Meleg-kérdés: magánügyből politikai ügy
A 12. Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Fesztiválon történt atrocitások kapcsán a sajtóban megjelent publicisztikák szerzői valamennyien elítélték az eseményeket, azonban a hangsúlyokat tekintve eltérések mutatkoztak: többen úgy vélték a kormányoldal figyelemelterelésre használja a melegek ügyét, míg mások a tüntetők intoleranciájára, erőszakosságára, és társadalmi veszélyességére hívták fel a figyelmet. A magyar sajtóban így lett közügy abból a kérdésből, amely elől a politikusok többsége "magánügy" felkiáltással igyekszik menekülni.
A Meleg Büszkeség Napjának idei rendezvénysorozata konfliktusokkal indult: a felvonulás előtt napokkal több radikális szervezet és honlap is az esemény megzavarására szólította fel szimpatizánsait. Június 5-én a kormány személyügyi államtitkára, Szetey Gábor a rendezvény megnyitóján, a magyar kormánytagok közül elsőként nyilvánosan vállalta, hogy meleg. Ezt követően az SZDSZ
Dévényi István: Buzi-e vagy? Náci-e vagy? Nyakó-e vagy? (Heti Válasz, 2007. július 5.)
Virág Tamás: Mostantól vagy heteró, vagy rejtőzködő, vagy Szetey Gábor (Hírszerző, 2007. július 9.)
Bugyinszki György: Hajtóvadászat (Népszabadság, 2007. július 9.)
Földes András: Gorbacsov a melegekkel van (Index, 2007. július 9.) Balavány György: Különös házasság (Magyar Nemzet, 2007. július 10.) Kállai Ákos: Nem tartozunk össze ( Népszabadság, 2007. július 5.)
Gábor György: Miért a hallgatás? (Népszava, 2007. július 10.)
Balavány György: Túl a Rubiconon , Orosz József coming outja (Magyar Nemzet, 2007. július 11.
Gyémánt Mariann: A fröcsögő gyűlölet szabadsága (Népszava, 2007. július 11.)
törvénymódosítást kezdeményezett, hogy az azonos nemű párokat is ugyanazok a jogok illessék meg, mint amelyeket jelenleg a házastársak élveznek. A liberális párt öt pontot tartalmazó határozatot fogadott el, amelyben kijelentették: "egy szabad, demokratikus, európai jogállam jövője csak akkor biztosított, ha valamennyi állampolgára számára képes garantálni a sérthetetlen magánélethez és az egyéni boldogsághoz való jogot".
A július 7-én rendezett felvonulásra a szimpatizánsait korábban a résztvevők fotózására buzdító Jobbik ellentüntetést jelentett be. Az Árpád-sávos és nemzetiszínű zászlót lobogtató ellentüntetők a rendőri biztosítás ellenére sörösüveggel, tojással dobálták és szidalmazták a békés felvonulókat, valamint a kormány távozását is követelték. A rendőrség nyolc embert állított elő az dobáló tüntetők közül. Az este folyamán több incidens is történt annál a szórakozóhelynél, ahová a meleg felvonulás résztvevői érkeztek, két felvonulót kórházba kellett szállítani.
A melegeket ért atrocitások kapcsán az SZDSZ ötpárti nyilatkozat elfogadását javasolta a parlamenti pártoknak, amelyben tiltakoznak az intolerancia, a homofóbia ellen, azonban az ellenzéki pártok –különböző okok miatt- elutasították a nyilatkozat aláírását.
Téma | Pro | Kontra |
Homoszexuálisok ügye | közügy | magánügy |
Homoszexuálisok helyzete | diszkrimináltak | deviánsok |
A meleg-felvonulás célja | figyelemfelhívás, jogegyenlőség kivívása |
provokáció, figyelemelterelés aktuálpolitikai ügyekről |
Az atrocitások felelőse | radikálisok, radikálisokat támogató politikusok, rendőrség | radikálisok, meleg ügyét párpolitikai célokra felhasználó kormánypártok, rendőrség, provokátorok |
Magyar Narancs: Veremíz (2007. június 12.) "Ezeket az ordas frászokat a magyar társadalom kapta –ha még csak a szkinheadeitől. De például a rendőrségétől is. Amely megint elpackázott valamit, konkrétan a munkáját, nem tudta megvédeni az általa kiadott engedély birtokában demonstrálókat (és nem csak az esemény után, de már a felvonulás alatt sem)." |
(...) A társadalomnak ez a hétvége egy sima Rubikon. Még egy dolog, amiben képtelen momentán megvédeni magát- akkor egyes (adott esetben meleg) egyedeit már hogy is tudná. Ez ciki mert Európa európai részein például nem verik a melegeket. Ám az égésnél sokkal fontosabb és fájóbbnak ígérkező következményei is borítékolhatók az efféle ’férfias játékoknak’. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az esethez nem kell viktimológust hívni. Mert az, hogy egy melegparádé adott esetben mennyire sikerül ízlésesre, nem vitaalap, az meg még kevésbé, hogy a melegek szokásaikkal, megjelenésükkel esetleg irritálhatnak másokat- ez ugyanis maga a rasszizmus.
