Megtisztul-e a közélet?

Nagy médiaérdeklődés kísérte Gyurcsány Ferenc hét pontos javaslatcsomagját a korrupció visszaszorítása, valamint a politika átláthatósága és tisztasága érdekében. A publicisták többsége megvalósíthatatlannak tartja a tervezetet, mert ahhoz a képviselőknek saját érdekeik ellen kellene szavazniuk.

A jobboldali újságok szerzői úgy látják, a kormányfő a Zuschlag-ügyben való

érintettségét szeretné leplezni ezzel a bejelentéssel, valamint eddigi politikai tevékenysége alapján személye hiteltelen ahhoz, hogy a közélet megtisztítása ellen fellépjen. A baloldali vélemények szerint a miniszterelnök kezdeményezése fontos lépés a korrupció ellen és a javaslatcsomag azért nem fog megvalósulni, mert a Fidesz érdeke a konfrontáció fenntartása. Több publicisztika megállapította, hogy a kezdeményezés jót tesz a miniszterelnök népszerűségének.  

A miniszterelnök bejelentette: amennyiben javaslatit nem szavazza meg a parlament, azok ügyében népszavazást kíván kezdeményezni. A felvetéssel kapcsolatban ugyanúgy 
értelmezési és jogi vita kezdődhet, ahogyan az elmúlt évben a Fidesz 
kérdéseivel kapcsolatban is, ami elnyújtja a népszavazásról szóló vitát.

Normális-e, hogy a képviselők ráküldhetik az országra az adóhivatal felerősített állományát, miközben saját maguk, ha budapestiek is, havonta több mint százezer forintot vesznek fel benzinre? Normális-e, hogy ha vidékiek, ennek a többszörösét költhetik szállásra, ha rokonnál laknak, ha nem, s ha lakást vesznek ki, akkor sem kell számlaadással az APEH karjai közé kergetni a háziurat, mert nincs szükség számlára? A parlament így is fizet. (…)

(…) Normális-e, hogy a kormányfő amolyan Don Quijote-i rohamot indítson ebben a helyzetben? Hisznek-e neki, legalább a sajátjai? Remélhetjük-e, hogy a nagyon rosszízű indíttatás sem zárja ki, hogy a padsorokban legyen megrendülés? Nem abban a tekintetben, hogy ez megtörténhetett, hanem abban, hogy előbb-utóbb szembe kell nézni a társadalom megvetésével? Remélhetjük-e, hogy e katartikus szembesülés elviheti őket odáig, hogy a kormányfő tegnapi támadásából, amivel a teljes politikai osztállyal szembefordult, nemcsak a harcba hívó elemeket értik meg? Nemcsak arra reagálnak, mondjuk a jobboldalon, hogy a kormányfő nekimegy a polgármestereiknek, hogy a pártfinanszírozás szigorításával blokkolná a civil világot, amelyben ők minden jel szerint erősebbek, hanem ez esetben belátnák, hogy nem kell a kormányfő minden egyes pontjánál kivonulniuk a teremből. Megeshet, hogy akad, amely az ő hitelességük visszaszerzését is segíti? Tudják-e a baloldalon, hogy ez jelentős részt rájuk is igaz, még ha kivonulni mostanában nem is szoktak? Remélhetjük-e, hogy jobbról nem csapják a kétségkívül magasan szálló ziccert az ellenfél fejéhez azzal, hogy húzódjanak vissza egy sötét szobába, és meditáljanak azon, hogy is került közéjük Zuschlag János, és hagyják őket békén mind a hét ponttal? (…)

(…) Nem tudják értékelni, hogy olyan miniszterelnökünk van, aki szavakban már akkor fölvette a harcot a korrupció ellen, amikor sportminiszterként rázogatta ideges lábfejét a bársonyszék alatt. Hogy miért mégis az általa irányított minisztériumnál dolgozók körében kapott lábra a legarcátlanabbul a megvesztegetés, az egyszerűen érthetetlen. Hiszen ő ma már a korrupció írmagjáig akar hatolni. Ő mondta, tehát igaz. Gyökerestül tépi ki a gonoszt. Megfogja a száránál, és nem ám nyissz, egy életlen metszőollóval, mert akkor az írmag , azaz a "gyökér", a "sarjadék" netán újra kihajt. A mi kormányfőnk, a korrupcióellenesség sztahanovistája nem így tesz. Eldobja a metszőollót, és elszántan lapátol az írmagig. Hogy megsemmisíthesse. Hogy nyoma se maradjon. A baj az, hogy maradt nyoma. Egy videofelvétel. (…)

