Átmeneti béke agrárfronton

A publicisták többsége hasonlóan ítéli meg a legutóbbi agrártüntetéseket: úgy vélik, a gazdálkodók versenyképtelenek, és jogtalanul várják el az államtól költségeik és káruk megtérítését. Az újságírók a kárenyhítési alapokba be nem lépett gazdákat tartják az elsődleges felelősnek a kialakult helyzetért, és többen is politikai indítékokat sejtenek a háttérben.

Az április végi, május eleji fagyok jelentős károkat okoztak a gyümölcsösökben, csak Szabolcs-Szatmár megyében a termés több mint 90 százaléka ment tönkre, az országosan keletkezett kár értékét 40-45 milliárd forintra becsülik. A szabolcsi

gazdák korábban arra kérték a kormányt, hogy nyilvánítsa katasztrófa sújtotta területnek a megyét, és legalább a föld megműveléséhez szükséges fedezet 25 százalékát utalják át nekik, kárelőleg gyanánt. Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke, a Fidesz parlamenti frakciójának tagja kijelentette: a kormány hónapok óta semmit sem tesz a bajba jutott gazdák megsegítésére.

A kormány a nemzeti kárenyhítési alapban látja a megoldást, azonban ebbe csak kevés gazdálkodó lépett be. Jakab István szerint a kárenyhítési alapból az államnak nagyobb terhet kellett volna vállalnia. Július 25-én a kárenyhítéssel elégedetlen gazdálkodók Záhonynál félpályás útlezárással tiltakoztak, és felszólították Gőgös Zoltán földművelésügyi államtitkárt a lemondásra. Ötpontos petíciójukban Szabolcs-Szatmár Bereg megye katasztrófa sújtotta területté nyilvánítását, a művelési költségek megtérítését, és hitel-átütemezést, és járulékfizetési kedvezményt követeltek, Június 27-én a helyszínre utazott Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter is, aki azonban továbbra sem változtatta meg a tárca eredeti ajánlatát, azaz önkéntes kárenyhítési alapot, és az államilag garantált, kamattámogatott hitelkonstrukciót, amit végül a tüntetők elfogadtak.

Szakértők szerint azonban a hazai mezőgazdaság újabb problémák elé néz: az aszályos időjárás miatt a felével is csökkenhet a hazai kukoricatermés mennyisége, ami várhatóan nehéz helyzetbe hozza az állattartókat, ami várhatóan újabb tüntetéseket eredményez majd. A száraz időjárás következményeit várhatóan a bolti vásárlók is megérzik majd, Font Sándor, a Fidesz szakpolitikusa szerint akár az alapélelmiszerek 40 százalékos drágulását sem lehet kizárni. 

(…) Az persze ritkán fordul elő, hogy szinte teljes fagykárt szenved el az ország meghatározó gyümölcstermelő régiója, de előre nem kalkulálható valószínűségű természeti katasztrófának ez sem tekinthető. Az igazi meglepetést azonban az okozta a gyümölcsösökben, hogy már nem megy úgy a kártérítés, mint eddig. A korábban üzembiztosan kisírt pénz helyett az Európai Unió rigorózus szabályai között kellene kitalálni, hogyan lehetne minél nagyobb kárenyhítést fizetni a termesztőknek. Ehhez minden eddiginél nagyobb mutatványt kellene bemutatnia Gráfnak. Az EU szabályai ugyanis nem arra alapulnak, hogy a gyümölcstermelők semmit sem tesznek annak érdekében, hogy egy lehetséges kár elviselésére pénzügyileg felkészüljenek, csak a kár után jönnek az állami pénzért. Ha valamit Brüsszel zsigerből utál, az az öngondoskodás nélküli pénzkéricskélés.

(…) Nálunk viszont az agrárkárokról mindig akkor beszélünk, amikor azokat már elszenvedték, de akkor hirtelen mindenkinek ki kellene fizetni a kárát. Aszály- vagy fagymentes időben a kutyát sem érdekli, hogy miért volt kevés lassan húsz év ahhoz, hogy működőképessé tegyenek egy milliárdokból gazdálkodó káralapot, amelybe az időjárási kockázatoknak kitett gazdálkodók befizetnék bevételük egy részét, ha viszont beüt a ménkű, ebből kaphatnának segítséget. Ha nem fagy, akkor nálunk keveseknek fűlik a foguk pénzt fizetni azért, hogy az éppen kárt szenvedett gazdatársaikat (vagy egyszer majd őket) legyen miből megsegíteni. 

