Orbán-Gyurcsány meccsé válhat a népszavazási kampány
Erős rajtot vett a Fidesz népszavazási kampánya: az elhúzódó jogi vita, majd az Alkotmánybíróság OVB felé irányuló „felszólítása”, jelentősen növelte a kezdeményezés politikai jelentőségét. Közel sem biztos, hogy a döntés lezárja a népszavazás hitelesítése körüli jogi küzdelmet, viszont már körvonalazódik a politikai kampány, melyben a jelek szerint a nemcsak a Fidesz, de a kormányfő is intenzíven részt kíván venni. A népszavazás a két nagy párt vezetőjének párbajává válhat, mely mindkét fél számára jelentős kockázatokat hordoz. Az érvényes népszavazás Gyurcsány Ferenc, azt érvénytelen Orbán Viktor pozícióját ingathatja meg. A kampány lehetőséget kínál a kormányoldalnak, hogy elfogadtassa reformjait, viszont hosszú időre bebetonozhatja az „új program” ígéretével kampányoló Fidesz álláspontját.
Kettős kockázatok
Bár az Alkotmánybíróság (AB) vitás népszavazási kérdéseket jóváhagyó és az Országos Választási Bizottságot (OVB) utasító döntése első körben úgy jelent meg, mint egy olyan lépés, mely pontot tesz a kérdések körüli jogi huzavona végére, az OVB által kifogásolt három kérdés sorsa továbbra is bizonytalan. Nem tudható ugyanis, a testület június 25-i döntésében emel-e újabb kifogást a három népszavazási kérdéssel szemben: bár az AB döntésével gyakorlatilag utasította a testületet a népszavazási ívek hitelesítésére, az OVB újabb ellenérveket fogalmazhat meg. Ennek jogszerűségét ugyanis az Alkotmánybíróság elnöke sem tagadta, és lehetőségét a választási bizottság vezetői is megemlítették. Az esetleges újabb OVB-elutasítás pedig bizonytalan időre kitolhatja a népszavazást.
Amennyiben az Alkotmánybíróság és az OVB jogértelmezési csatáját előbbi nyeri meg, azaz minden kérdésben kiírható a népszavazás, akkor a Fidesz jobb pozícióban indul a kormánypártoknál. A Fidesz kezdeményezésének politikai súlyát mindenképpen emeli a kérdések népszavazásra bocsáthatóságáról szóló intenzív jogi–politikai vita és az Alkotmánybíróság Fidesz érvelését erősítő döntése.
A konkrét kérdéseken túl a szavazásra hívó kampány fogja eldönteni, hogy miről is szól majd a népszavazás. A kezdeményező Fidesz értelmezésében a referendum – mint az előrehozott választások kikényszerítésének eszköze – a kormány legitimitásáról szól, a kabinet stabilitását pedig valóban megingathatja a sikeres referendum. A kockázat azonban a Fidesz szempontjából sem elhanyagolható. Egyrészt, a leegyszerűsített kérdések
bebetonozhatják, akár több évre is rögzíthetik a Fidesz politikai álláspontját, jelentősen szűkítve a legnagyobb ellenzéki párt mozgásterét – egy olyan időszakban, amikor a párt elnöke éppen a változás és az új program ígéretével kampányol.
Másrészről közel sem biztos, hogy a párt képes lesz a népszavazáson is felsorakoztatni maga mellett a közvélemény-kutatásokban megmutatkozó magas támogatottságbeli fölényét. A korábbi népszavazások tapasztalata szerint ugyanis nem könnyű biztosítani a szükséges részvételi arányt – azaz a több mint kétmillió támogató szavazatot. 1989 óta (nem számítva az 1990-es, államfő választásáról szóló MSZP által kezdeményezett voksolást, ami a négyigenes népszavazás után már „lejátszott meccsnek” számított) folyamatosan csökkenő részvétel tapasztalható a referendumokon – miközben az országgyűlési választásokon ezzel szemben inkább a voksolási kedv növekedése tapasztalható.
Jellemző példa a referendumok iránti érdeklődés csökkenésére,
Az OVB következő, június 25-i döntésének várható irányáról a szervezet elnökének, Szigeti Péternek, elnökhelyettesének, az AB döntését élesen bíráló Halmai Gábornak a nyilatkozata alapján lehet feltételezéseket megfogalmazni. Szigeti Péterrel Halmai is megfogalmazta, hogy nem kérdőjelezi meg az AB döntésének azon részét, mely szerint az AB korábbi döntései kötik az OVB-t – abban az értelemben, hogy az AB által elutasított érvekbe kapaszkodva az OVB nem utasíthatja el ismételten anépszavazási kérdéseket. Ennek alapján – feltételezve, hogy a két vezető véleménye reprezentálja az OVB többségének véleményét – az OVB csak úgy akadályozhatja meg vagy halaszthatja el a népszavazásra bocsátást, ha további érveket talál a kérdésekkel szemben. Ez nem az első alkalom lenne, a tandíjról szóló kérdés hitelesítését például első és második döntésében eltérő indokokra hivatkozva utasította vissza az OVB.
