Koalíció: Üzemzavarszerű működés

2007-11-08

A publicisták véleménye megoszlik a koalícióban kialakult feszült helyezt kapcsán: többen közülük úgy vélik, hogy annak oka az SZDSZ, mivel a liberális párt utóbbi időben megroppant támogatottságát így igyekszik ellensúlyozni. Mások szerint a fő probléma, hogy az MSZP frakciója egyre nehezebben viseli az együttműködést a liberális párttal és a miniszterelnökkel, és egyre jobban hajlik a velük szembeni ellenállásra.

Az elmúlt időszakban több nézeteltérés is nehezítette a kormányzó pártok együttműködését. A közelmúltban a Szabad Demokraták Szövetsége a költségvetésből a közszférának szánt kiadások helyett megemelte volna a szem

> Publicisztikák
Bugyinszky György: Lázadozások (Népszabadság, 2007. november 7.) Tamás Ervin: Merre csörög a kígyó? (Népszabadság, 2007. november 8.) Mészáros Tamás: Muszklimutogatók (Népszava, 2007. november 5.) Szerkesztőségi vélemény: A politikai ingujj rejtelmei (Magyar Hírlap, november 5.) 
Losonczi Gergely: Huzavona (Népszava, 2007. november 6.)
Böröcz Petra: Cukorpolitika (Népszabadság, 2007. november 5.)Szerkesztőségi vélemény: Politikai manőverek (Figyelő, 2007. november 8.)
Néző László: Az SZDSZ játszmája (Magyar Nemzet, 2007. november 6.)

élyi jövedelemadó alsó, 18 százalékos határát a, növelte volna a leghátrányosabb helyzetű családok családi pótlékát és a jelenlegi szja 1+1 százalékos rendszert 3 százalékra emelték volna. A liberális párt vezetősége szerint erre 270 milliárd forintnyi pluszforrás található a költségvetésben. Az MSZP azonban nem támogatta az SZDSZ adócsökkentési javaslatait.

November 5-én, az adótörvények parlamenti szavazásánál az MSZP többször is a Fidesszel szavazott közösen, és nem támogatott több, kormányelőterjesztést. A szabaddemokraták közleményükben arra kérték Gyurcsány Ferencet, járjon el annak érdekében, hogy az MSZP frakciója támogassa az elfogadott reformtörekvéseket. A vasúti szárnyvonalak bezárása kapcsán a szocialista párt parlamenti frakciója jelezte: nem fogja támogatni a Gazdasági- és Közlekedési minisztérium tervezetét, és súlyos szakmai hibák elkövetésével vádolta meg gazdasági tárcát. Újabb viták robbantak ki az egészségbiztosítási reform körül is: az egészségügyi bizottság ülésén ugyanis kiderült, hogy a szocialisták csak akkor szavazzák meg a biztosítási reformot, ha csökkennek a befektetők jogai, és a parlament hatáskörébe kerül a csomagok és a fejkvóták meghatározása. 

Publicisztikák I.

Bugyinszky György: Lázadozások (Népszabadság, 2007. november 7.) 

"Jelenleg ott tartunk, hogy mindkét kormánypárt a másikat vádolja a koalíciós szerződés semmibevételével és a reformok hátráltatásával. Egymásra mutogatnak, hogy miért nem működik a dolog. Mintha saját berkeikben minden rendben volna."

 
(...) Az MSZP-frakció például, meghallva az érdekképviseletek ellenkezését, a Fidesszel közösen leszavazta a kabinet ötletét az úgynevezett kisadók összevonásáról. A szocialisták keresik a saját hangjukat. Ha nem is szervezkednek, de próbálgatják erejüket, s főként: nyilatkozgatnak. Szanyi Tibor arról, hogy "Gyurcsány nélkül is menni fog", Kiss Péter arról, hogy "a tisztasági csomag csak figyelemelterelés", Jánosi Györgyöt pedig egyenesen "Medgyessy végnapjaira" emlékezteti, ami a miniszterelnök körül mostanság folyik. S akkor még nem beszéltünk Szili Katalinról, aki "morális váltás" szükségességéről beszél, meg arról, hogy a mostani kormánypolitika zsákutcába vezet.

