Orbán védőbeszéde

Orbán Viktor Tusnádfürdőn elmondott beszéde azon politikai törekvések sorába illeszkedik, amelyekkel a Fidesz elnöke politikájának védelmében, annak eszmei alapjait kívánja elmagyarázni. Ugyanezt a célt szolgálta a pártelnök utóbbi hónapokban folytatott imázskampánya, az általa írt "Egy az ország" című könyv, de már legutóbbi Fidesz-kongresszuson elhangzott beszéde is. Mindezek után a tusnádfürdői üzenet nem jelentett újdonságot, így még a politikai ellenfelek részéről érkező reakciók élességét is inkább csak az előző évek Orbán-beszédeinek felidézésével lehetett indokolttá tenni. Az a momentum pedig, hogy Orbán Viktor visszavágott Sólyom Lászlónak a Fideszt ért legutóbbi bírálatokért, csaknem elsikkadt a nyilvánosságban.

Tusnádfürdő jelentősége

A minden év júliusában elhangzó tusnádfürdői Orbán-beszéd az évértékelő beszédhez hasonló jelentőségre tett szert az elmúlt néhány év során. Amellett, hogy a határon túli helyszín már önmagában is a "nemzetietlen" baloldallal szemben tételezett "nemzeti" öndefiníciót hivatott alátámasztani, a nyilvánosságban szinte elvárássá vált, hogy a Fidesz elnöke olyan politikai üzenetet fogalmazzon meg ekkor, amely egyszerre iránymutatás a Fidesz szimpatizánsai, valamint kemény bírálat a baloldal számára. Ennek megfelelően már előre készülnek az eseményre Orbán Viktor politikai ellenfelei is. A tusnádfürdőn elhangzó beszédek éppen ezért mindig éles politikai vitákat váltanak ki.

A megformáltságukat tekintve – nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó – nagy ívű szónoklatok leghangsúlyosabb üzenetei az elmúlt években is főként a Fidesz előtt álló aktuálpolitikai kihívásokra reagáltak. Így volt ez 2004-ben, amikor az ellenzék legnagyobb pártjának vezetője a kétpártrendszer mellett érvelt. 2005-ben, amikor a párt számára nem sok sikert hozó kettős népszavazást követően úgy fogalmazott: a baloldal "rárontott saját nemzetére". Továbbá 2006-ban is, amikor az országgyűlési választások után a kormányoldal „nyílt és szervezett politikai hazugságával” magyarázta pártjának vereségét. 2007-ben sem történt ez másképp: Orbán Viktor ezúttal is aktuális kihívásokra adott válaszainak erősítésre használta fel a tusnádfürdői szabadegyetem fórumát. Az idei beszéd lényegében védekezés volt azokkal a vádakkal szemben, amelyek szerint a Fidesz avítt, az európai jobboldaltól elrugaszkodott, antimodernizációs és piacellenes politikát folytat.

Miért van szükség 1968 újraértelmezésre?

A védekezés indoka, hogy Orbán Viktor személyével – és ezáltal a Fidesszel – kapcsolatban olyan negatív imázselemek rögzültek a nyilvánosságban, amelyek évek óta jelentős hátrányt jelentenek a legnagyobb ellenzéki párt számára. Ez az egyik magyarázata annak a közvélemény-kutatásokban rendszeresen megjelenő ellentmondásnak is, amely szerint bár a Fidesz toronymagasan vezeti a pártok népszerűségi listáját, a kormányzásra való képességet tekintve a választók mégsem tartják jobbnak a legnagyobb ellenzéki pártot az MSZP-nél.

Ezt a helyzetet hónapok óta tartó, szisztematikus munkával igyekszik megváltoztatni a Fidesz. Erről szól Orbán Viktor tavaszi imázskampánya, a tisztújító kongresszuson elmondott beszéde, a Jövőnk-vitairat, az Egy az ország című könyv, a programalkotás szándékának többszöri deklarálása, valamint az ebbe a sorba illeszkedő tusnádfürdői beszéd is. Ahogy korábbi elemzésünkben is rámutattunk mindez a Fidesz fokozatos átpozicionálásának szándékát fejezi ki. A párt azonban – hitelességének megőrzése érdekében – úgy kíván kormányzóképesnek ítélt politikai erővé válni, hogy a változtatás ne járjon együtt korábbi politikájának (megszorítások és reformok elutasítása) teljes feladásával.

