Koalíció: 'Máma már nem hasad tovább'

A publicisták egy része szerint a kormányzó pártok által kötött koalíciós megállapodás a jövőben megteremtheti a kiegyensúlyozott kormányzás feltételeit, míg mások szerint a koalíciós alkuval a miniszterelnök szembement pártja akaratával, ami előbb-utóbb bukásához fog vezetni.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke, és Kóka János, az SZDSZ elnöke, gazdasági és közlekedési miniszter július elsején írta alá a koalíciós szerződés új, 26 oldalas mellékletét. A megállapodás értelmében  egyszerűsödnek az adószabályok, és bevezetésre kerül az ingatlanadó, ugyanakkor a közeli jövőben adócsökkenés nem várható. Kóka János ígérete szerint azonban csökkentik a

befizetések számát és gyakoriságát. A dokumentumban szerepel az adóbevallási rendszer egyszerűsítése, valamint a befizetési rend átalakítása is, és a biztosítások és az őstermelők adókedvezménye várhatóan csökkeni fog. 

A melléklet négy csomagban több tucatnyi reform elindítását és folytatását rögzíti, így egyebek mellett szerepel benne a nyugdíjkorhatár emelésének kérdése, és egy új szociális törvény meghozatalának terve is. 

A megállapodás foglalkozik az ügynöküggyel is, eszerint a kormány július 15-ig független szakértői bizottságot állít fel, az iratátadás törvényben szabályozott eljárásának teljesítését elemző jelentés elkészítésére. Az egyházak finanszírozásáról is megegyezett a két párt,  át kívánják tekinteni az adószázalékok felajánlásait és a kiegészítő kedvezményeket hogy kiválthassák a kiegészítő támogatást. A dokumentumban szerepel a pártfinanszírozás, a költségvetési hivatal valamint az oktatásban és az egészségügyben tervezett további reformok kérdésköre is.

Gyurcsány Ferenc a dokumentum aláírása után kijelentette: a megállapodás világos programot ad a következő egy-két év kormányzásához, Kóka János pedig a szolidaritási elv érvényesülését, valamint az igazságosság és a jogállam kérdéseinek rögzítését hangsúlyozta.

Nyitrai Zsolt, a Fidesz-MPSZ képviselője kijelentette: pártja nem támogatja új adónemek bevezetését, MSZP és az SZDSZ koalíciós megállapodása pedig "egyértelműen az emberek kárára kötetett", mert új adónemeket és új adóemeléseket hoz.

(...) Nagy ívű a program, amely a huszonhat oldalas szerződésbe foglaltatott: az élet minden területét számba veszi, valamennyi szegmensét érinti – és minden réteg érdekei szerint való, egészen a kalaposinasokig. Ez nem vicc. Alfától ómegáig lényegében a mindent célozza az új koalíciós biblia, ahogy ez egy alapmű esetében természetes is; de kétségeink éppen emiatt vannak: a teljesség maga az örök elérhetetlen. Az oktatási rendszer korszerűsítésétől az adóreformig, a nyugdíjak értékállóságának biztosításától a szociálpolitika rendbetételéig éppen ezt a teljességet állítja középpontba a közös kívánságlista, így hát valószínűleg nem egyéb, mint vágyak halmaza, általános boldogságterv.

(...) Valamit figyelmen kívül hagytak készítői: azt, hogy eddig sokkal kevésbé a mindenre koncentrálva is kudarcsorozat kísérte a közös kormányzást. Most két kormányprogramra elegendő intézkedéstömeget fogalmaztak meg. Általános nyugtató, ipari dózisban. De még meg sem száradt a tinta a dokumentumon, máris kihallik a zajos dübörgésből néhány elégedetlen hang. Egy egész pártplatform sérelmezi, hogy miként fogadhatott el a párt vezető testülete ilyen jelentőségű dokumentumot írásos előterjesztés nélkül. Íme az erózió első jelei. Az elefántnak egyszer elege lesz abból, hogy a kisegér diktálja a tempót, a fejvesztett sebességet. 

(...) A nagy magyar ricsajföldön tegnaptól beköszöntött a csend. A mérnökök végre megállapodtak abban, hogy aszfaltozni fognak, nem vágják ki a kiserdőt, hanem kikerülik, első nap a szomszéd faluig jutnak, a huszadikon már a másik megyében lesznek, és a végén oda fognak jutni, ahova már akkor is akartak, amikor még nem volt csend. Még a legelején. Most végre lehet festeni a táblákat, elmagyarázni, mi épül itt. A rajzolónak is könnyebb lesz megfesteni, hogyan néz majd ki a környék, hiszen a mérnökök végre döntöttek, sisakdobálás és ökölharc nélkül. 

