Az alkotmánybíróság a kormány ellen?

A publicisták különböző véleményeket fogalmaztak meg az Alkotmánybíróság legutóbbi, a Fidesz népszavazási kezdeményezéseit érintő határozatáról. Sokuk szerint az AB tartalmilag hibás döntést hozott, mivel így a jövőben lehetővé válik az esetleges népszerűtlen kormányintézkedések leszavazása, ami megnehezíti az összes leendő kabinet munkáját, míg mások szerint a döntés a demokrácia győzelme. Megoszlanak a vélemények az Országos Választási Bizottság és az AB viszonyát illetően is: többek szerint az AB jogilag nem utasíthatja az OVB-t, míg mások szerint az OVB köteles engedelmeskedni az AB akaratának.

Az Alkotmánybíróság június 6-i határozatában megsemmisítette az Országos Választási Bizottság vizitdíjra, kórházi napidíjra, és a képzési hozzájárulásra vonatkozó népszavazási kezdeményezések aláírásgyűjtő ívének hitelesítését megtagadó határozatát, és azokat népszavazásra bocsáthatónak ítélte. OVB-t nemcsak új eljárásra kötelezte, hanem arra is, hogy a következő döntéseknél vegye figyelembe  az AB határozatát. Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke elmondta: az elmúlt időszakban felvetődött, hogy az egész népszavazási rendszert felül kell vizsgálni, mert a különböző szintű döntések és jóváhagyások miatt legalább egy év telik el a kezdeményezéstől a népszavazásig. Tisztázatlannak nevezte azt is, hogy ügydöntő népszavazás után, adott esetben a kormánynak milyen határidőn belül kell az Országgyűlésnek a referendum eredményének megfelelő törvényt alkotnia. Halmai Gábor, az OVB alelnöke az AB döntése kapcsán kijelentette: "Az OVB-t nem kötelezheti egy bizonyos döntés meghozatalára az

Alkotmánybíróság sem", a két testület viszonya tisztázott, az AB nem kötelezheti a kérdőívek hitelesítésére a bizottságot. Halmai egy televíziós interjúban közölte: nem tartja kizártnak, hogy az Alkotmánybíróság politikailag elfogult döntést hozott.

 

Varga Mihály, a Fidesz-MPSZ alelnöke a demokraták és a demokrácia győzelmeként értékelte az AB döntését, és hozzátette: ha az OVB ismét semmibe akarja venni az AB határozatát, és nem hitelesíti az aláírásgyűjtő íveket, akkor ezzel az emberek biztonságérzetét és a jogállamiságot veszélyezteti. Az OVB június 25-én dönt a népszavazási kezdeményezéséről.

A Fidesz szakértői úgy számolnak, hogy októberben vagy novemberben kezdődhet el a párt által kezdeményezett népszavazási kérdésekben az aláírásgyűjtés, és optimális esetben jövő március végén, április elején tarthatnák meg a népszavazást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kulcsár Anna: Népszavazás előtt (Magyar Nemzet, 2007. június 6.) „Az Alkotmánybíróság (AB) tegnapi döntése alapján napnál is világosabb: megrendezhető az országos ügydöntő népszavazás a felsőoktatásban bevezetett képzési hozzájárulásról, a tandíjról és a vizitdíjról. Az új eljárásra kötelezett Országos Választási Bizottságnak (OVB) hitelesítenie kell a Fidesz és a KDNP kérdéseit. Az már korábban eldőlt, hogy referendumra bocsátható a kórház-privatizáció, a patikaszerek árusítása és a gazdák földvásárlási jogának kérdése is.”

