Fidesz-program: fontolva haladás

A Fidesz most kiadott új programja egyértelmű válasz a párt imázsának részévé vált kompetenciahiányra, amely az elmúlt egy évben a jelentős közvélemény-kutatási előny ellenére is megmutatkozott. A program a 2006-os kampány ígéreteitől távolodó Fidesz képét tárja a nyilvánosság elé, egyre inkább illeszkedve a nyugat-európai jobboldal mai pozíciókereséséhez. A program jövőjét leginkább a népszavazási kampány, valamint az a kérdés határozhatja meg, hogy a Fideszen belül kinek is a programja az Erős Magyarország címet viselő dokumentum. Programkényszer 

A Fidesz több szempontból is arra kényszerült, hogy programot készítsen és hozzon nyilvánosságra a kormányzati ciklus második évében. Egy ellenzéki pártnak csak ritkán érdeke, hogy  a kormányoldallal rivalizáló programot tárjon a választók elé, az elmúlt másfél év politikai tendenciái azonban ebbe az irányba tolták a legnagyobb ellenzéki pártot.

A Fidesznek válaszolnia kellett azokra a bírálatokra, amelyeket a kormányoldal fogalmazott meg, és amelyek szerint a Fidesz csak bírál, de mutat fel alternatívát. Ennek negatív hatása abban mutatkozott meg, hogy bár a pártok közötti versenyben a Fidesz jelentős előnnyel rendelkezik a szocialistákhoz képest, a kormányzóképesség tekintetében már sokkal kisebb a szavazók által érzékelt különbség  Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor között. A konstruktivitás hiánya a pártról alkotott választói képben is visszaköszön: a Fideszt a szavazók (az MSZP-nél nyilvánvalóan kedvezőbb imázsa ellenére is) olyan pártnak látják, amely dinamikus ugyan, de elsődlegesen nem az építő szándék, hanem az agresszivitás viszi előre. A most nyilvánosságra hozott program minderre adott reakcióként értékelhető, így értelmét (tartalmától részben függetlenül) abban nyeri el, hogy a Fidesz kormányzóképességének szimbólumaként (és egyben gyakran hivatkozható bizonyítékaként) szolgál. Nem véletlen, hogy a programot a párt egy éves előkészítés után, a várakozásokat fokozva, jól megtervezett kampány keretében tárta a választók elé.

A program nyilvánosságra hozatalát megelőzően is mutatkoztak arra utaló jelek, hogy az ellenzék stratégiaváltásban gondolkodik. A kormánypárti javaslatokkal szembeszegezett éles elutasítás mellett az utóbbi hónapokban egyre inkább érzékelhető volt, hogy a Fidesz bár a kormányprogramot továbbra is elutasítja, a hangsúlyt egyre inkább a „hogyan kellene másképpen” kérdésére helyezi, és saját konstruktív javaslatait állítja szembe a kormányéval. Ebben ugyanakkor nem mutatkozott teljes egység a párton belül: az Orbán Viktorhoz közeli politikusok esetében az utóbbi időben is az éles stílus, az erősen konfrontatív hangnem és a kormánypárti javaslatok reflexszerű visszautasítása maradt a meghatározó.

Stagnálástól az araszolásig 

A Fidesz politikáját a programalkotás kapcsán érdekes ellentmondás feszíti: míg a konstruktívabb politika és az árnyaltabb üzenetek megjelenése a rövid távú célok (gyors kormánybuktatás) felől a hosszabb távú érdekek (a 2010-es választások) felé való elmozdulást sejtették; a programalkotás jelen helyzetben éppen a gyors kormányváltás és az előrehozott választások ígéretének felmelegítésével párosult. Ez nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a stratégiaválasztás kapcsán feszülő politikai ellentmondás és dilemma a továbbiakban is megmarad a pártban. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a program alkotásával a Fidesz nyilvánvalóan lépett egyet előre, hiszen a választási program és a jelenlegi dokumentum közötti eltérések a párt politikájában mutatkozó változást is beszédtémává tették – ezzel pedig a párt kilépett abból a korábbi helyzetből, melyet mindenféle politikai változástól (mint a korábbi stratégia kudarcának beismerésétől) való vonakodás jellemzett.

A program kommunikációját jelen helyzetben két, egymással összefüggő tényező is akadályozza. Egyrészt Orbán Viktor és az általa képviselt, a 2006-os kampányban megjelenített politikai irányvonal, melytől a párt egyértelműen távolodni látszik a program alapján. A pártelnök ezt ellensúlyozandó ismét saját értelmezésében, önmaga politikáján „átszűrve” tárta a programot a nyilvánosság elé. Orbán Viktor ráadásul a közeljövőben megjelenő könyvével pedig ismét saját magára irányítja a figyelmet a Fidesz programja helyett – akárcsak tavaly, a Jövőnk vitairat esetében: miután Navracsics Tibor bemutatta a szöveget, Orbán Viktor beszédének, majd később könyvének a vitairattal ellentétes üzenetei agyonnyomták a programalkotást. A másik akadály a (szintén leginkább Orbánhoz kötődő) népszavazási kampány lehet, mely természetéből és a kérdések jellegéből következően olyan leegyszerűsítésekkel operál, amely a programalkotás és az árnyaltabb politika kibontása ellenében hat. Orbán Viktor értelmezésében például a programmal. „Ítéletet mondunk az egészségügy, az oktatás jövendőbeli szerkezetéről, válaszolunk arra a kérdésre, hogy ezen az úton akarunk-e továbbmenni, vagy másik irányt választunk". Ez pedig inkább a sikeres népszavazás érdekében megfogalmazott üzenet, melynek kevés köze van a program részletesen kidolgozott tartalmához.

