Mi rejlik az egység mögött?

December 17-én este az Országgyűlés név szerinti szavazással elfogadta az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt. 204-en voksoltak igennel, 168-an nemmel. A szavazás eredménye erősen megosztotta az újságírókat. Míg a támogató vélemények a döntést a kormányfő melletti bizalom jelének tekintették, az ellenvélemények szerint zsarolás vezetett a kormánypártok egységéhez.

A törvény megszavazása után született publicisztikák központi kérdése az volt, a döntés során hogyan alakult ki a kormánypártok egysége. A jobboldali

vélemények szerint a kisebbik kormánypárt és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök zsarolással kényszerítette ki az igen szavazatokat. A baloldali médiumok a kormányfő melletti bizalmi szavazásként, valamint az ellenzéki támadásokkal szembeni egység megnyilvánulásaként értékelték az egészségbiztosításról szóló döntést.

Több publicisztika hangsúlyozta, hogy az egészségbiztosítás gyakorlati megvalósulása bizonytalan és vélhetően sok jogos kritika fogja még érni a reformot. A jobboldali véleményformálók "egészségügyi kísérletezésnek", "a tb-kassza szétverésének" látták a törvényt, az átalakítást támogató publicisztikák szerint a "társadalom mentális átalakulása szempontjából vízválasztó hatású" volt a döntés. 

(…) Sok szempontból a neheze még csak most jön. Ugyanis hatalmas tömegeket sikerült meggyőzni arról, hogy az egészségügyi rendszer átalakítása csak bajt, szenvedést, könnyeket hoz. Nem kevesen akadnak olyanok, akik mindent megtesznek majd azért, hogy ezt be is bizonyítsák. Már csak ezért sem lesz ez diadalmenet. Meg azért sem, mert bár komolyan drukkolunk az új szisztémának, annak hogy jobb, igazságosabb és biztonságosabb legyen az ellátás - azért azt is látnunk kell, sok a jogos aggodalom. A közönség pedig türelmetlen. Már hogyne lenne az. Gyors eredményt vár, miközben számtalan olyan hiba fordul majd elő, amit ha felnagyítva is, de sokszor kérnek majd számon a reformereken.

S ha örömünkben nem is kortyolunk jégbehűtött pezsgőt - nagy munka előtt ez megárthat - azért azt szögezzük le, ismét nem jött be az a fideszes terv, hogy éket verjenek a koalíciós pártok közé, fellazítsák az MSZP frakcióját. Pedig példátlan nyomással próbálták eltántorítani a kormánypárti honatyákat - abban reménykedve, félve a további népszerűségvesztéstől nem-mel fognak szavazni. (…)

(…) A profitorientált magánbiztosítók előtti piacnyitás az a neuralgikus pont, amelyik nemcsak a koalíciót és nagyobbik pártját osztotta meg átmenetileg, hanem a leghevesebb ellenállást váltotta ki a társadalomban.

(…) A szabad demokraták vezetése alatt álló Egészségügyi Minisztérium időt és energiát nem kímélve dolgozott azon, hogy ebben az országban mindenkit maga ellen fordítson. A két kormánypárt népszerűsége mélyrepülésbe kezdett, lassan, de biztosan az MSZP támogatottsága is a szabad demokraták adataihoz törpül.

Tegnap még az volt a nagy kérdés, hogy vajon meddig mennek el a koalíciós pártok - mindenkivel szemben. Meddig lehet egy egész országnak fricskát mutatni? Este aztán kiderült, így ma már egészen más kérdésekre kell választ keresni.

(…) Egyelőre a parlamenti többségnek fontosabbnak bizonyult a frakciófegyelem, mint a szavahihetőség és a tükör. Tövig nyomott gázpedállal robogva, a koalíciós pártok továbbra is úgy viselkednek, mint az autópályán a forgalommal szemben haladó autós.

A magyar miniszterelnök megjárta az Alföldet. És az nem ette be magát a kormányfő bőre alá. Ahogy az egész magyar valóság sem.

