Gyurcsány hétpontos válasza a Zuschlag-ügyre
Nem a kiskunhalasi Zuschlag-ügyről vitatkoznak a pártok, miután mind a Fidesz, mind az MSZP kiterjesztette a botrány jelentőségét. A szereposztás egészen hasonló ahhoz, amely a balatonőszödi beszéd kapcsán kialakult: a legnagyobb ellenzéki párt a szocialisták, Gyurcsány Ferenc pedig a teljes politikai elit érintettségét hangsúlyozza.
Nem az a kérdés, hogy van-e Zuschlag-ügy, ahogyan ezt őrizetbe vétele után a szocialista politikus cáfolta, hanem az, hogy lesz-e belőle olyan, éveken keresztül elhúzódó botránysorozat, mint amilyen a Tocsik-ügy volt az első MSZP-SZDSZ-kormány időszaka alatt. Ebből a szempontból pedig fontos tanulság az ügyet jól építő Fidesz nem a kiskunhalasi Zuschlag-ügyet igyekszik megnyerni, hanem sokkal inkább egy ebből következő általános politikai hangulat kialakítására törekszik. Ezzel összefügg, hogy a kormányoldal számára nem a népszerűség-csökkenés a legnagyobb politikai kockázat, hanem az, hogy az ügy eltérítheti a kormányt saját programjától. Erre jó példa, hogy az „új rend” – Kondorosi Ferenc személyében már kormányon belüli felelőssel is megjelenített – programja bár még a Zuschlag-ügy előtt kerül a nyilvánosság elő, könnyen a botrányra adott válasszá válhat, ami Gyurcsány Ferenc eredeti céljait akadályozza.
Botránykezelési technikák
A kormányoldal szempontjából a botránykezelést tekintve több lehetőség is kínálkozott. Az elmúlt években szinte megszokottá vált botrányra botrány technika helyett a kormány most azzal próbálkozott, hogy a számára negatív ügyből lehetőséget teremtsen. A kormány vezető tagjainak kemény szavai (Kiss Péter trógerekről, Bajnai Gordon gazemberekről beszélt) már a botrány kezdeti szakaszában arra utaltak, hogy igyekeznek szembefordulni az üggyel. A szembefordulás második lépését jelentheti az a hétpontos javaslatcsomag, amelyet Gyurcsány Ferenc tárt a nyilvánosság elé. Ebben ismét előkerültek a politikai finanszírozásának azok az évek óta megoldatlan elemei, amelyekről az elmúlt évben is zajlott egyeztetés a parlamenti pártok között, ám megegyezés végül nem született. Gyurcsány Ferenc, aki a tanúvallomásokon és nyilatkozatokon keresztül (Ocsovai Tamás, Topolánszky Ákos) maga is szereplőjévé vált a Zuschlag-ügynek, a Fideszhez hasonlóan kiterjesztette az ügyet, nem elszigetelt, egyedi esetként beszélt róla, hanem a politikára általában jellemző gyakorlatként. Ezzel pedig ugyanaz a botránykezelési stratégia és ugyanaz a szereposztás alakult ki, mint 2006-ban a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után. Miközben a Fidesz – logikus és a nyilvánosság előtt a konkrét példákon keresztül könnyen megjeleníthető módon – a szocialisták érintettségéről beszél, a kormányfő a teljes politikai elit érintettségére utal legutóbbi javaslatcsomagjával. Ez utóbbi törekvésnek pedig nem csupán az elmúlt másfél évtized ismertté vált botrányos ügyei, hanem a választók jelentős része által osztott meggyőződés ("a politikusok mind lopnak") is lehetőséget ad.
Támadás a harmadik pillér ellen
Mindez pedig szorosan összefügg azzal, hogy a Zuschlag-ügy kapcsán kialakuló hangulat a kormánynak a fejlesztésekre vonatkozó stratégiáját veszi célba. Az egyensúlyteremtés, reformok és fejlesztés hármasára épülő kormányzati stratégia első két eleme az elmúlt évben a viták középpontjában állt. Amikor a kormány kiigazításról és egyensúlyteremtésről beszélt, a Fidesz reakciója a felhatalmazás nélkül a választókon átvert megszorítás és sarc volt. A reformokkal kapcsolatban a kormányfő éppen legutóbbi parlamenti nyitóbeszédében ígért rendteremtést, a Fidesz azonban részben megszorításként értelmezi a kormányzati törekvéseket, részben pedig az eddigi intézkedések által okozott kaotikus helyzetre helyezi a hangsúlyt. A kormány számára a következő időszakban elsősorban két pillér adhatna lehetőséget pozitív, eredményeket felmutató kommunikációra. Az első a reformok területe, melyben már eddig is látható volt, hogy a bevezetett intézkedéseket a kormányoldal igyekszik gyorsan sikerként elkönyvelni, ahogyan erre – igaz erőtlen példaként – utalnak a vizitdíj pozitív hatásairól szóló nyilatkozatok. Ennél azonban nagyobb lehet a jelentősége annak a kérdésnek a következő választások előtt, hogy az európai uniós források felhasználása milyen látható fejlesztéseket eredményezett az országban. Eddig úgy tűnt, hogy a 2010-es választások előtt a vita arról szól majd, hogy a megvalósult fejlesztések kinek köszönhetőek: a forrásokat az országba hozó kormánynak, vagy a többségükben Fideszes polgármestereknek, illetve a szocialista egyéni választókerületi képviselőknek. Ebben a vitában az uniós pénzek felhasználásának botrányává kiterjesztett Zuschlag-ügy komoly előnyt adhat a legnagyobb ellenzéki párt számára.
Gyurcsány Ferenc és a Zuschlag-ügy
A miniszterelnök számára a botrány több szempontból is kockázatot jelent. A Fidesz számára elsőszámú cél, hogy Gyurcsány Ferenc minél többet legyen kénytelen saját – az ifjúságpolitikáért felelős egykori miniszteri – szerepéről beszélni, ami megerősíti a kormányfő szerepét a botrányban. Amikor a Fidesz azt követeli, hogy Gyurcsány Ferenc hozza nyilvánosságra az ügyészségen tett vallomását, akkor részben ezt igyekszik hangsúlyozni a legnagyobb ellenzéki párt. A kormányszóvivő ígérete szerint a későbbiekben nyilvánosság elé kerülő vallomás ezek után már csak meghosszabbítja az ügyet, hiszen nem valószínű, hogy a Fidesz ne találna olyan – idézetként heteken keresztül építhető – mondatot, amellyel ne lenne lehetséges a botrány folytatása.
De nincs könnyebb helyzetben a miniszterelnök saját koalíciójával kapcsolatban sem. Az SZDSZ első reakciója, illetve az MSZP-frakció bírálatai ugyanis éppen a fent leírt botránykezelés elé állítanak akadályokat, hiszen a hétpontos javaslatcsomag tartalma és a kormányfő által hangsúlyozott céljai helyett Gyurcsány Ferenc pozíciójának stabilitása válik a legfontosabb és a nyilvánosság számára talán a legérdekesebb kérdéssé.
