Rossz ötlet-e az újrakörzetesítés?

A publicisták között viszonylagos egyetértés alakult ki szabad iskolaválasztás kapcsán: szinte egyikük sem támogatná Lamperth Mónika javaslatát. Azonban egyes publicisták szerint a tervezet oka az oktatás intézményeinek tudatos kormányzati szétzüllesztése, míg mások szerint egyszerűen csak egy átgondolatlan ötletről van szó.

A közelmúltban Lamperth Mónika szociális, és munkaügyi miniszter az MSZP pedagógus tagozatának ülésén kijelentette: felül kellene vizsgálni a szabad

iskolaválasztást, mert ez lenne "igazi baloldali politika". A miniszter álláspontja szerint vidéken, a polgármester, a jegyző, az orvos el tudja vinni a gyerekét a 20 kilométerrel arrébb lévő városi iskolába, míg a helyi intézményben a szegény családból származó gyerekek maradnak. Arató Gergely, az oktatási minisztérium államtitkára szerint a kormány mellett működő oktatási kerekasztalon valóban felmerült már a szabad iskolaválasztás megszüntetése, azonban konkrét tervezet még nem született az ügyben. John Emese, az SZDSZ oktatáspolitikusa kijelentette: "a szabad iskolaválasztás a liberális oktatáspolitika egyik alapja", és nem támogatják az ötletet, valamint különösnek tekintik Lamperth Mónika megnyilatkozását, mivel a miniszter nem szakpolitikus. A felvetést eddig csak a Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) támogatta. A szervezet szóvivője, fj. Bogdán János kijelentette: "cigányok esetében a szabad iskolaválasztás szabad gyerekválasztást jelent, mert az iskola dönt a felvételről", és ez egyértelműen szegregációt jelent. 

(...) Tudomást kéne lassan venni azokról a tanulmányokról, külföldi tapasztalatokról, amelyek bizonyítják, hogy minél szegre-gáltabb egy ország oktatása, annál gyengébb a teljesítménye. Az oktatásé is, a gazdaságé is. Egyes kutatók nemcsak korrelációt fedeznek fel, hanem ok-okozati összefüggést is sejtenek a gazdaság növekedési képessége, az iskolában elsajátítható és később piacképesnek bizonyuló tudás szintje - tehát a versenyképesség - és az óvodák, iskolák integráltságának szintje között.

(...) Nem vitatható, hogy mindenféle szinten történnek erőfeszítések, születnek tervek, programok az integráció erősítésére. Aztán valahogy mégis mindig úgy alakulnak a dolgok, mint Amerikában régente (vagy hellyel-közzel még most is): Az elővárosi villanegyedbe beköltözik az első afro-amerikai, aki valószínűleg magasan kvalifikált és elég jól keres ahhoz, hogy ott ingatlant vásároljon. A környéken lakók megijednek, hogy a feketék jelenléte miatt elértéktelenednek az ingatlanjaik, és mentve a menthetőt, gyorsan eladják őket. A környékre egyre több afroamerikai család költözik, és minden beköltözővel exponenciálisan nő a fehérek elköltözési hajlandósága. 

(...) Lamperth Mónika szerint a közoktatási rendszernek esélyt kell teremtenie, segítenie kell abban, hogy azt a hátrányt, amit a gyerekek otthon elszenvednek, ki lehessen valamennyire egyenlíteni. A nemes elképzeléshez azonban nem párosult okos ötlet. Pedig a nemes szándék megvalósulásának ez egyik alapfeltétele lenne.

(...)Szomorú tény, de szegénységben élő családokban nevelkedő, jobb sorsra érdemes gyermekek természetesen vannak, sőt az oktatási rendszernek is – a világ bármely táján – feladata lenne a felkarolásuk. De azzal, hogy elvesszük a lehetőséget azoktól, akik rendezett családokban rendezett körülmények között élnek, még nem teremtünk lehetőséget azoknak, akiket szeretnénk felkarolni.

(...) Egy gyerek esélyegyenlőségének megteremtését késő az iskolában elkezdeni, arról már az anya tanításával a terhesgondozás alatt gondoskodni kellene, hogy aztán folytatódhasson a bölcsödében, óvodában, iskolában is. Mert csak így lenne esély a káros és borzasztó „melléktermék”, a szegregáció fölszámolására. És persze az esélyegyenlőség megteremtéséhez az országban mindenütt fölkészült pedagógusokra is szükség lenne. Ám ehhez, mint a háborúhoz, pénz, pénz és pénz kellene. A jogok megnyirbálása kevés. 