Mindennek alapján továbbra is a folyamatosság és az elszakadás problémája mutatkozik a Fidesznél. A dilemma hasonló ahhoz, amivel Gyurcsány Ferenc nézett szembe 2006-ban. Az akkori kormányfőjelölt bár igyekezett eltávolodni Medgyessy Pétertől, ezt olyan módon tette, hogy emellett fel is mutathassa a Medgyessy kormány népszerű, a 100 napos program keretében meghozott intézkedéseit. Az új Fidesz-program a 2006-os ígértektől próbál eltávolodni, miközben az Orbán-kormány időszakára utal vissza, ám ez Orbán Viktor (és az ő stratégiája) számára jelenthet problémát. A programalkotás tehát kimozdította a Fideszt a korábbi stagnálásból, melyet felváltott a „fontolva haladás” egy új politikát képviselő Fidesz felé. A Fidesz lassan távolodni látszik a mindenkit megszólítani akaró, prioritások nélküli politikától – az orbáni stratégia és a népszavazási kampány viszont még megakaszthatja a pártot ezen az úton. A népszavazás kudarca a megújulás, sikere pedig a politikai-ideológiai visszarendeződés irányába mozdíthatja a pártot.

Tartalmi módosulások és hangsúlyváltások 

A politikai irányváltás szándéka és a hirtelen szakítás elutasítása egyszerre jelenik meg a program tartalmi elemeiben. Egyrészt, a programból teljességgel hiányzik a „neoliberális”, mint szitokszó, másrészt felfedezhető néhány kifejezetten liberális elem is: például az állam gazdasági szerepének korlátozásáról, illetve a „gázárpolitika körültekintő alkalmazásáról” szóló passzusokban. Bár nem változott viszont a Fidesznek az a sokat hangoztatott elve, hogy erősebb állami jelenlétre van szükség az oktatásban és az egészségügyben, ezen két területen is fontos hangsúlyeltolódások látszanak a dokumentumban. A programban a kórházátalakításokkal kapcsolatban például az a kitétel szerepel, hogy a párt határozottan ellenzi „a kórházak átgondolatlan bezárását” (tehát nem általában a kórházak bezárását). Ehhez hasonlóan, a Fidesz szakít a korábbi, a kisiskolák, óvodák bezárásától mereven elzárkózó álláspontjától azzal, hogy programjában leszögezi: „Egy óvoda vagy iskola létéről, megmaradásáról szóló döntést egyetlen szempont határozhat meg: képes-e versenyképes tudást, minőségi oktatást, nevelést, esélyt adni az ott tanuló diákoknak”. Az Orbán Viktor által fémjelzett eddigi Fidesz-stratégiával szembeni (nem kifejezetten látványos) ellentmondást a dokumentum az Orbán-kormányra való visszatérő hivatkozásokkal kívánja feloldani, mint amilyen az Új Széchenyi Terv meghirdetése.

Kétoldali ellentmondások: mit csináljon az ellenzék? 
A programmal kapcsolatos politikai ellentmondásokat nem kizárólag a párton belül felmerült stratégiai viták eredményezték. A program nyilvánosságra kerülését követő nyilatkozatokban mind a Fidesz, mind az MSZP ellentmondásba került a korábban saját maga által mondottakkal – ráadásul éppen a program szerepe és az ellenzékiség értelmezése kapcsán. Míg a Fidesz korábban amiatt panaszkodott, hogy a kormányoldal nem fogadja meg konstruktív javaslatait, a program nyilvánosságra hozatalát követően a legnagyobb ellenzéki párt annak veszélyét ecsetelte, hogy a kormányoldal „ellopja” és megvalósítja a program bizonyos elemeit. Ellentmondás mutatkozott ugyanakkor az MSZP reakciójában is: míg a baloldal eddig azzal támadta a Fideszt, hogy nincs programja a pártnak, most azért vált a párt bírálat tárgyává, mert két és fél évvel a következő parlamenti választások előtt hozta nyilvánosságra a programját.

Jó-e a program a Fidesznek? 

A program a párt számára hármas célt szolgál. Egyrészt, a párt bizonyíthatja vele saját kormányzati kompetenciáját, ezzel cáfolva a program hiányára vonatkozó vádakat. Másrészt, a párt megerősítheti a körvonalazódó új identitását, mint európai, új jobboldali, konzervatív párt. Harmadrészt, javíthat imázsán azzal, hogy egyértelművé teszi: a Fidesz határozott, komoly, és szakpolitikailag kimunkált elképzelésekkel rendelkező politikai erő. Ennek alapján a Fidesz hosszabb távú céljainak megfelel a nyilvánosságra hozott program. A programmal kapcsolatos viták pedig tovább erősítheti a Fideszt: ha a nyilvánosságban tovább vitatkoznak annak részleteiről, akkor csak hangsúlyozottabbá válik az alapüzenet: a Fidesznek van programja.