 

(…) A Szigeti Péter és Halmai Gábor által vezetett testület nem kereshet újabb kibúvókat. Az alkotmánybírák erre külön is figyelmeztettek. Határozataikban rögzítették: az AB döntése, annak indokaival együtt, mindenkit, tehát az OVB-t is kötelezi. Ilyen intőre eddig még egyetlen esetben sem volt szükség. Az OVB tagjai e nélkül is tudták, hogy a törvény kötelezi őket. A jogorvoslati fórum, vagyis az Alkotmánybíróság érvrendszerét követniük kell. Az állampolgárok sem bújhatnak ki a törvények és az ítéletek tisztelete, rendelkezései alól. Az OVB-nek ráadásul az a rendeltetése, hogy őrködjék a választások tisztasága, törvényessége felett, akkor is, ha tagjai között többségben vannak a kormánypártok által jelölt szakemberek. (…)

 

(…) A tavaly februárban újjáválasztott OVB dicstelen szerepet vitt a két ellenzéki párt népszavazási kezdeményezése ügyében. Megpróbálta az eljárásokat ellehetetleníteni. Emellett degradálta a referendum intézményét. Az Alkotmánybíróság erre a népszavazási törvény felülvizsgálatakor, egy hónappal ezelőtt mutatott rá határozatában. Világossá vált: a kormánypártokhoz hasonlóan a választási testület is alárendelt szerepet szán a közvetlen hatalomgyakorlásnak: a népszavazás intézményének. A közvetlen és a képviseleti demokrácia viszonyát elemezve az alkotmánybírák ezzel az OVB egyik fontos érvelését minősítették elfogadhatatlannak. Végeredményben - a mostani népszavazási kezdeményezés kapcsán - az AB a Szigeti-féle bizottság egyetlen indokát sem fogadta el. A referendumra szánt kérdéseket a választási testületnek már tavaly novemberben hitelesítenie kellett volna. Az ügydöntő országos népszavazás az idén így is kiírható lesz. A bizottság vezetői s a kormánypártokat támogató, hamisan érvelő tagjai akár le is köszönhetnének tisztségükről. Méltatlanok, alkalmatlanok a közmegbízatásra. (…)

 

 

Nagy N. Péter: Actio popularis a la Fidesz (Népszabadság, 2007. június 5.) "Valójában kormánydöntés a cél. E népszavazások nem igazságot keresnek, nem egy elvileg a politikai megosztottságon túli kérdésben kérik az emberek véleményét – mint például a kettős állampolgárság vagy a NATO-tagság ügye –, hanem épp ellenkezőleg: a referendumot a politikai leszámolás eszközének tekintik, csak a saját csapataikra számítanak eközben, még ha ezt ezúttal új többségnek is nevezik."

 

A népszavazást, funkciójától idegen, direkt politikai célra használva az ellenzéki pártok magától értetődően dobják a lejtőre a kimért méltányosság szabályait kereső két nagy jogintézményt. Az Országos Választási Bizottság pontosan érzékeli, hogy a Fidesz megkerüli az Alkotmány legalapvetőbb tételét, amely szerint képviseleti demokrácia van Magyarországon, és az utcai politizálást folytatja más eszközökkel, amikor népszavazást szervez a kormány ellen.

 

Az OVB igazságérzéke ezt nem tudja elfogadni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor tekintetét a paragrafusokra szegezve egyetlen egyet sem talált, amely tiltaná, hogy akár egy kormány összes intézkedését napról-napra urnákba fojtsa az ellenzék, ha úgy érzi, van rá ereje. Mindkét félnek van igaza. A helyzet hamis. Ismerős lehet ez a jog világa legavatottabb képviselői számára is. Györgyi Kálmán is azt követően mondott le a legfőbb ügyészi tisztről az Orbán-kormány idején, hogy kénytelen volt bemondani: a csonkított médiakuratóriumok nem törvényesek.

 

Magyar Hírlap: Kötelező érvény (2007. június 6.) "A Fidesz joggal érezheti úgy, hogy közelebb került a referendumhoz; a párt jelenleg ebbe fekteti a legtöbb energiát, és innen reméli a legitimációt annak kimondásához, hogy a kormány politikája megbukott. Felszólította ugyan a Fidesz az OVB-t, hogy a lehető legrövidebb időn belül hitelesítse az aláírásgyűjtő íveket, ám azt a fideszesek is tudják, hogy a kezdeményezésükből az idén már nem lesz népszavazás."