Orbán Viktor tehát azért beszél újra és újra az eszmei alapokról, hogy ezzel válaszoljon azokra a vádakra, amelyek szerint a Fidesz nem fogalmaz meg alternatívát a jelenlegi kormány politikájával szemben. Teszi azért, hogy ne kelljen konkrét programpontokról, vagy reformelképzelésekről vitába szállnia a kormányzattal, hogy mindez megkerülhető legyen azzal az állítással, miszerint a kormányoldalnak már a szemléletmódja, az eszmei megközelítése is hibás és elavult. Orbán Viktor így – saját politikai karrierje során már nem először – kezdeményez új beszéd-, és szemléletmódot, amely mögött az a szándék áll, hogy a két-három éves távlatban könnyen védekező pozícióba szoruló pártját kezdeményezővé, a politika alapkérdéseit meghatározó párttá léptesse elő.

Ezért van szüksége Orbán Viktornak 1968 újraértelmezésére is, ezáltal válaszolhat ugyanis minden olyan kritikára, amely vele és pártjával szemben hangzik el. A Tusnádfürdőn megfogalmazott értelmezési keretben nem igaz, hogy a Fidesz külföldön hiteltelen, piacellenes és populista politikát képvisel. Éppen ellenkezőleg: míg a magyar baloldal a Nyugat-Európában mára vereséget szenvedett, "morális relativizmuson alapuló" ’68-as eszméket képviseli, addig a Fidesz Orbán Viktor szerint a Franciaországban, Németországban és Hollandiában is kormányzó politikai erők sorába illeszthető.

A középosztály és a szegények szövetsége

A középosztály és a szegények összefogását szorgalmazó üzenet szintén az eszmei önmeghatározás és a nemzetközi összehasonlítás részének tekinthető. Nem elsősorban a baloldali szavazók megszólításaként értelmezhető, hanem sokkal inkább az új baloldali és az új jobboldali politika szembeállításának és interperetációjának eszköze. Orbán Viktor megfogalmazása szerint ugyanis: "az új baloldal - valójában neoliberális alapokon - egy új baloldali koncepciót próbáltak megfogalmazni, valójában mind a múlthoz sorolták a szociális piacgazdaságot. Amit azonban ma látunk, az, hogy a németek ismét önbizalomra és öntudatra kaptak, meghirdették a szociális piacgazdaság korszerűsítését, és ha megnézzük, hogy mit csinálnak a franciák, vagy éppen mit teszünk mi magyarok, illetve tennénk, ha nem az újbalosok lennének kormányon, illetve mit tesznek Lengyelországban a konzervatív kormány képviselői, akkor azt mondhatjuk, hogy mindenki keresi a szociális piacgazdaság saját nemzeti változatát."

Miközben tehát a hazai nyilvánosság gyökeres fordulatként kezelte a szociális szempontok beemelését a Fidesz politikájába, valójában ezen a téren semmiféle újdonságról nincs szó. A Fidesz már 2003 óta visszatérően fogalmazza meg és fogalmazza újra ezeket a szempontokat, sőt, akciókat, kampányokat is épít rájuk (Nemzeti Petíció, Rosszabbul élünk).

Az új elem ebből a szempontból legfeljebb annyi, hogy miközben Orbán Viktor új jobboldalról beszél, a két, eltérő szociális helyzetű csoport közötti megállapodás azt a klasszikus konzervatív tételt idézi fel, amely szerint a középosztálynak kell magához emelnie a szegényebbeket (szemben a "klasszikus" szocialista megközelítéssel a közvetlen állami támogatások elsőbbségével kapcsolatban). A középosztály megemlítése azonban a Fidesz és az MDF közötti vitává alakult, amely abból a szempontból teljesen logikus következmény, hogy, amikor adott két politikai erő, amely önmagát egyaránt a jobboldal megújítójaként határozza meg, a közöttük kialakuló pozícionálási küzdelem élesebbé válik.

