A miniszter vagy a reform bukott?

átalakítása és a kórházi rendszer átalakítása. Ez utóbbi - amelynek kapcsán a miniszter éles konfliktusba keveredett a koalíciós partnerrel is - éppen április 1-jén lépett hatályba. A kórházi ágyak számának csökkentésével párhuzamosan megszűnt, illetve hamarosan megszűnik több kórház is.

Gál J. Zoltán, a miniszterelnök kabinetfőnöke szerdai sajtótájékoztatóján elmondta: Molnár Lajos kora délután kért találkozót Gyurcsány Ferenc kormányfőtől, ahova már a lemondó nyilatkozatával érkezett. Molnár a kormányfőnek személyes indokkal magyarázta a lemondását - tette hozzá Gál J., de részleteket nem kívánt elárulni. A kabinetfőnök több, az okokat firtató újságírói kérdés után is csak annyit mondott, hogy Molnár lemondása is a reform iránti elkötelezettségét jelzi. Gál J. szerint a reformhoz és annak második szakaszához, az egészségbiztosítási modellválasztáshoz is stabil parlamenti többségre van szükség, ennek érdekében pedig "mindenkinek meg kell tennie a magáét".

A távozásról kiadott kormányszóvivői közleményből ugyanakkor úgy tűnt, a váltás nem független az egészségbiztosítási rendszer átalakításától sem. A közlemény egész pontosan úgy fogalmaz: "Az egészségügyi reform következő feladata a biztosítási oldal megújítása, és ennek sikeréhez elengedhetetlen, hogy azt már ne terheljék a struktúraváltásból fakadó konfliktusok, ne legyen megkérdőjelezhető a döntéshez szükséges szakmai és politikai bizalom."

Szerda este ülésezett az SZDSZ ügyvivői testülete, immár a párt új elnöke, Kóka János gazdasági miniszter részvételével. Az ezt követő sajtótájékoztatón Kóka azt mondta, Molnár Lajost rengeteg konfliktus érte, és úgy érezte, hogy ezek már az ő személyéről is szólnak, ezért nem tudná továbbvinni a reformot. Ez az érzése tovább erősödött, amikor kedden a koalíciós partnerrel egyeztetett a biztosítási reformról - mondta Kóka, aki újságírói kérdésre közölte, ezen az egyeztetésen "éles hangú" vita nem volt, de "kemény érvelés" folyt. Tagadta azokat a híreszteléseket is, hogy Molnárnak személyes konfliktusa lett volna Gyurcsánnyal. (Molnár pedig azokat a híreszteléseket cáfolta, hogy betegség miatt mondott volna le.)

Az MSZP frakció közleményben mondott köszönetet a távozó miniszternek a betegek érdekében megkezdett szükséges változtatásokért.

Megbukott a kormány egészségügyi politikája - értékelte Molnár távozását Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője. Navracsics szerint törvényszerű volt a miniszter bukása, ami valójában a kormányzati politika válságát jelzi. Az MDF-es Hock Zoltán gyáva lépésnek nevezte a lemondást. Szerinte ezzel a lépéssel bebizonyosodott, hogy az SZDSZ és a kormány nem képes levezényelni az egészségügy átalakítását.

Nem vette észre, hogy megváltozott a helyzet. Molnár Lajos forradalmat vezetett az egészségügyben, s ahogy az lenni szokott, az felfalja őt. Pedig amit irányításával elkezdtek és jelentős mértékben végre is hajtottak, maga az egészségügyi rendszerváltás. A nevéhez köthető egy új gyógyszertámogatási rend az ingyenesség megszüntetésével, a vizitdíj és a kórházi ápolási díj bevezetése, illetve a kórházi kapacitások nagyságrenddel való szűkítése. Egy lényegében teljesen külső kontroll nélkül működő, anarchikus rendszerre ráengedte a piac (ártender a gyógyszergyárak között), a vevők (a beteg számon is kér, ha fizet) és legfőképpen az állam (ágyszámleépítés) korlátozó erőtereit. Iszonyú kemény ellenállással kellett megküzdenie, a verekedés során kapott mindent, amit egy nehéz helyzetbe került „szeretseny” szokott, és ő sem nagyon figyelt a részletekre. Az erdő érdekelte, és nem a babarózsák, amelyek - mint utóbb gyakran figyelmeztették - a lába alatt vesztették el hamvasságukat.

Csakhogy néhány napja valamennyi kórház aláírta azt az új szerződést, amellyel kapcsolatban a Fidesz és az orvosi kamara, mint ék mögé felsorakozott szakmai csapatok azt nyilatkozták: soha. Nagy eredmény.(...)

