Új centrumpárt Franciaországban
A francia köztársasági elnökválasztás második fordulójába a két legnagyobb párt jelöltjei, Nicolas Sarkozy és Ségolène Royal jutottak be. Mégis a nevető harmadikról, François Bayrou-ról beszélnek és írnak a legtöbbet az április 22-i szavazás óta. Bayrou stratégiája a következő tíz napban sorsdöntő hatással lehet a május 6-i szavazás kimenetelére, mivel azon a 6,8 millió szavazópolgáron múlhat a végső eredmény, akik az első körben Bayrou mellett tették le a voksot. A politikus bejelentette: egyik jelölt támogatására sem szólítja fel szavazóit, továbbá új centrumpártot hoz létre.
A centrum a figyelem középpontjában
A francia média az első forduló után az ország polgárainak elégedettségét és örömét tükrözte. A történelmi rekordnak számító 85 százalékos részvételi arány és a 10,44 százalékkal negyedikként végző szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen kiszorítása büszkeséget váltott ki a franciákból. Öt évvel ezelőtt ugyanis Le Pen futott be második jelöltként a döntőbe, 2002. április 21. azóta nyomasztó fogalommá vált a köznyelvben. Az idei első fordulót úgy értékelték Franciaországban, mint egy sikeres visszavágót „április 21.” ellen.
Jean-Marie Le Pen gyenge eredménye azonban nem jelenti azt, hogy a pártja (FN, Nemzeti Front) által képviselt politika iránt megszűnt volna az igény. Le Pen szavazóinak egy részét elsősorban a nagy jobboldali unió jelöltjének, Sarkozynak kommunikációja csábította el, ami közel sem biztos, hogy mérsékli e politikai csoport elvárásait. Mindenesetre jelenleg a szélsőjobboldal helyett egyértelműen a pártpolitikai centrumra összpontosít a politika és a közvélemény, ellentétben a 2002-es választásokkal.
François Bayrou a jobbközépen evező UDF (Unió a Francia Demokráciáért) elnökeként és köztársasági elnökjelöltjeként a kampány folyamán egy, a pártstruktúra centrumából kifejlődő politikai erőt igyekezett képviselni, amely véleménye szerint képes orvosolni az ország gondjait és szakít a bipoláris „tábor kontra tábor” logikájával. Annak ellenére, hogy Bayrou centrista üzenete nem győzte meg a franciák döntő többségét, a két nagy párt jelöltje nem maradt magára: a két „tábor” közé ékelődve Bayrou a két forduló között is fontos tényezőként jelenik meg. Az első forduló előtt félő volt, hogy a bipoláris politika szisztematikus elutasítása zsákutcát képezhet a centrista politikus számára, mivel kiesése esetében kénytelen lesz valamelyik oldal mellett letenni a zászlót. Bayrou kiesett, azonban 18,57%-os teljesítménye, amely az öt évvel ezelőtti támogatottságának háromszorosa olyan politikai súlyt biztosít neki, amely a figyelem középpontjában tarthatja őt egészen május 6-ig.
Bayrou az első fordulót követően mindkét féltől elhatárolódott, és továbbra is a bipoláris pártrendszer ellen kommunikál. Megfigyelhető azonban, hogy az elhatárolódás más típusú érvekre épül Sarkozyval, illetve Royallal szemben. Az UDF elnöke Sarkozy személyét és politikai, hatalmi ambícióit illetően fogalmazott meg határozott kritikákat. Royalt ezzel szemben programja alapján bírálta. Egy április 25-i sajtótájékoztatón Bayrou kifejtette: Nicolas Sarkozy szoros kapcsolatokat tart fenn a pénzügyi világgal és a médiával, továbbá fenyegetőző attitűdjével olyan szinten fogja összpontosítani a hatalmat, amire eddig nem volt példa. Az UDF elnöke Sarkozy temperamentumát, radikális politikáját, és nem utolsó sorban gyanús kapcsolatait ítélte el. Egyértelműen elhatárolódott a nagy jobboldali uniótól, amely Sarkozynak köszönheti, hogy szavazótábora a szélsőjobboldal segítségével tágult. Ségolène Royalban Bayrou a mindenkori baloldal képviselőjét látja, és nem a megújulás lehetőségét, amit a szocialista jelölt a kampány során kommunikált.
A centrumjelenség szintjei és a jelöltek közelítési stratégiái
A centrumjelenség több szinten mutatkozik a francia politikában. Egyrészt van egy nehezen meghatározható, vegyes tendenciákat mutató szavazótábor. Másrészt létezik egy labilis jobbközép párt: az UDF. Harmadrészt pedig itt van François Bayrou, az UDF elnöke. Felmérve Bayrou politikai súlyát, a két nagypárt elnökjelöltje különböző szinteken és módszerekkel igyekszik elcsábítani az UDF szavazóit.
Nicolas Sarkozy a választások játékszabályaira hivatkozva nem kíván Bayrou-val tárgyalni a két forduló között, mivel az UDF jelöltje kiesett az első fordulóban. Sarkozy egyfelől az UDF-es politikusok támogatását próbálja megnyerni, és centrista „barátaival” szívesen mutatkozik a médiában is. Az UMP (Unió egy Népi Mozgalomért) elnökjelöltje mögött több UDF párttag is felsorakozott, közöttük Pierre Albertini, Rouen polgármestere és Gilles de Robien, a jelenlegi kormány egyetlen UDF-es minisztere.