 

Mert még egy ilyen kategorikus – túl nagy mozgásteret nem hagyó – alkotmánybírósági döntés után is lehetőség van az időhúzásra. És az, szerintünk, maradéktalanul be is következik. Elsőre mindenki azt mondja ugyan, hogy tiszteletben tartja az AB döntését, de a hozzáértők nyilván már keresik azokat a fogásokat, amelyekkel még egy kis idő nyerhető.

 

Az OVB-t nemcsak új eljárásra kötelezték az alkotmányosság őrei, hanem gyakorlatilag a döntést is meghatározták. Az OVB-nek az Alkotmánybíróság indoklásának keretei között kell eljárnia. Azaz nagyjából egyet tehet: hitelesíti az íveket

 

 

Sebes György: Döntés után (Népszava, 2007. június 6.) „Először is rendesen feladták a leckét a jogtudósoknak, amikor úgy foglaltak állást, hogy döntésük mindenkire kötelező, akármilyen hatáskörben határoznak ezután. Magyarul: előírták, hogy az Országos Választási Bizottság most már adjon zöld utat a kérdéseknek. Miközben sokak szerint ezt nem tehették volna meg. És másodszor: miközben jogból, alkotmányból és törvényekből vezetik le magyarázataikat, lényegében politikai döntést hoztak. Akár tetszik, akár nem.”

 

(…)Miközben a népszavazási kérdések kezdeményezői halk tort ülnek. Tudják, még nem jött el az ünneplés ideje, de úgy érzik, jó úton vannak. Mindenesetre a Fidesz már felszólította a választási bizottságot, vessen véget az eddigi "színjátéknak”, és "a lehető legrövidebb időn belül hitelesítse a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló népszavazási kérdések aláírásgyűjtő íveit”. De az biztos, hogy egyik oldalon se mondták még ki az utolsó szót. Lesz még itt megjegyzés, súlyosabb kommentár, vita és feltehetően némi szokásos sárdobálás is. És még mindig csak a tegnapi döntés közvetlen következményeiről beszélünk.

 

Aztán újabb kampány kezdődik, nehogy egy pillanatnyi nyugalom árnyékolhassa be az országot. A kormány azt mondja majd, milyen nagyszerű, hogy végre elmagyarázhatja a népnek a reformok áldásait. Az ellenzék pedig immár neves jogászoktól megtámogatva bizonygathatja, hogy a hatalom bitorlói az emberek ellenségei. Újult erővel csapnak össze érvek és érvelők, és még örülhetünk, ha másfajta összecsapások nem lesznek a kitüntetett alkalomból. Aztán még elmegy egy csomó pénz arra, hogy a nép szavazhasson. Újra, de most már igazából. (…)

 

 

Tóth Ákos: Fedáksári (Népszabadság, 2007. június 7.) "A Fidesz kormánybuktató népszavazásra készül. Ha a tandíj és a vizitdíj ügyében sikeres referendumot képesek szervezni, akkor, ha a kabinetet meg nem is döntik - bármennyire is szeretnék Sólyom Lászlót abba az irányba taszigálni, hogy egy ilyen forgatókönyv esetén írjon ki előre hozott választásokat, ennek valószínűsége egyenlő a nullával -, de kétségkívül megingatják a kormányprogramot."

 

Szóval, nagy a tét. De talán mégsem annyira felhőtlenül boldog a Fidesz az Alkotmánybíróság döntése nyomán. Talán a tudatuk mélyén fölsejlik egy dátum, 2004. december 5-ének a napja, amikor Orbán Viktor hasonlóan izmosan, egy látszólag szétvert ellenféllel szemben lépett a Magyarok Világszövetsége által kijelölt pályára abban a tudatban, hogy a kettős állampolgárság ügyében biztos a siker. Nagyot tévedett. A népszavazás elbukásának traumája talán még most is okoz neki némi gyomortájéki izgalmat.