(…) Hiába a lendület s a kissé megkésett „szembemenetelés”. Nem egészen érthető, hogy egy korrupciós ügyet miért nem inkább föltárni kell. A kormányfő szerint „szembe kell menni ezekkel az ügyekkel, nincs más választás”. A tökéletlen megfogalmazás nagyon gyakran rejtett tartalmakra hívja föl a figyelmet. A szembemenetel harci állapot. Hát még, ha "nincs más választás”.(…)

(…) Ennek a latens tartalomnak a függvényében a kormányfői fölszólítás a bátorságra leginkább sötétben fütyörészésnek tűnik. Nem ok nélkül. Az a tény, hogy egy vidéki főügyészhelyettes éjjeli meghallgatásra magához rendel tanúkihallgatásra egy közjogi méltóságot, önmagáért beszél. Csak konzumidióták hiszik, hogy ez a demokrácia csimborasszója. A józanabbak sejtik, hogy ez a bukás előszobája.(…) 

Lassan fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon milyen magasságokig ér el a "Zuschlag-ügy". Feljut-e a "nagypolitika" szférájába (konkrétan a kormányzatig) az, ami kezdetben csak ügyeskedő megyei szocialisták balhéjának látszott? (…)

(…) Nem tűnik nyugodtnak Gyurcsány Ferenc sem. A kormányfő most éppen a közéletet tisztítaná meg. Szó se róla, a közéletre ez ráférne. Ám kérdéses, hogy ezt éppen Gyurcsány lenne képes végrehajtani. Hogy egy egyébként szocialista politikustól származó bonmot parafrázisával éljünk: nem elég feddhetetlennek lenni, annak is kell látszani. A közélet megtisztításához olyan politikus kezdene hozzá, akivel szemben már saját pártjának is súlyos kételyei lehetnek. Ami ennél is fontosabb, a frakciójának is. Gyurcsány nekik sem tud igazán vállalható szövetséget ajánlani. Sőt. Meglepődnénk, ha a kormányfő javaslatát a frakció elfogadná, elvégre súlyosan sérti a képviselők érdekeit. Ezt nyilván Gyurcsány is tudja. Mire számít? Hogy ha meghagyja a jelenlegi juttatási rendszert, akkor cserébe még kap egy kis időt a frakciótól? Elvégre a frakciónak – a "Zuschlagügytől” függetlenül is – el kell gondolkodnia azon, meddig akarja cipelni azt a túlsúlyt, amit a kormányfő jelent. (…) 

Most majd elválik, ki mennyire őszinte. S ki gondolja komolyan, amit mond. A végén pedig eldől, hogy még mindig Gyurcsány Ferencnek hívják-e Magyarország miniszterelnökét. Azt az embert, aki kavicsok és nagyobb kövek után most egy hatalmas sziklát hajított bele az állóvízbe. Hogy mi lesz belőle - elülnek a hullámok, avagy átalakul az egész, netán cunami jön -, az nemsokára kiderül.
Az őszödi beszédhez mérhető a kormányfő hétfői bejelentésének jelentősége. Az a hét pont, amellyel Gyurcsány Ferenc hadat üzent a politikai szürkegazdaságnak, egészen konkrét cselekvési terv. S így lényegében túl is megy a szocialista frakció előtt tavaly májusban titokban kifejtett programon. (…)

