Ez történt a parlamentben, mialatt mindenki az utcára figyelt

Miközben a nemzeti ünnep kapcsán történt politikai események miatt a közvélemény az utcán történtekre figyelt, valódi plenáris nagyüzem zajlott az Országházban: a rövid munkahét ellenére a képviselők négy napon át vitáztak. A napirenden egy fideszes kezdeményezésű egészségügyi vitanap és a költségvetés általános vitája szerepelt, mindkettő inkább az ellenzéknek látszott kedvezni. Annál is inkább, mert ugyan mind az egészségügyi reform, mind a költségvetés a lehető legközvetlenebbül érinti az állampolgárokat, azt feltételezhetjük, hogy a szakpolitikai részleteket kevesen követik alapos figyelemmel.

Hibrid koncepció…

A Fidesz-frakció kezdeményezésére az Országgyűlés október 24-én politikai vitanapot tartott, amely azonban új érveket nem vonultatott fel az egészségügyi reformmal kapcsolatban. Nem került elő kidolgozott Fidesz-javaslat sem, ami érthető: a legnagyobb ellenzéki pártnak nem érdeke alternatív javaslatot felmutatni, nem érdemes lehetőséget adnia a kormánynak, hogy az ellenzék ellenzéke legyen. A helyzet jelen állása szerint így a kormányzat koncepciótlanságát és kommunikációs gyengeségeit sikeresen kihasználó Fidesz áll nyerésre az egy- vagy több-biztosító álkérdése körül folytatott definíciós csatában.
A kormány által elkészített javaslat összességében nem piacosított rendszert kíván megvalósítani: várhatóan megmarad a nemzeti kockázatközösség, lesz profitplafon, a működési költségeket maximalizálják, tiltják majd a kockázatszelekciót. Másrészről viszont liberalizáció történik annyiban, hogy beléphetnek a rendszerbe magánbefektetők erős jogosítványokkal rendelkező kisebbségi pénztár-tulajdonosként, s a kockázatközösség fennmaradása ellenére az állampolgárok több pénztár között választhatnak (Kornai János a Népszabadságban megjelent cikkében azonban rámutat: az új rendszer sok jellemzőt hordoz majd magán, de a piac erősen torz lesz, és éppen hogy nem lesz tökéletes verseny). Az állami egészségügy és a piacelvű egészségbiztosítás közötti hibrid rendszer jön tehát létre, melynek koncepcióját az ismert fogalmi „fiókokba” nehéz bármilyen módon is belerakni. Ilyen körülmények között megindulhatott a politikai csata, s az volt a kérdés, hogy milyen címkét kap a kormányzati elképzelés, ha már az nem világos, hogy a rendszer maga milyen lesz. 

Kiemelt események

… Fideszes címkékkel?

Az SZDSZ korábban hangoztatott kemény álláspontja ("a több-biztosítós rendszer a koalícióban maradás feltétele"), illetve a Fidesznek a kérdést a piacosítás vs. állami rendszer dualizmusban értelmező álláspontja után a pártok „beragadtak”. A létrejövő, ám az eredeti dualizmusban nem igazán elhelyezhető rendszert is megpróbálják így osztályozni. A kormány sok esetben átengedte a téma kommunikálását a liberális koalíciós partnernek, az SZDSZ pedig akaratlanul is alátámasztja a Fidesz értelmezését, amikor a magántőke egészségügybe való beáramlásáról és a verseny előnyeiről beszél. Az MSZP eközben nem jelenít meg markáns álláspontot, s ezzel ugyancsak az ellenzék malmára hajtja a vizet.

Ez volt látható a vitanapon is: a Fidesz felszólalói többségükben a több-biztosítós rendszerről, a magánbefektetők profitérdekeiről beszéltek, azaz tompítani próbálták a rendszer árnyaltságát, míg a kormánypártok éppen azt bizonygatták. Csakhogy kérdés, hogy mennyire hiteles az, ha a liberális miniszter mondja ki a vita végén, hogy nem több-biztosítós rendszerről van szó, mert annak lényegi elemei nem jelennek meg a koncepcióban. Ez az üzenet ebben a formában inkoherencia miatt nem juthat el a szélesebb nyilvánossághoz. Jelenleg tehát a Fidesz címkézi fel az egészségügy biztosítási reformját, miközben távolról sem a tiszta verseny, a több-biztosítós rendszer koncepciója valósul meg. Persze kívülről nézve nemcsak az a lehetőség merül fel, hogy a kormánypártok rosszul kommunikálnak, hanem az is, hogy megegyeztek: nem lesz tiszta verseny és több-biztosítós rendszer, de ennek az ára az, hogy erről fognak beszélni, hogy az SZDSZ hiteles maradhasson saját szavazói előtt. 

Futárposta - a hét számokban

Forrás: mkogy.hu

2008 előtt, 2008 után: valahol bibi van?

A hét második felében a képviselők megkezdték a költségvetés általános vitáját. A mindenkori költségvetési vita alapvető jellemzője, hogy a választók számára jórészt követhetetlen, ám elsősorban ellenzéki esemény, hiszen mindig lehet találni olyan tételeket, amelyek kevésnek bizonyulnak, mindig lehet találni kötelezettségeket, melyeknek eleget kellene tenni, és természetesen mindig lehet nemesebb célokat találni a kormány által felvázoltaknál ("ennyi pénzből ennyi és ennyi inkubátort lehetne venni"). Másrészről a költségvetési vita lehetőséget biztosít a kormánynak, hogy felvázolja gazdasági vízióját, pénzügyi döntéseinek azokat a mozgatórugóit, melyek egy meghatározott társadalomképhez kötődnek.

A vita során a kormánypártok a költségvetési törvényjavaslatban szereplő kis lépésekkel és a konvergenciaprogram betartásának helyességével érveltek, míg az ellenzék újra és újra felidézte az előző ciklus makrogazdasági baklövéseit. A 2008-as költségvetés megvalósíthatósága egyébként kevesebb kérdést vet fel, mint a korábbiaké, vagy a következőké: az ellenzék és az Állami Számvevőszék inkább a 2009-es gazdasági pálya megvalósíthatóságát vonják kétségbe, attól tartanak, hogy a választás közelsége, az infláció megugrása és a gazdasági növekedés lanyhulása miatt 2009 ismét kritikus év lehet, ezért óvatosságra intik a kormányt. A kormány pedig ugyan joggal büszkélkedhetett azzal, hogy a költségvetési konszolidáció ez évre tervezett céljai nagy valószínűséggel megvalósulnak, ám ez nem az az üzenet, amely sikeresen "adható el": az állampolgárok nyilván kevéssé értékelik, hogy a megszorítások jól sikerültek. 

Kiemelt jogszabályok a parlamenti ügymenetben