Választókerületek rajzolgatása helyett amőbáznak a képviselők
Egy tavalyelőtti alkotmánybírósági határozat 2007. júniusi határidővel kötelezi az Országgyűlést a választókerületek átrajzolására. A változtatások – mivel igénylik a választási törvény kétharmados módosítását – tárgyalásokra kényszerítik a kormányoldalt és az ellenzéket. A rövid távú megegyezést a Fidesz és az MSZP eltérő politikai érdekei és a mulasztásos alkotmánysértés szankciójának hiánya egyaránt kétségessé teszik. A választási térkép változatlanul hagyása ugyanakkor magas labda lehet a legközelebbi országgyűlési voksolás leendő vesztesének, aki a megállapítottan alkotmánysértő választókerületi aránytalanságok miatt a választási eredmény megóvásával próbálkozhat majd.
Időről időre megfogalmazódik a választási rendszer részeinek vagy egészének reformigénye. A leggyakrabban bonyolultsága, illetve erőteljes aránytalanító hatásai miatt érik támadások a választási eljárásról szóló törvényt, abban pedig általános az egyetértés, hogy célszerű volna jelentősen csökkenteni a parlament jelenleg 386 fős létszámát. A karcsúsítás mértékéről és módjáról azonban – eltérő politikai érdekeik következtében – soha nem jutottak dűlőre a pártok.
Választási reform: igény és kötelezettség
A választási rendszer átfogó reformjáról jelenleg ugyan nincs szó, az Országgyűlést 2007. június 30-ai határidővel kötelezi egy alkotmánybírósági határozat a 176 egyéni választókerület átrajzolására. A népességmozgások következtében ugyanis 17 év alatt alaposan eltorzultak a lakosságszám-arányok: az ország legnépesebb választókerületében két és félszer több választóra jut egy egyéni mandátum, mint a legkevesebbek által lakott körzetben. Az Alkotmánybíróság 2005-ös határozata szerint már nem biztosított az az – egyenlő választójog alapelvéből következő – alkotmányos követelmény, hogy „az egyéni választókerületekben a választásra jogosultak száma a lehető legkisebb mértékben térjen el egymástól”.
A helyzetet bonyolítja, hogy bár a kerületek kialakítása a kormány hatáskörében van, az AB törvényi garanciák megteremtését írja elő, s mivel a választójogi törvény módosításához kétharmados többség szükséges, nélkülözhetetlen a két nagypárt megegyezése. A közelgő határidő mégsem ösztönözte cselekvésre se az MSZP, se a Fidesz politikusait, Fodor Gábor viszont kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és beillesztette a témát pártelnöki kampányába; a választójog egyenlőségének szellemében hirdetett új választási térképe jelenti a tárgyalási alapját az ötpárti egyeztetéseknek. A javaslat, a választásra jogosultak arányát alapul véve, viszonylagos egyensúlyt teremtene a választókerületek között, és mindez nem hagyná érintetlenül az egy megyére jutó mandátumok számát sem: ez az, ami érdekessé teheti a politikai alkudozásokat.
Változó arányok
A választási rendszer reformját célzó korábbi erőfeszítések általában a jelenlegi ellenzék ellenállásán törtek meg, most viszont a szocialisták látszanak ellenérdekeltnek. Budapesten hagyományosan jól teljesít a koalíció: az utóbbi két választáson a 32-ből ugyanazt a 28 egyéni mandátumot szerezték meg, listán pedig 2002-ben 54, tavaly pedig 56 százalékot szereztek együttesen.
