Önelemző kormány, önigazoló Fidesz
Míg a kormányoldalon az elmúlt hetekben sokat beszéltek a kommunikáció megújításáról, addig a Fidesz szép csendben változtatott saját politizálásán. Mindez nem jelentett gyökeres fordulatot sem a legnagyobb ellenzéki párt irányvonalában, sem a politikai viták menetében. Az viszont tény, hogy a Fidesz több ügyben is védekezésre kényszerítette a koalíciót, miközben kormányoldal nem volt képes sikeres ügyet felépíteni a nyilvánosságban, vagy fogást találni legfőbb riválisán.
Kormány: folytonos újrakezdés
Gyurcsány Ferenc sokadszor próbált új szakaszt nyitni a kormány politizálásában, amikor megfogalmazta, hogy lezárult a nehéz időszak a kormány életében. A miniszterelnök saját pozícióját is igyekezett erősíteni azzal, hogy kifejtette: (1) a kormánybuktatás kudarcot vallott, (2) lezárult a kiigazítás első szakasza, (3) végéhez közeledik az egészségügyi reform első szakasza, (4) befejeződnek a fejlesztési tárgyalások az Európai Unióval, (5) az MSZP-ben pedig elindult a pártreform. Számos hír szólt arról is, hogy felállt a miniszterelnök körül az új kommunikációs csapat, a legutóbbi sajtóértesülések szerint pedig az MSZP egy zárt rendezvényén Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy „a politikai háborúskodás helyett a politikai építkezés ideje jött el, vége a mérkőzésnek, már nem a Fidesz az ellenfél, hanem az ország bajai”. Pár nappal később mindebből annyit lehetett érzékelni, hogy a kormányfő nem szólalt fel a parlamentben, tett egy rövid látogatást a váci kórházban, és sokat beszélt a romák társadalmi integrációjának fontosságáról - holott ezen a téren jelentős kormányzati intézkedést aligha lehet említeni. Mindezek mellett sok szó esett arról, hogy az SZDSZ elnökválasztását követően a kormánypártok felülvizsgálják a koalíciós megállapodást, hogy a két-három hét múlva megnevezik az új kormányszóvivőt, továbbá, hogy az MSZP-hez visszatér egy korábbi sikeres kampánytanácsadó.
A kormány tehát valóban igyekszik kommunikációjában a Fideszre vonatkozó állításokat háttérbe szorítani, de továbbra is az látszik a legfőbb problémának, hogy nem sikerül elmagyarázni a választóknak, hogy mi az, ami a reformok egyes lépései (például a vizitdíj és a kórház-átalakítások) mögött a reformokat meghatározza, mi az a cél, amelynek érdekében ezek az intézkedések szükségesek. A kormányra jellemző, hogy újra és újra belekezd a politikája értelmét megjeleníteni hivatott kampányba, de ezek rendszerint valamilyen botrány (Demcsák-ügy), szimbolikus téma (antiszemitizmus-vita), vagy a koalíciót érintő esemény (SZDSZ-elnökválasztás) miatt félbeszakadnak.
Egyes vélemények szerint a kormány szándékosan tereli el a figyelmet, mivel a megszorításokat és a reformokat nem lehet pozitívan kommunikálni. Ez az állítás azonban két hibás előfeltevésre épül. Először is az, hogy kormány nem beszél valamiről, még nem szünteti meg magát a témát, legfeljebb a kormány értelmezése nem jelenik meg a nyilvánosságban. Másodszor pedig tévedés azt gondolni, hogy ami népszerűtlen, az eleve kommunikálhatatlan. A megszorítások és reformok esetében nem az egyes intézkedések népszerűvé tétele a cél, hanem az, hogy a folyamat értelmét tegyék világossá a közvélemény számára. Ha erről a kormány valóban lemondana, és inkább elterelné a figyelmet, az politikai öngyilkossággal érne fel. Nem átgondolt kormányzati manőverek állnak tehát a reformkommunikáció sikertelensége mögött, hanem éppen az átgondoltság hiányzik a reformkommunikáció sikeréhez.
