Balatonőszöd csapdája
A balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének első évfordulóján nem csupán a tiltakozások, hanem maga a beszéd is újra középpontba került. A politikai erők újra értelmezési csatát vívnak igazságról és hazugságról, miközben a nyilvánosságba leginkább a demonstrációkról szóló képek jutnak el. Az őszi tiltakozási hullám politikai jelentősége messze elmarad a tavalyihoz képest, tömegtámogatottság és látványos szociális elégedetlenség továbbra sem erősíti a tüntetőket.
A radikálisok megosztottsága és egyesítése
Az egykori Kossuth téri tüntetők mozgástere egyre inkább beszűkül, aminek számukra negatív hatásait csak felerősítik a már 2006-ban is megjelent belső konfliktusok. Jól látható, hogy a Fidesz utcai megmozdulásai, valamint a húzónevek háttérbe szorulásával a demonstrációk létszáma is jelentősen visszaesett. Ráadásul láthatóvá vált, hogy a tüntetések szervezői csapdahelyzetben vannak. Mind a békés "megemlékezők", mind az érdekvédő-szakpolitikai jellegű demonstrációk számára hátrányt jelent, hogy kezdeményezésük csak akkor tud kiemelkedni a nyilvánosságban, ha az adott rendezvényen olyasmi történik, mint például az országgyűlési képviselőkkel szembeni tettleges fellépés a vagyontörvényről szóló szavazás után. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ebben az esetben a demonstráció eredeti üzenete nem kap jelentősebb figyelmet, vagyis a kezdeményezők éppen saját céljaikat nem képesek érvényesíteni.
Az elmúlt egy évet a radikális jobboldal megszerveződésének kísérlete fémjelezte, azonban ez a kísérlet nem hozott létre új politikai erőt, bár a tiltakozások iránti megnövekedett figyelmet kihasználva a Jobbik lehetőséget teremtett saját pozíciójának stabilizálására. A Magyar Gárda kezdeményezésével a parlamenten kívüli párt olyan ügyet vitt a nyilvánosság elé, mely megosztó lehet a Fidesz irányában, egyesítő lehet viszont a radikálisabb szavazók körében. Az, hogy a Jobbik egy közvélemény-kutatás szerint mérhető politikai erővé vált, nem is annyira a felmérés konkrét számai miatt érdekes, hanem mert az erről szóló hírek visszaigazolást adnak a Jobbiknak: jó úton jár, ha célja a Fidesztől független, a legnagyobb ellenzéki párttól jobbra álló stratégia követése.
Nem elég mérsékelt, nem elég radikális?
Nem véletlen, hogy a Fidesz vezető politikusai az elmúlt időszakban több alkalommal is foglalkoztak a párt által lefedni kívánt jobboldal stratégiájával. Orbán Viktor a parlamenti ülést megelőző kötcsei rendezvényen , a Le Monde francia lapnak adott interjújában, Kövér László pedig a Magyar Nemzetben jelentette ki, hogy nincs szükség új politikai erőre a jobboldalon. A Jobbik eddig nem változtatott azon a stratégiáján, hogy nem támadja nyíltan a Fideszt, ugyanakkor az Orbán Viktor által vezetett párt részéről a Magyar Gárdát érintő nyilatkozatok önmagukban is megoszthatják a szavazók egy kisebb csoportját.
A szélsőjobboldalon már eddig is sokat támadott Fidesz azonban több tényező miatt sem tehet látványos gesztusokat a radikálisok felé. Orbán Viktor szeptember 18-i beszéde leginkább annak példája volt, hogy hogyan kell egy évforduló kapcsán úgy megemlékezni, hogy a lehető legkevésbé kerüljön szóba az, amire a rendezvény egyébként kifejezetten utal. A "hazugság árát" és a népszavazást középpontba állító beszéd nem csupán térben volt távol a belvárosban tüntetőktől, de nem is foglalkozott velük, hogy ne is lehessen kapcsolatot találni a két helyszín és a két politikai stratégia között. Ráadásul a Fidesz az év végére, Navracsics Tibor vezetésével programalkotást ígért, ami egyébként is más irányba mozdítja el a párt politikáját, de legalábbis máshová helyezheti a hangsúlyokat. Ez utóbbi tényezővel kapcsolatban kérdéses, hogy hogyan lesz összeegyeztethető a népszavazási kampány leegyszerűsítő kommunikációt igénylő iránya a ciklus közbeni, amúgy is kockázatos, de a kormányzóképesség felmutatása miatt kikényszerített programhirdetéssel.
Őszöd két árnyéka
Gyurcsány Ferenc és az MSZP számára a balatonőszödi beszéd eddigi évfordulói (a beszéd elhangzása és nyilvánosságra kerülése) azt jelentették, hogy újra és újra értelmezni kellett a tavalyi frakcióülésen elhangzottakat. Míg azonban a tavasz végén ez azt jelentette, hogy a miniszterelnök a balatonőszödi beszéddel foglalkozó vitanapon igyekezett "lefordítani", tehát újraértelmezni saját mondatait, a kormánypárt most fizetett hirdetések formájában reagál.
Ahogyan a Fidesznek, úgy az MSZP-nek is politikai problémát jelent a kormányzóképesség felmutatása. Gyurcsány Ferenc új jelszava, az "új rend" és a parlamenti nyitónapon ismertetett 48 pontos cselekvési terv erre a problémára reagál, de egyben jól mutatja, hogy hosszabb távon zsákutcát jelent a szélsőségesekről szóló kommunikáció. Ez a téma nem csupán az őszödi évfordulók környékén, de máskor is nagyobb figyelmet kap, mint a kormányzati tevékenység megjelenítése, tehát, ha az MSZP túlzottan belebocsátkozik a radikálisokról szóló vitába, tulajdonképpen saját maga elől veszi el a megszólalási lehetőséget. Szereposztás ebben az esetben pedig azért nem érvényesülhet, mert éppen a miniszterelnök az, aki a legintenzívebben vesz részt a balatonőszödi beszéd értelmezéséről szóló vitákban.
Bár a balatonőszödi beszédre hivatkozó demonstrációk intenzitása és létszáma is egyre csökken, mind az MSZP-re, mind a Fideszre igaz, hogy az őszödi beszéd árnyékában politizálnak, ami összességében helybenjárásra kényszeríti a szereplőket. A következő időszak kérdése ezzel kapcsolatban az lesz, hogy melyikük lesz képes előbb lefordulni arról a témáról, amely akár a 2010-re várható következő országgyűlési választásig is szinte hónapról-hónapra határozza meg a közélet vezető témáit.