Egyes vélemények szerint (köztük a Fidesz alelnöke, Pokorni Zoltán szerint is) elképzelhető, hogy az OVB a Sólyom László által június 12-én aláírt, költségvetés módosításáról szóló törvényre hivatkozva fogalmaz meg újabb ellenérveket, ennek egy passzusa ugyanis úgy szól, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj a "mindenkori költségvetés" része. A Köztársasági Elnöki Hivatal ugyanakkor cáfolta, hogy az államfő által aláírt törvény érintené a népszavazási kezdeményezéseket. Az OVB bizonytalanságát mutatja a jelenlegi helyzetben, hogy a tagok június 11-én elhalasztották a hitelesítésről szóló döntést - a szervezet végső állásfoglalása tehát egyelőre kétesélyes.
hogy míg az 1989-es „négyigenes” népszavazáson még a választók 58 százaléka vett részt, a 2003-as EU-referendumon már csak a lakosság 46, a 2004-es kettős népszavazáson pedig már csak 37,5 százaléka voksolt. Mindez arra utalhat: a hazai közvéleményben a rendszerváltás óta gyengült a véleménynyilvánítás ezen formájával szembeni állampolgári lelkesedés. Az előzetes közvélemény-kutatások magas részvételt és érvényes népszavazást valószínűsítő eredményei éppen ezért óvatosságra intenek: a népszavazások esetében hatványozottan igaz ugyanis, hogy a választók jóval nagyobb arányban vallanak előzetesen részvételi szándékról, mint ahányan végül ténylegesen, szavazatukkal is kinyilvánítják akaratukat. A 2003-as EU-referendumot megelőző kutatások például 70 százalék felett mérték azok arányát, akik részt vennének a népszavazáson (a Gallup kutatásában az arány 74 százalék volt); végül pedig a választók kevesebb mint fele járult a szavazóurnákhoz.
Az érvénytelen népszavazás a kezdeményező Orbán Viktor számára jelent kiemelt politikai kockázato. A pártelnök 2006 tavasza óta – az őszi önkormányzati választások eredményét, majd pártja jelentős támogatottságbeli fölényét érvként felhasználva – folyamatosan próbál megszabadulni a „vesztes politikus” imázstól, egy sikertelen népszavazási kezdeményezés azonban visszavetheti a pártelnök lendületét, és ismét megingathatja pártja és a választók hitét abban, hogy Orbán Viktor vezetésével a Fidesz ismét kormányzati erővé válhat.
Megtartott országos népszavazások, 1989-2007
| Időpont | Téma | Kezdeményező, (aláírások száma) | Részvételi arány |
| 1989.11.26. | „négyigenes” | SZDSZ, Fidesz
(110 000) |
58,04%
Eredményes |
| 1990.07.29. | Köztársasági elnök | MSZP
(több mint 100 00) |
13,98%
Érvénytelen |
| 1997.11.16. | NATO | Kormány | 49,24%
Eredményes |
| 2003. 04.12. | EU | Kormány | 45,62%
Eredményes |
| 2004. 12.05 | Kórházprivatizáció | Munkáspárt
(200 ezer) |
37,49%
Érvénytelen |
| 2004. 12.05 | Kettős Állampolgárság | Magyarok Világszövetsége
(200 ezer) |
37,49%
Érvénytelen |
Forrás:vokscentrum.hu, valasztas.hu
A referendum a másik oldalon nem csak a kormány, hanem személyesen Gyurcsány Ferenc számára jelenti a legnagyobb veszélyt. A kampányeszközzé vált népszavazás leegyszerűsítő jellegéből következik, hogy önmagában a referendum eredménye aligha fogja meghatározni a reformok, vagy a kormányprogram sorsát. Így például a vizitdíj hiába szimbolizálja az egészségügyi reformot, esetleges eltörlése sem lehetetlenítené el a reform egészét, amelynek első szakasza a kórházak átalakításával már le is zárult. Ennek ellenére egy érvényes népszavazás, mint a reformok elutasításának szimbóluma jelentősen megingathatja a kormányfő párton belüli támogatottságát, és érvként szolgálhat a szocialista párton belül a kormányfő ciklus vége előtti menesztésére.
A népszavazás viszont egy lehetőséget is megnyit a miniszterelnök számára: a kabinet a Fidesszel szemben mozgósíthatja saját, a népszerűtlen intézkedések miatt elpártolt szimpatizánsait, pótolva a lemaradást, hogy elmagyarázza a reformok értelmét a – kampányokban az érvekre általában nyitottabb – választói közönségnek. Gyurcsány hétvégi beszéde is arra utalt: a kormányfő maga is aktívan részt kíván venni a népszavazással kapcsolatos politikai vitában. A népszavazási kampány így lendületet adhat a kormányzatnak és az MSZP-nek és az MSZP, és összekapcsolódhat azzal a célkitűzéssel, hogy a kormányoldal a következő időszakban intenzívebben, közérthetőbb érvekkel próbálja meg népszerűsíteni a reformokat – vélhetően kisebb kormányátalakítással és a szóvivők kinevezésével összekötve.
