A Magyar Gárda darabokra törheti a nagy pártok stratégiáját
Miután augusztus 25-én megalakult a Magyar Gárda, a szervezetről folytatott politikai vita még élesebbé vált. A jól ismert koreográfiának megfelelően a kormányoldal a Fidesz egyértelmű elhatárolódását követeli, a legnagyobb ellenzéki párt pedig figyelemelterelésről beszél, és Gyurcsány Ferencet hibázatja a különböző gárdák megalakulása miatt. Mindkét oldalon zavart okoz azonban, hogy a régi érvek nem felelnek meg teljesen a kialakult helyzetnek. A gárda-vita ugyanis látványosan mutatott rá az "egy a tábor, egy a zászló" néven ismert politikai stratégia korlátaira - ez pedig a kormányoldal számára is új helyzetet teremt.
A Magyar Gárda kapcsán kialakult vitára továbbra is az a jellemző, hogy a szervezet nem önnön, vagy alapítói súlyánál fogva, hanem a róla folytatott diskurzus miatt politikai tényező. A parlamenti pártok által dominált vitát három közkeletű leegyszerűsítésen alapuló politikai üzenet uralja.
Figyelemelterelés?
Az első – Fidesz által hangoztatott – üzenet szerint a Magyar Gárda ügyének napirenden tartása a "valóban" fontos politikai témákról tereli el a figyelmet, azaz a kormányoldal érdeke. Pokorni Zoltán megfogalmazásában "Rossz az, ami Magyar Gárda címén történik. Rossz az országnak, rossz az embereknek. Ez a hisztéria, ez a pánikkeltés csak Gyurcsány Ferencnek jó. Soha baloldali kormányfő még nem kapott ekkora marketingajándékot." Ez az érvelés kifejezi a Magyar Gárdától való elhatárolódást, majd rögtön háttérbe is szorítja azzal, hogy a gárdalapítás nyomán zajló vitát a miniszterelnök érdekének állítja be.
Annak ellenére, hogy fontos politikai ügyekről valójában lehetetlen tartósan elterelni a figyelmet – hiszen az egyes ügyek nem eleve rangsoroltak, hanem épp a nyilvánosságban nyerik el fontosságukat –,a Fidesz üzenete alapvetően jól szolgálta a párt céljait. Az érvelés erejét legfeljebb az gyengíti, hogy figyelemelterelésre való hivatkozás mára igen elterjedté vált a politikai szereplők körében, így azonban a választóknak is szemet szúrhat, hogy általában az beszél figyelemelterelésről, aki épp magáról igyekszik elterelni a figyelmet egy számára hátrányos téma kapcsán.
Társadalmi felháborodás?
A második politikai üzenet szerint a Magyar Gárdát Gyurcsány Ferenc kormányának "neoliberális" politikája, valamint az ennek következtében kialakult társadalmi-gazdasági nehézségek hívták életre. Az üzenet érdekessége, hogy azt egyaránt hangoztatják a Magyar Gárda alapítói, az ellenük tiltakozó antifasiszta szervezetek, valamint a Fidesz. A politikai cél mindegyik politikai szereplő esetében a kormány bírálata, valamint a komoly egzisztenciális nehézségekkel küzdő, leszakadó választói rétegek megszólítása, mindez azonban önellentmondásokhoz vezet.
Ha ugyanis a Fidesz szerint Magyar Gárda jelentéktelen, a körülötte zajló vita pedig figyelemelterelés, ami "Gyurcsány Ferencnek jó", akkor a szervezet megszületése nem lehet egyben a kormány politikája által kiváltott jelentős társadalmi felháborodás eredménye.
Ha az antifasiszta szervezetek valós veszélynek látják a gárdaalapítást, akkor nem szerencsés a szélsőjobboldal helyett rögtön a kormányra hárítani a felelősséget, hiszen ezzel csak erősítik az általuk fasisztának nevezett gárda érvelését.
Ha pedig a Magyar Gárda legfőbb célja a hagyományőrzés, a sírgondozás, a parlagfűszedés, és a véradás, akkor nem érthető miért kell ehhez kiváltó okként megnevezni Gyurcsány Ferenc politikáját. Nem beszélve arról, hogy a Magyar Gárdát alapítónak végképp nem szerencsés abból kiindulva érvelni (ld. Pörzse Sándor nyitó beszéde), hogy saját szervezetük a kormány politikájának negatív következménye. (A átgondolatlanság ugyanakkor egyáltalán nem ritka a radikális politikai szereplők esetében. Szép példája volt ennek a Magyar Gárda avatásán az is, hogy az egyébként erőteljes antikommunista üzeneteket megfogalmazó Für Lajos André Malraux-t, a XX. századi francia írót-politkust idézte ünnepi beszédében. Egy olyan történelmi személyiséget, aki ugyan nem volt elkötelezett kommunista, de 1933-tól elkötelezte magát a fasizmus ellen, és a kommunizmusban látta az egyetlen megoldást a fasizmus terjedése ellen.)
