A Fidesz rövid távú győzelmet aratott a romániai EP-választáson

A Romániában rendezett európai parlamenti választás eredménye alapján úgy tűnik, hogy a voksolás fontosabb volt a romániai magyaroknak és egyes magyarországi politikai szereplőknek, mint a romániai román választóknak. Magyarországon a Fidesz elnöke nagy kockázatot vállalt és nyert Tőkés László nyílt támogatásával. Romániában pedig mind az RMDSZ, mind Tőkés László kockáztatott és nyert a magyar-magyar egymásnak feszüléssel. A konfliktusos politika ezen a szavazáson tehát minden, a romániai kampányban aktívan részt vett magyar szereplőnek jó volt, ám mindebből hiba volna messze menő következtetéseket levonni.

Tipikus európai parlamenti választás

Mind az eredményét, mind a jellemzőit tekintve tipikus európai parlamenti választás zajlott Romániában.

             - Alacsony volt a részvétel, országos átlagban a választásra jogosultak kevesebb mint 30 százaléka adta le voksát.

            - A kampányban kevés szó esett az Európai Unióról, az üzenetek többsége belpolitikai témákhoz kapcsolódott.

           - A választás a kormánypártok vereségét hozta, a leadott szavazatok többsége - és részben a nagy arányú távolmaradás is - proteszt-hangulatot jelez.

Románia tehát az EP-választás szempontjából nem különbözik jelentősen más uniós tagállamoktól. A fenti jellemzők arról tanúskodnak, hogy az Európai Unió
tevékenysége a román állampolgárok számára  sem értelmezhető a mindennapokban, és nem értelmezhető számukra az Európai Parlament unión belüli jelentősége sem.

Magyar-magyar versengés

Különleges vonása volt a romániai EP-választásnak, hogy miután nem sikerült a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és Tőkés László református püspöknek, az RMDSZ korábbi tiszteletbeli elnökének megegyeznie a közös listáról, a két romániai magyar politikai szereplő jórészt egymás ellen kampányolva kísérelte meg a mandátumszerzést: Tőkés László független jelöltként indult, az RMDSZ pedig saját listát állított. A 2004-es önkormányzati választásokat leszámítva így választási helyzetben először politizáltak egymás ellen a romániai magyar közösség képviselői, de a konfliktus korántsem nevezhető új jelenségnek. A mérsékeltek és a radikálisok szembenállása ugyanis az 1990-es évek eleje óta jelen van a romániai magyar politikában, csakhogy a küzdelem egészen 2003-ig az RMDSZ-en belül zajlott. Ekkor azonban az RMDSZ és Tőkés László között nyílt szakításra került sor, a következő évben pedig elindult egy alternatív magyar szervezet, a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester által vezetett Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) szervezése.

A szakadás a magyarországi politikától nem függetlenül zajlott. A hazai kormánypártok által támogatott RMDSZ a mindenkori román kormányzattal és a román politikai erőkkel történő együttműködés és egyezkedés útját tartja a nemzetiségi érdekképviselet legjobb eszközének, a Fidesz által támogatott Tőkés László nevével fémjelzett politikai irányvonal és az MPSZ viszont a konfrontatív politizálást, az erdélyi autonómia engedmények nélküli követelését tartja járható útnak.

Óvatos kormánypártok, nyíltan kampányoló Orbán

A magyarországi pártok - különböző mértékben és előjellel -  ezúttal is belpolitikai lehetőséget láttak az erdélyi magyarok ügyének hazai napirendre emelésében. A leglátványosabban a Fidesz és személyesen Orbán Viktor lépett be a romániai EP-kampányba, amikor korteskedésbe kezdett Tőkés László mellett. (Tőkés támogatásának jelentőségét az is mutatja, hogy Orbán Viktor elérte, az Európai Néppárt támogatásáról biztosítsa Tőkés Lászlót is, ne csak a tagszervezet RMDSZ-t.) A Fidesz elnöke kampányával igyekezett új lendületet adni az utóbbi időben egyre jelentéktelenebbé vált MPSZ-nek, Erdélyből, határon túli magyarok köréből bírálhatta a magyar kormány nemzetpolitikáját, valamint saját személyét párhuzamba állítva Tőkés személyével önmaga rendszerváltó mivoltát mutathatta fel.
Az MSZP és az SZDSZ a Fidesznél kevésbé látványosan állt a romániai EP-választás kérdéséhez, aminek oka az is, hogy a határon túli magyarságot érintő ügyekben a 2004. decemberében tartott kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta különösen óvatosak a kormánypártok. A szocialisták és a liberálisok ennek megfelelően inkább a Fidesz bírálatára koncentráltak. Ezért igyekezett az MSZP és különösen az SZDSZ (Eörsi Mátyás SZDSZ-frakcióvezető több alkalommal is megszólalt Orbán Viktort támadva) azt kommunikálni, hogy ha a romániai magyarság EP-képviselő nélkül marad, az a Fidesznek lesz köszönhető, mert megosztotta az egységes magyar politikai képviseletet.

Ebből is látható, hogy Orbán Viktor nagy kockázatot vállalt, hiszen számára csak az volt jó, ami végül is bekövetkezett, azaz hogy mind az RMDSZ, mind Tőkés László mandátumot szerzett. Ha ugyanis egyik magyar jelölt sem, vagy csak Tőkés jutott volna be az Európai Parlamentbe, akkor a kormánypártoknak - előzetes üzeneteikre építve - lehetőségük lett volna a "mi megmondtuk" pozíciójába helyezkedni, és erőteljesen támadni a Fideszt az "erdélyi magyarságnak okozott kár" miatt. Ha pedig Tőkés bukott volna el, úgy Orbán határon túli politikája vált volna hiteltelenné. Így azonban a Fidesz a választási eredményekkel igazolhatja saját politikáját, a kormánypártok pedig nem támadhatják hitelesen Orbán Tőkés melletti kiállását, ezért kénytelenek meghátrálni.

Megalapozatlan következtetések 

A Fidesz és Tőkés László konfliktusos politikára építő sikeréből azonban kockázatos lenne megalapozatlan következtetéseket levonni. A magyar képviselők látványosnak tűnő 8,96 százalékos választási eredménye 282 929 (RMDSZ) + 176 533 (Tőkés), vagyis összesen 459 462 szavazatot takar, ami csupán 73 százaléka a 2004-es parlamenti választás során begyűjtött voksoknak. A Tőkés László és a Fidesz által hangsúlyozott verseny hatására tehát valóban hatásosabb volt a mozgósítás, de csak relatív értelemben, azaz nem a korábbi választásokhoz képest, hanem a román nemzetiségű választókhoz, illetve egy európai parlamenti választáshoz képest.

A 2008-ban esedékes következő romániai parlamenti választás más választási rendszerben és más politikai környezetben zajlik majd, így arra minden párt részéről hiba lenne az EP-választás fényében stratégiákat készíteni. 

Végeredményben a romániai EP-választás a Fidesz számára hozott győzelmet Magyarországon, ez azonban csak rövid távú nyereséget jelent. Az erdélyi magyarok számára a következő választásokon ugyanis már nem az lesz a kérdés, hogy egy egységes vagy több egymással versengő magyar politikai szervezetben méretik-e meg magukat, hanem az, hogy az etnikai alapú politizálás egyáltalán alkalmas lehet-e a magyar közösség képviselethez juttatásához.