Orbán Viktor régi-új politikával turnézik
Miután a személyi kérdésekkel kapcsolatban semmilyen alternatíva nem jelent meg a Fidesz kongresszusán, szükségképpen előtérbe kerültek a megfogalmazott politikai üzenetek. Ez nem okozott hátrányt a továbbra is Orbán Viktor által vezetett pártnak, amelynek leghangsúlyosabb mondanivalója az volt, hogy a Fidesznek van programja. A kongresszus után kezdődött pártelnöki médiaturné az előző hónapok régi és a kongresszuson felbukkant új üzenetekre egyaránt nagy hangsúlyt helyezett.
Személyi döntések kockázat nélkül
Miután Schmitt Pál az európai parlamenti listavezetői helyért cserébe visszalépett az alelnöki jelöléstől, nem maradt olyan személyi kérdés, amely meglepetést okozhatott volna a Fidesz legutóbbi kongresszusán. Orbán Viktor újabb két évre bizalmat kapott, de a négy alelnök közül hárman nem tekinthetőek a pártelnök közvetlen szövetségesének. A Varga Mihály, Pokorni Zoltán és Kósa Lajos mellett alelnöki posztját megőrző Pelczné Gáll Ildikó pedig az elmúlt időszakban sem épített jelentősebb politikai pozíciót maga köré. A kongresszus meggyőző eredménye legalábbis átmenetileg lezárja a hónapok óta – a jobboldalon is – zajló vitát arról, hogy alkalmas-e Orbán Viktor a jobboldal vezetésére, és hogy ki lehet a pártelnök „alternatívája” a jövőben. Így a pártelnök jelenlegi fő feladata, hogy a közvéleményt is meggyőzze arról, hogy a Fideszen túl az ország vezetésére is alkalmas politikus, és hogy a bizonytalanul, a Jövőnk vitairat talaján kibontakozó program valóban tartalmazza a megújulás ígéretét.
Orbán Viktor pártelnökké választása a hónapokkal ezelőtt felmerült találgatások ellenére sem meglepetés. A Fidesz vezetője szempontjából a legfontosabb kérdés nem is az volt, hogy mekkora többséggel őrizheti meg posztját, hanem az, hogy mekkora lesz a kongresszustól távol maradók aránya, ami a tavalyi országgyűlési választás után tartott „bizalomerősítő” tisztújításkor jelezte: a párton belül korántsem egységes az addigi irányvonal támogatottsága. Orbán Viktor erre a helyzetre is reagálva vitt végig egy kongresszus előtti párton belüli kampányt, amelynek egyik, a széles nyilvánosság számára is látható üzenete a megújulásra való képesség volt, ahogyan ezt a pártelnök honlapjának felújítása és az ezzel együtt elindult OVTV is jelezte. A kampánynak és a jelentős részben új küldöttekből álló kongresszusnak köszönhetően a részvételi és a támogatási arány Orbán Viktor számára kedvezően alakult. A pártelnök ezzel stabilizálta pozícióját a Fidesz élén, és bár a közelében és fontos posztokon vannak potenciális belső ellenfelei is, nem valószínű, hogy látványos módon, a nyilvánosság elé állva a következő időszakban lépnének fel a jelenlegi vezetéssel és stratégiával szemben.
A 2004-es EP-választási kampány, a Nemzeti Petíció beindítása óta gyakorta érte az a kritika a Fideszt a jobboldali értelmiség köréből is, hogy az „emberek” igényeinek megismerésére és felkarolására épített politikával a jobboldal elvesztette korábbi stratégiai előnyét, a közösségépítésre alkalmas vízióban való gondolkodást, és eltűnt a Fidesz-kormányzat időszakát jellemző, a politikai elképzeléseket és célokat összefogó szimbolikus keret. Orbán Viktor kongresszusi beszédében éppen ezt a keretet próbálta ismételten megrajzolni – ezúttal nemcsak a jobboldal, de az egész társadalmat átfogó, új többség számára is; kijelentve: „Magyarország nem csupán programot, hanem új politikai-társadalmi eszmét is kíván”.