 

(…) Vegyünk egy másik esetet: eredményes és sikeres népszavazást tart a Fidesz. Nem lesz tandíj, vizitdíj, esetleg nem lesz több biztosító. A kormány a helyén marad, de a reform lelke elszáll. És mit ad a Fidesz? Eddig csak elvenne mindent, amire a mostani koalíció szerveződött. De mit tenne bele, azon kívül, hogy a föld és a vidék a jövő záloga? Ez így, most, kevésnek tűnik. Hiszen a Fidesz egy sikeres népszavazással saját lábát betonozná be: jó, ne legyen vizitdíj, de dugjuk ugyanígy, számolatlanul az ezreseket az orvosok zsebébe? Legyen ez a savanyú mutyizás a nemzeti büszkeségünk alapja? Ne legyen több biztosító. Hogyan vonnának be több pénzt az egészségügybe? Jó, rendben, ne fizessünk tandíjat. De akkor miből lesz rá pénz, hogy ne omoljanak be a diplomagyárak?

 

 

Szabó Palócz Attila: Az utasíthatatlanok (Magyar Hírlap, 2007. június 6.) "Vannak pillanatok, amikor örülni kell annak, hogy zöld a fű, kék az ég, habár alapvetően az (lenne) a világ rendje, ha ugyan figyelnénk a mindennaposra. Az Alkotmánybíróság most abba a helyzetbe került, hogy határozatban kellett kimondania: igen, a fű valóban zöld, az ég valóban kék, döntései pedig mindenkire kötelező érvényűek."

 

Tévedés lenne hát úgy értelmezni a dolgokat, hogy közjogilag az OVB-t nem lehet utasítani. Dehogynem! Mindent és mindenkit lehet. Ha nincs egy mindenki által elismert legfelsőbb testület, amelynek döntéseit soha senki nem kérdőjelezi meg, akkor káosz van, akkor feszültség van, akkor háborúk vannak.

 

Az Alkotmánybíróság bizony az a testület, amelyik mindenkit utasíthat. Akár az Országgyűlést is, hiszen ha a bírói testület kimondja, hogy egyik-másik paragrafus az alkotmányba ütközik, akkor azt a parlamentnek kötelessége visszavonni. Ha egy kormányrendelet akad el a normakontroll rostáján, az is egyfajta utasítás, amelyik kötelezi a kabinetet, hogy vizsgálja felül döntését. Fellebbezésnek helye nincs. Annak okait, hogy miért vonja valaki kétségbe az Alkotmánybíróság kompetenciáját, a napi politikában és a pillanatnyi, gyorsan változó érdekeiben kell keresni. A házak alaprajzát kellene megvizsgálni a homlokzat mögött; azaz a döntések értelmezései mögött megbúvó valós indítékokat. "S az emberek lelkét szavaik és cselekedeteik mögött."

 

 

Magyar Narancs: Van már hat (2007. június 7.) "Úgy tűnik, az AB folytatja nemes gyakorlatát: jelenlegi határozataival egyúttal növeli a jövőbeni újabb nyugtalanító verdiktek meghozatalának esélyét is - mint ahogyan a mostaniak is a korábbi fura, esetenként az ad hoc politizálástól sem mentes döntésekből következnek. Ezzel viszont az alkotmányosság legfőbb őrei épp a képviseleti demokrácia fundamentumát kezdik ki - és mindegy, hogy ezt nem antidemokratikus hajlamoktól vezérelve teszik."

 

Hiszen egy eredményes népszavazás után sem volna világos, mi a jogalkotó feladata. Mert mit is akarnánk megakadályozni? Az egészségügy szolgáltatási privatizációját? Az már évtizede tart. Az állami vagy önkormányzati tulajdonú kórházi ingatlanok eladását? Akkor a bezárt intézmények miatt lesz egy rakás üres épület, mivel tilos őket értékesíteni. Az e heti három kérdés engedélyezése után pedig - a tandíjügy miatt - az AB lényegében ráerősített azon korábbi véleményére, miszerint a kormányprogram egészéről ugyan nem lehet népszavazást tartani (tiltja az alkotmány, ugyebár), ellenben az egyes részeiről igen. Ha tíz részből áll, akkor elvileg mind a tízről - persze szigorúan külön-külön.

