Gyurcsány Ferenc Davosban

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a 2008 januárjában tartott davosi világgazdasági fórumon elmondta: idén már növekedhet a bérek és a nyugdíjak reálértéke, és enyhén nőhet a fogyasztás. Kitért az Európai Unió agrárpolitikájára is, sürgette az Európai Unió agrártámogatási rendszerének felülvizsgálatát és átalakítását. Ez utóbbi kijelentése miatt az ellenzék a hazai érdekek elárulásával vádolta meg a kormányfőt.

A témával legnagyobb terjedelemben a jobboldali lapok publicistái foglalkoztak, akik valamennyien elítélték a kormányfő megnyilatkozásait. Különösen az

agrártámogatási rendszer átalakításáról mondottak háborították föl a szerzőket, de a miniszterelnök egyéb, a hazai gazdaságról szóló kijelentésit is kritizálták. Többük is a kormányfő közeli bukását valószínűsítette.

A baloldalinak tartott lapok ugyanakkor több megértéssel kezelték Gyurcsány Ferenc kijelentéseit, és rámutattak arra, hogy az Európai Unió agrárpolitikája valóban reformokra szorul. Mészáros Tamás, a 168 óra publicistája azonban bírálta is a kormányfőt, aki álláspontja szerint egyeztetés és mérlegelés nélkül tett kijelentéseivel hozta nehéz helyzetbe a kormányzatot itthon. 

(...) A modern kommunikáció szabályainak megfelelően először egy beszélgetést szivárogtattak ki. Ha Gyurcsány két kávé között vall be valamit egy uniós vezérnek, ráadásul Joaquín Almunia EU-biztosnak, aki szemrehányó szemét a magyar konvergencián tartja, akkor az nyilván őszinte és igaz. Tehát "véget ért a kiigazítás megszorító szakasza, az idén már növekedhet a bérek és a nyugdíjak reálértéke és mérsékelten nőhet a fogyasztás", most már a "figyelmet egyre inkább a gazdasági növekedésre lehet fordítani". Ami, ugye, tökéletesen reális terv, szinte csak az euró bevezetési dátuma hiányzik hozzá. Mondjuk, cseh példára: ott a korona százéves szülinapjára, 2019-re realizálta a közös uniós pénzt a pénzügyminiszter, nálunk az 1946-ban született forint évfordulójára talán sikerül is rendbe hozni az elrontottat.

(...) A hazai pénzpiac spekulált, a vállalkozók szívgyógyszerüket keresték, amikor immár közvetlen üzenetként jött: "a magas élelmiszerárak miatt a gazdálkodók kevésbé vannak rászorulva az agrártámogatásokra". S hát tényleg, a fővárosi liberális szavazóra kell építeni, még mindig naponta látja a traktoros tiltótáblát, a gazdagodó, netán megélő gazda most már tényleg boldogan túrhatja a földet, minek neki a jogosan járó uniós segély. Van annak helye máshol is. 

(...) Gyurcsány Ferenc ideje azonban kitelt, napjai megszámláltattak. Immár az MSZP-n belül is általános a vélemény, hogy miniszterelnökként és pártelnökként csak addig kell megtartani, amíg fel nem építik az utódját. Mert azt a szocialisták is tudják, hogy a következő országgyűlési választásokon Gyurcsánnyal annyi az esélyük, mint Szálasinak a végtárgyaláson. 

(...) Lapunk részletesen írt arról, hogy miként cáfolta Gyurcsány önmagát, miután Davosban a közös uniós agrárpolitika keretében fizetendő mezőgazdasági támogatások csökkentéséről beszélt. Azután, persze hogy a magyar gazdák felháborodtak, amiért Kassák "államfője" idegen érdekekért állt csatába az alpesi üdülőhelyen. De lapunk arról is írt, hogy Gyurcsány szintén hetet-havat hordott össze az amerikai gazdasági bajok várható magyarországi hatásáról. Összefoglalva: Gyurcsány az amerikai Associated Press hírügynökségnek kijelentette, hogy idén Kelet-Európa gazdasága lelassul, és a magyar gazdaság éves növekedési üteme 1 százalék alá esik. A brit Reutersnek viszont azt nyilatkozta, hogy a növekedés 2,8-3,0 százalékra gyorsul fel. A vezető svájci konzervatív lapnak pedig azt jövendölte, hogy a 2007-es növekedéshez képest az idei növekedés Magyarországon 0,8 százalékkal csökken, ami tehát gyakorlatilag stagnálást jelent.

(...) A Neue Zürcher Zeitung nem a sajtótájékoztatón elhangzottakat idézte, hanem annak főszerkesztője, Markus Spillmann készített vele igen hosszú interjút. A lapban megjelent ominózus mondat: "Für Ungarn rechnen wir mit einem Rückgang des Wachstums um 0,8 Prozentpunkte zu 2007." Vagyis: "Magyarország esetében 2007-hez képest a növekedés 0,8 százalékpontos csökkenésével számolunk." Hihető, hogy Gyurcsány ehelyett azt mondta volna: 2008-ban 2,8-3,0 százalékos növekedésre számítunk? 