Folyamatosság és megújulás
A kongresszuson, már a szavazás után elmondott pártelnöki beszéd jól mutatja, hogy mi a Fidesz alapvető, stratégiai problémája. A legnagyobb ellenzéki párt egyszerre törekszik a folyamatosság és a változás, a megújulás felmutatására. A folyamatosságra azért van szükség, hogy a választási kampányban elfoglalt pozícióját a „hazug kormányoldallal” szemben is megőrizhesse, és, hogy ez a szembeállítás, amire lényegében az elmúlt egy év egésze épült, fennmaradhasson. Változásra van viszont szükség annak érdekében, hogy a Fidesz képes legyen új üzeneteket megfogalmazni, új szavazói csoportokat elérni, hogy az „új többség” egyrészről valódi szavazóbázissá integrálható, másrészt bővíthető legyen. A változás továbbá külső kényszerként is jelentkezik annak köszönhetően, hogy a kormányoldal sikeresen szorította védekező pozícióba a Fideszt azzal kapcsolatban, hogy mi is a párt programja, milyen alternatív javaslatai vannak amellett, hogy elutasítja a kormány szinte minden döntését. Ez a probléma megmutatkozik abban is, hogy bár a pártpreferenciákat tekintve tetemes a Fidesz előnye, a kormányzóképességet tekintve már sokkal szorosabb a verseny: a választók nem tartják alkalmasabbnak a Fideszt és Orbán Viktort a kormányzati hatalom gyakorlására, mint az MSZP-t és Gyurcsány Ferencet.
Bár egy ellenzéki pártnak alapvetően nem kötelessége alternatív programot felmutatni, a Fidesz hónapok óta kényszerül azt bizonygatni, hogy rendelkezik programmal. A Fidesz kommunikációjában az utóbbi hónapokban a beígért új program lett az új „csodafegyver”, mely a következő parlamenti választási győzelem fő záloga is egyben. A „van programunk” lelkesítő deklarációja ebből a szempontból hasonló szerepet tölt be a Fidesznél, mint a „2010-re beérnek a reformok” állandó hangoztatása a kormányoldalon. Valódi személyi döntések híján tehát a program kérdése vált a legfontosabb üzenetté, ami a Fidesz számára így lehetőséget adott új üzenetek megfogalmazására is. Orbán Viktor sokszor nehezen követhető beszédéből azonban – a másnapi sajtóvisszhangot tekintve – korántsem egyértelmű, hogy a program ígéretén kívül, mi az, ami a Fideszt ma meghatározza.
A Fidesz elnöke ugyanis nem jelölt ki valódi politikai prioritásokat, inkább csak még jobban kiterjesztette az új többség hívószava által fémjelzett „mindenkit képviselni” politikáját. Ennek jellemző példája, hogy Orbán a kongresszuson a középosztályt képviselő „polgári” és az alsóbb rétegeket felkaroló „plebejus” politika kettőségének feloldására „polgári értékeket képviselő plebejus politikát” hirdetett, mely kifejezés arra hivatott, hogy egyaránt semlegesítse a Fidesz „balra tolódása” miatt a jobboldali értelmiség, és a Fidesz „elitizmusa” miatt a korábban baloldal irányából érkező kritikákat. A párton belüli összhang hiányára is utal ugyanakkor, hogy a társadalmi vitára bocsátott – Orbán megszólalásainál piacbarátabb szemléletmódot tükröző – Jövőnk vitairat kizárólag „polgári” politikáról beszél, és a „plebejus” jelző meg sem jelenik dokumentumban.
A helyzetet jól tükrözi, hogy a kongresszus a létező programot hangsúlyozta, de emellett a Fidesz őszre ígérte újabb alternatív javaslatok megfogalmazását. Ebből látszik, hogy a Fidesznek jelenleg nem érdeke túlságosan konkrét programot adni, de érdeke, hogy az a kép alakuljon ki a pártról, hogy erre bármelyik pillanatban ("akár holnaptól") képes lenne.
A kongresszusra elkészült Jövőnk című vitairat alapvetően az elmúlt hónapok üzeneteit összegzi, a hangsúlyt pedig nem a megoldásokra, hanem – vitairatként – a problémafelvetésre helyezi. Ezzel továbbra is elkerülhető, hogy a Fidesznek olyan politikai döntéseket kelljen meghoznia, melyek egyrészről hiteltelenítik a folyamatosság üzenetét, másrészt pedig megosztják azt a már meglévő és potenciálisan bővíthető szavazótábort, amelyre a párt új többségként hivatkozik.