(…) A kérdés ezek után egyszerűen az, hogy újabb elképzeléseivel hány ellenséget szerzett magának Gyurcsány Ferenc. Őszöd után saját pártja elgondolkodott és kiállt mellette. Ezt megkönnyítette, hogy azt a beszédet sikerült úgy tálalni, hogy az ellenzék - és a teljes jobboldal - fekete báránynak kiáltotta ki a kormányfőt. Hogy félreértették-e őt, félremagyarázták-e szavait vagy indokolt az ellenszenvük, az most lényegében teljesen mindegy. A hétfői bejelentés ugyanis új helyzetet teremt. Végső esetben akár egységfrontba is tömörítheti a 386 képviselőt vagy többségüket. Itt ugyanis valamennyiük kiváltságairól, befolyásáról és zsebéről is szó van. Vagyis egyiküknek sem lehet eminens érdeke, hogy megvalósuljon, amit Gyurcsány akar. Ha nagy szavakat akarunk használni, akkor azt mondhatjuk, keresztúthoz ért a magyar demokrácia, a parlamentarizmus egésze. Azaz kiderülhet, komolyan gondolják-e a parlamenti képviselők - üljenek a patkó bármelyik oldalán -, hogy teljesítik azt a megbízást, amelyet a magyar választópolgároktól kaptak. (…)

(…) A javaslat egyrészt szándékában is, másrészt a tetten érhető tartalma miatt konkrétan is szemforgató. Az előbbiről már volt szó, az utóbbira csak egyetlen példát említek. Gyurcsány Ferenc a közhivatalokban dolgozó, egyes magasabb beosztású köztisztviselők számára általánossá, rendszeressé és kötelezővé kívánja tenni a vagyonosodási vizsgálatot, míg a pártok soraiból kikerülő országgyűlési és önkormányzati képviselők esetében ugyanezt sem általánossá, sem rendszeressé és végképp nem kötelezővé javasolja előírni, mindössze: „Felkérjük az Országgyűlést és a települési önkormányzatokat, hogy kezdeményezzék tagjaiknál, hogy azok kérjenek személyükre vonatkozó vagyonosodási vizsgálatot, és annak megállapításait hozzák nyilvánosságra”. Tehát Gyurcsány szerint a köztisztviselők esetében fokozott a kockázata a visszaéléseknek, ezért kötelező erővel kell velük szemben fellépni. Ettől eltérően a pártpolitikusok esetében ilyen fokozott kockázat hiányában, és a közismerten működő belső erkölcsi kényszer miatt elegendő őket felkérni ugyanazokra, amelyekre a köztisztviselőket kötelezni kell. Ehhez képest a konkrét esetben előzetesben ülő, vagy gyanúsított személyek közül Zuschlag János, Weiszenberger László, Marsovszky Balázs, Katus Ferenc és Kullai Tamás nagyon is MSZP-s pártpolitikusok, és az ügyészségi gyanú szerint éppen ebből eredő kapcsolataikkal visszaélve követték el a cselekményeiket. (…)

(…) mindössze egyetlen ponttal kellene még kiegészítenie a tisztasági csomagját: a büntető törvénykönyv arra vonatkozó módosítására tett javaslattal, hogy ne legyen alkalmazható az országgyűlési képviselők és a kormánytagok esetében az általuk elkövetett bűncselekmények büntethetőségének elévülésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés. Így például megnyílna a jogi lehetősége annak, hogy az ügyészség a Gyurcsány Ferencet érintő, elévülés miatt megszüntetett két ügyében is lefolytassa a büntetőjogi vizsgálatot. (…) 

(…) A kormányfő hétfőn bejelentett javaslatai e kontextusban értelmezendők elsősorban: inkább ezekről legyen szó, mint Zuschlagról egyfelől, másfelől meg a dolgok szerencsés alakulása esetén a kudarcot meg lehet próbálni rákenni az ellenzékre. Nélkülük ugyanis aligha lehet bármi a dologból, hisz e javaslatok életbelépéséhez jobbára kétharmados törvényeket kéne módosítani. És ha erre hajlandóak lennének, az a furcsaság történne meg, hogy a Fidesz segíti ki a Gyurcsányt , mit segíti ki, aranyozza feje fölé a közéleti tisztogató glóriáját.(…)

(…) Ahhoz ugyanis, hogy ilyenekkel kísérletezni lehessen, először is egy kivételes pillanatra lenne szükség, amikor a magyar politika minden fontos és erős szereplője képes két lépést hátralépni, és azt mondani: ez így nem mehet tovább. (…)