(...) Ők maguk szavaztak azonban a nagy reformra többször is. Amikor Gyurcsány Ferencet választották miniszterelnök-jelöltnek, amikor őt pártelnöknek, amikor elfogadták a koalíciót, a kormányprogramot. Ennek akkor is erős kötései vannak, ha most kell szembesülniük azzal - alighogy véget ért az utcai gyűlölet időszaka, a reformok miatt jön az intézményes ellenségeskedés és káosz. Persze hogy inkább robotolnának a kompromisszumokkal. 

(...) Az SZDSZ a (láthatatlan) népet választja. Biztos benne, hogy kiérdemlik majd ezt a választást, rájönnek, hogy a reformoknak meg kellett lennie. 1986-ban is megmondták már... Átlagos esetben nehéz e két mentalitást egyeztetni. Még akkor is, ha a két pártelnöknek leginkább az a gondja, hogy amit közösen elfogadtak, hogyan fogadtassák el otthon. Könnyebb lehet persze így, hogy már a két pártelnök is összeköti a koalíciós pártokat, mert belülről olyan sok más nem. Kívülről vannak egymáshoz láncolva a mindkettejük racionális szemléletétől radikálisan különböző Fidesz által, amelynek világában nincs létjogosultsága sem az egyik, sem a másik koalíciós pártnak. 

(...) A lényeg, hogy Gyurcsány befeküdt a zsebéből előhúzott klónjának: Kókának, akit minimum érdekes körülmények között választottak az SZDSZ-elnökének. Hatalmon maradt. S bár kevéssé tartozik ide, de legalább a giganagyhatalmaskormányfőibársonyszékből figyelheti, mely oldalak maradnak rejtve a titkosított olajdossziékból. Ami azonban zavart okozhat az erőben - már a szociáldemokrata szocialisták körében -, hogy szemrebbenés nélkül ment szembe Gyurcsány három tagozat és platform véleményformálóival, akik a kitalált rendszer hiátusaira hívták fel a figyelmet.

(...) Az ellenzék támadásba lendült, mert az a legjobb védekezés. A "legálisan megválasztott, de illegitim kormány" szlogent - ami azért lássuk be többszörösen meghaladja a PISA-felméréséken rendre elhasalt, funkcionális analfabéta választók szintjét - felváltotta a lényegesen egyszerűbb: a "kormánynak erre nem volt felhatalmazása" kommunikációja. És tényleg… Ha ragaszkodunk a tényekhez: tényleg nem volt felhatalmazása. A kampányban a néger fenekét is rózsaszínre festette az első Gyurcsány-kormány, amely "trükkök százaival igyekezett fenntartani a kormányzás látszatát". Ötéves adócsökkentési program, 21 lépés az egészségügyben, ami nem napi-, vizit- és dobozdíj bevezetéséről szólt, hanem az alapellátás megerősítéséről. 

(…) Míg a közvélemény szörnyülködött Kármán Irén ügyesen összetákolt hazugságain és Török Zsolt MSZP-s képviselő beteges vonzalmán a humán reprodukció extremitásainak útvesztőiben, addig a kormányfő, kétségbeesetten kapaszkodva székébe, mindent elfogadott, amit az ötszázalékos pártocska az orra alá rakott. 

(...) Mert más fronton is helyt kell állnia. Például reformilag. Nem lassítanak, nem állnak meg, és mennek tovább. Gyurcsány és Kóka. Meg a frakciók és a pártok. Legfeljebb késnek egy órácskát. Amíg finomítják a szöveget. Ami felszámolja a késő kádárizmust. Egy ekkora horderejű vállalkozásba ennyi csúszás belefér. És kiküszöböli a zavarokat. Merthogy korábban voltak zavarok. De már nem lesznek. Késő kádárizmus felszámolása + zavarok nélküli együttműködés = micsoda? Reform? Népszavazás? Ha a népszavazás sikeres lesz, az ötvenmilliárd hiányt okozna. Gyurcsány szerint aki ekkora hiányt okoz, annak meg kell mondania, honnan pótolná. Hogyhogy honnan? Mástól. Ahogy eddig is.