(...) A röghöz kötést, a szabad helyváltoztatás tilalmát az 1848as áprilisi törvények megszüntették ugyan, ám a szocialisták most újra bevezetik. A társadalmi mobilitás elemi szinten sem valósulhat meg. A kontraszelektált jelenlegi párt- és állami elit gyermekein és unokáin kívül senki sem jut lehetőséghez. Hogyne, hiszen a tudás veszélyes. A részleges és teljes analfabetizmus viszont a hatalom készséges kiszolgálóivá teheti az embereket.

(...) Már a szocializmusban is úgy volt, hogy az ember Békésből vagy Somogyból, netán Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből fölvergődött egy budapesti egyetemre, diploma után megpróbálták viszszakényszeríteni oda, ahonnan jött. Mert azokon a környékeken nagy a szellemi sivárság, tehát fel kell emelni a vidéket - hangoztatták. Hogy miért nem a budapesti lakosú diplomásoknak javasolták a vidék szellemi felvirágoztatását? Természetesen azért, mert a jobb egyetemeken, például a Marx Károlyról elnevezett közgazdasági fakultáson és a fővárosi jogi karon hemzsegtek a protekciósok. 

(...) Ha a jelenlegi rendszerből kiemeljük egyik legfontosabb ösztönzési mechanizmusát, a lábbal szavazást, vajon mi lesz helyette? Jogokat kellene adni -például- a szülőknek, ami az egész önkormányzati struktúra átformáláshoz vezethet. Egy olyan alapvető jog megváltoztatása, mint a szabad iskolaválasztásé strukturális kérdések sokaságát veti fel: a miniszter asszony ezekről nem nyilvánult meg. A szabad iskolaválasztást önmagában nem lehet megszüntetni a magyar rendszerben, ehhez sokkal drasztikusabb változások szükségesek.

(...) Már az is furcsa, hogy egy oktatási kérdést a szociális és munkaügyi miniszter , és nem a párttársa azok oktatási (de-főleg-persze-kulturális) miniszter birizgál. Lehet, hogy a szocialista párt az oktatási intézményrendszer reformját tervezi egy-két éven belül, és úgy érzi, már most hozzá kell szoktatni a népet az újhoz. Ez erősen kétséges, tekintve, hogy a képviselők többsége boldog lenne, ha két év múlva nem a reform szó kötődne az MSZP nevéhez. Az ötlet, és másra tényleg nehéz gondolnunk, jelen formájában csak zajkeltésre jó.

(...) Mert erről van szó: állami bürokraták, szociálisan érzékeny társadalmi mérnökök megint jobban tudják nálam, mi az én saját, jól felfogott érdekem, és ahhoz, hogy baloldali politikát tudjanak folytatni, arra van szükségük, hogy hagyjam a gyerekemet ott, ahol van, örökre összeláncolva a képzés esélyeit a társadalmi helyzettel, a lokalitással.

(...) Kísértet járja be a magyar közgondolkodást, a szocializmus kísértete: az egyenlősdi, sőt kényszeregyenlősítés gondolata nem tűnt el a rendszerváltás eufóriájában, mostanában már szabályosan felüti a fejét, éspedig balról és jobbról, állami, párt- és civil részről, mert ugye akkora a jövedelemkülönbség, hogy az már társadalmi igazságtalanság, úgyhogy itt csak az egalitarizmus segít. Egyenlő esélyeket mindenkinek – ha pedig valakinek nincsenek esélyei, akkor mi baloldali népboldogítók garantáljuk, hogy másnak se legyen. Lamperth Mónika bátor ember, nincsenek alkotmányos aggályai, pedig körülnézhetne úgy a 67. § táján: "A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák." Lehet persze alkotmányt és közoktatási törvényt is módosítani, de ha sikerül is, csak arról lesz papírunk, hogy egy szocialista emberkísérlet kedvéért a köztársaság ideiglenesen felfüggesztette az egyéni szabadságjogokat. Nem nagy ügy.