleteket, előre gyártott panelekkel dolgozunk, csúsztatásokból, hiányos cégiratokból, holmi terepjáróversenyekből, blogtöredékekből kiindulva hurcolunk meg egy embert. Holott a történet legabszurdabb eleme éppen az, hogy a Miniszterelnöki Hivatal illetékesei a lényegre nem voltak kíváncsiak - azzal a miliővel nem törődtek, amely Demcsák Zsuzsát körülölelte, s eleve alkalmatlanná tette őt a kiszemelt funkcióra. Nem a sajtó, ők ártottak neki.

(...) Demcsák jól döntött. Vagy azok döntöttek jól, akik beláttatták vele, hogy most már valóban azzal segíthet a legtöbbet, ha nem lesz szóvivő. A szóvivőnek hitelesen kell képviselnie az őt megbízó, kinevező intézményt (jelen esetben a kormányt). És régen rossz, ha nem az intézmény működésére figyel a nyilvánosság, hanem a szóvivő miatt magyarázkodik az intézmény. Pontosan ez történt Demcsákkal. Amilyen váratlan volt a felkérése, olyan gyorsan lehetetlenült el jelöltként. Egyrészt férje üzleti kapcsolatai miatt.

Másrészt azért, mert nyilvánvalóvá vált, hogy nem tud hiteles szóvivő lenni. Azt még nem tudni, kinek az ötlete volt, hogy Demcsák vezessen internetes naplót. De megérdemelne egy kitüntetést. Ugyanis ha nincs az a blog, akkor csak a kinevezése után derül ki a szóvivő alkalmatlansága. Mert nincs egyetlen eredeti gondolata semmiről. Amikor pedig mégis kiszenved magából valamit, az bántó, érzéketlen és butuska.

Ez nem derült volna ki a személyes beszélgetésből? Ha nem derült ki, akkor az a kérdés, hogy milyen kritériumok alapján válogatnak szóvivőt. Lennének tippjeink. Például kedves, népszerű, ismert arcot kerestek egy hálatlan feladathoz, a reformok (és a velük járó megszorítások) kommunikációjához. Nyilván az lett volna az elvárás a szóvivővel szemben, hogy ismertsége okán valamelyest elfogadhatóvá tegye az intézkedéseket. Ehhez kellett egy a nyilvánosság szórakoztató, bulvárnak nevezett világából érkező személy.

Most kereshetnek másikat. Hiszen Demcsák visszalépett. A kormánynak volt néhány kellemetlen pillanata. Ám erről nem a szóvivőjelölt tehet, hanem az, aki beajánlotta. Ennek a néhány napnak, amíg Demcsák majdnem szóvivő volt, vajon lesz-e további következménye? Vagy Demcsák elköszönt, és mindenki más maradt a helyén?

Az új kommunikációs stábnak nem kis dolga lesz. Kezdhetik a Demcsák sztorival. Ebből nehéz jól kijönni. Még akkor is, ha megfogadva a tanácsot, magától mondta azt: nem vállalom. A hülye nyugatiak alaposan körbejárják, kit választanak ilyen posztra. Talán nem véletlen. Jobbára komoly újságírói múlttal rendelkező, politikában jártas emberek kommunikálják a kabinetek döntéseit. Demcsák Zsuzsa meg nem ilyen. És ő ezt nem vette észre. Ez a kisebbik baj.

A nagyobb meg az, hogy a kiválasztó ezen túl egyéb szempontokat is figyelmen kívül hagyott. Például, hogy nem szerencsés, ha a szóvivő kvázi playboy nyuszifül. (...) Hogy mi igaz a sajtóban megjelent állításokból, miszerint a férjnek furcsa kapcsolatai voltak, vannak, nem tudom. De azt igen, hogy itt minálunk éppen elég a gyanú is ahhoz, hogy valakit nehéz pillanatok elé állítsanak. (...) Demcsák Zsuzsa bloggerként is megállta a helyét. Írt mindenféle szépeket, szolidaritásról, meg a bölcsik nehéz sorsú hétköznapjairól. Azonnal szimpi lett.