(...) Ha nem lenne ez az egész olyan kisszerű és látványosan pusztán politikai akció, akkor azon akár mosolyogni is lehetne, hogy némely fideszes képviselő azzal a finoman szólva csacsisággal jött, hogy tavaly egyharmaddal csökkent a magyar agrárium teljesítménye az aszály és fagykár miatt, és akkor most a miniszterelnök abból a kevésből is le akar csípni. Még egyszer lassan írom, hogy még a Fidesz lánglelkű szónokai is megértsék: még legalább öt évig senki nem vehet el uniós támogatást a magyar termelőktől!

(...)  Szomorú és persze már unalmas is a mainál sokkal zordabb időket idéző összeesküvés-elmélet ismételt előráncigálása, jelesül, hogy a magyar miniszterelnök a globális tőkének a kedvében akar járni, mert majd ha megbukik, valami zsíros állásra számít, mint Tony Blair. Ez az éhes disznó makkal álmodik kategória. Olyanok találják ezt ki, akik valóban szívesen elüldögélnének valamelyik világcég jól fizető posztján, de sajna a kutyának sem kellenek. 

(...) Ezért is törődik csak azzal, hogy az aktuális fellépésének helyétől ihletett üzeneteit megértéssel, elismeréssel fogadják. Akkor is, ha közben kioltja vagy nevetségessé teszi a korábbi üzeneteket. Az itt még határozott gazdasági növekedést ígérőt az amott már hanyatlást vizionálóval, a Strasbourgban még csökkenteni javasolt agrártámogatást a saját blogjában már élete árán megvédendővel. A miniszterelnök a kiszámíthatatlanság mértékegységévé vált. Hozzá képest az elalvó buszsofőr okozta tömegszerencsétlenség aránylag biztonsággal előre jelezhető.

(...) Gyurcsánynak nagyon kellene a siker, bármi áron, de az egyik kudarc a másik sarkára lép. A minden ellenálláson, a józan ész érvein is átvert egészségügyi törvényt az államfő dobta vissza. A történelmi attrakcióvá felpumpált s a kormányzóképességet jelképezni hivatott kormányzati negyed terve magától omlott a miniszterelnökre. A közigazgatásban az ígért rend helyett sosem látott a felfordulás. Minden mesebeszéd ellenére az ország versenyképessége súlyosan romlott. A gazdasági növekedés mélyponton, a világgazdaság riasztó jelzései bizakodásra sem adnak okot. Az MSZP támogatottsága megállíthatatlanul süllyed, legutóbb már a húsz százalékot sem érte el. A pártban erősödnek a bíráló hangok, egyre szélesebb mozdulatokat tesznek a "királycsinálásra szakosodott" káderek. 

(...) Nem véletlen persze, hogy Gyurcsány szavait mégis felszisszenés fogadta, hiszen azok ellentétesek (!) a kormány és a szaktárca Brüsszelben is képviselt hivatalos álláspontjával. Ennek lényege, hogy a régi és az új tagállamok gazdáinak fizetett közvetlen támogatások kiegyenlítődéséig ne nyúljanak hozzá az első pilléres agrártámogatások 2013-ig egyébként rögzített összegéhez.

(...) Lehet vitatkozni a kormány stratégiáján, de kétségkívül van benne logika. Az egyik mindjárt a pénzügyi megfontolás. Magyarország uniós befizetésénél jóval nagyobb arányban részesül a mezőgazdasági kifizetésekből, így az agrártámogatások hathatósan hozzájárulnak ahhoz, hogy pozitív legyen a pénzügyi egyenleg. Ezzel szemben, ha a teljesen közösségi forrásból folyósított közvetlen kifizetéseket a kor szükségleteinek jobban megfelelő kutatásra és innovációra fordítanák, akkor számolni kellene azzal, hogy utóbbiak esetében kötelező a társfinanszírozás, ráadásul nálunk fejlettebb országokkal kellene versenyezni a forrásokért. 

Mindennek ellenére Gyurcsány Ferenc hibázott Davosban. Nem volt elég körültekintő: nem vette tekintetbe, hogy noha előadását politikai értelemben semleges hozzáértők körében tartja, annak természetszerűen lesz hazai visszhangja. Mégpedig - ismerve az abnormális viszonyokat - kiszámíthatóan rosszindulatú. Ezért eleve kétséges, hogy most, 2008-ban feltétlenül szükséges volt-e a magyar miniszterelnöknek arra használnia a davosi alkalmat, hogy a hat év múlva esedékes agrárpolitikai változásokról értekezzen.

Először: a fogalmazásmód félreérthetetlenségéről. Laikusok számára is egyértelművé kellett volna tennie, hogy olyan távlati eshetőségekről beszél, amelyeket aligha kerülhetünk el, viszont részt kell majd vennünk az alakításukban. Ezt a pontosítást csak másnap, a reakciók hallatán tette meg. Másodszor: kormányának és pártjának itthoni szakpolitikusait előre tájékoztatnia kellett volna, mit készül elmondani Davosban. Mert őket bizony lerohanta a média, és érezhetően fogalmuk sem volt róla, mit kell megmagyarázniuk.