 

Immáron azonban semmi akadálya, hogy néhány hónap múlva az egészségügy helyzete miatt szomorkodó kismamák, meg a kisunokák továbbtanulásáért aggódó nagyik pillantsanak le az óriásplakátokról. De annak sincs, hogy a kormánypártok pótolják, amit a tavalyi választási kampányban elfelejtettek: meggyőzni a választókat arról, hogy az utólagos képzési hozzájárulás képzetük szerint nem csupán gazdaságilag, hanem a társadalmi igazságosság miatt is szükséges. Vagy arról, hogy miért fontos a vizitdíj.

 

 

L. Bényei Péter: Fidesz - Kormány: 6:2 (Stop.hu, 2007. június 7.) "Maga az Alkotmánybíróság is elismeri, hogy a képviselők nem rendelkeztek arról: mi történik, ha eredményes lesz egy referendum, amely ügydöntő és emiatt kötelezi az országgyűlést törvényalkotásra vagy éppen annak módosítására. A jelenlegi jogszabályok alapján ugyanis semmi nem tisztázza, hogy meddig érvényes a népszavazás. Ez pedig bizonytalanságot okoz a jogalkotásban. Mert ember nincs, aki megmondja, hogy mikor lehet a népszavazás után, a nép által követelt vagy éppen elutasított törvényt módosítani esetleg hatályon kívül helyezni. Ez pedig nem álkérdés még az AB szerint sem."

 

Ez a szempont csak azért izgalmas, mert törvény hiányában elméletileg azt is megteheti a kabinet, hogy egyik héten eltörli a fizetendő összegekről szóló jogszabályokat, majd egy hét múlva újra előveszi és megszavaztatja azt. Semmi sem tiltja, leszámítva a demokratikus hozzáállást. Az meg itthon annyira nem divat. Egyik oldalon sem.

 

Az már csak hab a tortán, hogy a Fidesz is úgy számol: 2008 tavaszán lehet népszavazást tartani. Ami azt jelenti, hogy 2008-ban még fizethetünk vizit- és napidíjat. A kérdés ugyanis a népszavazást követő év elsejétől törölné el ezeket. Mókás egy csapat ez.

 

 

Szikinger István: Az Alkotmánybíróság és a jogállam (Népszabadság, 2007. június 8.) "Az Alkotmánybíróság a szerintem tartalmilag helyes álláspontját úgy próbálja érvényesíteni, hogy tovább rombolja az alkotmányosság egyébként sem túlságosan szilárd rendszerét. Fogalmazzunk nyíltan: a testületnek nincs joga a népszavazási kezdeményezés megfelelőségének eldöntésére. Mégis kimondta a megfellebbezhetetlen utasítást: az Országos Választási Bizottságnak (OVB) az alkotmány és a törvény rendelkezéseinek megfelelő aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítenie kell."

 

Figyelmet érdemel az alkotmányos demokrácia elveit sértő akaratérvényesítés technikája is. Az Alkotmánybíróság természetesen tudja, hogy a kérdések elfogadhatóságáról érdemi döntést nem hozhat. Nem is hozott, hiszen a rendelkező részből mindössze annyi következik, hogy az OVB-nek új eljárást kell lefolytatnia. Az ívek hitelesítésére való kötelezés az indokolásban szerepel. Mindjárt hozzáteszi azonban a taláros testület: ez is kötelező mindenkire nézve. Ez egyébként alapvetően így is van.

 

Jó példa ez arra, milyen kifinomult eszközökkel torzítják el a jogállam értékeit. Mi a trükk az egészben? Az, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás megköveteli: a rendelkező részben rendelkezzünk, az indokolásban pedig indokoljunk. Egyszerű ez, de az Alkotmánybíróság mégis másképpen járt el. Az indokolásban állapított meg kötelezettséget, majd olyan érvet tett mellé (az egész határozat kötelező erejéről), amellyel elmosta a különbséget az akaratnyilvánítás és a magyarázat között.