(...)Az SZDSZ még az ősszel törvényt akar arról, hogy többszereplős legyen a hazai egészségbiztosítási rendszer, azaz, hogy jövő januártól megnyíljon az út a magánpénztárak előtt. Az MSZP szerint viszont ilyen fajsúlyú kérdésben nem volna okos dolog kapkodni. A helyzet akkor vált kormányválsággyanússá, amikor Kóka János újdonsült liberális pártelnök (az SZDSZ ügyvivői testületével a háta mögött) kijelentette: számukra csak ez a verzió elfogadható, a halogatással, netalántán az elutasítással a közös kormányzás folytatása a tét. Az egészségügyi bizottság szocialista alelnöke nem habozott a válasszal: "Nem szeretjük az ultimátumokat", különben is, az igazi tét az állampolgárok egészségügyi ellátásának biztonsága. Hiába kéri Kóka mind harcosabban az MSZP-frakció szignóját a liberális tb-ötletre, a baloldal szerint az, mai állapotában, nem több, mint általánosságban mozgó, a magyar viszonyokra kidolgozatlan elmélet. Hiányoznak belőle alapvető részletek, legfőképp a garanciák. Például, hogy hány magánbiztosítót szeretne pontosan az SZDSZ - egy nagyot, vagy több kicsit? Mi lesz, ha egy magánbiztosító csődbe megy? Milyen mozgásterük lesz e cégeknek abban, hogy meghatározzák a mindenkinek járó alapszolgáltatások körét? Hogyan választható orvos? A szocialisták ezért úgy érvelnek - jórészt a színfalak mögött -, hogy politikai öngyilkosság volna, ha most sebbel-lobbal elköteleződnének a több-biztosítós modell mellett.(...)

(…) A Molnár-éra intézkedései a szolgáltatói oldal működésének

racionalizálását jelentik, de a legjobb indulattal sem tekinthetők egy esetleges kórházreform kezdeti lépéseinek. Ami még nagyobb baj, hogy nyomatékosan ellene mennek a több biztosítóra épülő finanszírozási reform olyannyira sürgetett nyélbe ütéséhez. (…)

(…) Molnár miniszter úr ténykedése (ha többet nem is) annyi eredményt hozott, hogy a tárcát kezükben tartó liberálisok ráérjenek még egyszer átgondolni, vajon hajt-e a tatár (...)

(…) Hogyan is kezdődött? A lisztes bajszú fogta magát és szerdán lemondott. Mindenkit meglepett. Olyannyira, hogy a fürgébb újságírók, akik a hír hallatán azonnal telefonálgatni kezdtek, azt mesélgetik egymás közt, melyik kormánypárti politikus mekkora hátast dobott, amikor meghallotta Molnár Lajos távozásának hírét. Kókát kihagyták. Ő is utólag értesült. Ezt állítja. Miért ne hihetnénk? Bár az is igaz, így nem kell magyarázkodnia elnöksége első napjaiban, hogy nem tudja féken tartani a pártja által Az okokról furcsákat hallunk. Az egyik verzió szerint azért döntött így, mert emberi nagysága arra sarkallta, hogy a biztosítói rendszer tervezett átalakításának vitáját már nem terheli személyével, hiszen szellemben és testben elfáradt a reform indítása körüli harcokban. Ez azért furcsa, mert akkor legalább néhány politikus, ha máshogy nem, négyszemközt ezt a lehetőséget valószínűsítené. Ám ilyet csak elméletileg találni, gyakorlatilag sehogy. (…)

(…) Van egy politikus, aki alighogy lenyomta riválisát, máris gumicserére szorul, hiszen javasolnia kell valakit. Ráadásul minél hamarabb. Van egy párt, amelyik nagyon szeretne gyorsan több-biztosítós rendszert, ám valójában a lakosság néhány százaléka támogatja őket igazán terveikben. A szocik meg, úgy látszik, nem sietnek. Tartanak egy újabb zakótól. Nem dönthetnek gyorsan, főleg nem április végén. Mert ha megtennék, ők maguk kampányolnának a Fidesznek a népszavazás érdekében. Az ellenzék kitűnő alkalmat kapna arra, hogy mozgósítsa a szavazókat és egy láthatóan elsiettetett döntést meghiúsítson. Lesz még népszavazás a modellről. Mert ez bizony mindenkit érint. Kóka nem könnyíti Gyurcsány helyzetét. Azzal kezdi, hogy kijelenti: a koalíció alapja a biztosítói rendszer átalakítása. És tudja még tetézni azzal, hogy meg kell győzni a szocikat: ne féljenek a reformtól, megéri változtatni. Valakiknek biztosan. (…)

