Megosztott győzelem

Az újságírók véleményei megoszlanak a romániai európai parlamenti választások eredményéről. Többen úgy vélik, hogy az eredménnyel csak nyert az erdélyi magyarság, mivel fontos lépéseket tett a politikai pluralizmus irányába. Mások ellenben arra hívták fel a figyelmet, hogy a megosztottság akár már középtávon is veszélyes lehet az edélyi magyarok romániai politikai képviseletére nézve.

2007. november 25-én, EP-választásokat tartottak Romániában. A romániai magyarok részéről az RMDSZ állított listát, és -mivel korábban nem sikerült

megegyezniük- Tőkés László püspök, független jelöltként indult. Korábban, Orbán Viktor egyértelművé tette: pártja Tőkés Lászlót támogatja, és október végén személyes részvételével is segítette a püspök kampányát. Orbán megjelenését az RMDSZ az erdélyi magyar politika megosztására irányuló szándékként, és beavatkozásként értékelte, visszautasította azt. Eörsi Mátyás, az SZDSZ frakcióvezetője is többször bírálta a Fidesz-MPSZ elnökét.

A választások végül a magyar közösség számára kedvező eredményt hoztak. 30 százalék alatti országos részvétel mellett a magyar jelöltek összesen mintegy 8,96 százalékot szereztek. Az RMDSZ a szavazatok 5, 5 százalékát szerezte meg, ami pártnak két EP-parlamenti helyet jelent Tőkés püspök pedig a voksok 3, 4 százalékával pedig szintén mandátumot szerzett. A választások után Tőkés László kijelentette: a nemzeti közösség élt a szabad demokratikus verseny nyújtotta lehetősséggel és magas részvételével bebizonyította, hogy igényt tart a választás szabadságára. „Gratulálok az RMDSZ-nek annak ellenére is, hogy hazug és igazságtalan kampányt folytattak ellenem" –tette hozzá. Frunda György, aki az RMDSZ listájának vezetője volt kijelentette: Tőkésnek eredetileg nem az volt a célja, hogy megszerezze a számára mandátumot biztosító szavazatszámot, hanem az, hogy megakadályozza az RMDSZ sikerét az európai parlamenti választásokon. Markó Béla, az RMDSZ elnöke pedig kifejtette: ha megvalósult volna a teljes összefogás listája, akkor 4-5 európai parlamenti képviselője is lehetett volna a romániai magyarságnak. 

(...) Bár biztos bejutásával az RMDSZ is a győztesek közé tartozik, a szervezet vezetőinek el kell gondolkodniuk az eredményen. Az ugyanis azt jelzi, hogy a Tőkés körül tömörülő tábornak immár komoly támogatottsága van. Nem reális ezért Markóék azon igénye, hogy egyedül ők képviseljék a romániai magyar kisebbséget. Érdemes elfogadniuk a püspök azon javaslatát, hogy üljenek le a tárgyalóasztalhoz, és gondolkodjanak el együtt az erdélyi magyarság jövőjéről.Az elgondolkodás munkáját azonban Tőkésék és a mögöttük álló Fidesz-vezetők sem spórolhatják meg. Nem szabad elfeledkezniük ugyanis arról, hogy mostani sikerüket igen nagy részben a román lakosság megdöbbentő passzivitásának köszönhetik. Az erdélyi magyarok csak hozzájuk képest voltak aktívak – a részvételi arány az ő esetükben is csak negyven százalék körül járt. Az adott körülmények között persze ez is elegendő volt, ám nem tudni, mi lesz, ha ezek a körülmények megváltoznak, és kiírják – mondjuk – a román lakosságot sokkal inkább mobilizáló parlamenti választásokat.

(...) Az erdélyi magyarok vasárnap az 1989. decemberi forradalom hőse és egy kissé elbürokratizálódott szervezet között választhattak – és így is csaknem kétszeres arányban az utóbbira szavaztak. Ki tudja azonban, mi lenne az eredmény, ha egy nagyon is prózai Tőkés-párti jelölt és egy RMDSZ-es között kellene választaniuk. Így aztán – bár a politikai pluralizmusnak az erdélyi magyarság körében minden korábbinál nagyobb helye van – a két tábor jobban teszi, ha legalább a parlamenti választásokra egyesíti erejét. Vagy ahogy a régi hadvezérek mondták, ha külön vonul fel, ám a csatát együtt vívja. Hiszen az ellenfél közös. 