(...) A rendőrség és az ügyészség aligha jöhet most azzal, hogy itt kérem, szimpla garázdaság történt, vádat is csak e tényállásra alapozhatunk. Ugyan már. Az aljas indok nagyon is egyértelmű. Múlt szombaton nem egyszerű pofozkodás történt, mert aki ott ütött, az azért tette, mert buzit akart verni. Tudatosan. Ismer a büntető törvénykönyv erre alkalmazható passzust, tessék alkalmazni!
Dévényi István: Buzi-e vagy? Náci-e vagy? Nyakó-e vagy? (Heti Válasz, 2007. július 5.) "Szóval ez a hazug felvonulás önmagában is elég szomorúságra adott volna okot, de az ellentüntetőknek azért sikerült rátenniük egy lapáttal. Mert így utólag lehet mindenféle hazafiakról, meg nemzeti érzelmű ifjakról értekezni, csakhogy a "mocskos buzikat" olyan bőrfejű srácok ordítozták, akik bárkit, bármikor pofán vágnak, ha olyanjuk van. " |
(...) Lehet, én vagyok túlságosan konzervatív, de ha már az a téma, hogy a homoszexuális párok is szeretnének gyermekeket nevelni, akkor konszolidált kinézetű, elegáns öltönybe bújt harmincas üzletembereket képzelek magam elé, akik petíciójukat mindennemű felhajtástól mentesen, szép csöndben átadják az illetékeseknek, majd a sajtó megjelent képviselői előtt kifejtik, miért is elégedetlenek a jelenlegi jogi helyzettel. Ha én gyermekvédelmi hatóság volnék, bizonyosan nem a bőr miniszoknyát, csillogó parókát és zoknival kitömött melltartót viselő kandúrok közül választanék pótszülőket, gondolom érthető, hogy miért.
Virág Tamás: Mostantól vagy heteró, vagy rejtőzködő, vagy Szetey Gábor(Hírszerző, 2007. július 9.) "A melegség nem lehet hosszú ideig kizárólag pártpolitikai kérdés. Ezen a síkon ugyanis elidegenedik és kezelhetetlenné válik, ráadásul rövid időn belül radikalizálódhat valamennyi szereplő. Van, aki felvonul, van, aki ellene tüntet (mindezt délután négy órakor), nyolc körül megvernek néhány meleget, majd az éjszakai buli kijáratánál arról tájékoztatnak mindenkit, hogy menjen taxival, mert kint várakoznak a kopaszok." |
(...) A politika nem azzal foglalkozik, amivel kéne, hogy ti. jogszabályokat alkot, érvel, egyeztet, stb., hanem úgy beszél a melegségről, mint valami teljesen életidegen dologról, csupán a sok-sok tüllös-boás szépség tud eszébe jutni róla, meg persze hogy ő bizony nem az. Azért ez nagyon primitív, mint ahogy az egyetlen előbújó politikus ünneplése/fikázása is. Önmagában ezen nincs mit ünnepelni, azon már sokkal inkább, hogy Szetey többször elmondta, "párkapcsolatban él és boldog". De ezt meg nehéz, hiszen a politikusok buziképe a szomorú, deviáns, lakásukba bújt, sűrűn partnerváltogató, esetleg beteg emberek (néhány éve Lévai Katalin – aki most elment a felvonulásra – esélyegyenlőségi miniszterként fejtegette a köztévében, hogy segíteni kell a szomorú embereken).
(...) A fideszes Navracsics Tibor a csütörtökön tiszteletre méltó bejelentést tevő Szetey Gábor államtitkár lépésére csupán annyit reagált, hogy melegsége magánügy. Arra, hogy Szetey – kissé talán kényszeredetten is – többször hívő embernek mondta magát, már nem reagált. Pedig utóbbi is magánügy, sőt a körmeneteken való részvétel is, eleddig senki sem írta le, hogy ez vallásos fanatikusok közbotrányt okozó magamutogatása volna.