(...) Az SZDSZ-ben is hasonló mértékű a frusztráció. Mert bár óriási csörték árán sikerült eljuttatniuk a több pénztáros törvényjavaslatot a T. Ház elé, egyrészt korántsem biztos, hogy át is megy, másrészt, ha el is fogadják, ez a reform már messze nem az a reform lesz, amelyet szerettek volna. Az odalett a koalíciós egyeztetéseken. S mindennek tetejébe: a liberálisok népszerűsége ma már gyakorlatilag mérhetetlen. Nyilvánvalóan ezért próbálkoztak néhány napig a szabad demokraták azzal, hogy újra napirendre vegyék az adócsökkentések ügyét (egyébként a szocialistákra frászt hozva, minden előzetes egyeztetés nélkül). De aztán győzött az MSZP és a költségvetési szempont: visszaléptek az adócsökkentési tervtől

Tamás Ervin: Merre csörög a kígyó? (Népszabadság, 2007. november 8.)

"Gyurcsány arra képes, hogy beszédével adott helyen és időben lenyűgözze hallgatóságát, meggyőzze tétova vagy éppen háborgó híveit, arra azonban már nem, hogy a hitet hosszabb távon - vezetőtársai szurkolásától kísérve - fenntartsa táborában. Az pedig nem megy, hogy - mint a botcsinálta bűvész - egy-egy elrontott trükk után se szó, se beszéd másba kezdjen. Ha pártja és koalíciós partnere nem képes folyamatosan, önmagával, illetve egymással szinkronban értelmezni és alakítani a reformokat, valamint azok gyakorlatiasan megfogalmazott, nem ködbe vesző, hanem nagyon is megfogható céljaival perspektívát adni az embereknek, hamar rá kell majd döbbenniük arra: nincs már se nyúl, se cilinder."


(...) Sem a társadalom, sem az MSZP nem volt igazán fölkészülve a változások okozta sokkhatásra, amit Őszöd szinte azonnal tetézett. A frusztráltság, az aktuális közvélemény-kutatások már-már hisztérikus fogadtatása, az állandósult forrongás, a folytonos kibeszélés azonban azt is jelzi, hogy az MSZP-t nemcsak készületlenül érte, de készületlenül is hagyta az, ami történt. Irányító testületei még önmaguk számára sem próbálták fölfejteni a köréjük csavarodó hálót, amely vergődésüket okozta, menekülési stratégiáik jószerével személyre szabott egérutakra korlátozódtak. Sok mindenre rávilágít az MTI tegnapi tudósítása, amelyben az áll, hogy a hétfő esti ülés után az MSZP vezetői közül többen úgy fogalmaztak: "valójában most kezdi el tenni a dolgát az elnökség, vagyis politizálni". 

(...) A kormány, a koalíciós pártok abban a leggyengébbek, hogy modellezzék a folyamatokat, s rigorózus pontossággal regisztrálják ezek fázisait. Ezért sem szembesülnek időben az eltérésekkel, logikus tehát, hogy reakcióik is késnek, politikai értelemben pedig képtelenek a víziónál konkrétabb jövőképet közösségük elé tárni. Nincs mindenütt káosz, ahol fejetlenséget tapasztalni, és totális válsággal riogatni is fölösleges, de azzal, hogy hirtelen túl sok minden lett körülöttünk cseppfolyós, a bizalmatlanság és a bizonytalanság tömegek alapélményévé vált.

Mészáros Tamás: Muszklimutogatók (Népszava, 2007. november 5.)

"Másfél évvel a választások megnyerése után az MSZP-vel közös kormányzás alighanem legnehezebb szakaszában, a reformlépések és a megszorítások okozta társadalmi feszültségek és a koalíció folyamatos népszerűségvesztése idején előállni akárcsak az utalással is egy politikai partnerváltás lehetőségére, nos, ez a retorikai sasszé sokak szemében felér az árulással."



(...) Az SZDSZ ügyvivője – jóindulatú feltételezés szerint meggondolatlanul –, többféle rossz látszatát is keltette pártja politizálásának. Mindenekelőtt azt, hogy a koalíciós társ „hűtlen elhagyásán” töri a fejét, de legalábbis jelezni óhajtja, nyitott erre az opcióra.