(...) A váratlan magyar választási sikeren túl van még egy fontos hozadéka a voksolásnak. Ezúttal először csaphatott össze demokratikus viszonyok között a romániai magyar közösségben hosszú évek óta meglévő két markáns politikai irányzat. És mostantól senki nem vonhatja kétségbe, hogy mindkét pólus valós szavazói bázisra támaszkodhat. Fény derült továbbá a köztük lévő erőviszonyokra is. Mindez fontos a jövőt illetően - akár a teljes szakítás, akár az együttműködés irányában haladnak majd a dolgok. Erre is, arra is megvan az esély. Minden attól függ, milyen következtetésekre jutnak sikerükből az érintettek. Mert az elért eredmény egyaránt helyreállíthatja a romániai magyar közösség politikai egységét, ugyanakkor véglegessé teheti az irányzatok szakadását is. A döntés politikai bölcsesség függvénye lesz. Az RMDSZ akár az eddigi vonal megerősítését is kiolvashatja a szavazásból, miközben a püspök bátrabban gondolhatja, hogy az autonómiakövetelésen alapuló radikalizmusnak van kifutása Erdélyben.

(...) Ezért van most veszélye egy csapdahelyzetnek. Annak is, hogy a tegnapelőtti siker pirruszi győzelemnek bizonyul. Leginkább persze akkor, ha az RMDSZ és Tőkés (no meg Orbán Viktor) a teljes szakítás felé venné az irányt. Ezzel ugyanis egy újabb csoda várására rendezkednének be. Csakhogy a csodáknak megvan az a természetük, hogy ritkán fordulnak elő. Az erdélyi történelem viszont éppen arra tanítja az ott élőket, hogy megmaradást, élhető jövőt csodákra építeni nem lehet. Okos politikát pedig még kevésbé. 

(...) Megbukott Markó Béla RMDSZ-elnök sokat ismételt matematikai érve, miszerint a hatszázalékos romániai magyarság képtelen olyan eredményt elérni, amellyel a szövetség listája és a független jelölt is mandátumhoz jutna, s csődöt mondott a megosztottság vádjának szajkózása. Elmentek szavazni azok, akik elégedetlenek voltak az RMDSZ tevékenységével, de eddig csak távolmaradásukkal tudtak büntetni, és fontosnak tartották a voksolást azok is, akiknek Tőkés László neve fogalomnak számít. Ott voltak az urnáknál a református püspök politikáját elutasítók, akik most demonstratívan szavaztak Markóékra. Tulajdonképpen nem más ez, mint maga a pluralista demokrácia, a választás szabadsága.

(...) A szavazási arányok megágyaztak egy, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja (MKP) mintájára létrehozott új érdekvédelmi szervezet létrehozásának. Szlovákiában három magyar párt választási támogatottsága alapján történt meg az MKP-ban megtestesülő igazi demokratikus egység, amiről Markóék egyelőre nem akarnak tudomást venni. Bármilyen nehéz is a feladat, a megoldásra alig több, mint egy évük van a szemben álló feleknek, hiszen jövő decemberben parlamenti megméretést rendeznek Romániában, ott pedig már nagy a tét. A bukaresti képviselet elvesztése ugyanis súlyos károkat okozhat az erdélyi magyaroknak. A labda – ahogyan idén nyáron is – az RMDSZ vezetésének térfelén pattog.

(...) Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a látványos előretörés csak és kizárólag a rendkívül alacsony részvételnek köszönhető – ha a többségi románok komolyan veszik a megméretést, alighanem magyar képviselő nélkül marad az EP-küldöttség. A csekély országos részvétel nem feledtetheti az erdélyi magyarokkal, hogy politikai legitimációjuk továbbra is matematikai kérdés, az viszont rajtuk múlik, kihozzák-e az adott helyzetből a maximumot. Most sikerült.

(...) Ennél is fontosabb körülmény, hogy az erdélyi magyarok másfél évtized után végre érdemben is dönthettek a saját ügyeikről, hiszen valódi választás elé állították őket. Az RMDSZ nem az a párt, ahol a tisztújítást különösképp komolyan veszik: Markó Bélára hovatovább egy emberöltő óta örökös elnökként tekint román és magyar, nem beszélve a személye körül csoportosuló szenátorokról és képviselőkről. 

(...) A magyar választók közössége igazán bölcsen foglalt állást a két politikai irányzat vitájában. A politikai ajánlatok küzdelme nem hogy elkedvetlenítette volna, hanem inkább részvételre ösztönözte. És mértéktartással mutatva az utat előre, kétharmad-egyharmad arányban megosztotta a szavazatait az RMDSZ és Tőkés László között.