Íme! A kormányszóvivői iroda reakciója a visszalépésre."Döntését ugyanakkor nemcsak tudomásul veszi, ( mármint a kormányfő - a szerk. ) hanem sokra is tartja, annak indoklását tiszteletre méltó gesztusnak tekinti.... ...Ez az önzetlen lépése a kormányfő értékelése szerint újabb jele annak, hogy helyes volt Demcsák Zsuzsa mellett dönteni." Tehát magyarul. "Köszönjük kedves Zsuzsa, hogy nem hagytál szarban minket. Nem lett volna egyszerű visszalépni az ügyedben. Mert az ellenzéknek nem engedünk. Nemcsak ebben, semmiben. Ők hiába kiabálnak. A férjed ügyei nem érdekelnének minket, ha nem te lennél a jelöltünk. (...)

És végül. "Helyes volt Demcsák Zsuzsa mellett dönteni." Megmondaná valaki, hogy miért? Mert ugye ő már nem lesz szóvivő. Ráadásul mindenféle hírbe hozták, kapott hideget-meleget úgy, hogy egy szót sem szólt, és végül nem kevesen figyelik majd ezek után mi lesz a sorsa.

Demcsák Zsuzsa helyesen tette, hogy visszalépett. Azért támadták, mert okot adott rá, és mert akik megtehették volna, nem óvták meg a biztos bukástól.

(...) Az új miniszterelnöki kabinet március 19-én kinevezett stábjának (hozzájuk csatlakozott volna április 2-án Demcsák) kiválasztása szakmai alapon, profi körülmények között történt - tartja magát még szakmai körökben is. Ezt készséggel elhisszük, a felkért szakemberek mindegyike évek óta vezető pozíciót tölt be valamely nagy piaci súlyú vállalatnál. Éppen ezért még nehezebb megérteni, miért éppen Demcsák.

(...) Senki nem várja ugyanis, hogy a fiatalasszony "egyváltásruhás gyerekek" közé vigye kicsinyét, az viszont felettébb rosszul veszi ki magát, amikor nagypolgári allűrjeit még a látszat kedvéért sem mellőzi, s ápolatlan bölcsődések miatt füstölög blogjában. Pláne, amikor az őt ért kritikákra, froclizásokra leginkább úgy reagál, mint - maradjunk az ún. sztárvilágnál - Csisztu Zsuzsa vagy VV Anikó. És bár ekkor - ismereteink szerint - már hetek teltek el az első állásinterjú óta, nem volt, aki szólt volna a leendő szóvivőnek, hogy immár nem csupán önmagát képviseli. Demcsák primadonnáskodott, locsogott, éppen akár egy tévedés.

Ennél is nyomasztóbb volt látni, hogyan éli át a férje üzleti kapcsolatait firtató (meglehet, nem jóindulatú, de miért is kéne olyannak lenni?) újságírói kekeckedést

(...) De a kormánynak sem árt tanulni az esetből, ami az üzleti PR-ban még elcsúszhat, az a szélesebb poltikai nyilvánosság előtt, a szabad bírálat és bírálhatóság világában már nem. A többlépcsős kiválasztási teszt biztos fontos, de tájékozódni is érdemes, amihez nem kellenek titkosszolgálati eszközök, erre ott van az állami apparátus.

(...) Demcsák Zsuzsa még éppen időben kiszállt, malőr a javából, de nem katasztrófa, és így megúsztuk, hogy a kormányciklus hátralévő három évében édesanyja sajtóetika-leckéit kelljen bifláznunk.

(...) Ha Demcsák ezek után nem kíván "újabb kommunikációs front" lenni a politikai adok-kapokban (atyavilág!), azt helyesen teszi, csakhogy alkalmatlanságát már azoknak kellett volna felismerniük, akik Danks menesztését március elsején azzal indokolták, a „kormányalakítás óta megváltozott politikai klíma politikusabb szerepvállalást kíván”, és mégis Demcsákot választották. Szetey Gábor államtitkár, a kormány személyzetise tehetne valamit csuklás ellen. Sokan emlegetik. De merre vannak a politikusabb szerepvállalók?

