Véget vetni a hazugságnak 2.0

Míg az előző héten inkább házon kívül zajlottak a főbb politikai viták, ezen a héten visszatért az Országgyűlésbe a harci szellem. Ez jórészt annak volt köszönhető, hogy a miniszterelnök ismét napirend előtt "dobta fel" a heti témát. Egészen pontosan bevitte a Házba a múlt hetit.

Gyurcsány Ferenc "válságkommunikál", s ennek köszönhető, hogy két hete nem korrupciós ügyek vannak napirenden, hanem az ő javaslatai. A kormányfő a múlt héten rendkívüli sajtótájékoztatón ismertette "tisztasági csomagját", a héten pedig csapdát állított a Fidesznek: ha nem szavazza meg javaslatainak minősített többséget igénylő részeit, akkor népszavazást kezdeményez, és úgy fogadtatja el őket. Gyurcsány a zavaros politikai pénzügyekért az egész politikai elitre tolta a felelősséget, majd önmagát erkölcsileg felemelte, mondván: ő véget kíván ennek a rendszernek vetni, aki pedig nem tart vele, az nyilván önérdekeit követi.

A miniszterelnök ugyanazt a taktikát alkalmazta, mint amelyet tavaly ősszel, az őszödi beszéd kiszivárgásakor megfigyelhettünk. A hazugságért az egész politikai elitet tette felelőssé, magáról pedig azt állította, hogy ő az, aki véget vet a rossz gyakorlatoknak. A kérdés csak az lesz, hogy Gyurcsány Ferenc személye elég-e ahhoz, hogy a javaslatai bármilyen szinten is hitelesek legyenek, vagy netalán javíthatja-e ez a húzás hosszú távon a kormányfő megítélését. A pártok egyébként ugyancsak az öszödi vitához hasonló módon reagáltak az ügyre. A Fidesz megpróbálta visszatolni a felelősséget Gyurcsányra (nem felelős és nem tisztességes ember, aki ráadásul azzal sincsen tisztában, hogy már zajlanak a témában egyeztetések), az MSZP pedig erősítette a gyurcsányi értelmezést, és az összes párt felelősségét firtatta.

Rövid távú érdek: ki tudja megtisztítani a közéletet?

Az előző héten a tisztasági csomag egyértelműen Gyurcsány Ferenc érdekeit szolgálta (még az is kedvezett neki, hogy saját frakciójával ment szembe). Erre a hétre nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az MSZP-frakció és a kormányfő, valamint az SZDSZ-frakció és a kormányfő között komoly feszültségek vannak ebben az ügyben. Ennek a hatása kettős a kormányoldal helyzetére nézve: egyrészt továbbra is elszívja a figyelmet a korrupciós ügyektől, ami kedvező, másrészt egyfajta hatalmi torzsalkodást mutat a polgárok felé, ami viszont már sem Gyurcsánynak, sem a kormánypárti frakcióknak nem kedvez.

Ami pedig a csomag sorsát illeti: hosszú távon mindegyik parlamenti pártnak érdeke lenne, hogy ötpárti megegyezés szülessen a pártfinanszírozás ügyében, hiszen egy ilyen konszenzus bizonyos mértékben az egész politikai elittel szembeni bizalmat növelhetné. Rövidtávon azonban a pártok egymásra licitálnak, egyfajta hitelességi versenybe kezdtek: ki tisztességesebb, ki képes megoldani ezt a helyzetet, ki képes a közélet megtisztítójaként fellépni? Ezért a pártoknak az érdekük, hogy ne a másik fél javaslatainak "feküdjenek le", hanem saját csomagjukkal álljanak elő, a megegyezés hiányát pedig az ellenfélre kenjék, erről szólnak a szinte már követhetetlen népszavazási csomagok is.

A népszavazási kampányra tekintettel...

A rövid távú megoldáskeresés ténylegesen befolyásolhatja a népszavazás ügyét. A kormányoldal számára hosszú távon kockázatokat rejt magában a miniszterelnök által felvetett népszavazási kezdeményezés. Újabb népszavazási kérdések felvetése ugyanis csak bizonyos mértékig és bizonyos módon érdekük. Kedveznek a balliberális oldalnak a Kálmán László-féle kérdések, mert „nem” választ igényelnek a kormányellenes szavazók részéről, tehát bonyolítják és így jelentéktelenítik a Fidesz népszavazási kampányát. Most azonban olyan kérdéseket vetett fel a kormányfő, amelyek önmagukban is elég népszerűek ahhoz, hogy sok embert vigyenek el a szavazásra. Ez esetleg azt eredményezheti, hogy a többi kérdésben is eredményes lesz a voksolás, ami nyilván a legnagyobb ellenzéki pártnak kedvez (az SZDSZ például ezzel érvelt a héten).

A Fidesz Gyurcsány Ferenc hét pontjára nyolccal kontrázott. Azonban a Fidesznek állított csapda azt is eredményezte, hogy lépéskényszerbe került, nem tudott jól kijönni az ügyből. Ha a hét plusz nyolc kérdés adott esetben további 15 kérdést jelent a referendumon (hiszen eltérő javaslatokról van szó), akkor bár elképzelhető, hogy más kérdésekben is eredményes lesz a népszavazás, viszont annyiban egyszerűsődik a kormánypártok dolga, hogy minél több a kérdés, annál nehezebb kampányolni: ez pedig a kormányoldalnak kedvezhet. Ráadásul a nagyon sok kérdés és a hosszadalmas eljárásjogi vita devalválhatja a népszavazási kezdeményezés jelentőségét, ami szintén a kormányzó erők érdekeivel van összhangban.  

Ki a patriótább?

A parlamenti hét legjelentősebb kérdése valóban a napirend előtti vitában hangzott el, ám a plenáris ülésen még egy kisebb médiafelületet kapott, ám jelentős esemény történt: sor került az ún. Lex Mol zárószavazására. A kormány által előterjesztett javaslat összhangban van a miniszterelnök által az évnyitó felszólalásban vázolt "új rend", illetve patrióta gazdaságpolitika koncepciójával. A Lex Mol kapcsán kialakult egy verseny: ki patriótább, ki védi meg jobban a magyar gazdaság érdekeit? (A frakciók abban is egymásra licitáltak, hogy milyen cégtípusokat kellene még bevonni a szabályozás körébe – végül a vízellátás lett az egyik ilyen, de a Fidesz máris kiterjesztené a Lex Molt.)

A pártok szinte teljes egyetértésben szavazták meg a javaslatot, amelynek csak elvétve akadtak ellenzői. Ugyanakkor az érdekes helyzet állt elő, hogy a javaslatot ellenzők között egyes liberális gondolkodók egy platformra kerültek a szocialista Szanyi Tiborral. Ha végül Brüsszelben úgy találják, hogy a törvény nem felel meg az uniós normáknak, netalán céljában diszkriminálja a külföldi befektetőket, abból valószínűleg egyik nagy pártnak sem lesz kellemetlensége, hiszen az elfogadásban felelősségük egyforma. 



A parlamenti hét eseményei

A hét számokban

Kiemelt jogszabályok a parlamenti ügymenetben