Kitekintés: a népszavazás hazánkban és másutt
A népszavazási kezdeményezések már korábban is inkább a pártok kampányeszközeinek és nyomásgyakorlásának szerepét töltötték be,
így téves és idealisztikus az a megközelítés, mely a ha
A legtöbb európai országban a népszavazások rendszerint csak szűk, főleg nemzetközi és ritkábban közjogi természetű döntésekre korlátozódnak.
Az Egyesült Királyságban 1973 óta terjedt el a népszavazás intézménye a tagországokban és a helyi településeken. Nemzeti népszavazásra azonban csak 1975-ben került sor, az európai közösséghez való csatlakozás kérdésében.
Spanyolországban – az 1978-as alkotmány értelmében – „nagy jelentőségű politikai kérdéseket illetően”. írható ki a népszavazás, 1986-ban ennek megfelelően a szocialista Felipe Gonzáles az ország NATO-tagságának megtartását ratifikáltatta népszavazáson keresztül.
Svájcban föderális szinten a népszavazás fakultatív a nemzetgyűlés törvényjavaslatai esetében, és a kezdeményezés „küszöbe” is viszonylag alacsony: akkor kerül sor referendumra, ha sikerül összegyűjteni 50 ezer polgár aláírását. A népszavazás azonban kötelező alkotmánymódosítás esetében és akkor, ha az ország egy nemzetek feletti szervezethez történő csatlakozásáról van szó. A népszavazások mellett Svájcban 1874-ben bevezették az úgynevezett „népi kezdeményezéseket”, melyek lehetővé teszik, hogy a polgárok alkotmánymódosítást, illetve 2000 óta a föderális törvények módosítását javasolják.
Franciaországban az V. Köztársaság megalapítása óta (1958) tíz népszavazást rendeztek. Leszámítva egy 1969-es referendumot, amely a franciaországi régiók és a szenátus újjászervezéséről szólt, a feltett kérdések a közjogi intézményekről intézményeiről (például a köztársasági elnök közvetlen választása), továbbá a széteső gyarmatbirodalom jövőjéről, illetve az európai integrációról szóltak.
Németország alkotmánya (alaptörvénye) nem engedélyez népszavazást föderális szinten, a különböző tartományok (Länder) szintjén azonban van alkotmányos lehetőség az adott tartomány lakosságának véleménynyilvánítására. A legtöbb országban tehát a szavazópolgárokat tehát nem kérdezik meg közvetlenül kormányprogramról, belpolitikai ügyekről. Ugyanakkor ebben az is szerepet játszik, hogy sok ország esetében a közvetlen akaratnyilvánítás más, hatékony eszközei terjedtek el. Franciaországban például a nagy felháborodást kiváltó belpolitikai és kormányzati döntéseket követően gyakoriak a tüntetések és a sztrájkok, az emberek például 2006-ban az utcán érték el, hogy a de Villepin-kormány visszavonja az úgynevezett első munkavállalási szerződést (CPE).
zai népszavazásokat kizárólag az állampolgári véleménynyilvánítás és a közvetlen döntéshozatal eszközeként értelmezi. Jellemző példa erre, hogy hazánkban eddig csak azok a kezdeményezések jutottak el a tényleges népszavazásig, melyek mellé a parlamenti pártok is csatlakoztak, és amely kérdésben a pártok maguk is intenzív kampányt folytattak.
A különböző demokratikus országokban más-más népszavazási hagyományok élnek. A referendumok kiírása, a téma
körök megválasztása és a részvételi arányok eltérő képet alkotnak arról, egyes országok politikai elitje és lakossága milyen nézeteket vall a népszuverenitás elvével, illetve a képviseleti vagy közvetlen döntéshozatal viszonyával kapcsolatban. Összességében elmondható azonban, hogy a népszavazás intézménye hagyományosan nem a konkrét kormányzati intézkedések értékelésére/visszavonására, illetve kisebb horderejű
belpolitikai célok megvalósítására szolgál, a „nép döntése” inkább az ország stratégiai jelentőségű vagy nemzetközi szerepvállalását érintő kérdésekben jelenik meg. Franciaország, Spanyolország, Svájc vagy az Egyesült Királyság eddig leginkább az ország nemzetközi szerepvállalásáról írt ki országos népszavazásokat. Németországban nem is ismert a föderális népszavazás intézménye, referendumokat csak a tartományok szintjén írnak ki.
A legtöbb nyugati országban elképzelhetetlen lenne, hogy olyan
kérdésekben kezdeményezzenek népszavazásokat, mint 2001-ben az MSZP (munka törvénykönyve, a nyugdíjemelés, a hivatásos hadseregre való áttérés és az ingyenes nyelvvizsga) vagy most a Fidesz (tandíj, kórházi napidíj, gyógyszerforgalmazás). Mindez azt is tükrözi, hogy hazánkban a népszavazás pártpolitikai kampányeszközzé vált. Ennek alapján pedig biztosnak tűnik, hogy ahogy a kérdések értelmét is a pártok kampánya határozza majd meg, a népszavazási kampány sem ér véget majd az eredmények kihirdetésével, a pártok számára kiemelten fontossá válik az eredmények utólagos értelmezése is.