(…) El tudjuk képzelni, hogy ez a pillanat épp most érkezett volna el?
Minek következtében ez a hét pont is megy a többi, elkezdett, beharangozott, de be nem fejezett félig főtt projektet tartalmazó nagy lábosba.(…) 

Gyurcsány Ferenc hét pontjának politikai fogadtatása (mármint a hivatásos körökben) arra mutat, hogy közéletünk nagy része még mindig nem érte el a középiskolás érettségi szintjét sem. Töprengés helyett nyomban az indulatok jutnak szóhoz, aki megnyilatkozik, lelke mélyéről azonnal a haragját kaparja ki. (…)

(…) Pedig, ha van valakiben politikai fantázia, a hozsannázás legkisebb szándéka nélkül is el kellene ismernie, hogy a miniszterelnök húzása igazán professzionális, ami a javaslatok gondolati tartalmát és különösen időzítésüket illeti. Igaz egy csúnya botrány védekezésre kényszerítene, de ebben a helyzetben számára a legügyesebb megoldást választotta. (…)

(…) A fogadtatás azt mutatja, hogy nem lesz könnyű végigvinni ezt, az egyik legfontosabb reformot. De ha csakugyan megvan az eltökéltség kamasz demokráciánk megregulázásra, nincs más út.

(…) Most aztán zeng az egész Tisztelt Ház, és a miniszterelnök új javaslatokat terjesztett elő, hogy rábírja a közvélemény által egyre kevésbé tisztelt politikai osztályt a megtisztulásra. Az utóbbi hetek eseményei a szokásos fideszes gyanúsítások, a megszokott kettős beszéd alkalmazását mutatják. Teljes hangerővel zajlik a médiában a vádaskodás, ami voltaképpen meghívó a fikciók birodalmába, hiszen az ordító vádaskodás mögött gyenge az érvelés és hiányoznak a bizonyítékok. És itt tűnik ki, hogy megint egy előkészített médiahadjáratról van szó, hiszen nyilván egy korábban megszerzett videofelvétel nyomán indult meg az újabb politikai kampány, és ez a videofelvétel játssza a bizonyíték szerepét. Így került sor a hirtelen fordulatra, a "hazugságkampányról" a "lopáskampányra" való átváltásra. (…)

(…) Gyurcsány hét pontja ezért csak mérsékelt változásra vezethet, hiszen a Fidesz érdeke a konfrontáció fenntartása és nem az egész politikai osztály zűrös és áttekinthetetlen anyagi ügyeinek rendezése. A reformokba belefáradt lakosság pedig kétlelkű, állandóan újra reménykedik, de mindig megcsalatik, hiszen Gyurcsány is sokadszor szalad neki a közpénzügyek és a politikai osztály viszonya reformjának. (…) 

Gyurcsány Ferenc legújabb bejelentésével leginkább a spagettiwesternek világát idézi: a magányos hős szembeszáll a legyőzhetetlennel. Esetünkben a korrupció lenne a legyőzhetetlennek vélt ellenfél, s maga a miniszterelnök a tántoríthatatlan hős. A korrupció visszaszorításával már csak azért is mindenkor érdemes foglalkozni Magyarországon, mert az ellene küzdő nemzetközi szervezet, a Transparency International a múlt héten nyilvánosságra hozott jelentése szerint világviszonylatban csak a középmezőnyben jutott nekünk hely. (…)

(…) Nincs azzal semmi baj, ha alaposabban is a képviselők körmére néznek, sőt még az sem lenne kifogásolható, ha az évente kötelezően benyújtott vagyonnyilatkozatukon felül vagyonosodási vizsgálatot is tartanának a képviselők háza táján. Ahogy bennünket, nem képviselőket, egyszerű földi halandókat is utolér az APEH keze, akármilyen apró-cseprő mulasztásba keveredjünk is. Ám Gyurcsány Ferenc legújabb, ezúttal hét pontjával az a legnagyobb baj, hogy hiteltelen. Már maga a pontozó is az. Hiába szeretne a legyőzhetetlennel szembeszálló magányos hős pózában tetszelegni, ha nem rá osztották ezt a szerepet.(…) 