Nem oszlatta el a homályt Gál J. Zoltán, a miniszterelnök kabinetfőnöke sem tegnap délutáni sajtótájékoztatóján, amikor elárulta, hogy Molnár kora délután kért személyes meghallgatást Gyurcsánytól, ahova már írásos lemondó nyilatkozattal érkezett. Nem oszlatja, hanem inkább növeli a ködöt, hogy az SZDSZ eredeti tervei szerint az új pártelnök, Kóka János csütörtökön reggel Molnárral közösen tartott volna sajtótájékoztatót a több-biztosítós modellről. Kóka természetesen "sajnáljuk döntését" formulával nyugtázta Molnár lemondásának hírét, ami - tekintve, hogy a dübörgő gazdaságról korábban handabandázó politikusról lévén szó - jelentheti azt is, hogy "nem sajnálja a döntést". Gyurcsány Ferenc, aki nyomban elfogadta Molnár lemondását, és megköszönte "elképesztően nagy munkáját", viszont ezúttal igazat mondhatott: minisztere az egész országot elképesztette.

Azt sem lehet kizárni, hogy a háttérben igen egyszerű ok húzódik, azaz a hét végén sikerült megválasztatni pártelnöknek az SZDSZ számára Gyurcsány által felfedezett Kóka Jánost. Szabad demokrata berkekben köztudomású, Molnár Lajos is Fodor Gábort támogatta az elnökválasztáson. Sőt amikor Kókát megválasztották, a távozott miniszter állítólag azt mondta: most van vége az SZDSZ-nek.

(...)Hogy mi a végkifejlet, nem tudni. Egyelőre csak azt látjuk, hogy a reformlendület káoszt szült; és ha lesz is pozitív hatása, az bizony még odébb van…Gyorsterápiaként indult, csak nehogy az elfekvő legyen a vége. Káoszt számos más területen is látni. Viccnek hinnénk a kétszer felújított utak terveinek esetét, pedig nem az. Nem vicces a Kálvin tér környékén várható közlekedési katasztrófa sem. Ha mindenképp viccet keresünk, megtaláljuk, 14 centiméterben. Ennyire futotta eddig a négyes metró alagútfúróinak lendületéből. Ennél már azok is eredményesebbek voltak, akik fúrójukat Molnár doktor felé fordították. Pedig ő is kemény, mint a kő.

(...) Az egészségügyi tárca első emberének távozása – vagy menesztése? – több okra vezethető vissza. A reform előkészítetlen, kapkodó, koncepciótlan lebonyolítása nagy felháborodást keltett országszerte. A kormányfő talán úgy látta, hogy a minisztercserével lélegzethez juthat. Így hallgatólagosan – egy-egy cinkos szemvillantás erejéig – mindent, ami a változásokban bántotta az embereket, Molnárra lehet hárítani. Egyébként a reform irányítása ténylegesen az ő kezében volt, a távozó miniszter tehát ideális bűnbaknak tekinthető. (...)

(...) Arra a kérdésre, hogy a kisebbik koalíciós párt frissen megválasztott elnökének a bársonyszékek újraelosztására vonatkozó tervei is szerepet játszottak a miniszter távozásában, a közeljövő biztosan választ ad. Egyértelmű, hogy a koalíciós szerződés semmiféle módosítása sem indokolta volna Molnár lelépését, ha a reform nem ütközött volna erős ellenállásba.

(...) Molnár bajszot akasztott a változatlanságban érdekelt egészségügyi érdekképviseletekkel, amelyek jelentős támogatást kaptak az ellenzéki pártoktól. Molnár személyét is kikezdték. Előbb azt rótták fel neki, hogy egy vadászfegyvergyártó cégben van tulajdona, aztán azt, hogy gyenge látása ellenére vadászik, majd azt, hogy hibásan operált. Molnár gyomorforgató támadások céltáblája lett, Hódmezővásárhelyen például orvoskollégái Mengeléhez hasonlították, valamint bebörtönzését és halálát kívánták.(...)

(...) A távozó miniszter mellett tulajdonképpen csak pártja állt ki egyértelműen, legutóbb éppen a hétvégi SZDSZ küldöttgyűlésen kísérte nevének emlegetését mindannyiszor viharos taps, és ő tőle kértek a legtöbb autogramot is. Még tegnap is egyeztetett pártja egészségpolitikusaival, és holnap együtt tartott volna sajtótájékoztatót az SZDSZ új elnökével. Nem tudni, hogy Kóka János megválasztása kapcsolatba hozható-e lemondásával, az viszont tudható, hogy Kuncze Gábor pártelnökkel minisztersége alatt végig jó kapcsolatot ápolt. Egyes feltételezések szerint egyszerűen csak besokallt, elege lett, hogy a szocialisták és a kormányfő ővele szemlélteti a doktriner reformpolitikust, és a reform mumusává vált. (...)