Bugyinszki György: Hajtóvadászat (Népszabadság, 2007. július 9.) "Élő-érző emberekre vadásztak/vadásznak 2007-ben Budapest belső kerületeiben. A legvisszataszítóbb ráadásul, hogy ezt erkölcsi felsőbbrendűségük hiszemében. Bár mondhatnánk, hogy csupán pár primitív véglény magánakciójáról van szó, meg közbiztonsági kihívásról. De nem mondhatjuk. Mert a hazai közgondolkodást alakító közszereplők egész sora felelős a hétvégén történtekért." |
(...) Felelős minden politikai erő, amely az „ez magánügy” sunyi és aljas mottója alatt nem hajlandó elismerni, hogy a melegjogi mozgalom a magyar társadalom 5-10 százalékának emberi méltóságáról szól, s nem holmi ripacskodó provokáció, meg a szabaddemokraták figyelemelterelő gumicsontja. Felelős minden olyan, magát kereszténykonzervatívnak hazudó közszereplő, aki homo, illetve biszexuális, ám hallgatásával azt a látszatot erősíti, hogy a szexuális másság valamiféle balliberális elhajlás. (Hogy hogy jön ide a politika? Ezt a „Gyurcsány takarodj!” jelszót skandáló homofób csürhétől kellene megkérdezni.) Felelős minden – zömében katolikus – egyházfi, aki továbbra is középkori fogalmakban, erkölcsi kérdésként beszél a szexuális másságról (egyébként úgy, hogy közben libasorban viszik el a lebukott istenszolgákat világszerte). És azok is, akik az ostoba és hazug megrontáselméletet propagálják a köztérben, alaptalanul összemosva a saját nemük iránt vonzódókat és a pedofilokat.
(...) A hétvégén történtekért felelős továbbá mindenki, aki az elmúlt bő egy évben szerecsenmosdató monológokra ragadtatta magát a politikai töltetű utcai vandalizmussal kapcsolatban, és aki a vélemény szabad kifejezésének egyfajta módozataként beszélt arról, ha az utcai tömegeknek éppen lincselhetnékje volt. S végül, minden megvetésem azon parlamenti formációké, amelyek nem fejezték ki megvetésüket a homofób csürhével szemben. Vádolom őket, mert érzéketlenségükkel és előítéleteikkel primér életveszélybe sodorták és sodorják honfitársaink ezreit, tízezreit, százezreit, csak azért, mert azok, akik és amik.
Földes András: Gorbacsov a melegekkel van (Index, 2007. július 9.) "Melegfelvonulás több mint másfél évtizede van Budapesten, de eddig legfeljebb néhány politikus próbált százalékpontokat javítani azzal, hogy felemlegette a hagyományos keresztény családmodellt. Ennek most vége, hétvégén felajzott tömegek követelték a buzulás betiltását, a buzik kiirtását, a finomabbak pedig azt, hogy mondjanak le." |
(...) Azzal, hogy a melegfelvonulások tolerálása után a magyarok széles tömegeit mozgatja meg a buziverés mint ideológia, a pedánsan felvázolt történelmi fejlődés fordult visszájára. Mert ne legyenek illúzióink. Nem valami szélsőséges kisebbség csúszott vissza a negyvenes-ötvenes évek szellemi közegébe. Szombaton nem néhány megszállott náci dobálta tojással a szabadságjogaik mellett tüntetőket. Ezek a jóravaló háziasszonyok, gimnazisták és elbocsátott esztergályosok kordonrázás helyett otthon dohognának a Jó ebédhez szól a nóta eltörlése vagy a lassú netkapcsolat miatt, ha nem tudnák, hogy akciójukkal elismerő hümmögéseket gyűjthetnek be a kisboltban, a szülői értekezleten vagy a szaunában.
(...) A szombati hirig az intolerancia, a retrográd szellem, a mutyi, a nepotizmus, a pozícióval vagy testi erővel való visszaélés világának térnyerését jelezte. Példákat mondani erre, a hamiskás mosollyal számla nélkül fizető miniszterről vagy korrupt rendőrökről közhelyes lenne. Mindenesetre ebből a szemszögből nézve még az is lehet, hogy nem időben csúszik vissza az ország, hanem térben mozgunk a kultúra perifériája felé. A melegfelvonulások szétverésének, betiltásának határa eddig Oroszország, Litvánia, Szerbia térségéig húzódott. Most már Magyarország is tagja a retrográd uniónak.
