Új elnök, régi megosztottság

A szavazás rendkívül szorosan alakult: az első voksolást követően minkét jelölt 377-377 szavazatot kapott, ezért a szavazást meg kellett ismételni. A második fordulót 380-367 arányban Kóka János nyerte, így kétéves mandátumot szerzett a párt vezetésére. Az ügyvivő testület megválasztása is nehézségekbe ütközött: a szavazatokat ezúttal is újra kellett számlálni.

Az eredmény után Fodor Gábor gratulált a győztesnek, és arra kérte támogatóit, dolgozzanak az SZDSZ sikeréért. Kóka János kijelentette, hogy már vasárnap le kíván ülni Fodor Gáborral egyeztetni az együttműködésükről, kijelentette: bármilyen pozíció elnyerésében támogatni fogja korábbi riválisát, valamint kilátásba helyezte a koalíciós szerződés felülvizsgálatát is. Programjában teljesítményértékelésre épülő, vállalati módszerek párton belüli bevezetését, a párt munkájának professzionalizálását ígérte, és kizárta az együttműködést Orbán Viktorral.

Az új elnök előtt több jelentős feladat is áll: növelnie kell a párt támogatottságát, mivel az jelenleg a parlamenti bejutási küszöb alatt található, és újra kell gondolnia a párt kormánykoalícióban betöltött szerepét is.

(...) Tüstént megállapíthatjuk, a parlamenti pártok aktuális elnökei között János az első, akinek – poétikusan ifjú korának köszönhetően is – sok köze nem volt a rendszerváltáshoz. Egyszersmind rögzíthetjük, az SZDSZ az a politikai képződmény, amelynek első két első embere már rég elhagyta őt, messzire sodródtak nagyon, mindketten a civil értelmiségiek körében kötöttek ki, onnét hallatják hangjukat néha-néha. (...)

(...) János villámkarrierje csodálatos módon emlékeztet Ferencére. Még gyorsabb is volt, mint dettó villámléptű mentora. Utóbbinak újságcikkeket kellett írnia a Népszabadságba, részt kellett vennie Medgyessy Péter kitalálásában, majd megbuktatásában, őszödi beszédet kellett tartania, végül meg kellett küzdenie az általa kitalált hetvenöt százalékos szabállyal – csak e viszontagságok után emelkedhetett az MSZP elnökévé. Jánosnak semmi ilyesmit nem kellett művelnie. Elég volt lennie neki, és melegednie Ferenc szárnyai alatt. (...)

(...) Az SZDSZ legnagyobb baja azonban éppen az, hogy Kóka saját maga által hirdetett liberalizmus-felfogás iránti elkötelezettségét nehéz komolyan venni; megválasztása éppen ezért nem a kapitalizmus-barát liberalizmus győzelmét jelenti a szociálisan érzékeny SZDSZ-es hagyomány fölött; pláne nem az angolszász világ egyetemein elvégzett másfél szemeszter alatt elsajátított sikerkultusz diadalát a provinciális magyar panaszkultúra fölött.(...)

(...) A 2002-2006 közötti kormányzati ciklus gazdaságpolitikájáért viselt felelősségben osztozó miniszter, a magát a következetes liberális gazdaságpolitika képviselőjeként eladni próbáló, ám közben állami eszközökkel esélyt kiegyenlítő ("civilizáló"), fedezet nélkül, a költségvetés több évtizedes eladósodását kockáztatva közintézményeket és autópályát építő szabaddemokrata gazdaság- és társadalompolitikával folytonosságot vállaló pártelnök mindeddig semmivel nem bizonyította, hogy néhány hangzatos szlogenen kívül bármi köze lenne a bátor, megalkuvás nélküli kapitalizmus-barát liberalizmushoz. (...)

(...) Emlékeznek még arra a régi, eszement SZDSZ-plakátra, amelyen Göncz Árpád volt látható, nagyon ostoba arccal, égbe lökött, viktóriát mutató kezekkel, és ez volt aláírva: Elnök = demokrácia, ez egy szokásos hazugság volt. Most viszont: Kóka = Gyurcsány. Ez viszont az igazság. S ezek ketten: az új minőség. Gátlástalanabbak, céltudatosabbak, célratörőbbek, elszántabbak, cinikusabbak, aljasabbak az összes elődjüknél. És nincsen lelkiismeretük. Nem hisznek semmiben. Talán ez az egyetlen, ami megkülönbözteti őket Szamuely Lenin-fiúitól vagy Hitler SA-legényeitől. Ezek nem hisznek semmiben. És semmiben sem hinni, csak pénzt, hatalmat akarni - ez az új minőség. Illetve egy frászt új. Erről írt már Machiavelli, és valami ilyesmiről szól a III. Richárd is. A gnóm, aki úgy igyekszik eltüntetni hátáról a púpot, hogy púpot rak a világ hátára. Ezek ketten és csapataik - Újhelyi, Mesterházi, Nyakó, Szilvásy- meg a többi politikai gnóm evégből lelki nyomorékká akarják tenni az őket körülvevő világot. És ebbéli igyekezetükben lelkesen támogatja őket a magyar balliberális értelmiség meg a förtelmes sajtójuk. Mostantól az SZDSZ és az MSZP végképp egylényegűvé vált. (...)