(…) A miniszterelnök elszántságához, kitartásához kell persze az is, hogy a kisebbik hatalmi tömb folyamatosan nyomás alatt tartsa, zsarolja a nagyobbikat. A tegnapi szavazás előtt az a hír terjengett a parlamentben, hogy ha a szocialisták nem szavazzák meg az egészségbiztosítási törvényt, akkor a szabad demokraták nem adják áldásukat a jövő évi költségvetésre. Ez pedig egyenértékű a kormány bukásával.

A szocialista képviselők lelkiismeretük szerint szavazhatnak a titkos voksoláson - mondta tegnap délután az egyik frakciómindenes. Persze nem a biztosítótörvényre értette, csak az ombudsmanválasztásra. A több biztosító tabu. Az internacionális gazdasági erők számítanak a tb-kassza milliárdjaira. Akkor pedig nincs szerepe a képviselők lelkiismeretének. Ha maradt még egyáltalán.
A kormányerő és a kormányfő egyre távolabb kerül - nem Afrikától, Magyarországtól.

(…) Bizalmi szavazás volt? Talán igen, talán nem. Egy biztos: ha a szocialista párton belül vannak is erők, melyek szembe mennének a Gyurcsány-féle erőltetett menettel, tegnap este hallgattak. Vagyis dehogy hallgattak: hangos igennel biztosították a vezérigazgatót arról: egyetértenek. A kérdés csak az, hogy egyet értenek-e?

Ha a hatalomról van szó, akkor minden bizonnyal. Elvégre még mindig jobb 13 százalékos támogatottság mellett kormányozni, mint sem. Dől a lé, pályázatokon bizonyíthatják, hogy megérte. De ha képviselőkre bontjuk le a kérdést, már biztos, hogy nem. A mezei képviselőnek ugyanis el kell majd számolnia. Legkésőbb 2010-ben. Amikor a választók haragja utoléri, s orrára koppint: nem ezt ígértétek.

Nem tudom, hogy a most megszavazott rendszer jó-e, vagy sem. Készséggel elhiszem a kormányoldal érveit: vevő leszek, s választhatok. De. Ugyanígy készséggel elhiszem az ellenzék érveit: kettészakad az ország egészségügye szegény/gazdag ellátásra. Nem velem van a baj. A baj ott van, amikor szakemberek képtelenek megfogalmazni - például azt - hogy mit tartalmaz majd az alapcsomag. Röpködnek a latin kifejezések, a paragrafusok. De mit ért ebből a mezei halandó?

(…) a maga szempontjából súlyos hibát követett el a sztrájk mögé álló jobboldal. A Kossuth térre szombaton részvétlenségbe fúló tüntetést szerveztek. A voksolás napjára pedig sok privát bosszúságot, az ellenfélnek viszont régóta hiányzó politikai elégtételt okozó, összeomló sztrájkot szerveztek. Alkalmatlan ürüggyel vezényelték neki csapataikat a Parlamentnek. Ettől még meglehet, hogy sok bajunk lesz az új egészségbiztosítással - bár én komoly esélyt látok rá, hogy ne így legyen -, de az biztos, hogy nem ez az az ügy, amelyre egészségesen gondolkodó szakszervezet utcára kergeti az embereit. Egy olyan év után, amikor a jövedelmek ritka kellemetlenül csökkentek. Az nem baj? Amire a Fidesz mindjárt népszavazást gerjeszt, arra viszont minden demokratikus vasutasnak be kell indulnia? Nem lehet, hogy itt súlyos politikai váltóállítási hiba történt, s vitt vakvágányra rengeteg jobb indulatot?
Annyit sikerült elérni, hogy a koalíciós törésvonalak a külső présben eltűntek. A biztosítási törvényt simán megszavazták.

(…) Nincs koalíciós válság, Gyurcsány Ferenc helyzete az elmúlt hónapok valós vagy vélt ingadozásai után most kifejezetten szilárdnak nevezhető. A koalíciós pártok képviselői nyomatékosan kifejezték egységüket, úgy fejezték be a politikai évet, hogy egyöntetűen támogatják a kormányt és azt, amit jobb híján kormányprogramnak neveznek.