Önellentmondások

A fő kérdés a tusnádfürdői beszéd után is az, hogy mennyire lehet Orbán Viktor eszmei megújulást hirdető akciósorozata hiteles, miközben napi politikáját továbbra is régi üzenetek uralják. Ezeket kellene a Fidesz elnökének összhangba hoznia, ami azonban a legtöbbször csupán önellentmondásokhoz vezet. Ezért beszél Orbán Viktor új jobboldalról és új baloldalról, miközben azt állítja, hogy "jobb- és baloldali fölosztás teljes egészében értelmét vesztette", ezért azonosítja teljesen tévesen a '68-as liberalizmust a neoliberalizmus fogalmával, vagy például ezért nevezi a baloldalt egyszerre "provonciálisnak" és "internacionalistának".

További kérdés, hogy mennyire védhető a Fidesz politikai irányvonalának nemzetközi folyamatokba ágyazása azáltal, hogy Orbán Viktor egy kalap alá veszi – a sok szempontból különböző – európai jobboldalt. A köztársasági elnöki posztot betöltő (tehát a Fidesz elnökétől gyökeresen különböző pozícióban lévő) Nicolas Sarkozy és a nagykoalíciós kormányt vezető (azaz a Fidesz elnökétől szintén különböző pozícióban lévő) Angela Merkel politikai gyakorlatának felmutatása ugyanis legalább annyi kockázatot jelenthet Fidesz számára, mint amennyi haszonszerzési lehetőséget. A Fidesz politikája sokkal inkább hasonlítható ahhoz – a tusnádfürdői beszédben ugyancsak hivatkozott Kaczyński-féle irányvonalhoz, amely mintha éppen elszigetelődne az Európai Unión belül.

Végül pedig a nemzetközi összehasonlításokat tekintve kérdéses az is, hogy mennyire érthető a Fidesz elnökének beszéde a választók számára, hiszen a Nicolas Sarkozytől kölcsönzött ’68-kritika nem sokat jelent Magyarországon, vagy legalábbis korántsem építhető rá úgy politika, mint Franciaországban.

Reakciók és vita a köztársasági elnökkel

Az, hogy Orbán Viktor Tusnádfürdőn elsősorban saját politikájának alapjait kívánta elmagyarázni, a beszédre érkezett reakciókból is kiolvasható volt. A kormánypártok nem találtak olyan éles kijelentéseket a beszédben, mint a korábbi években, ezért tudatosan visszautaltak a korábbi tusnádfürdői Orbán-beszédekre. Ennek két következménye volt. Egyrészt a kormánypártok eltúlzott reakciója nem tűnt hitelesnek, ezért bírálataikat a korábbi évek beszédeinek felidézésével kellett alátámasztaniuk. Másrészt viszont éppen ezért elvesztették annak lehetőségét, hogy az aktuális beszédre érdemben reagáljanak.

Ugyanakkor egy politikai szereplő számára még nyitva áll a reagálás lehetősége, hiszen – bár a nyilvánosságban háttérbe szorult – Orbán Viktor Tusnádfürdőn megszólította Sólyom László köztársasági elnököt. Egy héttel azután, hogy az államfő televíziós interjújában bírálta a Fideszt, amiért az kétségbe vonja a képviseleti rendszer intézményeit, Orbán Viktor úgy fogalmazott: "Nem fogadom el, bármilyen magas helyről is érkezzék, azt a gondolatot, hogy az alkotmányos rend sohasem lehet képes arra, hogy önmagát megvédje a demokrácia ellen...". A Fidesz elnöke ezzel a köztársasági elnök azon véleményének mondott ellent, amely szerint Magyarországon nem az Alkotmánnyal, hanem inkább a politikai szereplőkkel van a baj. Ezzel kapcsolatos álláspontját a legnagyobb ellenzéki párt elnöke később egy televíziós interjúban is megismételte, így a demokrácia állapotáról és ennek kapcsán az idei tusnádfürdői beszédről szóló vita a közeljövőben leginkább Orbán Viktor és Sólyom László között folytatódhat, de csak akkor, ha az államfő nyílt vitába szállna a Fidesz elnökével.