Új kezdet vagy a régi nóta?

A publicisták, mint mindig, ezúttal is különféleképpen ítélik meg az eseményeket. Többük szerint a hétvégi Fidesz-kongresszus ismét bebizonyította, hogy a párt nem képes kormányzati alternatívaként fellépni, és tevékenysége kimerül a kormányprogram folyamatos bírálatában. Mások ezzel ellentétben azt állítják, hogy az ellenzéki párt erőt tudott felmutatni a kongresszusán, és valódi, világos és áttekinthető stratégiát fogalmazott meg.

2007. május 19-20-án tartotta a Fidesz XXII. Kongresszusát, amelyen napirendre került a párt tisztújítása is, kilencedik alkalommal is az ellenjelölt nélkül induló Orbán Viktort választották a párt elnökének. Versenyhelyzet

csak az alelnöki helyek körül látszott kialakulni, mivel a korábbi négy alelnök, Varga Mihály, Pelczné Gáll Ildikló, Schmitt Pál és Pokorni Zoltán mellett bejelentette indulását a debreceni polgármester, Kósa Lajos is, azonban Schmitt Pál a szavazás előtt visszalépett, a kongresszus döntése szerint a 2009-ben a párt európai parlamenti listáját vezeti majd.

A kongresszus nyitóbeszédét Kövér László, az országos választmány elnöke mondta, aki szerint a Fidesz és szövetségesei készen állnak arra, hogy a választók akaratából hozzákezdjenek a válság felszámolásához, és kivezessék az országot a jelenlegi kaotikus helyzetből. Navracsics Tibor, a párt frakcióvezetője, a rendőri vezetők menesztése kapcsán arra hívta fel a kormányfő figyelmét, hogy „ne álljon meg félúton, legyen bátor, nézze meg, kit terhel politikai felelősség, kinek a felelőssége lenne rendet tenni a rendőrségnél”, valamit felszólította a lemondásra is. Emlékeztetett arra, hogy2006-abn, a választási kampány alatt Fidesz felhívta a gazdasági helyzetre a figyelmet. Felszólalt Jövőnk 2007 vitasorozat Igazságosság Műhelyének előadója, Soltész Miklós országgyűlési képviselő is, aki szerint a kormányfő adócsalással szerezte a jövedelmét.

Másnap beszédet mondott Wilfried Martens, az Európai Néppárt-Európai Demokraták elnöke, Varga Mihály, a párt alelnöke, és Semjén Zsolt, a KDNP elnöke is. A kongresszusi küldöttek tapssal üdvözölték Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter lemondásának hírét. A tisztújítás meglepetések nélkül zajlott, 1656:39 arányban erősítették meg Orbán Viktort pozíciójában. Az újraválasztott elnök beszédében kifejtette: mai politika nem képes közös célokat megfogalmazni, de ez nem is várható el egy olyan párttól, mint az MSZP, amely sutba vágta az igazmondást, az emberséget és a becsületet, a hatalom megtartása érdekében. Orbán Viktor szerint az MSZP támogatottsága olyan mélyre süllyedt, hogy az középpárttá zsugorodott, és kifejtette: ország megerősödésének első számú feltétele hogy Magyarország újra közösséggé formálódjon és a többségnek elege van a neoliberális eszmékből, amely elszívja az emberek életerejét, megrontja lelkét, és megalázza életét.

Varga László, az MSZP országos elnökségének tagja, a Fiatal Baloldal elnöke szerint Orbán depresszív hangulatú beszédet tartott a kongresszuson, a Fidesz elnökének politikája a "minél rosszabb, annál jobb" politika. Bejelentette, hogy a Fiatal Baloldal megalapította a Vudu-díjat, amely a magyar populizmus díja, és amit Orbán Viktornak kívánnak elsőként adományozni. Gusztos Péter, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese Orbán Viktor felszólalása kapcsán elmondta: a párt újraválasztott elnöke újra adós maradt a programhirdetéssel.

(...) A kongresszusra készült vitairat szerint nem elvi, hanem imázsproblémák állnak a Fidesz kudarcainak hátterében. Ideje hát egy szerethető, magában bízó, a hitét másokra is átsugárzó, a hagyományos magyar panaszkultúrán túllépő és mindenekelőtt kormányképes párt arculatát felépíteni. A kongresszus akkor sikeres, ha ehhez járult hozzá. A polgári oldalnak építkezni kell, önkormányzatokat irányítani, szervezetet bővíteni, arculatot formálni, programot csiszolni, s ezzel mindennap üzenni: lehetne minden másként is. És akkor egy napon ami szükséges, lehetségessé is válik. (...)

(...) Az újraválasztott pártelnök emlegette, jobboldal előtt álló példátlan esély valóra váltását segíti, hogy egyre világosabban kirajzolódnak a ráción túli ellenzékkritika korlátai. A kormányfőtől antiszemitázás és agresszív vudu gügyögés hallik, a véleménydeformáló médiaértelmiség pedig olyan bornírtságokra ragadtatja magát, mint nemrégiben a balliberális kuruc.info (Index): Orbán Viktor ma Magyarországon a haladás legfőbb ellensége. Démonizáláshoz ez ma bajosan elegendő muníció. (...)