(…) Ha kár érte ezt a réteget, tartották a markukat, és sohasem fölöslegesen. Megszokták, hogy őket az „állam” kisegíti. Mindig. Mindenféle kárt ügyesen a javukra fordítottak. Olykor a jégverést is, pedig arra biztosítást is köthetnének. A baloldali kormányok akkor is gyáván meghunyászkodtak előttük, ha nem kellett volna. E gazdák rájöttek, hogy ezek a kormányok nyugalmat akarnak, és ezért hajlanak olykor az elvtelen megállapodásokra is. Hogy a követelés politikai erőpróba. 2005 elején mindkettőre láttunk példát. Ha most a kormány akár negyedét megtéríti a károknak, akkor kivégezte a kárenyhítési alapot. Ebből a kitűnő agrárgondolatból a büdös életben nem lesz ténylegesen működő intézmény. Mert minek abba fizetni? Ha baj lesz, úgyis helytáll az állam. Az az állam, amelyet – a tapasztalat mondatja ezt velem – e réteg többnyire ellenségnek tart.

(…) A követelődző szervezet természetesen a Magosz, hazánk legharsányabb organizációja. Azzal érvelnek, hogy az ültetvényeket az év során továbbra is gondozni kell a jövő érdekében, nem hanyagolható el a növényvédelem, a talajmunka, a télen pedig metszeni kell, különben a következő termés is elvész. Tehát költség, ráfordítás, és hát miből. Termés, bevétel nem lesz. Mindez igaz. Arról viszont hallgat a fáma, hogy az egyéb támogatásokat megkapják, nemcsak a területalapút, hanem az agrár-környezetgazdálkodásit is, amely pedig gyümölcsöskertek esetében bizony csinos summa. És persze arról is hallgat, hogy egyetlen gazda sem rendelkezik fagyvédő öntözővel, noha az például Alto Adigében (Dél-Tirolban) a hasonló fagyoktól megvédi a fákat. Pedig a gazdák eddigi bevételei lehetővé tették volna e technológiai elem megvalósítását, ha a jövedelmet nem élték volna föl. 

(…) Persze a 4-es úton kiderült, hogy a termelők már a jó szónak is örülnek, ez pedig ingyen van. Ebből még juthat nekik ezután is, de annyi pénzt nem fognak kapni, mint amennyit szeretnének. Helyzetüket most inkább rontja az, hogy a gazdaszervezet vezetője egyben a Fidesz képviselője is, akinek akarva-akaratlanul politikusfejjel is kell gondolkodnia. Mint ahogyan Gráf sem egyszerűen egy érdekképviseleti vezetővel tárgyal, ha vele ül le egy asztalhoz. Ez a helyzet mindkettejük mozgásterét csökkenti, mert ha engednek, azt gyengeségnek tudhatja be saját táboruk.

A végeredmény szempontjából azonban ez alig számít valamit. A demonstrálók nem azért kapnak csak ennyit, mert zászlójukat a Fidesz mögé felsorakozó Magosz lobogtatja. Sokkal inkább azért, mert az út mellett tüntetők közül kevesen léptek be a káralapba. Akkor sem, amikor még lett volna miből. Úgy tűnik, erre nem anynyira ösztönözte őket a Magosz, mint az útlezárásra. 

(...) Tény, hogy az időjárás szeszélyeit bajosan védhetnék ki biztosítással: az üzleti biztosítóknak nincsenek ilyen konstrukcióik. Az agrártárca ezért tavaly létrehozta a kárenyhítési alapot. Aki ide befizet, az baj esetén az állami kiegészítéssel emelt összeget kapja meg. Az érdeklődés nem volt falrengető: 3600 gazda dobta be hektáronként 1000 vagy 3000 forintját, remélve, hogy elemi kár esetén a dupláját kapja vissza. A regisztrált úgy 130 ezer gazdaság elenyésző kisebbsége.

(...) Ám miután a fagy tönkretette a termést, az agrártárca újra megnyitotta az alapot, és az eredeti 500 millió mellé beletett még ötmilliárdot. Mintha egy jóságos biztosító azután is hajlandó lenne biztosítást kötni gépjárművünkre, hogy azt ripityomra törve telephelyére vontattuk; majd pedig szó nélkül kifizetné totálkárunkat. Csakhogy az alaphoz ezután is mindösszesen nyolcezren csatlakoztak; és erre már nincs magyarázat. 

(…) A Magosz pedig egy gazdaságilag súlytalan formáció. A mezőgazdaság részesedése a GDP-ben 3-4 százalék, s a Magosz tagjai ennek maximum az ötvenedét állítják elő. A szervezet érdekvédelmi álruhát öltött, noha pártpolitikai célokat követ (öt taggal képviselteti magát a Fidesz parlamenti frakciójában). Csaknem lelki beteggé vált, hogy immár két és fél éve nem sikerült semmivel demonstrációra hergelni a gazdákat. Most igen. Olyan követelésekkel, amilyenekhez hasonlót rajtuk kívül senkinek sem teljesítettek. Hogy az állam térítse meg a kárukat. Meg adjon, meg adjon, meg adjon

(…) A gazdák többsége őstermelő vagy családi gazdálkodó. Jellemzőjük, hogy minden baloldali kormánytól toporzékolva követelőztek, a kormányok pedig rendre betojtak 50 traktor láttán. A gazdák el lettek kényeztetve. Az ingyenpénzeknek döbbenetes az ára: alacsony színvonalú gazdálkodás, valamint versenyképtelenség, még belföldön is.. 