 

 

Mészáros Tamás: Nyelvi lelemény (Népszava, 2007. június 9.) "Komolyra fordítva a szót: ez az ítélet nem csupán komikus, de legalább annyira cinikus is. Kiötlői azt üzenték vele a társadalomnak, hogy a mai jogértelmezés nem marad meg a fogalmak, illetve a leírt szavak nyilvánvaló értelmének határán belül, nem tiszteli a nyelv immanens jelentéstani kereteit, hanem önkényesen és úgy alkot különféle fogalmi mutációkat, ahogyan politikai szándékainak megfelel."

 

(…) Ha a valaki mégsem emlékezne már a politikai abszurdnak erre a nyelvészkedésbe oltott, hajdani produktumára, az most, amikor az alkotmánybíróság megindokolta legújabb döntését, bízvást felidézheti az esetet. A testület ugyanis arra hivatkozik, hogy bár az alkotmány valóban tiltja olyan kérdések népszavazásra bocsátását, amelyek a költségvetést érintik, de ezt úgy kell értenünk, hogy a tilalom csak a költségvetés kiadási oldalával összefüggő témákra vonatkozik. Mivel pedig a vizitdíj, a kórházi napidíj, valamint a felsőoktatásban a hallgatói hozzájárulás (leánynevén: tandíj) a költségvetés bevételi oldalán jelenik meg, tehát igenis szavazásra bocsátható.

 

A Fidesz szándékainak megfelelő eredmény felettébb kétes, egyvalami azonban biztosra vehető. Az alkotmányosság, a plurális jogállam presztízse komolyan megsínyli majd ennek a felelőtlen politikai akcionizmusnak az előretörését. Végtére maga a demokrácia lesz a vesztese annak, hogy az alkotmánybírák többsége úgy döntött: megnyitja az ellenzék előtt a kormányprogram "népi felülbírálatának” lehetőségét. Jó, ha tudják azonban, hogy ez nem egyszerűen egy kormányellenes gesztus. Ez a szellemiség a mindenkori magyar kormányokat, a köztársaság eddig helytálló alkotmányos rendjét fogja olykor kezelhetetlen helyzetek elé állítani, mert a már amúgy is elszabadult populistáknak ad újabb muníciót.

 

 

Kresz László: A népszavazás tétje (Magyar Hírlap, 2007. június 11.) "Óriási a népszavazás tétje. Nemcsak azért, hogy eltörlik-e a vizitdíjat, a tandíjat. Itt arról is szó van, hogy rá tudjuk-e kényszeríteni a mindenkori hatalmat, hogy ne a legprimitívebb megoldást válassza – adót, tandíjat, vizitdíjat stb. vessen ki ránk –, hanem próbáljon jobb gazdaságpolitikát és valódi reformokat csinálni."

 

Az Országos Választási Bizottság egy része – élén Szigeti Péterrel és Halmai Gáborral – hónapok óta szélmalomharcot folytat az Alkotmánybírósággal, a magyar alkotmány legfőbb őrével. Vajon miért? Egyik ismerősöm – hallva, hogy különböző bíróságok sorozatban felülbírálták az OVB egyes döntéseit – megkérdezte, hogy milyen jogászok ülnek abban a testületben? Hát ilyenek, akik időnként másként értelmezik a jogot, mint a bíróságok. Nincs is ezzel különösebb baj – de eljön a pillanat, amikor már nincs értelme a huzakodásnak. És most eljött ez a pillanat!

 

Egyes politikusok, médiaszereplők már eddig is megpróbálták lejáratni a népszavazás intézményét, sőt összezavarni az embereket. A napokban például azt sugallva, hogy úgysem lesz eredményes a népszavazás. A törvény szerint, ha a választók egynegyede egyféle akaratot fejez ki rajta, akkor az eredményes.

 

 

Markotay Csaba: Feltétlen reflex (Népszava, 2007. június 13.) "Az OVB "bűne” most az, hogy betartja a jogszabályokat, és 30 napon belül hozza meg döntését. Sőt ki sem használják a határidőt, mert a június 25-i döntés alig két és fél héttel lesz az Ab határozata után. A kormánypártok és a Fideszt bírálók rendszeresen hangoztatják: jó lenne, ha a Fidesz nem csak akkor tartaná tiszteletben a demokratikus intézményeket és azok döntését, ha az számukra kedvező. Ha a "független intézmény”, vagy "a demokrácia alapvető szabályai” is olyan szókapcsolat lenne, ami határozott és mindig egy irányba mutató magatartást váltana ki a Fidesz politikusaiból. Mint az OVB."