(...) Az a cáfolhatatlan tény, hogy az RMDSZ intézményi túlereje, kampánygépezete ellenében is képes volt megszerezni a magyar választók egyharmadának támogatását, egyben meggyőző válasz arra a kérdésre is, hogy valóban komoly-e az elégedetlenség a romániai magyar politikai játékteret hosszú ideje szinte egyedül bejátszó szervezettel szemben. Hogy csakugyan sürgetően szükséges-e szembenéznie magával, elkerülhetetlenül újra kell-e gondolnia a teendőit, módszereit, a politizálása eddigi szervezeti rendjét? Lehetőséget adva a politikai irányzatok vitájának, szabályozott versenyének. Vagy ha ezen már végképp túlhaladtak volna az események, ami könnyen lehetséges, a keretein kívül létrejövő versenytársakkal megtalálva az együttműködésnek azt a technikáját, eljárási rendjét, amely biztosítja, hogy a jelöltjeik az országos választáson majd ne egymás esélyeit rontva lépjenek fel. 

(...) Csalóka a mostani eredmény e tekintetben is. Úgy látszik, mintha a zérus összegű játékban mindketten nyerhetnének. Ez is tévedés, ugyanis együttes eredményükkel (8,95 százalék) nem három, hanem négy helyhez juthatott volna a magyarság. Vagyis mi mindannyian vesztettünk még egy mandátumot. Nyerni együttesen csak kooperációban lehet, a zérus összegű játéknak mindig van vesztese. Mi lehet a siker záloga? Mindezek alapján és ezek tudatában kell örülnünk a váratlan magyar sikernek, és mindenki a maga portáján akkor tudja e sikert megőrizni és jövőbeli eredményt kovácsolni belőle, ha a fentebbi téves érvrendszerek fogságából kiszabadul. Csak így tudja a most távolmaradókat urnákhoz csalogatni, és akkor még mindig szurkolnunk kell a románság szavazati hajlandóságának számunkra kedvező matematikai arányszámai érdekében. A hazai politikai elit felelőssége pedig abban áll, hogy nem táplálja e téves érveléseket az erdélyi magyarság pártjaiban.

(...) A nem hivatalos eredmények szerint - 99 százalékos feldolgozottsági adatok alapján - a választópolgárok 29,41 százaléka járult vasárnap az urnákhoz, ebből az RMDSZ 5,52, Tőkés László 3,43 százalékot ért el. Ez azt jelenti, hogy a 18 millió választópolgárból mindössze 5,113 millió körüli volt az érvényesen voksoló, míg a magyarság együttesen 458 ezer körüli szavazatot szerzett. Ebből 175 ezret Tőkés püspök, míg a fennmaradó 282 ezer körüli szavazatot az RMDSZ. Vagyis ha Tőkés és az RMDSZ jelenlegi együttes szavazatát vizsgáljuk, akkor az 162 ezerrel kevesebb, mint a 2004-ben leadott magyar voksok összessége, és egy 60 százalék körüli jövő évi választási részvétel esetén még együttesen is kiesnének a parlamentből a mostani - furcsa sikert hozó - eredményükkel. Fontos leszögezni: a magyarság román választójogi keretek közötti versengése azért veszélyes, mert nem számíthat érdemben külső forrásra, arra, hogy nagyszámú román választópolgár bizalmát is elnyerheti. Így számára a magyar voksok mindig a románokkal versengenek, és a politikai arénán belül adottságként kezelendő magyar voksok megosztása rögtön a parlamenti küszöbön való elbukás rémét jelenti.

(...) Az RMDSZ-t a félelem juttatta ki Brüsszelbe, és a románok rendkívül alacsony részvételi aránya. A félelem, mondom. Mert az RMDSZ csúcsvezetői és helyi famulusai, kiskirályai minden módon megfélemlítették az erdélyi magyar szavazókat. Azt mondták nekik, ha nem rájuk szavaznak, nem kapnak semmit. Se utat, se iskolát, se tornatermet. Polgármestereiket ugyanezzel tartották sakkban, s még azzal, hogy nem lesznek többé polgármesterek, ha településük lakói nem adják voksukat őrájuk. S mindezeken felül nem sajnáltak sem pénzt, sem fáradságot, hogy megakadályozzák Tőkés László sikerét. Ha kellett, nem engedték a püspököt és Orbán Viktort koszorúzni. Ha kellett, nem adtak nekik termet, hogy megtarthassák gyűlésüket. Ha kellett, rádörrentek a helyi papra, ha megnyitotta a templomot a vendégek és az érdeklődők előtt.