(…) Az MSZP elitje - ahogyan a többi párté - megszokta, hogy vészhelyzetben a vétkestől ugyan megszabadul, de öszszezár. Azt még elviseli, hogy ilyen alkalmakkor valaki közülük "úgy általában" hirdessen korrupcióellenes harcot, változást a pártfinanszírozásban, de kinek jut eszébe éppen most és itt bevezetni "Európa legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét", a főállású képviselőséget, kiterjeszteni a vagyonosodás kontrollját? Gyurcsány szike helyett kisbaltát vitt a frakcióülésre, amit kicsavartak a kezéből, ám ez még nem jelenti azt, hogy nincs nála másik.

(…) A gyorsan összehozott hétpontos javaslattal nem annyira az ellenzéknek üzent a miniszterelnök, mint inkább párttársainak, s természetesen a közönségnek. Az utóbbi - szimpátiájától függetlenül - nyilván partner volna a politika öntisztulásáért vívott sokadik küzdelemben, de találkozva a most folyó konkrét ügyekkel Kiskunhalastól Vecsésen át Nyíregyházáig, nem igazán hisz a szocialista könnyeknek. És Gyurcsány abban mindenképpen téved, hogy a közvélemény szemében ő elegáns kívülálló lehet, aki tulajdonképpen most döbben rá, mibe keveredett, egyes harcostársai milyen csalfa üzelmekkel tömik tele a zsebüket. Bár igaz az, hogy Őszöd erről is szólt, az embereknek más - a hazugság - jut róla eszébe, s ezen aligha változtathat beszéde újbóli értelmezésével. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az MSZP-ben - a helyzetet kihasználva - ne próbálkozhatna meg pozíciója "visszaerősítésével". Az elnökség megfontolásra int? A frakció ellenáll? Nem baj, jöjjenek a talpasok, s ha kell, legyen rendkívüli kongresszus. 

(…) Megbomlott hát a pártfegyelem a szocialistáknál. Persze még mindig kérdés, hogy meddig tart ki a képviselők lojalitása, de annyi már világos, hogy Gyurcsány Ferenc a társadalmi bizalom után elvesztette megingathatatlannak vélt belső támogatottságát is. Késő ilyenkor már a fair play-vel és a tisztességgel előhozakodni. 

(…) A pontok szellemében megszigorítanák a párt- és kampányfinanszírozási törvényt. A pártoknak kötelezővé tennék a részletes pénzügyi beszámolást, és azt folyamatosan ellenőriznék. Ez megható, főleg, ha arra gondolunk, hogy a tizennyolcadik születésnapját ünneplő MSZP-t szinte világra jötte óta népszavazási határozat kötelezi arra, hogy számoljon el jogelődje és örökhagyója, ezen keresztül saját induló vagyonával. Tizennyolc röpke év kevés volt hozzá. Elképzelhetjük, hogy a párt miként fog évente, rendszeresen elszámolni. A kampányban reális szintre emelnék a pártok költségvetési támogatását, ugyanakkor korlátoznák a kormány és a civil szervezetek politikai reklámjait. Az egy képviselőre eső egymillió forintos kampányköltség akkor is kevés volt, amikor kitalálták, s azóta nagyjából ezerszázalékos volt az infláció. A civil szervezetek politikai reklámjait nem tudni, miféle alkotmányos, törvényes alapon képzelik korlátozni, ugyanakkor a kormány évek óta közpénzből, folyamatosan kampányol.

(…) A hírek szerint kormányunk feje mostanában a bátor, lendületes, igazságos KRESZ megalkotásán fáradozik. Az jó, mert nagyon sok pontból áll, nem beszélve az alpontokról és bekezdésekről. Egyébként a korrupció elleni küzdelmet a közbeszerzési eljárásoknál kellene kezdeni – garantált eredménnyel járna. 