Pedig a vezetőtársak milyen remekül előkészítették a talajt a fő-fő beszédnek. Kövér László szélsőséges, erőszakos és kapzsi klikkről beszélt, amely Rákosiék idejét idézi. Kósa Lajos szerint meg az, ami van, a kádárizmusra emlékeztet, ott igyekeztek mindent lerombolni. És zúgott a taps, és a résztvevők mindenkinek lázasan helyeseltek. És közben ünnepeltek, mert a Fidesz most topon van. És az MSZP már odáig süllyedt, hogy nem is nagy párt, hanem közép. És még a rendészeti miniszternek is le kellett mondania, nemhiába mondták ezt a kongresszuson már egy nappal korábban is. (...) 

(...) A nevetés, az öröm után jöttek a könnyek az elnök szemébe. Sajnálat és önsajnálat a rendszerváltás óta eltelt 17 évért. És közben talán az a közhely is eszébe jutott Orbán Viktornak, hogy szép szavak és nagyra törő bírálatok helyett egyszer már (újra) választást kellene nyerni. Ami azért egy másik történet. (...)

(...) Orbánról kiderült, hogy igazi vezérré nőtt. Már szabad hosszan, unalmasan beszélnie. Lényeg, hogy szépen mondja, ígérje, hízelegje. Eközben megint kimaradt egy lehetőség. Figyelmes ember nem lehet ugyanis biztos abban, hogy a kormány reformfilozófiája a legpontosabban illeszkedik az időbe. Kíváncsi lehetne rá, mit gondol erről az ellenzék. Csakhogy arra a kormányzatra, amelyre jobbról szórják az átkokat, nem ismer rá. Orbán szerint ez a kormány azt akarja, hogy ne tanuljanak a fiatalok, és ne szüljenek gyereket, viszont menjenek el innen. Erre ő nemet mond. De támadott mondataival senki sem találkozhat a valóságban. Az Orbán-utálta kormány szerint a bajt el kell viselni, és nem legyőzni. Az általunk ismert kormány ilyet nem mond. Kérdésünk inkább az volna, hogy képes-e legyőzni a bajt. Orbánnál nem találunk még csak válaszcsírát sem. (...)

(...) Van program is már jobbról: legyen több a fizetése mindenkinek, teljes a foglalkoztatottság, közösségépítés, kölcsönös felelősség, és egy ország, amit az emberek visznek a hátukon, nem a miniszterek és a média. A föld, a falu a magyar jövő záloga. Akinek szép emlékei közé tartoznak a gimnáziumi évnyitók, ellágyulhatott e kifejezéseken. Mindenki más reménykedjen, hogy legalább az az állítás ne legyen igaz, hogy a Fidesz ennek az országnak az utolsó esélye. (...)

Az irányítás alkuja megköttetett. Schmitt nem indult, hogy ne legyen probléma. Mármint vele és Pelczné Gál Ildikóval. Pokorni, Varga, Kósa befutottak. A három muskétás közül vajon ki teljesít jobban? Vagy lesz Orbán Viktor árnyéka?

(...) Tény viszont, hogy ez a kongresszus fontos lépést tett egy világos és áttekinthető politikai stratégia kialakítása felé. Egyértelművé vált: a Fidesz minél előbb távozásra akarja bírni a jelenlegi kormányzatot, mégpedig előre hozott választások megtartásával. Továbbá: nemcsak Gyurcsánnyal van a baj, hanem a szocialista párt egészével. Tehát nem az a megoldás – amelyet ősszel még helytelenül elfogadott volna a Fidesz –, hogy Gyurcsány távozzon, és ezzel "minden rendben van", hanem az, hogy meg kell szabadulni a szocialisták és a szabad demokraták által képviselt szemléletmódtól és az ebből fakadó kormányzástól. (...)

(...) A politikai cél tehát végre egyértelművé vált: az országnak minden hónap károkat okoz, amíg ez a koalíció van hatalmon. Az előre hozott választásoknak persze alkotmányos korlátai vannak, ám a politika azért izgalmas területe az életnek, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor alakul ki olyan válsághelyzet, amelyben felvetődhet az előre hozott választások lehetősége mint egyetlen kiút. A lényeg, hogy egy ellenzéki párt ismerje fel a pillanatot, és ne habozzon annak kihasználásában. (...) 

Erőt, egységet és magabiztosságot sugárzott a Fidesz kongresszusa. A küldöttek közül senkinek sem jutott eszébe, hogy volt és lehet ez máskéni is. Pedig volt már másként is és lehet is még. Épp az egy évvel ezelőtti események bizonyítják. Akkor a már leírt, lesajnált MSZP a jobb oldalon lottófőnyereményként beharangozott Gyurcsány Ferenccel nyerte meg az országos választásokat, és őrizte meg kormányzati pozícióit.

Az ország nézőpontjából reménykeltő az is, hogy a polgári oldal színesedett, értelmisége szabadabban nyilvánulhat meg az egyre szélesedő médiaportfólióban. Még ha a politika nem is látszik elég nyitottnak irányában, s találkozásukkor inkább a meggyőzés szándéka vezérli, mint új gondolatok befogadása.