 

 

Pete Péter: Döntsön a nép! (HVG, 2007. június 15.) "Döntsön a nép? Miért ne? De lehetséges alternatívákról döntsön, ne pedig álmokról és ingyenebédekről. Utóbbi a népszavazás intézményének sem tesz jót, de a népnek magának sem. S arra sem lehetünk büszkék, ha csak abban bízhatunk, hogy úgysem mennek el elegen szavazni."

 

El lehet vitatkozni azon, hogy egy olyan piszlicsáré kérdésben, minthogy árulhassanak-e fájdalomcsillapítót a benzinkútnál, megéri-e népszavazást tartani. Elmorfondírozhatunk azon is, e kérdés eldöntésénél biztosítható-e, hogy a választó jól informált döntést hozzon, vagyis megakadályozható-e, hogy a kérdésben érdekkel bíró felek ideológiáikkal megvezessék. Itt is világos azonban, hogy a szavazó a létező alternatívák ismeretében azok egyikét fogja választani, és azt is tudja, hogy melyiket nem választotta.A közpolitikák finanszírozásával kapcsolatos kérdések esetén azonban ez egyáltalán nem biztos, márpedig az Alkotmánybíróság által elfogadott legutóbbi kérdések, a vizitdíj, a kórházi napidíj és főleg a tandíj kérdése mind ilyenek. Az ezekről szóló vita a körül forgott, hogy tartható-e költségvetési kérdésekben népszavazás, de arról sokkal kevesebb szó esett, hogy miért nem célszerű közpénzügyi dilemmákat így eldönteni. A tapasztalatok szerint közfinanszírozási kérdésekben az elektorátus együttesen hajlamos arra, hogy inkonzisztens preferenciákat nyilvánítson ki. A legkézenfekvőbb eset az, amikor a népfelség az összes megvalósítható alternatívát elutasítaná, ha erről külön-külön megkérdeznék.

 

 

Papp László Tamás: A nép szavazza meg a megszorításokat? (HVG.hu, 2007. június 13.) "Az Alkotmánybíróság (AB) precedensteremtő döntése ultrapopulista eldorádóvá változtathatja Magyarországot. Lehetővé teszi, hogy a mindenkori kormány szakmailag indokolt, de a társadalom által elutasított lépéseit referendumokkal írassák felül. A most triumfáló Fideszre ez ugyanúgy visszaüthet, mint bármelyik hatalmat megszerző pártra."

 

A Fidesz és a KDNP szorgalmazta népszavazást a vizit-, ágy-, és tandíjról az Országos Választási Bizottság (OVB) elutasította, ezt a döntést pedig az Alkotmánybíróság hatálytalanította. Ez azonban veszélyes precedens teremthet. Eztán, ha bárkinél kihúzza a gyufát a mindenkori többség által beharangozott népszerűtlen – fizetési kötelezettséggel járó – indítvány, szimplán lestoppolhatja egy referendummal. Hisz az indoklás alapján „jövőbeli költségvetésre, valamely költségvetési törvényjavaslatra hivatkozva az aláírásgyűjtő ív hitelesítése megalapozottan nem tagadható meg, hacsak nem jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokról van szó”, márpedig fenti három díj bevételnek számít. A prognosztizált következmények az alkotmánybírósági jog- és hatáskör boncolgatását is elkerülhetetlenül napirendre fogják tűzni.

 

Az sem szívderítő, ha „csupán” az ésszerűséggel ütközik egy AB-dokumentum. De mi van akkor, ha – mint számosan vélik - súlyosabb a helyzet? Ha a parlament, egy helyhatóság vagy közfeladatú szerv cselekvése sérti a jogállamot, az Alkotmánybíróság bízvást helyreigazítja őket. De mi van olyankor, amennyiben – horribile dictu – a talárosok döntését vélik alkotmányellenesnek? Az Alkotmánybíróságtól – melynek döntése ellen nincs fellebbezés – ki védi meg az Alkotmányt?