Sem bomlás, sem frakciózás, sem renitens egyéni akciók nem zavarták meg az összhangot. A tegnapi szavazás fényében ma már egyértelmű, hogy a közelmúlt nyilvános vitái, veszekedései csak a felszínt borzolták. E tekintetben semmi probléma nincs, a kormány a helyén van, és nem hagyja félbe a megkezdett, kommunikációs okokból reformnak nevezett valamiket. Másfelől viszont válság van. Az egészségbiztosításról szóló törvényt, ami rendkívüli, eddig még nem tapasztalt változásokat hoz mindannyiunk életébe, az a koalíció fogadta el, amelynek népszerűsége százalékban kifejezve 13 plusz 1. De ez nem telitalálat, nyeremény pedig végképp nem jár vele. Ez a törvény tovább rántja őket lefelé, aligha lehet kétséges. Következésképpen a kormány és koalíció úgy folytatja majd a tevékenységét, hogy gyakorlatilag semmiféle társadalmi támogatást nem tudhat maga mögött.

(…) A rendszerváltoztatás óta a magyar nép ilyen egységesen még nem foglalt állást egy koncepció ellen. Ilyen mértékű társadalmi ellenállást pedig nemhogy egy demokráciában, de egy diktatúrában sem szokás lekezelni, megjelenítőiket sértegetni és összességében az egészet figyelmen kívül hagyni. Ennek a politikai hatásai ma még nem láthatók, de nem fognak elmaradni, az bizonyos. Mindez nem véletlen. A törvény ugyanis rossz. Nem feltétlenül azért, mert kidolgozóik ostobák, korruptak vagy éppen gonosztevők. Hanem sok más tényező mellett azért, mert rohammunkában fércelték össze két rendszer kikapkodott elemeit, úgy, hogy még a szavazás napján is módosító indítványok tömegét tárgyalták meg.

(…) Fantomokkal harcoltak a meghatározatlan időre, azaz egy napra sztrájkot hirdető széles látókörű vasutasok is, akiknek a helyi emberei már múltkor sem tudták pontosan, hogy is néz ki az az eü-modell, ami ellen sztrájkoltak. Persze nem is nekik kellene főleg képben lenni, hanem szakszervezeti vezetőiknek, akik a pánikkeltéssel politikai meccsre használták az alulinformáltságot és az elégedetlenséget. Ezt tette Gaskó, ez tette a fél értelmiség és a Védegylet, amely nem lát mást, csak a végtelennek tűnő látóhatár szélességét.

Holott nem volt igaz, hogy a WHO eleve kizárta volna a magánbiztosítók jelenlétét a rendszerben; nem igaz, hogy a tb-átalakítás ütközik a GATS-egyezménnyel (…) Nem igaz - sajnos -, hogy vége az állami társadalombiztosításnak, hiszen valódi versenyhelyzet helyett egybiztosítós, állami többségű több-pénztáras modell jön létre, amellyel megmarad az állami kényszeradóztatással finanszírozott hazug "szolidaritás". Megmarad a "nemzeti kockázatközösség". Nem igaz, hogy a pénztárak válogathatnak a polgárok között, ehelyett hülye félmegoldással ugyan, de évente egyszer mi választhatunk pénztárak között (ha lesznek). Nem a pénztáraké a kizárólagos menedzsmentjog. Nem igaz, hogy a szegények kiszorulnak a rendszerből, sőt, pozitív diszkrimináció van, idős és beteg polgárok után több pénzt kapnak a biztosítók.

(…) Ha a magántőke egyszer belekerül valami rendszerbe, valóban nem ismer kegyelmet: viszonylag gyorsan és hatékonyan iktat ki feudális kiváltságokat, kvázimonopóliumokat. Versenyt, választási lehetőséget kínál, minőséget kényszerít ki, mint láthattuk a saját országunkban is az elmúlt húsz évben. Szórakoztató látni, hogy a több-pénztáras modell elleni érvelés főbb paneljeit a nyolcvanas évek végén már kellőképpen megismerhettük a többpártrendszerrel szembeni "érvelésben": még nem jött el az ideje, csak lassan, káoszt eredményez, veszélyben a "vívmányaink", végül: jó, legyen, de az egy párt felügyelje a folyamatot.