Primitív törzsi társadalmakban a tabu kifejezéssel jelölték azokat a dolgokat, amikről nem lehet beszélni. Hogy miért? Leginkább csak. Posztmodernnek becézett társadalmunk a jelek szerint visszatért a fejlődés eme paradicsomi szintjére, igaz, most már a hasonlóan egzotikus politically correct kifejezést használjuk.

(...) Demcsák itt érzékeny pontra tapintott – igaz, nehezen elképzelhető, hogy szándékosan. A bejegyzést követő össznépi paláver mindenesetre tanulságos. Valóban csúnya dolog arról írni, hogy gyerekünket nem szívesen engedjük össze „szociálisan hátrányos helyzetű” kölykökkel, főleg akkor, mondták sokan, ha az ember épp egy baloldali kormány szóvivője szeretne lenni. Segítek: nem csak ebben az esetben csúnya dolog. Általában csúnya dolog jövedelmi helyzet alapján különbséget tenni embertársaink, pláne embertársaink ebben teljesen ártatlan gyerekei között.

(...) Egy mindennapos, majdnem mindenki által elítélt és majdnem mindenki által használt gyakorlatról éppenséggel nyilvánosan beszélni kellene, nemcsak magunk között, mert ez a jelenség nem tartozik azok sorába, amelyek csak úgy maguktól eltűnnek.

(...) Ha egy kényes társadalmi jelenséget csak a politikai korrektség meglehetősen korlátozó rendszerén keresztül vagyunk hajlandóak megvitatni, akkor a legjobb úton járunk ahhoz, hogy a jelenséget hosszú időre konzerváljuk a kényeskedő közbeszéd leple alatt, ahelyett, hogy tennénk is ellene valamit. Kevesebb lesz vajon a nigger New Yorkban attól, hogy nem tanácsolják az n-betűs szó használatát? Kötve hiszem, mint ahogy azt is, hogy a gondok arrafelé ebben csúcsosodnának ki. Demcsák Zsuzsa és a kálváriáját követők egy dolgot biztos megtanulhattak: soha többé nem vetemednek olyan böszmeségre, hogy elitista (mindennapos) gyereknevelési elveiket a nyilvánosság elé tárják. No nem azért, mintha azok szerintük rosszak lennének, hanem cikik és kínosak. A mindennapos túléléshez bőven elég ez a lecke, máshoz viszont édeskevés.

Demcsák Zsuzsa a kormányszóvivők között eddig példa nélküli bravúrt hajtott végre. Azzal, hogy egyetlen percig sem töltötte be a posztot. Pedig erős volt a mezőny, a baloldali kormányzatnál nem jelent nyugdíjas állást szóvivőnek lenni. Csak a legutóbbiakról emlékezzünk meg (nem könnyű felsorolni őket, jönnek-mennek, mint a bárányfelhők a tavaszi szélben). Rövid időn belül László Boglárt és Batiz Andrást Danks Emese követte, de már ő is a múlté. Nem könnyű sors a baloldaliaké sem, náluk a kormányszóvivők korán mennek.

A nagy forgalomba belezavarodva el ne feledkezzünk az eddigi első helyezettről, Havas tanár úrról. Ő hat napig vitte a Horn-kormány szavát. Dőreség lett volna azt hinni, hogy ezzel a nem egészen egy héttel örökre szerezte meg az elsőséget: a szociálliberális kormányzatoknál már megtanulhattuk, mindig, mindenben van lejjebb. Természetesen most is volt. Az egykori manöken elhasalt, mielőtt először mikrofonhoz lépett volna. Demcsák Zsuzsa az első kormányszóvivő, aki meg sem szólalt. Ismét az ifjabb Gálnál van a szó, kíváncsian várjuk, meddig. Gyurcsány Ferenc őszödi megmondóember egyébként téved (vagy hazudik), amikor azt mondja, a kormány tevékenységének hibás kommunikálása miatt kell úgy váltogatnia szóvivőit, mint egy kifutósztárnak a fehérneműit. A szó legyen igaz vagy hazug, nem a beszéd hibás.