Elnyerhető mandátumok száma |
|||||
Egyéni választókerületben |
Területi listán |
||||
Megye (+Budapest) |
Jelenleg |
A javaslat szerint |
Jelenleg |
A javaslat szerint |
Tervezett változás összesen |
Budapest |
32 |
30 |
28 |
26 |
-4 |
Baranya |
7 |
7 |
6 |
6 |
- |
Bács-Kiskun |
10 |
9 |
8 |
8 |
-1 |
Békés |
7 |
7 |
6 |
6 |
- |
Borsod-Abaúj-Zemplén |
13 |
12 |
11 |
11 |
-1 |
Csongrád |
7 |
7 |
6 |
6 |
- |
Fejér |
7 |
7 |
6 |
6 |
- |
Győr-Moson-Sopron |
7 |
8 |
6 |
7 |
+2 |
Hajdú-Bihar |
9 |
9 |
8 |
8 |
- |
Heves |
6 |
6 |
5 |
5 |
- |
Jász-Nagykun-Szolnok |
8 |
7 |
6 |
6 |
-1 |
Komárom-Esztergom |
5 |
6 |
5 |
5 |
+1 |
Nógrád |
4 |
4 |
4 |
3 |
-1 |
Pest |
16 |
20 |
14 |
17 |
+7 |
Somogy |
6 |
6 |
5 |
5 |
- |
Szabolcs-Szatmár-Bereg |
10 |
10 |
9 |
8 |
-1 |
Tolna |
5 |
4 |
4 |
4 |
-1 |
Vas |
5 |
5 |
4 |
4 |
- |
Veszprém |
7 |
7 |
6 |
6 |
- |
Zala |
5 |
5 |
5 |
5 |
- |
Összesen: |
176 |
176 |
152 |
152 |
- |
Fodor javaslata szerint épp a főváros lenne a legnagyobb vesztese a kerülethatár-módosításoknak: összesen 4 mandátummal kevesebbet osztanának ki Budapesten, míg az a Pest megye, ahol az előző két alkalommal az MSZP-SZDSZ a fővárosi eredményét 7-7 százalékponttal alulmúlta, illetve a 16-ból 2002-ben csak 5, 2006-ban pedig 9 egyéni mandátumot tudott elhozni, 7-tel is növelhetné képviselőinek számát. A másik győztes a szintén hagyományosan jobboldali Győr-Moson-Sopron megye lenne, ahol kettővel nőne a kiosztható mandátumok száma.
Érvek és érdekek
Azokban a megyékben, ahol csak eggyel változik az elnyerhető képviselői helyek száma, kevéssé körvonalazhatóak a politikai hatások, már csak azért is, mert ennél sokkal több múlik azon, pontosan hol húzódnának az új
Nem csak a magyar politikai elitnek esik nehezére a népesség mozgását a választókerületi térképen lekövetni. Franciaországban utoljára 1986-ban rajzolták át a kerülethatárokat (az akkori legfrissebb, 1982-es demográfiai adatok szerint), s egyidejűleg törvényt is hoztak arról, hogy minden második népességi felmérés után módosítani kell a választókörzetek határait. Mivel 1990-ben és 1999-ben is volt népszámlálás, és az 577 választókörzet határai mit sem változtak, a különböző francia kormányok 8 éve nem tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek, annak ellenére sem, hogy az Alkotmányos Tanács többször is felemelte szavát a szükséges módosítások érdekében.
Az aránytalanságok pedig szembeszökőek. Az 1999-es adatok szerint, a legkisebb lakossággal bíró Lozère megyében egy szavazat három Bouches-du-Rhône megyei szavazattal egyenértékű. Még ennél is lényegesen nagyobb, 5,5-szörös eltérést mutat a legkevesebb és a legtöbb lakosú választókerületek aránya: Lozère 2. szavazókerületében 34.400, míg Val d’Oise 2. szavazókerületében 188.134 lakosra jut egy szék a nemzetgyűlésben.
A hatalmas aránytalanságok megszüntetését rendre halasztgatták a kormányok, így a június 10-én és 17-én esedékes választásokat továbbra is az 1982-es demográfiai adatok alapján kialakított választókerületi rendszer szerint bonyolítják le.
kerülethatárok. Ezzel magyarázható az ellenzék visszafogott lelkesedése is; a Fidesz egyenesen ahhoz a feltételhez kötötte a javaslat támogatását, hogy a választókerületek kialakítása a jelenlegi kormányzati hatáskörből átkerül a kétharmados törvény hatálya alá. A kereszténydemokrata Salamon László szerint ennél is jobb megoldás lehetne, ha a választókerületi beosztást nem egy választásokon érdekelt, hanem „egy objektív szerv” állapítaná meg. Mivel azonban a Fidesz és a KDNP az Országos Választási Bizottságot az utóbbi hónapokban politikailag elfogult szervként igyekszik beállítani, ez a nyilatkozat – elfogulatlan szerv hiányában – az együttműködés mögüli esetleges kihátrálást is előkészítheti. Ami pedig az objektivitást illeti, a választási rendszer megváltoztatása mindig politikai kérdés, nem függetleníthető a pártok érdekeitől, ezért legfeljebb egy paritásos alapon létrehozott testület megbízása elképzelhető a feladat elvégzésére.