A jobbközépről érkezett támogatók többször is hangot adtak annak a véleménynek, hogy az igazi UDF-esek egyértelműen Sarkozy politikájához vonzódnak, a centrumpárt jobboldaliságát helyezve ezáltal előtérbe. Fontos tényező továbbá, hogy számos UDF-es képviselő az UMP szárnya alatt reméli újra megválasztását a júniusi nemzetgyűlési választásokon. Sarkozy stratégiájának célja tehát Bayrou diszkreditálása: ha az UDF tagjai az UMP felé szivárognak, a pártelnök magára marad. Sarkozy abban reménykedik, hogy UDF-es „barátai” a jobbközép párt szavazóit is magukkal hozzák a nagy jobboldali unióba. Ami Bayrou-t illeti, Sarkozy hasonló módon járt el, mint az első forduló előtt a szélsőjobboldali Le Pennel. Elmondta: nem Le Pen érdekli őt, hanem azok, akik rászavaznak. Az UMP honlapján megjelent egy új fórum, amelyen a bizonytalan UDF-es szavazók kapnak választ kérdéseikre. Sarkozy jelenleg a jobbra húzó UDF-es politikusok közvetítésével a centrumpárt 6,8 millió szavazóit ugyanúgy közvetlenül kívánja megszólítani, mint az FN táborát.
A centrum szavazóbázisa valóban összetett tábor. Nehéz ugyanis megmondani, hogy hány UDF-es szavazó tetszését nyerte meg Bayrou centrista, a bipoláris pártrendszert elutasító kommunikációja, és milyen arányban voksoltak az UDF-re mint mérsékelt jobboldali pártra. Ez utóbbiak valószínűsíthetően inkább vonzódnak a nagy jobboldali unióhoz, és nem szívesen látnák pártjukat a balközéphez közeledni. Mérsékelt jobboldali szavazók és centristák egyaránt tarthatnak Sarkozy radikális politikájától, és a „kisebbik rossz” logikája szerint elfogadhatónak tarthatják, hogy Bayrou a balközepet is betöltse annak érdekében, hogy Sarkozy ne kerüljön hatalomra.
Ségolène Royal Sarkozyval ellentétben a centrumjelenségre továbbra is „Bayrou hatásként” tekint, amint az a kampány során, március elején megjelent. A szocialista jelölt hajlandó az UDF elnökével tárgyalni, április 28-án szombaton sor is kerül egy televíziós vitára Royal és Bayrou között. Royal elmondta és megerősítette: megválasztása esetében UDF-es miniszterek is bekerülhetnek az általa kinevezett miniszterelnök kormányába.
Royal stratégiája tehát, hogy Bayrou-n keresztül igyekszik a jobbközép párt tagjait meggyőzni. A szocialista jelölt arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy saját programja számos olyan elemet tartalmaz, amelyek megnyerhetik a centrum tetszését. Tisztázni szeretné Bayrou-val, hogy „elnöki szerződésének” elemei, amelyeket Bayrou kritikával illetett tulajdonképpen nem ellenkeznek az UDF elnöke elképzeléseivel. Royal nyitott a vitára, ugyanakkor nem enged elnöki paktumából, amely körül létre jöhet az a többség, amely a szocialista jelöltet nevezi ki a Köztársaság legfőbb tisztségére. Az UDF elnöke nyitott maradt: nem zárta ki a tárgyalás lehetőségét, és rövidesen ki is derül, hogy milyen tartalmi vitát tud folytatni Royal és Bayrou. Rendhagyónak nevezhetjük azt, hogy a két forduló között nem csupán a két elnökjelölt vitázik a nyilvánosság előtt, hanem egyikük a „vesztessel” is szerepel a médiában.
Új centrumpárt kérdőjelekkel
A két nagypárt között evezve Bayrou-nak saját politikai identitását kell előtérbe helyeznie. Nem szólította fel szavazótáborát egyik jelölt támogatására sem. Érdeke továbbá, hogy egyenlő távolságot tartson a két alakulattól. A szocialista párt radikálisabb rétegeiben és a francia baloldal szélén előszeretettel nevezik Bayrou-t egyértelműen jobboldali politikusnak; az UMP soraiban azzal próbálják diszkreditálni, hogy a baloldal felé kacsintgat annak ellenére, hogy konzervatív-liberális értékeket vall. Bayrou bejelentette: új pártot alakít, „demokrata pártot”, amely a következő nemzetgyűlési választásokon (június 10.-17.) jelölteket indít. Célja, hogy a bipoláris politika egyik kategóriájába se lehessen besorolni. Az UDF valóban labilissá vált, a nagy jobboldali unióba 2002 óta számos UDF-es személyiség pártolt át. Az első forduló előtt maga Valéry Giscard d’Estaing volt köztársasági elnök, az UDF alapítója is Nicolas Sarkozy mögé állt. Bayrou UDF-e ezáltal működőképességében és legitimitásában is jelentősen gyengült. Kérdés, hogy Bayrou képes lesz-e olyan hiteles centrumpártot alapítani és vezetni, amely olyan igazodási pontot biztosít a centrumjelenség bázisának, amelyből nem pártolnak el a két nagy rivális alakulatba.