(…) A minisztérium kereste a lehetőségeket, hogy a károsult gazdák folytathassák a termelést, noha a hitelígéret inkább csak ígéret. A családi gazdálkodók zöme egyszerűen nem fizette vissza az Orbán-kormány gáláns stafírungját: az akkori 67 milliárdos hitelből 60 milliárd besült a banknál. A gazdák többsége viszont őstermelő, s közülük alig van hitelképes. Az ötpontos petíció még részben sem teljesíthető, mert precedens lenne. Jönne a jég verte fél ország, meg az aszály sújtotta egész. Ezt nyilván a Magosz is tudja. A demonstrációk csupán látszólag célozták a követelések kikényszerítését, valójában politikai erőpróbának minősültek. Itt nem csak tíz- (száz-) milliárdokról van szó. Arról is, hogy a kormány folytatja-e elődjeinek gyávaságát. 

(..) Persze agráriumunk traktortulajdonos rétege is bolond lenne, ha nem demonstrálna ama rendszer lebontása ellen, amelynek kasszája egyforma gyorsasággal csengeti ki a lóvét, akár hatot, akár vakot vet neki az anyatermészet kockajátéka. Az ő motivációjuk tehát világos. Gráf József miniszteré is, aki szerint, "nem teljesíthető a petíció azon elvárása, hogy a Kormány, átvállalva minden vállalkozói kockázatot, a káreseményekből adódó veszteséget azonnal, és feltétel nélkül térítse meg, és még a legkedvezőtlenebb körülmények között is biztosítsa a nyereséges gazdálkodás feltételeit. Ez teljesen irreális lenne, és sehol a világon, még a nálunk jóval gazdagabb országokban sincs ilyen gyakorlat." A deficites agrárselejtet gyártó kőkorszaki mentalitás végre nem szent tehén. Csak vissza ne szívja.

(…) Persze mondhatnók, az oppozícióban levés velejárója, hogy a teljesíthetetlen, irreális követeléseket is meglovagoljuk. Csakhogy ennek így sírás lesz a vége, nem választási győzelem. Ha ugyanis a zemberek közül több millióan bevételre éhesen nyelik az éhkoppot, s azt látják, közteher-pengőikből néhány tízezer zsírosparasztot stafírungolnak, akkor feldől náluk a pohár, de nagyon. 

(…) Közben mondják a hírekben, hogy ötven forint lesz egy tojás, mert a nagy hőségben kevesebbet tojnak a tytíkok. Ezek a tyúkok is folyton akadékoskodnak. A városi ember pedig morogni fog, ezek a pénzsóvár gazdák már a tojás árát is emelik.

(…) A mezőgazdasági munkát pilótajátékhoz hasonlítani meglehetősen érdekes, Gőgös Zoltán, az MSZP-s szakállamtitkár "üzleti kockázatról" beszélt, hát igen, hol aszály van, hol árvíz, ezeknek az adókerülő, dúsgazdag parasztoknak semmi se jó, fejőstehénnek nézik az államot. 

(…) Mert az állam egy faszari skót. A gazdákat fagykár érte gyümölcsvirágzáskor, több tízmilliárdra rúgó kár. Ezt meg kellene téríteni. Hogy kinek? Hát az államnak! Az nem érv, hogy a pilótajátékok károsultjai sem kaptak sose kártérítést, hogy az ingatlanos szövetkezetek károsultjai sem meg a többi se. Azok nem gazdák. Azoknak nincsenek kiváltságaik. Azoknak fölkophat az álluk. Azok csődbe is mehetnek. Hogy lehetne összehasonlítani a családi gazdálkodókat a többi gyalogmagyarral? Magukra vessenek, ha rossz helyre tették a pénzüket. A magyar gazda viszont szent, és nem bukhat bele a termelésbe.

(…) De hát nemhogy kártérítést nem akarna fizetni a kormány, hanem tisztességes hitelt sem akarna adni. Mi az, hogy ötvenszázalékos állami garancia? Ki tud arra kölcsönt fölvenni? Százszázalékos állami garancia kell! És kamattámogatás, persze. Egy gazda kamatot se fizet. Ha nem adják meg, akkor az utakra vonulunk.