Fidesz: újrakezdés nélküli folytatás
Míg a kormányoldal adós maradt azzal, hogy világos szempontok alapján értelmezze saját politikáját, addig a Fidesz túlságosan is egyszerű képet alkotott a kormány tevékenységéről. Eszerint a kormány minden lépése rossz, kárt okoz az embereknek, valamint az országnak, antidemokratikus, és kizárólag egy szűk, kiváltságos réteg érdekét szolgálja. Pusztán a pártpreferenciákat tekintve ez a leegyszerűsítő érvelés hatásosnak bizonyult ugyan, de négy vonatkozásban is eredménytelen maradt. Egyrészt – mint arra a miniszterelnök is utalt – nem sikerült megbuktatni a kormányt. Másrészt a túlságosan végletes, teljes elutasításra építő politizálás sok esetben mindenre nemet mondó, kormányzásra alkalmatlan pártnak mutatta a Fideszt, itthon és külföldön egyaránt. Harmadrészt a bojkottpolitika kezdettől tarthatatlan volt a fideszes vezetésű önkormányzatok számára, mivel lehetetlenné tette, hogy a változó intézményfinanszírozás és a fejlesztési pénzek kapcsán nyíltan alkudozzanak a kormánnyal. Negyedrészt pedig – bár a teljes szembenállásra alapozó politikai stratégia egyik fő célja, hogy Orbán Viktor pozícióját erősítendő kikapcsolja a versenyt a Fideszen (és a jobboldalon) belül – mindez már-már a párton belüli béke felbomlásával fenyegetett.
Az elmúlt hetekben a Fidesz tehát változtatni kényszerült. Ennek eredményeként a legnagyobb ellenzéki párt politizálását egyre nyilvánvalóbb kettősség jellemzi: a kormány minden területen érvényesített bojkottja és a végletes politikai üzenetek (pl. „visszafordíthatatlan rombolás zajlik az egészségügyben”) mellett megjelent egy hatékonyabb és mérsékeltebb kommunikáció (pl. javaslat kórházak nonprofit gazdasági társasággá alakítására, radikális jelző törlése az adócsökkentés jelszava elől), amely a korábbiaknál érzékelhetően nehezebb helyzetbe hozza a kormányt. A Fidesz politizálásának változása ugyanakkor Orbán Viktor induló országjáró kampányával is összefügg. A pártelnök májusi tisztújító kampányt megelőzően láthatóan gesztusokat gyakorol a tagság irányába, és igyekszik személyes látogatásokkal, és politikai hangnemváltással meggyőzni a párton belüli kételkedőket.
Mindennek előnye, hogy a Fidesz szinte észrevétlenül változtathat a túlságosan végletesnek bizonyult politizálásán, hátránya viszont, hogy megmaradó kettősség következtében túl sok üzenetet fogalmaz meg egyszerre a párt. Ráadásul - a többségében a Jövőnk-kampány keretében - bedobott fogalmak közül természetszerűen a negatív tartalmúak keltenek figyelmet, míg a pozitív üzenetek elsikkadnak a nyilvánosságban. Így ha világos is a választók számára, hogy a Fidesz mit ért „új arisztokrácián”, vagy „butikos államon”, az már erősen kétséges, hogy egyáltalán hallottak-e arról, hogy a Fidesz ezzel szemben az újítás szellemét képviselő „új nyugat nemzedékként”, valamint a „méltányos állam” letéteményeseként határozza meg önmagát.
Önelemzés és önigazolás
Az elmúlt hetekben összességében a magyar politika egyik rendszeresen visszatérő sajátosságának lehettünk tanúi: míg a baloldalon beszéltek a kommunikáció megújításáról, addig a Fidesz megújította a maga politizálását. A kormányoldal - rámutatva saját korábbi hibáira - elemzi önmagát, és folytonos újrakezdésre készül, a Fidesz – egyetlen hibát sem ismerve be – igazolja önmagát, és úgy kezd új kommunikációs szakaszba, hogy közben minden korábbi üzenetét (de még az egykori Orbán-kormány lépéseit is) igyekszik egyetlen, tévedhetetlen politika részeként megjeleníteni. Rövid távon az az eredmény, hogy a kormányoldal még a számára előnyös ügyeket (pl. gyógyszerárcsökkenés) sem képes sikerként felmutatni a nyilvánosság előtt, így a politikai napirenden szereplő témák elsősorban a Fidesz értelmezésében jutnak el a választókhoz.