 

Dési János: Az örök élet és az Alkotmánybíróság (Népszava 2007. június 14.) "A népszavazás igenis demokratikus. A nép nem téved – illetve néha mégis. Mint amikor kétszer egymás után a népnyúzó és nemzetgyilkos kommenistákat, illetve azok egyenes ági leszármazottjait tartotta meg a hatalomban, de ez most mindegy. A lényeg, hogy a nép majd világosan hangot ad annak a véleményének, hogy nem kell neki vizitdíj – ami egészen pontosan azt jelenti, hogy takarodjon, illetve legalább móóngyóón le a népnyúzókból és nemzetgyilkosokból álló bankártolvajbanda. És akkor újra szép lesz az élet, virágoznak a fák és csiripelnek a madarak és mosoly ül ki az arcokra."

 

A kormányzás pedig ezentúl rettentő egyszerű lesz, csak jól kell megfogalmazni a kérdéseket, mi, a nép pedig rohanunk kikeresni a legjobbat a válaszok közül. "Akar-e örök életet?” – végül is nem érinti a kérdés a költségvetést, legfeljebb az MDF kezéből húz ki egy jó témát, amely párt ezentúl nem képes az örökösödési adó eltörléséért kampányolni. Mert ha itt az örök élet, akkor ugye örökösödési illetéket sem lehet szedni. De sebaj, ez csak a bevételi oldalt érinti, úgyhogy az alkotmánybírók nyilvánvalóan jóvá fogják hagyni a kérdést.

 

Továbbá ezentúl nem elégszünk meg azzal, hogy a mindenkori kormány kolbászból fonja a kerítést, mustárt is kérünk hozzá! Meg jóféle fehér kenyeret, de – és erre a 250 ezer aláírást bármikor összegyűjtöm – csak a serclijét, mert azzal sokkal jobb tunkolni. Én fölvetném azt is, hogy ezentúl mindenki kapjon marha nagy fizetést, de úgy, hogy a kisujját se kelljen ezért megmozdítani – azt persze ez esetben nem tudom, ki hozza ki a pénzt, mert ugye én nem megyek be érte, a pénzes postás meg hozzám hasonlóan népszavazás útján mentesült a munkától. Természetesen ilyen apróságokon, ha a népnyúzók népszavazás útján való legyőzéséről van szó, nem akadunk fenn.

 

Magyar Hírlap: A király meztelen (2007. június 14.) "Az Alkotmánybíróság és az Országos Választási Bizottság presztízsvitája a napi politika játékszerévé degradálta a két – a politikától elvileg szigorúan független – szervezetet. Nagy kár, hiszen annyiban mindenképp egyetérthetünk a lapunknak nyilatkozó Lövétei István alkotmányjogásszal, hogy a rendszerváltás óta az Alkotmánybíróság mindvégig megőrizte hitelességét. Ugyanezt várjuk, vártuk volna az OVB-től is."

 

Sólyom László kedden aláírta az idei költségvetésről szóló törvény módosítását. Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője szerint a jogszabályban csak technikai módosítás történt, így az államfő nem szállt be a népszavazásról szóló politikai csatába. Nagyon rossz mögöttes tartalmakra utalnak a feltételezések, amelyek igyekeznek belekeverni a köztársasági elnököt és hivatalát a napi politika adok-kapok játszmáiba. Tegyük hát hozzá a fentiekhez: a rendszerváltás óta a mindenkori köztársasági elnök mint közjogi méltóság és hivatala is megőrizte hitelességét.

 

A kötélhúzás mégis folytatódik. Az OVB ugyanis hétfőn június 25-re halasztotta a döntést. Ezt azzal indokolta, hogy ennyi idő kell a szakmailag megalapozott döntés meghozatalához. A Szigeti-levélből kiderül azonban, hogy a testület valójában a pénzügyminiszteri álláspontra vár. Elnöke ezzel maga nyújtott bizonyítékot az ellenzék vádjához, hogy a testület a kormány akaratát hajtja végre. Kiderült: a király meztelen.