Koalíciós kényszermosoly az egészségbiztosítás ügyében

Bár a sajtóban az MSZP és az SZDSZ egészségbiztosítás ügyében kötött megállapodását sokadik kompromisszumnak nevezték, valójában kormányalakítás óta nem volt egyetértés a biztosítási rendszer részleteiről. Így most először beszélhetünk előrelépésről, de a nyilvánosságban megjelent információk alapján részletek ma sem világosak. A további fejleményektől függetlenül már most látható, hogy korántsem konszenzus, inkább egy izzadságszagú kompromisszum született, mely rengeteg új kérdést vet fel.

Szimbólummá emelt egészségügyi reform 

Az egészségügy átalakításának ügye a második Gyurcsány-kormány egész eddigi történetét végigkísérte, kezdettől fogva több mint egy szakpolitikai kérdés: az elmúlt másfél év legfontosabb szimbolikus témája. A reformokról szóló vitának ez volt a legfontosabb terepe, mind a kormány és az ellenzék között, mind kormánypártok viszonyában, mind az MSZP-n belül. A legnagyobb ellenzéki párt eddig szinte egész népszavazási kampányát az egészségügyi reform – kiemelten a vizitdíj – kritikájára építette. Ősztől kezdődően pedig a kormányoldalon is emelték az egészségügyi reform tétjét. Az SZDSZ soraiból többször elhangzott, hogy ha a biztosítási reformot nem viszi végig a kormány, akkor nincs tovább maradása a koalícióban, az MSZP bizonyos politikusai – így például az újjáalakult Szocialista Platform egyes tagjai – viszont éppen a lassítás mellett érvelnek, szemben koalíciós partnerrel és a kormányfővel.

A koalíció pártja tehát hagyták, hogy a közvélemény szemében úgy jelenjen meg az egészségügyi reformról december 17-én tartandó parlamenti voksolás, mint ami dönt a koalíció sorsáról, és egyfajta bizalmi szavazás a kormánnyal szemben is. Míg tehát a kormánypártok a Fidesz által kezdeményezett népszavazás kapcsán folyamatosan azt hangoztatják, hogy az egészségügyi reform ügyét érintő kérdések nem befolyásolják a kormány stabilitását, addig ezt az ügyet saját maguk engedték a referendumhoz hasonló tartalommal felruházni. 


Megegyezési kényszer

Az így kialakult koalíciós konfliktus paradox módon növelte a megegyezési kényszert az MSZP és az SZDSZ között. Mert bármennyire is instabillá vált a koalíció, a kormánypártok jelenlegi helyzete egyben erősíti is a koalíció fenntartására irányuló szándékot: most sem az MSZP-ben, sem az SZDSZ-ben esetlegesen formálódó alternatív erőcsoportoknak nem érdeke átvenni az irányítást, és végképp nem érdekük egy előrehozott választás kiírása. A megegyezés felé terelte a koalíciót a szakszervezetek, valamint a Fidesz felől egyre erősödő nyomás is. Már sokszor láthattuk korábban, hogy a koalíció külső nyomás hatására képes összezárni, ez történt most is, így létrejött a kompromisszum a két kormánypárt között.

Bár a megegyezés nem rendezett minden vitás pontot, és a körvonalazódó rendszert sem vállalhatja fel egyik fél sem teljes mellszélességgel, a létrejött öszvérmegoldás jelenleg lehetőséget ad a két kormánypártnak arra, hogy saját üzeneteiket emeljék ki a javaslatból. Míg a SZDSZ saját szerepét nagyítja fel és a magántőke beengedését könyveli el sikerként, addig a szocialisták azt hangoztatják, hogy SZDSZ „adta be a derekát”, hiszen sikerült a fejkvótát 12000 forintra növelni – ezzel jelentősen emelni a belépés költségeit – és a megfelelő mértékben korlátozni az üzleti biztosítók mozgásterét. 


Fennmaradó bizonytalanság – növekvő befektetői kockázat

A megállapodás alapján létrejövő modellnek jelenleg csak a körvonalai láthatóak, egyelőre nehéz megjósolni miként működik majd. Az biztos, hogy az MSZP módosító javaslatainak köszönhetően az üzleti biztosítók kockázatai növekedtek. Egyrészt drágább lesz a piacra lépés költsége, másrészt a menedzsmentjogaik is jelentősen csorbultak az eredeti megállapodáshoz képest: bár a napi döntéseket a mostani javaslat szerint továbbra is a biztosítók hozhatnák – hiszen ők adnák a vezérigazgatót -, a hosszabb távú stratégiát az állam határozná meg, tekintve, hogy az igazgatóságban fele-fele arányban foglalnak majd helyet a biztosítók és az állam küldöttei, de szavazategyenlőség esetén az utóbbi által delegált elnök szava dönt.

A biztosítók kockázatát tovább növeli a legnagyobb ellenzéki párt mereven elutasító álláspontja. Orbán Viktor egy interjúban újra egyértelművé tette, hogy egy esetleges kormányváltás esetén azonnal visszaállítják a most fennálló rendszert, és ennek költségeit a biztosítókkal fizettetik ki. A Fidesz ennek mikéntjét nem részletezi, ám nincs erre szüksége, hiszen az üzenet nem jövőről, hanem a jelenlegi helyzetről szól.

Ugyancsak növeli a kockázatokat, hogy az egészségügyi reform kapcsán az utóbbi időben a szakszervezeteknek is jelentős szerep jutott, a Gaskó István vezette Liga máris tüntetést, majd határozatlan idejű országos sztrájkot helyezett kilátásba az egészségbiztosítási törvénycsomag elfogadása esetén. Egy erős és összehangolt sztrájk pedig nagyobb veszélyt jelentene a kormányra nézve, mint egy tüntetés, még ha előbbire a szakszervezetek gyenge szervezettsége és fragmentáltsága miatt kevés is az esély.

Összességében bár a koalíciós pártoknak sikerült megállapodni egy mindkét fél részére elfogadható egészségügyi reform részleteiben, azonban az elhúzott vita, az ügy kapcsán felszínre került belső feszültségek így is ártottak a kormányoldalnak. Ráadásul hiába a megegyezés, továbbra sem tűnik úgy, hogy érdemben csökkent volna az egészségügy átalakítása körüli bizonytalanság. Ennek alapján joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon milyen garanciák mellett hajlandóak a biztosítók befektetni? Ha ugyanis az ár túl magas lesz a hosszú és kínos vita után, az egyértelmű kudarcot vetíthet előre a koalíció számára.