(...) A románok nem értek rá, meg nincsenek is otthon – majd ötmillió román munkavállaló dolgozik külföldön. Nem érdekelte őket. A magyarokat viszont igen. Székelyföldön az országos átlag kétszerese vett részt a referendumon. S így lett a végeredmény az, ami: az RMDSZ kevesebb mint fél százalékkal, Tőkés püspök pedig egy százalékkal kapott többet a szükségesnél. Ez az egy százalék azonban a körülmények ismeretében felér tízzel is. 

(...) De végül a felhorgadt indulatok, a Fidesz politikusainak aktív kampánya s a románok érdektelensége miatt az élet a számunkra legkedvezőbb forgatókönyvet írta meg. (A belső problémákat azonban nem oldotta meg, csak időlegesen elfödte.) A Tőkéssel, Frundával és Sógorral most kiegészült szlovákiai küldöttekkel is megerősített - európai magyar különítmény immár 29 főt számlál, ami akár komoly lobbierőt is jelenthetne, s ha mást nem is, a határokon átívelő nemzetegyesítést jól szimbolizálná. A feltételes mód használata egyelőre kötelező. Mert az egység helyett teli vagyunk kétséggel és ellentétekkel. Természetesekkel és irritálókkal egyaránt. S míg az egyik versenyre, jobb teljesítményre, minőségibb helytállásra ösztökél bennünket, addig a másik fontos energiáktól foszt meg, s rontja presztízsünket a nagyvilágban. A Máért kormányzati megszüntetése óta nincs már az a fórum, ahol a különböző országokban élő magyarok közös érdekei megfogalmazhatók és megvitathatók lennének. 

(...) S hogy mi lehet a romániai választás hazai következménye? Nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor számára győzelem független támogatottjának nem várt befutása. Ám, ha igazán taktikus, akkor most nem továbbélezi a helyzetet, hanem - legalább a színfalak mögött - a következő választásokra való felkészülést biztosító fenntartható együttélés modus vivendijének kimunkálására biztatja a feleket.Valószínű, hogy még ennél is fontosabb azonban, hogy a magyar választópolgároknak miként értelmezi a történteket. Feltehetőleg azt fogja belőle kiolvasni, hogy az erdélyi példa arról szól, hogy a választók képesek felülírni a politikai elit hamis alkuit - ami a szociális népszavazás melletti mozgósítás kampányeszköze is lehet.

(...) De Tőkés Lászlóra is számos nehéz feladat vár. Egyrészt a megérdemelt siker után nem pihenhet babérjain, hisz autonómia programjának keresztülviteléhez mihamarább szövetségeseket kell keresnie az EP tagsoraiban. És nem elégedhet meg a magyar néppárti képviselők támogatásával, hisz a román külpolitika közismerten nagyon erős, és számos külföldi bástyával rendelkezik. Tőkésnek meg kell találnia azt a politikai nyelvet, amellyel a magyar kisebbségi autonómia ügyét az összeurópai kisebbségi politika részeként tudja felvetni. Ha ez sikerülne, Tőkés Európa meglepetése lehet.

(...) A Tőkés által képviselt autonómia-koncepció kétségtelenül megosztja az erdélyi magyarságot: van, aki szerint a román kormány soha nem fogja megadni az autonómiát, és ez a követelés kiélezi a magyar-román ellentéteket, több a kára, mint a haszna, szerényebb, praktikusabb lépéseket kell napirendre tűzni. Mások viszont lelkesen támogatják a kezdeményezést, bíznak az EU pozitív szerepében, és állítják: követelésük kedvező tárgyalási pozíciót biztosíthat az RMDSZ politikai alkudozásaihoz is, melyeknek tétje a magyar anyanyelvű oktatás kiterjesztése, illetve az önálló magyar egyetem létrehozása.

(...) Maga Gyurcsány Ferenc kormányfő is elküldte gratulációját az EP-be bejutott Tőkésnek, Frundának és Sógornak: „a Magyar Köztársaság kormánya nevében gratulálok minden új magyar EP-képviselőnek, egyúttal felkínálom nekik a magyar kormány együttműködését minden, a régiónkat érintő közös európai érdek érvényesítésében”. A magas [magyar] részvétel erős legitimációjú magyar képviseletet eredményezett az Európai Parlamentben – fűzte hozzá. Nyilvánvalóan ő is felismerte: kár azon dühöngeni, hogy az erdélyi magyarok szakítottak az egységes politikai irányultság hamis látszatával – hiszen ne feledjük: Romániában, egy pluralista demokráciában élnek.