A nyilvánosságban rendszeresen előkerülő társadalmi-gazdasági nehézségekre való hivatkozás végső soron azon a téves elképzelésen alapul, amely szerint a szélsőjobboldal bázisát a szegényebb társadalmi rétegek alkotják. Ezzel szemben – bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre – a szélsőjobboldal támogatóinak legnagyobb hányada hagyományosan a középosztály különböző – sokszor kifejezetten jómódú – rétegeiből kerül ki. Ezt támasztja alá az is, hogy szélsőjobboldali szervezetek sosem szociális elégedetlenségre, hanem inkább kulturális és ideológiai törésvonalakra alapozzák a maguk politikáját.
Fidesz-Jobbik együttműködés?
A harmadik leegyszerűsítésen alapuló üzenet a kormányszóvivő megfogalmazása szerint "a Fidesz egyes frakciótagjai, illetve a Fideszhez közvetetten kapcsolható személyek magatartása táplálja a Magyar Gárda megalakulását, létét." Ez az üzenet – amellett, hogy felhívja a figyelmet a valóban létező személyi és politikai összefonódásokra – a kormánypártok érdekének megfelelően azt fejezi ki, hogy a Magyar Gárda megalakulásához a Fidesz politikája vezetett el. Míg tehát a Fidesz a kormányt, addig a kormányoldal a Fideszt teszi felelőssé.
Az elkötelezett szavazók vélhetően felsorakoznak majd választott pártjaik mögött, a politikára kevéssé figyelő választók legnagyobb hányada pedig a nagy pártok egymásra mutogatásának lehet tanúja. A kérdés mind a Fidesz, mind a kormányoldal számára ugyanaz: Meddig lehet hitelesen állítani, hogy a szélsőjobboldal nem önszerveződő, miközben jól láthatóan az?
Zavarban a nagy pártok
A gárda-vita kapcsán összességében az jelenti a problémát a szemben álló politikai erők számára, hogy a vita tárgyát képező szélsőjobboldal túlságosan önjáróvá vált, ez pedig mind a Fideszt, mind az MSZP-t zavarba hozta.
A Fidesz csapdahelyzetbe került: a párt a radikális választók szimpátiájának megtartása érdekében érezhetően nem akar felvállalni egy éles konfliktust a szélsőjobboldallal a népszavazási kampány előtt – amit főképp saját táborára támaszkodva akar megnyerni – bizonyos ponton túl azonban nem teheti meg, hogy ne tisztázza viszonyát a Jobbik kezdeményezéshez. Így azonban zavart okoz, hogy míg az Országgyűlés honvédelmi bizottságának fideszes elnöke, Lázár János és más, kevésbé ismert fideszes politikusok egyértelműen elhatárolódtak a Magyar Gárdától, addig a párt vezetői inkább figyelemelterelésről beszéltek és a kormány felelősségét firtatták, a Fidesz egyik képviselője, Wittner Mária pedig egyenesen beszédet mondott a Magyar Gárda avatásán. Mindez – amellett zavarosnak tűnik a választók számára – egyfelől megalapozhatja azokat a bírálatokat, miszerint a Fidesz kétértelmű kommunikációt folytat az ügyben, másfelől viszont utalhat párton belüli konfliktusokra is a Magyar Gárdával kapcsolatban. A Fidesz számára egyik következtetés sem kedvező, a nyilvánosság egy részében pedig – a legutóbbi parlamenti választást követő időszakhoz hasonlóan – vita kezdődött arról, hogy az egységes jobboldal kialakítását célzó politikai stratégia vajon helyes-e.
A Magyar Gárdáról szóló vita a jelentősen megcsappant támogatottságú kormányoldal számára rövid távon előnyt jelent, hiszen az utcákon egyenruhában masírozó szélsőjobboldali szervezetek rémképére hivatkozva a szocialisták és a liberálisok megerősíthették saját bázisukat. Ugyanakkor a Fidesz stratégiájának láthatóvá vált korlátai a kormánypártok számára is kijelölik a határokat. A Fidesztől függetlenül szerveződő szélsőjobboldali szervezetek akcióinak teljes összemosása a legnagyobb ellenzéki párttal egy ponton túl épp úgy hiteltelen, mint a Fidesz elhatárolódása egy olyan rendezvénytől, amelyen a saját képviselője az egyik szónok. Amennyiben pedig a szélsőjobboldal fokozódó aktivitása a tavaly őszihez hasonló eseményekben fut ki az elkövetkező időszakban, az egyértelműen ártalmas lehet a kormányoldal számára is. A sorozatos kormányellenes tiltakozások és a szélsőjobboldal hangadói által okozott zaj ugyanis a kormány rendfenntartásra és kormányzásra való képtelenségeként jelenik meg a választók számára.