Orbánnak most se sikerült. Pedig hatalmas erőfeszítéseket tett ezúttal is, beleadott mindent, mozgósított mindenkit, ráadásul óvatosabb is volt, mint tavaly - és mégse… A miniszterelnök s a kormány megint a helyén maradt.

(…) A tegnapelőtti parlamenti szavazás szintén bizalmi jellegű volt Gyurcsány Ferenc és kormánya mellett - ezúttal kimondatlanul. A mögötte álló támogatás most jóval gyengébbnek tűnt, mint tavaly, közte és az MSZP-frakció között rengeteg feszültség halmozódott föl az elmúlt időkben, s a koalíciós összetartás is meggyengült (hogy finom legyek). Az SZDSZ irracionálisan odaláncolódott az egészségbiztosítási reform (amúgy roppant népszerűtlen) ügyéhez, olyan helyzetbe kommunikálta magát, hogy a (jócskán kilúgozott) tervezet leszavazása esetén nemigen maradt volna más választása, mint a koalícióból való kiugrás - a vaksötétbe.

(…) A koalíció végül összezárt, a törvényt csont nélkül megszavazták (alig vettük észre: a költségvetéssel együtt). Átment az egészségbiztosítás gyakorlati működését tekintve ugyan bizonytalan, a reform és a társadalom mentális átalakulása szempontjából azonban talán vízválasztó hatású változtatás. 

(…) Ritkán tapasztalható érdeklődés kísérte a parlament hétfői ülését. Az utóbbi hónapok egyik legtöbbet vitatott kérdésében kellett végre egyértelmű választ adniuk a képviselőknek, név szerint felszólítva, egyenként felállva. Jellempróbáló, szorongatott helyzet az ilyen. Akkor is, ha meggyőződéssel hisz a politikus a voksában, s akkor is, ha csak a frakciófegyelem elvárásainak engedelmeskedik. Nagy nyomás nehezedett hát rájuk. De ez sem volt elég ahhoz, hogy más belátásra bírja őket.

(…) A koalíciót és a nagyobbik pártját összetartó (kohéziós?) "erők" hatékonyaknak bizonyultak. Ha van nyíltan vállalható módszertana annak, hogyan lehet a politikai nyomásgyakorlással képviselőket rávenni, hogy a megfelelő pillanatban úgy szavazzanak, ahogyan elvárják tőlük, akkor a kormánypártok most alaposan kiaknázták ezt. Azt az információt pedig, hogy mindebben meddig mentek el a végső meggyőzés érdekében, valószínűleg nem a nyilvánosságnak tartogatják.

(…) A gazemberek kormányának 204 parlamenti képviselője (nagyobb részük ostoba mameluk, kisebb részük szintúgy szimpla gazember) letette az ország karácsonyfája alá az ajándékot. A jövő évben elindul a magyar egészségügy szétverése, a tb-kassza ellopása, a gazdag- és szegényellátás kiépülése. Előkészítették, alaposan.

Már több mint egy éve az orvosok és az egészségügyi dolgozók ellen uszítanak. Több mint egy éve hallgatjuk a gazemberektől (és a legnagyobb gazemberektől, a melléjük szegődött sajtómunkásoktól), hogy a magyar orvos (nővér és mindenki) lelketlen disznó, akinek rossz a szakmai felkészültsége, aki csak a hálapénzt lesi, és akinek mi, szegény betegek ki vagyunk szolgáltatva.