(...) Az első szavazás fej fej melletti eredménye innen nézve tehát egyértelmű kritikai üzenet volt az eddigi stratégiaalkotók felé. Hiába a pártvezetés erőteljes, összezárt kampánya Kóka mellett az elmúlt hónapokban, a küldöttek mintegy felét láthatóan már semmi sem képes meggyőzni arról, hogy Kuncze a csúcson hagyta volna abba, és hogy ami/aki neki tetszik, az rögtön támogatandó.

Ehhez persze kellett Kóka is, akinek redundáns szavalása a siker fontosságáról a régi vágású liberálisok számára bizony habkönnyű szellemi eledelnek tűnt. Pár órával később aztán az is kiderült, hogy még a párton belüli változások hívei sem tudják elhinni már Fodorról, hogy a jövő embere volna. Minthogy azonban végül Kóka nyert, meglehet, az első nekifutás részeredménye mégiscsak több tanulságot rejt a Kuncze-korszak (végül többségbe került) barátai és az új pártelnök számára is. Tanulságokat az értelmiséghez való viszonyról, az utánpótlás-nevelésről, a személyzeti politikáról és egyéb pártvezetési módszerekről, valamint a politikai kompromisszumok határairól. (...)

(...) Első körben egyrészt nyilván nem is tehet mást, mint Fodor Gábort a lehető legjobban bevonja a pártvezetésbe, támogatja riválisa esetleges miniszteri vagy frakcióvezetői ambícióit. Különben ez a kis párt menthetetlenül kettészakad, és eltűnik a politikából. Másrészt – bár a régi nagy SZDSZ-esek többsége Kókát támogatta – mégiscsak vissza kellene nyúlnia az igazi, régi szabad demokrata hagyományokhoz is, és példát venni arról az időszakról, mikor mondjuk Solt Otília és Kőszeg Ferenc neve is fémjelezte ezt a pártot.

Második körben pedig az SZDSZ-nek most hosszútávra kellene játszania. A sok hibásnak bizonyult rossz döntés következtetéseiből kiindulva rengeteg tekintetben újra kellene pozícionálni a szervezetet. Én ugyan nem hiszek abban, hogy egy pártot úgy kell vezetni, mint egy nagy céget, sőt abban sem, hogy lehet arra kormányozni, hogy esetleg a mai ellenzékkel is képes legyen együttműködni – mert ez inkább csak elméleti lehetőség most. De, különösen ingyen, semmiképpen nem akarok tanácsokat adni. Ám abban biztos vagyok, hogy rengeteg mindent újra kell gondolni, és bizony arra az időszakra is kell forgatókönyvet készíteni, amikor már nem Orbán Viktornak hívják a jobboldali párt elnökét. (...)

(...) Új elnöke van az SZDSZ-nek. Kérdés, hogy milyen viszonya van a valósággal Kókának, ha első beszédében arról szónokol, hogy az eredmény azt jelzi: hosszú megosztottság után a párt egységet akar. Tényleg? Maradjunk a száraz tényeknél: első forduló 377-377-es eldöntetlen, a másodikban 13 szavazattal, 380-nal 367 ellenében nyert Kóka János. Talmi ábránd azt hinni, hogy ez az egységet üzeni. Sokkal inkább az, hogy a párt megosztottsága minden korábbinál nagyobb. A talpasoknak elege van a mutyizós, MSZP-hez húzó politizálásból. Elegük van abból, hogy az SZDSZ az MSZP liberális-kék tagozata legyen. (...)

(...) Kóka persze nem volt ott az ősbűnnél. Ez erény is lehetne. Azonban nem véletlen, hogy Fodor Gábor a hitelességre és a régi liberális értékekre alapította kampányát. Hitelesség? Kókát legalább kétszer kapták füllentésen az elnökjelölti kampányban. Orbánnak nincs mobiltelefonja, Erdő Péter pedig nem kvaterkázik a gazdasági miniszterrel hetente. De ez kevés volt. Vagy talán túl sok. (...)

(...) Kóka János hívószava a sikeresség volt, Fodor Gáborénak az eredeti értékek és a hitelesség. A küldöttek többsége ezek szerint az előbbire voksolt. Tíz ember pedig semmire: ők, az inkább Fodort támogató vidék képviseletében, sehogy sem szavaztak. Vajon ki vagy mi bírta rá őket, hogy a voksolás második fordulója előtt szélsebesen hazautazzanak?

Az új pártelnök még korábban, a pártharcokra utalva, kijelentette: nem volt ott az "ősbűn fogantatásánál". Csak nehogy újabb ősbűnnel szembesüljön elnökként. Például hogy igaz lesz az ellenzék véleménye: ez a vasárnap az egészségügy fekete napjaként vonul be napjaink történetébe. (...)