Balavány György: Különös házasság (Magyar Nemzet, 2007. július 10.) "Innen nézve azok, akik dobálták és szidalmazták a szombati felvonulás résztvevőit, igen sokat használtak nekik: biztosították nekik az ártatlan áldozat státusát. Nem véletlen, hogy a balliberális fórumok a támadások durvaságáról kiabálnak. (…)A homoszexualitás, akár a drogfogyasztás, a mai liberálisok számára a szabadság szinonimája. Sőt egyes szószólóik szerint a homoszex felsőbbrendű, mint a heterokapcsolat; feloldja a béklyót, amelybe a hagyományos nemi szerepek kényszerítik az emberiséget. Azt állítják, nincs nagyobb öröm, mint áthágni a természeti és erkölcsi rend korlátait." |
(...) A Szetey-akció épp azt illusztrálja, hogy a homoszexuálisokat senki nem különbözteti meg hátrányosan nálunk. Tehetnek, amit akarnak. Váltogathatják a partnereiket, vagy lehetnek monogámok. Járhatnak bárjaikba, vagy ülhetnek otthon. Rázhatják a feneküket az utcákon (nagyobb bajokat is látott már ez a város); üzemeltethetnek honlapot, bármilyen állást betölthetnek, lám, akár államtitkári posztot is. Hol a hátrányos megkülönböztetés? Épp ellenkezőleg: az, hogy egy "melegparádé" megnyitóján ott ül a fél kormány, a pozitív diszkriminációt mutatja. Mely társadalmi csoportra fordít ekkora gondot a koalíció? A nagycsaládosok rendezvényein feltűnnek vajon? A mezőgazdaságból élők összejöveteleit megtisztelik a jelenlétükkel?
(...) Az SZDSZ kezdeményezésére a kormány be kívánja vezetni a "melegházasságot", és megadni a jogot a homoszexuálisoknak, hogy gyereket nevelhessenek. Közben elfelejtenek néhány egyszerű tényt. Például hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége; nem kitalált intézmény, hanem az élet természetes rendje alapján alakult ki. Egyedül a férfi-nő viszonyra igaz, hogy a felek - mily csodálatos - épp annyira összeillenek, mint amennyire különböznek egymástól, mind anatómiai, mind lelki értelemben. A házasság célja ennek az egységnek a megélése, ezáltal utódok nemzése és nevelése. S mert a házasság és a család nem pusztán jogalkotás útján jött létre, az alternatíváját sem lehet rendeletekkel létrehozni. Csak a szélsőséges liberálisok képzelik, hogy jogi eszközökkel megváltoztathatják az élet törvényeit.
(...) Nem létezik külön homoszexuális világnézet, és az erőltetett identifikációs kísérletek mögött pusztán arról van szó, hogy ki mit művel a hálószobában. Ez pedig nem politikai, hanem magánéleti kérdés. A homoszexualitást a liberálisok rángatják ki az intim szférából a politikai küzdőtérre, rendkívül ízléstelen módon. A liberális pártok ugyanakkor félrevezetik a homoszexuálisokat, politikai fegyverként használva őket. Egyrészt, mert a téma - jellegénél fogva - sokak figyelmét leköti, míg a háttérben maradhatnak az aktuális, ronda politikai mutyik; másrészt, mert a politikai erőtér szinte minden országban kétpólusú lett, s sokan úgy gondolják, hogy az a párt, amely hatékonyan szólítja meg a homoszexuálisokat, két-három százalékos vokstöbblettel számolhat, ami a fej fej melletti versenyben döntő lehet.