(…) Mindezek mellett persze negyven éven át annyi "tébét" vontak le a fizetésünkből, amennyit Nyugaton soha nem mertek volna. Ennek a ténynek ismeretében értelmezzük az első számú gazember azon mondatát, miszerint "tudomásul kell venni, hogy nincs többé ingyenleves, nincs többé ingyenes egészségügy". Hát tényleg nincs. Mert nem is volt soha. Csak ezek a gazemberek ellopták és a hülyeségeikre költötték akkor, amikor még a szocializmust építették. És most letették az ajándékunkat a fa alá. Megszavazták. Jöhet a tőke. A pénz. A zsozsó. A gazemberek egyetlen istene. És folyékonyan hazudnak, hogy majd a magánbiztosítók versenyeznek értünk, és majd sokkal jobb lesz minden. Hogy az első számú gazembert idézzem: "Egy lószart mama!" Semmi sem lesz jobb!"

(…) már hónapokkal az egészségügyi törvény elfogadása előtt napvilágot láttak a merészebbnél merészebb kombinációk, amelyek a szocialisták belső megosztottságától és a szabad demokraták arcvesztésének megakadályozásától eljutottak a már sokadik kormányválságig. Az ezzel kapcsolatos forgatókönyvek ismertek. Több oka van annak, hogy a veszély ismét elhárult, de egyik sem olyan, amire egy megfontoltabb, más stílusú politizálás nélkül építeni lehetne. Az alap ugyanis, amelyre a kiegyezés épül, nem eléggé masszív. Maga a törvény a kompromisszumok révén inkább keretet, tágabb értelmezési lehetőséget, s ezzel együtt mozgásteret ad a kialakuló új egészségbiztosításnak. Nyilván rengeteg régi és új ellentmondás, feszültség fog felbukkanni még a végrehajtás megkezdése előtt - ami nem baj, ha képesek reagálni rájuk, kezelni őket, s még inkább, ha az ádáz ellenfelek hajlandóak az engedmények és korrekciók rögös útján elindulni, s nem minden eléjük kerülő kőbe belerúgni.

(…) Érdekes, hogy a Fidesz vezetése még mindig nem veszi észre, hogy a nyomásgyakorlásnak az a minden eszközt felölelő arzenálja, amelyre oly büszke, kontraproduktív. Lehet, hogy egy enyhébb politikai klímában mindez eredményesebben hasznosulna, de a fenyegetettségnek e konstans állapotában, miközben a koalícióban résztvevők egyébként lesújtó véleménnyel vannak egymásról, az utolsó pillanatban összesimulnak, pontosabban préselődnek. És nem igaz, hogy csupán a kiváltságok féltése vezeti őket, inkább a hatalomba visszatérő Fidesz revánsvágyától tartanak, és saját önbecsülésüket védik. (…) Az a legnagyobb ellenzéki párt által hangoztatott érv, mely szerint a szocialista vezetés példátlanul szigorú szankciói térítették volna el az MSZP tamáskodóit a halasztástól vagy a törvény kategorikus elutasításától, nevetséges - legalábbis annak, aki tisztában van a múltkompenzálással, amelyet az úgynevezett pártfegyelem kapcsán a "szocik" képviselnek.

(…) Fontos volna tudatosítani, hogy az egyik legnagyobb államháztartási hiányt okozó területen sikerülne előrelépni, ha a vita nem válna újra politikai lármává, mint a szavazás előtt a parlamentben. Félő azonban, hogy egy ország jajveszékelése kísér majd minden fölmerülő jogos panaszt, konfliktust vagy korrekciót, háttérben a "mi majd mindent visszacsinálunk" magánbiztosítókat riasztó kórusával.

(…) Az utolsó csepp a pohárban a több-biztosítós egészségügyi rendszernek zöld jelzést adó parlamenti szavazás volt, amikor is a szocialisták egységesen felsorakoztak egy olyan modell mellett, amelyről nem is olyan rég még hallani sem akartak. A szavazás a kisebbik, ám erősebbik kormánypárt és a miniszterelnök közösen kizsarolt győzelme. A parlamenti többség szilárd, Gyurcsány Ferenc abszolválta a bizalmi szavazásokat (a jövő évi költségvetést is elfogadták), de jure nincs kormányválság.

