Kormányszóvivő-ügy: egy végtelen történet
Miközben a közvélemény-kutatások szerint a kormány és az MSZP továbbra sem tudta növelni támogatottságát, egyelőre nem látszik a kormányoldalon olyan politikai stratégia, amely kimozdíthatná kabinetet a népszerűségi mélypontról. A kormányszóvivő kiválasztásáról szóló döntés elhalasztása ráadásul a kormányzat várható kommunikációs offenzívájának kitolására utal.
Az utóbbi években megfigyelhető, hogy a kormányszóvivő intézménye és személye Magyarországon is egyre fontosabbá válik, sőt, a médiában, a nyilvánosságban sokszor fontosabbnak tűnik, mint egy-egy miniszter. A mindenkori szóvivő kiválasztásának tehát önmagában is üzenetértéke van, mert felhívja a figyelmet arra, hogy milyen módon igyekszik a kormány eljuttatni üzeneteit a nyilvánossághoz. A szóvivő személyének felértékelődése egyébként nem pusztán a kormány esetében fontos, hanem az egyes pártoknál is tapasztalható hasonló folyamat. Így például a legnagyobb ellenzéki párt kapcsán is megjelent az a hír, hogy a Fidesz saját kommunikációját részben Szijjártó Péter szóvivő leváltása révén kívánja megújítani. Bár ezt mind Orbán Viktor, mind Szijjártó Péter cáfolta, a nyilvánosságban maga Fidesz is összetartozóként kezeli a szóvivő személyét, valamint a párt politikai irányvonalát.
A magyar kormányok eddigi gyakorlatát tekintve Batiz András szóvivősége jelentette a legnagyobb újdonságot az első Gyurcsány-kormány idején. Annak ellenére ugyanis, hogy Batiz András személyével kapcsolatban a bulvárháttér sokáig vitatémát adott, a kereskedelmi médiából érkezett riporter később kifejezetten sikeres szóvivőnek bizonyult, csakúgy mint az Orbán-kormány idején Borókai Gábor, aki ezzel szemben – a klasszikus mintát követve – politikai újságíróból lett szóvivő. A jó szóvivőnek ezért nincsenek általános kritériumai, de a kormányszóvivő – nem a foglalkozás, hanem a betöltött szerep szempontjából – politikus, vagy legalábbis munkája során politikussá válik. Hiszen azért, hogy hitelesen képviselhesse a kormányt, és hogy éles helyzetekben a politikailag is leginkább megfelelő választ adhassa, politikai képességekre is szükség van.
A kormányszóvivő tehát mindenképpen kiemelt politikai szereplő, az utóbbi két hónap érdekessége azonban, hogy a szóvivő éppen azáltal kapott még nagyobb politikai jelentőséget, hogy nincs. Ez a tény pedig nem pusztán azért hátrányos a kormány számára, mert így a nyilvánosságban újra és újra előkerül a jelentős presztízsveszteséget jelentő Demcsák-botrány, hanem azért is, mert a szóvivő hiánya felerősíti a kormányzati politizálás amúgy is meglévő gyengeségeit.
Már a Demcsák Zsuzsa szóvivővé jelölésekor kirobbant politikai botrány is túlmutatott önmagán, abban az értelemben, hogy maga az ügy, illetve annak kezelése sok szempontból a kormány felkészületlenségét és átgondolatlanságát tükrözte. A szóvivő-jelölt idő előtti bemutatása önmagában még nem lett volna probléma, hiszen ez a miniszterelnök körül kialakított új kommunikációs kabinet létrehozásához illeszkedett. Az időzítésben legfeljebb az utalt átgondolatlanságra, hogy Danks Emese korábbi kormányszóvivő ezzel párhuzamosan, március 5-én távozott, így a kormány egy hónapig szóvivő nélkül maradt. Később azonban kiderült, hogy a kiválasztott személy körül több olyan politikai botrány kirobbantható volt, amelyek egy alaposabb jelölési eljárás révén megelőzhetők lettek volna. Ugyanakkor az is felkészületlenségre utalt, hogy a Demcsák-ügy kapcsán semmiféle válságkommunikáció nem volt tapasztalható a kormány részéről.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a kormány nyár végére halasztja az új szóvivő kinevezését, és a hírek szerint a jelöltek addig alapos kiválasztási eljáráson mennek keresztül. Mindez azonban ismét csak többet jelent önmagánál. Az új szóvivő kinevezésének elhalasztása arra utal, hogy a kormány feltehetően úgy ítéli meg: az őszi időszak a legalkalmasabb arra, hogy új szakaszt nyissanak a kormányzásban, és célszerű ehhez igazítani az új szóvivő kinevezését is. Ugyanakkor a szóvivő-ügy ezzel folytatódik, és ezzel kapcsolatos találgatások és bizonytalanságok a nyilvánosságban nagyobb szerepet kapnak, mint maguk a szakpolitikai döntések, valamint politikai akciók. A funkciót ugyanis addig is ellátja az erre kijelölt személy, de a sajtóban visszatérően megjelenik, hogy ezt helyettesként teszi, vagyis fenntartja a kormány körüli bizonytalanságot.
