Francia választások: az első forduló után indul a verseny
Április 22-én kerül sor a francia köztársasági elnökválasztások első fordulójára. A két legtöbb szavazatot szerző elnökjelölt mérkőzik meg két héttel később, május 6-án, az Elysée palotáért. Április 22-e azonban inkább egy új kampány és egy új politikai folyamat kezdete: a két befutó személy függvényében kezdenek el a következő napokban helyezkedni a különböző politikai alakulatok, ami meghatározhatja a második forduló kimenetelét, továbbá a júniusban esedékes nemzetgyűlési választások erőviszonyait.
A franciaországi elnökválasztási kampányban április 22-e rajtvonal. Az első fordulót megelőző napokban az észlelhető, hogy a nagy jobboldali unióval szemben a szocialisták, valamint a centrista UDF (Unió a Francia Demokráciáért) köreiben kételyek merültek fel afelől, hogy milyen módon álljanak a rajtvonalhoz: együtt, vagy egymás ellen?
Szocialista nyitási kísérlet
Április 13-án Michel Rocard volt miniszterelnök a Le Monde hasábjain a következőket írta: a szocialisták és a Bayrou képviselte UDF (Unió a Francia Demokráciáért) külön-külön nem képesek nyerni a „Sarkozy-Le Pen koalíció” ellen. Hozzátette: a közös fellépés még április 22.-e előtt egy olyan lehetőség, amely megilleti a franciákat. Bernard Kouchner volt egészségügyi miniszter két nappal később kifejtette, hogy „Franciaország többet érdemel, mint kiöregedett rögeszméink és görcsös pártállásaink”. Rocard szavait illetően meg kell jegyezni, hogy nem létezik „Sarkozy-Le Pen koalíció”, a volt miniszterelnök e megfogalmazással a radikális jobboldal veszélyeire igyekezett felhívni a figyelmet.
E nyilatkozatok kettős politikai eseménynek számítanak. Egyfelől láthattuk, hogy a felszólítottak, tehát Ségolène Royal és François Bayrou ugyanúgy elutasították a kezdeményezést, mint a két jelölt belső ellenzéke; továbbá politikai vetélytársaik, élükön Nicolas Sarkozy, is élesen kritizálták a szövetség ötletét. Másfelől azonban elmondható, hogy Bayrou-nak jól jött a váratlan téma a kampányfinisben, és Royal is előnyére fordíthatja a Rocard és Kouchner által felvázolt elképzelést.
François Bayrou azzal reagált, hogy az első forduló előtt nem helyezhető kilátásba együttműködés a szocialista párttal. Az UDF soraiban nem mindenki ért egyet Bayrou együttműködési terveivel, mivel a jobbközép pártot a nagy jobboldali unió mentalitásához érzik közelebb. Ségolène Royal szövetség kötése helyett a saját személye körüli politikai tömörülésre helyezte a hangsúlyt: az ő szemében az elnöki többség számít, amely körülötte fog létrejönni a két forduló között. Az „elnöki többség” elvileg semmilyen alakulat csatlakozását sem zárja ki, a kommunikáció szintjén mégis elüt a szövetségkötés formájától: „egyezkedésekről” a szocialista jelölt nem akar hallani.
A szocialista párton belül egyesek a taktikát kritizálták, mások a baloldaliság nevében határolódtak el az UDF-től. Dominique Strauss-Kahn volt szocialista gazdaságügyi miniszter stratégiailag tartja elhamarkodottnak Rocard és Kouchner kezdeményezését. „DSK” a szociáldemokrata baloldal, tehát a mérsékelt balközép mezőny szempontjai alapján taktikailag bírálta a jobb-közép és a szocialisták szövetségre lépését. Mások egyenesen szimpatizáltak a gondolattal. Egy párttag, aki neve elhallgatását kérte, elmondta: sajnálja, hogy a PS jelenlegi állapota nem tesz lehetővé ilyen típusú fordulatot. Az illető úgy fogalmazott, hogy mindez „Franciaországért kár” elsősorban.
Kifelé haladva a baloldalon azonban egyre inkább az elvek, más szóval a baloldaliság nevében ellenezték a gondolatot. Laurent Fabius volt szocialista miniszterelnök álláspontja például már a kommunista párt jelöltje, Marie-George Buffet véleményéhez hasonlítható: ez utóbbi szerint „balra kell venni az irányt” ahhoz, hogy le lehessen győzni Sarkozyt; Fabius azt hangoztatta, hogy a szocialista párt baloldali párt, és nem jöhet szóba együttműködés egy jobboldali, tehát más nézeteket valló alakulattal. Szerinte a baloldal győzhet, és győznie is kell.
Az érintettek egyszóval mindannyian elhatárolódtak Rocard kezdeményezésétől, a felhozott érvek azonban mégis megosztottságra utalnak pár nappal a választások előtt: Ségolène Royal és DSK az időzítést, illetve az egymás felé nyitás módját helytelenítették, miközben a radikálisabb baloldal nyíltan elutasította az UDF centrizmusát, világosan jobboldali jelöltnek tekintve Bayrou-t. Ebből az derül ki, hogy a szocialista párton belül, valamint az UDF soraiban máshogy tekintenek az április 22.-i rajtvonalra: a nagy baloldali párt egyedül induljon és végig a jobboldal ellen küzdjön (Fabius), esetleg útközben egyesítse erejét a nyitott jobbközéppel, netán ez utóbbi vegye fel magától a baloldali jelölt ritmusát (Ségolène)?