(…) A hiba az MSZP-ben van, nem Gyurcsányban. Neki egy dologban tragikusan igaza van: nincs alternatívája a saját táborában. Azért ne bontson pezsgőt e mondat után, hiszen az MSZP akár holnap is elcsaphatja. De az elődei és az általa képviselt, jobb híján neoliberálisnak nevezett politika radikális megváltoztatására, vagyis más minőségű kormányzásra nem képes a pártja. (…) És akkor jöjjön az ígért felismerés, a nagy titok: a magyar baloldal nem kormányképes. Csak éppen még mindig birtokolja a hatalmi erőforrások túlnyomó részét. Alkalmatlanságát azonban mind kevésbé képes titkolni. De hátha megtanul egyszer kormányozni! - reménykednek ma is meghökkentően sokan. Nekik is válaszolt Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön:  "Nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem."

(…) Kétségtelen, az egészségügyi reformnak számos kockázata és mellékhatása lehet, ugyanakkor az sem feltétlenül mutat jól, ha a legfontosabbnak tartott kormányzati reformot a köztársasági elnök akasztja meg. Túl messzemenő politikai következtetéseket lehetne ebből is levonni, s valószínűleg tartósan tovább rontaná a kabinet és az államfő közti amúgy sem túl jó viszonyt. Bár lehet, ez különösebben nem zavarná az elnököt.

Nem könnyű ebben a helyzetben "okos lányként" viselkedni. Aki hoz is meg nem is. Talán a legtapintatosabb mégis az lenne, ha egyből aláírni nem tartja taktikusnak, hogy megfontolásra visszaküldi a parlamentnek a jogszabályt. Mire az februárban újra elfogadja. Ezzel kifejezi, hogy akadnak fenntartásai, de mégsem gördít akadályt az elé, hogy a kormányzat nekiinduljon ezen a rögös úton.

Éger István a hétfőn elfogadott egészségbiztosítási reformról mondta el - egyébként lesújtó - véleményét, s közölte, hogy nem segítik az átalakulást, mi több - és innen idézzük -, "ott fogunk betartani, ahol tudunk".
Meglehet, az elfogadott jogszabály nem a világon a legjobb. Meglehet, sok jogos kritika érheti. Az is elképzelhető, hogy sokat változik, mire megvalósul. Most még azt sem tudni pontosan, milyen állomásokon keresztül és mikor léphet hatályba.

Éger Istvánt a jelek szerint mindez nem érdekli. Ő már véglegesen döntött. Ez lehetne magánügye, ha nem a kamarába tömörült orvostársai nevében is beszélt volna. Mert ettől kezdve nyilatkozata nem tekinthető pusztán "írói munkássága" részének. (…)

Most, hogy a kormányoldal sikeresen kizsarolta képviselőiből a parlamenti igent az egészségügy privatizációjára, megindul a propagandagépezet. El kell ugyanis "adni" az embereknek, hogy miért döntöttek az életüket felforgató változtatásokról, és mik lesznek ezek következményei. A balliberális oldal által formált modern magyar demokráciában természetesen mindig mindent utólag.

(…) idézzük először az SZDSZ-es Horn Gábor államtitkárt, aki a következő kijelentést tette: (az egészségügy – a szerk.) "egy politikai, állami vezérléssel működő rendszer. Ezért nem működik". Másodszor pedig Horváth Ágnes minisztert, aki a Beszélőnek ezt mondta: "A mostani modell elvezethet odáig, amit a liberálisok kezdettől javasoltak, tehát hogy tisztán magántulajdonú biztosítók működjenek." Ezeket figyelembe véve vajon nem arcátlanság-e az állami jelenlét garanciájára hivatkozni?

Más. Talán a legkevésbé életszerű választ a következő kérdésre adták a szerkesztők. "Mi történik akkor, ha elégedetlen vagyok a pénztárammal?" "Vagy kikényszerítem, hogy változtasson a működésén, vagy átmegyek egy másik pénztárhoz. (…)" Jelentkezzen, aki látott már olyan hitelt felvevő ügyfelet, aki utána megváltoztatta a bank működését! A kormánykoalíció tagjai mintha nem ebben az országban élnének. De vajon mielőtt belerángattak volna bennünket, nem kellett volna az egészségügyi kísérletezgetést inkább magukon kezdeni?