Tudható volt, hogy kidolgozott és nyílt megméretésre alkalmas alternatív programmal a Fidesz továbbra sem rendelkezik, viszont az adott helyzetben nem is szorul rá. Megél a koalíció hibáiból. Orbán Viktornak sincs szüksége szónoki innovációra, ha elég a világosság meg a sötétség kategóriáiban fogalmazni; minek vesződjék a vezér ellenőrizhető megoldási javaslatok kimunkálásával, ha az ő tömegei megelégednek az „új arisztokrácia” kontra „új többség” primitív ellentétpárjának felállításával. De a magyar kvázijobboldal makacs vonzódása a pufogó frázisokhoz, vagyis a politikai értelemben vett szellemi igénytelenség nemcsak Orbán, hanem alelnökei kifejezésmódjára is károsan hat – s persze a visszahatás sem elhanyagolható: a tábor döntő többségét ezzel a talmi táplálékkal sikerül leszoktatni arról, hogy a plakátszínvonalnál valamivel is jobb minőséget kívánjon.

Egyébként a Fidesz demokráciafelfogásáról a figyelmes hallgató igazán az Orbán-beszédből alkothatott képet. A pártelnök ugyanis kilátásba helyezte, hogy hatalomra kerülésük esetén a munkahelyeket leépítő vállalkozások több adót fizetnek majd, mint azok, amelyek munkahelyeket teremtenek. Általában a piacról szólva pedig kifejtette, hogy „minden piacon egyetlen láthatatlan kéz működik, és az mindig a tolvaj keze”, így hát a jobboldal elutasítja ezt a mindent üzletté silányító mai politikát.

Ott van azonban az új alelnöki felállás, a cseppfolyós Schmitt Pál helyett egy markáns Kósa Lajossal, az önkormányzati szárny megerősödésével. Bennfentes jóslatok szerint az ellenzéki polgármesterek az elkövetkező hónapokban sokkal többet hallatják a hangjukat országos ügyekben mint eddig. Elemi érdekük, hogy ha valóban beindulnak az uniós pályázatok, ne sajátíthassák ki könnyen a brüsszeli pénzeket a szocialista projektek.

(...) Szükség van az új ellenzéki hangokra és gazdaságpolitikai alternatívákra. Ez utóbbiakból sok még nem rajzolódott ki a mostani kongresszuson , s egyelőre még az előbbieket is elnyomta a pulpitusból áradó szónoklat. Ám a többszólamúságnak már bontakoznak a csírái a Fideszben.

(…) A tartalmi vizsgálatot megnehezít, hogy semminemű tartalmat nem sikerült kihüvelyezni a hallottakból, de ez bizonyára a mi hibánk – hisz falun például tényleg szép lehet az élez, különösen ha jó idő van. És az is lehet, hogy kell egy zászló, meg egy gázlámpa is, mert a filozófusok méréskelt hatékonysággal teremtenek munkahelyeket, sőt fiatalokat is csak hellyel-közel, mint tudjuk. Pedig azoké a jövő, úgy ám, kedves fiatal barátaim!(…)

(…) Így persze őket, a tábort is nehézkes lesz összetartani, jól jöhet még a zászló, miat darabokból raknak majd össze a foszlányfelelősök, ha jól értettük. MI már most megmondjuk, hova fut ez ki: hát oda, hogy 2010-ben már nyolc éve fogunk rosszabbul élni. Ezzel lesz tele az ország, akárki meglássa.

(...) A jobboldali szövetség kiemelt gazdaságpolitikusa ugyanakkor nagyon határozottan hangoztatta, hogy tudják a kiutat, "... van megoldás. Letettünk már annyit az asztalra, hogy ezekre büszkén vissza tudjunk mutatni. Széchenyi-terv, otthonteremtési program, lakásépítések elindítása, Nemzeti Színház, Mária Valéria híd és így tovább." Ha ezek valóban mind nagyszerű gazdasági eredmények lennének (nem azok, sőt!), akkor is kérdés, mennyiben adnak választ egy súlyos egyensúlybomlással küszködő gazdaság problémáira. Attól tartok, semennyire. (...)

(...) A legzavarosabb azonban Orbán Viktor világképe, aki egyfelől nem hisz a piacot működtető, láthatatlan kézben (értsd: a piacban, a versenyben), mert úgy tudja, minden piacon egyetlen láthatatlan kéz van, a tolvajé (vagyis a tulajdon = lopás). Másfelől szerinte az általuk megteremtendő erős Magyarország hisz majd a szabadpiacban, a szabad kereskedelemben. Ráadásul a jobboldali szövetség elnöke azt is akarja, hogy "Magyarország a tulajdonosok országa legyen". Orbán Viktor szerint az ország baja "az adósság, a hiány növekedési politikával orvosolható". Ez lehetséges, de semmiképpen sem azzal a belső keresletélénkítő politikával, amelynek első lökését éppen ő adta meg a minimálbér drasztikus felemelésével 2001 elején, s amit aztán kormányzásának utolsó percéig folytatott, beindítva az eladósodás növekedését. (...)