Az UMP álláspontja: világos a rajtvonal
Nicolas Sarkozy szemében egyértelmű, hogy hol és hogyan húzódik az említett rajtvonal. Sarkozy saját pozíciója szilárd alapjait helyezte előtérbe, amikor Rocard felhívását kommentálta egy szimbolikus szereplés alkalmával. Az UMP (Unió egy Népi Mozgalomért) jelöltje április 16.-án ellátogatott Charles de Gaulle sírjához Colombey-be. Sarkozy e szimbolikus megjelenéssel elsősorban azt kívánta jelezni: a tábornok örököseként, és az Ötödik Köztársaság megkérdőjelezhetetlen alkotmányos keretében indul az Elysée palotáért. Sarkozy egyrészt azokra a szemrehányásokra válaszolt jelképes módon, amelyek szerint politikája túlzottan liberális, illetve „atlantista”. Az atlantizmus márpedig igencsak távol állt de Gaulle eszméitől. Másrészt a kampány során felmerült centrista és baloldali alkotmányos aggályoktól határolta el magát: miközben Ségolène Royal és François Bayrou a de Gaulle által létrehozott Ötödik Köztársaságot intézményei szintjén kritizálták, Sarkozy egyértelműen kiállt az intézményrendszer mellett.
Látogatása alkalmával Sarkozy de Gaulle-ra hivatkozva kommentálta a szocialisták és a jobbközép együttműködési próbálkozásait. Vetélytársai kezdeményezéseit szó szerint „kis trafiknak” nevezte és elmondta: a „kis trafikok”, más szóval a kicsinyes egyezkedések álltak a legmesszebb a tábornok politikájától.
A viták és kritikák ellenére azonban elmondható, hogy Rocard felhívása pozitív hatással is volt Bayrou kampányára, és a szocialisták is hasznot húzhatnak belőle. Rocard felszólítása a kampányfinisben újra Bayrou személyére hívta fel a figyelmet. Az elmúlt hetekben ugyanis a közbiztonság témája uralta a közéletet, többek között a Gare du Nord-on (Északi pályaudvar) március 27-án kitört zavargások következtében. A közbiztonság márpedig egy olyan vitatéma, amely hagyományosan a jobb- és a baloldal nehezen békíthető viszonyát emeli ki, ezért többnyire kiszorította Bayrou-t a figyelem középpontjából.
A centrista lehetőség továbbá Royalnak is kedvező lehet: a szocialista jelölt az elmúlt hetekben a balközép felé igyekezett közeledni, például a nemzeti szimbólumok felkarolásával. Ségolène Royal azonban elég későn és kapkodva kezdett el távolodni a baloldal szélétől (amely saját pártján belül is hívekre talál). A balközép felé rohanás sikertelennek mondható, mivel a nemzeti identitás tematikájával a szocialista jelölt túllőtt a célon, és egyenesen a jobboldal karjaiban kötött ki. Az UDF kínálta lehetőség ügyes taktikával segíthet Royalnak megcélozni a valódi baloldali centrumot.
Mire derül fény április 22-én?
Április 22-én két jelölt marad állva. Mind a hat közvélemény-kutató intézet Sarkozyt jósolja első befutónak. A kérdés sokkal inkább a másik jelölt személyére vonatkozik. Ségolène Royal marad a legesélyesebb, az eredmények alapján azonban a jelölt személyén túl más tények is a felszínre kerülnek: Bayrou-t illetően kiderül, hogy valóban létezik-e választópolgári igény az erősen bipolarizált francia pártrendszer középmezejében. Az elmúlt napok zavaros vitái a PS és az UDF együttműködését illetően gyengíthetnek e középmező betöltésének és képviseletének esélyein. A vitatott rajtvonal akár a mindig figyelmet igénylő szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen malmára is hajthatja a vizet, aki szintén erősen Sarkozy-ellenes kommunikációt folytat. Le Pen arra számít, hogy 2002. április 21-éhez hasonlóan ismét bejut a második fordulóba. Számára tehát az a bizonyos „április 21-e” a rajtvonal.
Kiderül továbbá, hogy az interneten zajló kampány mennyiben tudta befolyásolni, illetve alakítani a választások kimenetelét. Megalapozott vitatémává válhat az, hogy a kampányt elárasztó közvélemény-kutatások tükrözték, vagy inkább alakították a szavazópolgárok álláspontját. Említésre méltó, hogy egy CSA felmérés szerint két héttel az első forduló előtt a francia szavazópolgárok 42 százaléka nem tudta még, hogy ki mellett teszi le a voksot április 22-én, ami jelentős bizonytalanságról tanúskodik.
A második fordulóig a baloldal és a centrum célja, hogy legyőzze az UMP jelöltjét. Kérdés, hogy Sarkozy ellen dűlőre tudnak-e jutni a baloldal különböző alakulatai és személyiségei, vagy továbbra is külön utakon járva igyekeznek átvenni az ország irányítását.