(...) Mert Gyurcsány valóban elment a szabad demokraták elképzeléseinek képviseletében odáig, ameddig csak lehetett – és tovább éppen azért nem lehetett, mert mire például az egészségügy reformja elérkezett a biztosítási modellváltásig, addigra az SZDSZ-es minisztérium anélkül verte szét a kórházi ellátás jó néhány régi bástyáját, hogy kellően felvértezte, azaz rendbe tette volna az új struktúrát. Vagyis a reform politikai dicsőségét ma leginkább a mindennapok gyakorlatának liberális szervezésképtelensége és akarnoksága veszélyezteti.

Szerkesztőségi vélemény: A politikai ingujj rejtelmei (Magyar Hírlap, november 5.)

"Tét nélkül zajlik a játszma, a barátságos mérkőzésen erejüket fitogtató koalíciós pártok szánalmas színjátékot mutatnak be a média szórakoztatására. Ennél több értelmet nemigen találhatunk abban, hogy a kisebbik kormánypárt a nemzeti gyásznapon ismét előrántotta ingujjából adócsökkentési javaslatát."



(...) Habár a koalíciós válság valóban adott és tényszerű, távolról sem olyan jellegű, mint a látszat sugallná. A mélyen a parlamenti küszöb alatt tanyázó kis koalíciós párt szeretne egyfajta kiegyensúlyozó tényező szerepkörében tündökölni. De a valódi liberalizmushoz ennek a politikai szervezetnek már vajmi kevés köze van. Egyre több liberális meggyőződésű közéleti személyiség teszi szóvá, hogy már a liberális szavazói bázis nagy része sem szavaz az SZDSZ-re. A pártnak a szocialisták segítségére kell támaszkodnia ahhoz, hogy átlépje a parlamenti küszöböt.

(...) Erre utal a szocialisták viselkedése is, hiszen a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy a saját pártján belül ekkora legyen az elégedetlenség a miniszterelnökkel szemben. Hiába egyezett meg ugyanis a szocialista és a szabad demokrata pártelnök az egészségbiztosításról, az MSZP-s képviselők egy része azt továbbra sem támogatja. Ha szavazatát adja hozzá, nem meggyőződésből, hanem a hagyományosan katonás szocialista pártfegyelemből teszi. A megélhetési politikusokat ezzel kiválóan sakkban lehet tartani. Valódi fordulatra csak akkor számíthatunk, ha majd ők is veszélyeztetve érzik pozíciójukat, fizetésüket, megélhetésüket. A mostani népszerűségi adatok a baloldali képviselők többségének egzisztenciáját veszélyeztetik. Ha a bőrükre megy a játék, mondhatják majd ők is Gyurcsány Ferencnek, hogy bocsánat, meggondolták magukat… 

Publicisztikák II.

Losonczi Gergely: Huzavona (Népszava, 2007. november 6.) 
 
"A hírek szerint a szocialisták egyébként azt gondolják, az egész ügy hátterében az áll, hogy Kóka János SZDSZ-elnök saját pozícióit próbálta erősíteni, s erre kétségkívül szüksége is volna. Azt nem lehet vitatni, hogy a liberálisok elképzelései egybevágnak politikai elveikkel, az azonban már valóban furcsa, hogy miközben Kóka kormánytagként elfogadta a költségvetési javaslatot, utóbb pártelnökként már egyezkedni akart arról. Ez a kapkodás jele, s az előkészítetlen erőlködésnek még akkor is nyögés a vége, ha a szabad demokraták nélkül nincs koalíció, és ha önálló arculat nélkül nincs SZDSZ."


(...) Az SZDSZ szempontjából egyetlen dologra volt jó az újabb koalíciós csörte – most éppen a költségvetésről –, néhány napig még a legelvetemültebb szocialista honatyák se fogják azt mondani, hogy a farok csóválja. A liberálisok ugyanis hiába álltak elő már-már néppárti vonásokat mutató – adócsökkentés, több családi pótlék a rászorulóknak – javaslatokkal, azokat a vasárnapi koalíciós egyeztetés eredményeképpen végül lényegében teljesen visszavonták. Megnyugodhatnak a liberálisoknak a Tárkinál mért egyszázalékos támogatottságát előszeretettel emlegetők, nem 70 ezres szavazótábort képviselő szabad demokraták fogják megmondani, mi jó 10 millió magyar állampolgárnak.