Kállai Ákos: Nem tartozunk össze ( Népszabadság, 2007. július 5.) "A Magyar Köztársaság írott joga ma diszkriminálja a melegeket. Korlátozza a szabad párválasztáshoz és a szabad gyermekvállaláshoz fűződő emberi jogaikat, a magyar nemzet másodrendű állampolgárainak tekinti őket. Amikor ma valaki a melegekről beszél, jogfosztott helyzetben lévő, nem egyenrangú polgárokról beszél. Ha ennek ellenére mégis arra biztatja a politikai közösség tagjait, hogy a melegeket tekintsék önmagukkal egyenrangúnak, akkor két oka lehet eljárásának. Vagy azt szeretné kifejezni, hogy kívánja a diszkrimináció megszüntetését és így az egyenrangú állapot elérését, azt, hogy a polgárok ne fogadják el a melegek másodrendűségének tényét; vagy azt, hogy nem tekinti diszkriminatívnak a létező megkülönböztetést, mivel az indokolt, szükséges és igazságos, és így a melegek helyzete már jelen állapotában egyenrangú." |
(...) Mindeddig példa nélkül álló merészség a hivatalban lévő miniszterelnöktől, hogy egy kitüntetett, ünnepi pillanatban, amikor senki sem várná, közösséget vállal a melegekkel. Nem várja, mert már hozzászoktunk, hogy ha szerencsénk van, akkor egy szakpolitikus, helyi politikus vagy személyében érintett politikus ugyan megnyitja az LMBT-fesztivált, mert ez a terület valamilyen szempontból hozzá tartozik, de az államelnökök, miniszterelnökök, házelnökök, vagyis a politikai közösség, a nemzet egésze számára láthatatlanok vagyunk. Különös jelentőséget ad a nyilatkozatnak, hogy napjainkban még az Európai Unió is kettészakadni látszik a melegjogok elismerése terén, több újonnan csatlakozott kelet-európai ország is sajátos nemzeti karakterével indokolja nyílt szembehelyezkedését a perverz Nyugattal.
Gábor György: Miért a hallgatás? (Népszava, 2007. július 10.) "Néhány nappal ezelőtt Budapest utcáin vér folyt: árpádsávos zászlók alatt felvonuló újnáci gazemberek a Jobbik (Tarlós István és Rogán Antal politikai szövetségesei) szervezésében nyílt pogromot rendeztek: magyar (és külföldi) állampolgárokat támadtak meg, s verték össze őket azért, mert az illetők, élve alkotmányos jogaikkal, kifejezésre juttatták szexuális identitásukat." |
(...) A magyarországi egyházak és egyes egyházi méltóságok különféle társadalmi kérdésekben sosem késlekednek az azonnali állásfoglalások megtételével. Vajon most miért hallgatnak? S a neves jogvédő, Morvai Krisztina mikor emeli fel szavát a budapesti utcákon történtek miatt?
Balavány György: Túl a Rubiconon , Orosz József coming outja (Magyar Nemzet, 2007. július 11.) "Engem egyelőre nem tudnak a főemlősök ahogy Gábor Györgytől hallottuk, náci módra - elhallgattatni, úgyhogy közlöm: a Rubicont nem most léptük át, hanem tavaly október 23-án. Mi történt szombaton? Semmi. Pár bőrfejű és bőragyú alak megpofozott néhány fenékrázó pojácát. (Huh, most kimondtam.) De az október 23-i gyűlésen a magyar népre, az ünneplő tömeg tagjaira támadtak elképesztő brutalitással a rendőrosztagok, akiknek különben az a feladatuk, hogy megvédjék őket. S a borzalmak éjszakája után a kormánypárti entellektüelek arról értekeztek a szoclib médiában, hogy felelőtlen volt a nép, mert oda ment, ahol pofont osztanak." |
Gyémánt Mariann: A fröcsögő gyűlölet szabadsága (Népszava, 2007. július 11.) "Úgyhogy most itt állunk emberi méltóságunk romjain, de ennek ellentételeként legalább egy radikális szélsőjobb kisebbség hangot adhat azon véleményének, hogy "buzikat a Dunába, zsidókat meg utána". S teszik ezt nemzetiszínű és árpássávos lobogók alatt szinte ugyanazok, akik ősszel csatatérré változtatták a fővárost, tavasszal pedig tojászáporral akarták ellehetetleníteni a nemzeti ünnepet. Akik számára a véleménynyilvánítási szabadság nem más, mint a civilizációs akadályok elbontása - végső soron használták már a várost is nyilvános vécéként - a vicsorgó indulat s a gáttalanul fröcsögő gyűlölet előtt." |
(...) Hosszú út, kemény munka vezetett idáig. Sokat tett ezért az Alkotmánybíróság, amely egy 1992-es döntésében a szabad véleménynyilvánításhoz való jog előtérbe helyezésével szűkítette a közösség elleni izgatás tényállását, a gyűlöletre uszítást pedig szűk területre korlátozta, s kifejtette: a véleménynyilvánítás szabadságába a sértő, meghökkentő vagy aggodalmat keltő vélemények is beleférnek. S csatlakozott ehhez az Országgyűlés, amely 2003-ban a büntethetőség küszöbét lejjebb szállította, s a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát jóval az emberi méltóságé elé helyezte.