Mégsem valószínű, hogy a javaslat az ellenzék ellenállása miatt hiúsulna meg, hiszen az MSZP-vel ellentétben a Fidesz számára kedvező változásokat hozna – amennyiben nem nélkülük húzzák meg az új kerületi határokat. A szocialisták azonban hamar a szükséges korrekciókat kezdték emlegetni, sőt Wiener György, az MSZP szakpolitikusa, nyilatkozatával épp a változtatások céljával – a torzító hatásokat csökkentő szándékkal – ment szembe: „úgy kell kialakítani a választókerületeket, hogy a 2006-os választásokat alapul véve ne változzon semmi”. Ilyen megoldás azonban csak teljesen szabálytalan, amőbaszerű választókerületek rajzolásával volna lehetséges, amely megoldás bizonyosan nem kap kétharmados többséget a parlamentben.
A szocialistáknak mégis nehéz lenne nemet mondaniuk az arányosító szándékú módosításokra, mivel a párt, illetve a miniszterelnök többször állt elő a teljes választási rendszert érintő reformjavaslattal, amelyek mindegyikének célja volt a választói akarathoz a jelenleginél arányosabban igazodó parlament létrehozása. Az alkotmánybírósági határozat mellett ez késztetheti az MSZP-t konstruktivitásra, amelynek eredményeképp elképzelhető, hogy a bejutási küszöb 1994-es 4-ről 5 százalékra emelése óta először történik érdemi beavatkozás a választási rendszerbe.
A Fidesznek pedig az okozhat fejfájást, hogy bár érdekelt a változásokban, azt csak a kormánnyal közösen képes tető alá hozni, az együttműködést viszont nehezen tudja beilleszteni jelenlegi politikájába. Az előrehozott választások kitartó követelése átsegítheti az ingoványos talajon a pártot. A választási rendszer számukra kedvező átalakítását – elkötelezett választóiknak – tálalhatják az időközi választásokon való sikeres szereplés szükséges feltételeként, ami viszont ronthatja az MSZP-vel szembeni tárgyalási pozícióikat.
A kisebb pártokat minimálisan érintené csak a változás (ezzel is magyarázható, hogy visszafogottan nyilatkoztak csak a témában): amíg a két nagypárt dominálja a hazai politikát, egyéni mandátumra eleve csak közös indulás vagy visszalépések esetén esélyesek a kisebbek, a szűkmarkú területi listák rendszere miatt a pártokra adott szavazatok pedig jellemzően a kompenzációs listán hasznosulnak. Az országosan viszonylag kiegyensúlyozott támogatottságú MDF ezért szinte egyáltalán nem érezné meg a módosulásokat, sőt a Budapesten erős SZDSZ-nek is – a 2006-os szavazatarányokat figyelembe véve – minimális gyengülést jelentenének csak.
A pártok egyelőre abban értenek egyet, hogy az AB által adott június 30-ai határidőre biztosan nem jutnak megegyezésre, tehát újabb mulasztásos alkotmánysértésnek néz elébe az Országgyűlés. Mivel azonban az alkotmányos mulasztás semmiféle szankciót nem von maga után, arra sincs garancia, hogy egyáltalán a következő választásokig (ameddig borítékolhatóan tovább nőnek a választókerületek közötti aránytalanságok) sikerül megállapodniuk a pártoknak. A fő kényszerítő erőt az jelentheti, hogy ha minden marad a régiben, a következő választások vesztese – a már most megállapítottan alkotmánysértő választókerületi aránytalanságokra hivatkozva – esetleg megpróbálja majd megóvni az eredményt.