Böröcz Petra: Cukorpolitika (Népszabadság, 2007. november 5.)

"Aligha lehet vita tárgya, hogy a szabad demokraták által az adótörvényekhez bedobott, megkésett három pont politikai selyemcukorka - ráadásul részben ellentmond a koalíciós megállapodásnak. Nem nagyon tudom felidézni, mikor is állt utoljára a liberálisnak mondott párt figyelmének központjában a nagycsaládosok helyzete."



(...) Gyors kóstoló után tehát kiderül: az egyik cukorka üres, a másik túl kicsi, a harmadik savanyú. Ráadásul az a kérdés nyitott, hogy mi állítja majd meg évek múltán az állami költekezés túlfutását? A pénz zömét ugyanis - mint már régóta - nyugdíjra, szociális támogatásra költjük. S ha ezekhez a rendszerekhez érdemben hozzányúlnak, azt a legkevésbé sem lehet majd narancsszínű, piros, avagy kék girlandok között előadni.

Szerkesztőségi vélemény: Politikai manőverek (Figyelő, 2007. november 8.)

"Politikai manőverek terepe a költségvetés - efelől újra és újra megbizonyosodhatunk. Nincs még egy olyan területe a közpolitikának, ahol ennyire egyértelműen jutnak kifejezésre a politikai érdekek, szakmai köntösbe bújtatva. Nyilvánvalóan politikai, és nem (csak) szakmai okai vannak annak, hogy a szabad demokraták éppen most, népszerűségük mélypontján találtak három pontot, amellyel az utolsó pillanatban módosítani kívánták volna az adótörvényeket."


(...) A liberálisok számára végül balul elsült költségvetési indítványok célja az lett volna, hogy egy-egy gesztust tegyenek a párt balra, illetve jobbra hajló tagságának és választóinak: esőbbiek a családi pótlék emelést, míg az utóbbiak az adócsökkentést "díjazhatták" volna. Ám az identitásképző, szakmai köntösbe bújtatott politikai érveket ezúttal is felülírták a parlamenti erőviszonyok. Az adószavazásban amúgy furcsa koalíciók köttettek: az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ frakciója a létező összes kombinációban voksolt. A kisadók összevonását például az MSZP a Fidesszel együtt akadályozta meg, lesöpörve a kormány - amúgy a szakmai szervezetek és a munkáltatók által is elutasított, az újraelosztást növelő, a versenyképességet visszavető - álláspontját. Gyurcsány Ferenc megválasztása óta sokszor hangoztatta, hogy nem a kormánynak van pártja, hanem a pártnak kormánya. A szocialista párt most egy ízben beintett a kormánynak. 

Néző László: Az SZDSZ játszmája (Magyar Nemzet, 2007. november 6.)

"Az adócsökkentés pártja hirtelen rájött: jó lenne, ha némi költségvetési átcsoportosítással jövőre egy kicsit csökkenteni lehetne az emberek adóterheit. Hogy ez a Hirtelen Nagy Rájövés az egy százalék körüli közvélemény-kutatási adatoknak szólt-e, azt nem tudni. Mindenesetre a túl magas kormányzati, állami intézményi kiadások csökkentésében megtalálták a szükséges forrásokat is a büdzsé tervezetében. Sőt a hírek arról szóltak, pontosabban a Népszabadságon keresztül azt üzenték, akár az "ördöggel" is képesek cimborálni - a Fidesszel együtt szavazni! - ötletük megvalósítása érdekében."


(...) Ám Gyurcsány és Veres szigorúan összevonták szemöldöküket, s az SZDSZ-nek inába szállt a bátorsága, s a "jóhiszemű és őszinte párbeszédnek" nevezett koalíciós tárgyalás vége az lett, hogy az adócsökkentési javaslatot visszavonták, s még azt sem mondták: elnézést. Pedig ők maguk írták, nyilatkozták többször is, hogy a kisebb állam és a kevesebb adó - no meg a minél több SZDSZ - az ő liberalizmusuk alfája és ómegája. "Kijelentjük, hogy legfőbb gazdaságpolitikai prioritásnak tekintjük az adók csökkentését" - írták az úgynevezett adóchartában.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384