(…) Megalkotjuk Európa legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét, mondja az ember, aki egy személyben miniszterelnök, pártelnök és országgyűlési képviselő. Igen? Hol van? A múlt heti frakcióülésen még nem volt meg, akkor még üvöltöznie kellett az MSZP-frakció polgármestereivel. Három hete még a téma sem merült fel. Most meg azt mondja, nem akar hetekig, hónapokig tartó, általa meddőnek nevezett vitákat. Miért? Már vitatkozni sem szabad egy-egy törvényjavaslaton? Mi ilyen sürgős?

(…) Ilyeneket kérdez ma Magyarország miniszterelnöke. Nos, másfél év múlva itt vannak az európai parlamenti választások. A Fidesz és az MSZP ne induljanak esetleg közös listán? Ez is jó javaslat volt, Medgyessy Péternek majdnem bejött. 

(…) A miniszterelnök az egész országra rá akarja kényszeríteni akaratát. Nem először. Ezúttal a múlt héten meghirdetett hét pontját. Mintha ő lenne az igazság egyetlen letéteményese, s ország nélküle megállna, és egy helyben toporogna. Pedig az élet épp az ő vezetésével állt meg, s örülhetnénk, ha csak egy helyben toporogna. De nem! Szinte minden tekintetben megindult visszafelé: megszorítások, csökkenő reálbérek és életszínvonal, ingerült, rosszkedvű ország.

(…) Ha pedig még ez sem lenne elég – vagyis valahogy mégsem menne át a javaslat –, akkor éppen a Fidesz által kezdeményezett népszavazás bővülhet ki újabb pontokkal. Vagyis: a szavazóknak nemcsak olyan kérdésekre kellene válaszolniuk, amelyek a kormány törekvéseit és munkáját kérdőjelezik meg, hanem olyanokra is, amelyeket az egész közvélemény – jobb- és baloldalon – fontosnak tart. Ez a hab a tortán.

(…) Hogy a Fidesz és hű fegyverhordozója, a KDNP kínos helyzetbe került, arra – képviselőik ismételt távollétében – a frakcióvezetők utaltak. Ők tudniillik hirtelen csak annyit tudtak mondani a kormányfő szavaira, hogy – nem szó szerint idézve – ha igazság lenne a földön, akkor az az ember már rég nem javasolgathatna a parlamentben. Ami vágyálomnak helytálló, ám egy fontos indítványra nem kielégítő reagálás. 

(…) Nem akarnék ostoba lenni, ezért tehát nem tagadom: Gyurcsányt ebben a kezdeményezésében, pontosabban annak társadalmi támogatottságában - igen nagy fokú káröröm is aládúcolja. Merthogy magyar ember a rendszerváltozás óta nem látott olyan kitartó politikust, aki elszegényedett volna a maga papíron nagyon is átlagos juttatásaiból. Ergo Gyurcsány "tisztasági csomagja" el fogja nyerni a magyar nép rokonszenvét. Ha az ember arra gondol, hogy a Fidesz-féle népszavazási kérdések közül melyikre szavazzon igennel vagy nemmel, esetleg meginog. Végül is ha elveszik a háziorvosoktól a vizitdíjat, a mi adónkból pótolják ki. Ha nem lesz tandíj, valakinek fedeznie kell az egyetemek kieső bevételét. De ha X képviselő ezután csak számlára tud benzint elszámolni, az jó - mindannyiunknak. Ha minden egyéb kiadását leszámlázza, még jobb. Ha leszegényítik a sunyi pártkasszákat, az meg minden világok legjobbika. 

(…) Én minden népszavazásban a parlamenti demokrácia kudarcát érzem. Nem szeretem a népszavazásokat, soha nem győztek meg a jobboldali sajtó opportunista (csak most) ünnepélyesre szabott érvállományai az úgynevezett népfölségről. De a politikai taktika mezőjében Gyurcsány most jót húzott. Még úgy is, hogy ellenfeleinek - kivétel gyanánt - igaza lehet abban, hogy a népakaratot nem szükségképpen a parlamenti ellenzékkel, hanem saját koalíciójával is szembesíteni akarja. Lássuk, mire megyünk ketten. De nem az Úristen és a széljárás, hanem a miniszterelnök és az ő népe. Meglátjuk.