Felfüggesztett sztrájk, keménykedő kormány, óvatos Fidesz
Február első hetében újabb - fél éven belül immár a harmadik - vasúti sztrájk bénította meg a tömegközlekedés egy részét Magyarországon. A sztrájk - jelenlegi formájában - alapvetően nem befolyásolja a kormány helyzetét, a pártok politizálását vagy a közelgő népszavazás kimenetelét, annak azonban már van szerepe a kampányban, ahogyan a politikai szereplők értelmezik a VDSZSZ munkabeszüntetését. Pusztán ebben az értelemben, valamint a szervező Gaskó István személye miatt van némi politikai jelentősége a vasutasok február közepéig felfüggesztett munkabeszüntetésének, a szakszervezet jelenlegi követelése ugyanis aligha kapcsolható szorosan a politikai napirenden szereplő ügyekhez.
2007 novemberében a vasutasok a vasúti szárnyvonalak felszámolása, a korkedvezményes és szakmai nyugdíj rendszerének – különösen a Volán munkavállalóit kedvezőtlenül érintő – átalakítása és az egészségbiztosítási reform ellen tiltakoztak. A novemberi, egynapos tiltakozásban részt vettek más szakszervezetek is, decemberben pedig már kizárólag az egészségbiztosítási reform ellen tiltakozott az egyik vasutas-szakszervezet, a LIGA szakszervezetek csoportjához tartozó Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ)
A tiltakozásokat ezúttal is a LIGA szakszervezetek szervezte, azonban ezúttal csak a VDSZSZ sztrájkol: a munkavállalók részére nettó 250 ezer forint kifizetését követeli közelmúltban eladott MÁV Cargo Zrt. privatizációs bevételéből, valamint a MÁV Start Zrt. dolgozói részére 10 százalékos alapbérfejlesztést a 2008. évi fejlesztés mellett. A szakszervezet jelenlegi követelése tehát – amellett, hogy aligha ad okot más érdekképviseleti szervek, vagy a közvélemény szolidaritására – marginális nagypolitikai jelentőséggel bír a korábbiakhoz képest.
A sztrájk nyomán szereplési lehetőséghez jutott Kóka János volt, valamint Kákosy Csaba jelenlegi gazdasági és közlekedési miniszter is. A tárca szerint a követelések teljesíthetetlenek, az amúgy is rossz helyzetben lévő, eladósodott vasútnak 30 milliárdnyi pluszkiadást jelentene ezek teljesítése. Kákosy úgy fogalmazott: a munkabeszüntetések célja a politikai zavarkeltés és zsarolás, és a sztrájk nyilvánvalóan a Fidesz-MPSZ népszavazási kampányát támogatja, az a március 9-i népszavazásig nem is fog véget érni.
A miniszter december óta tölti be pozícióját, és igyekszik magát határozott, fajsúlyos politikusként megjeleníteni; egyik első intézkedése a MÁV-Start Zrt. vezetőinek január elején kialakult forgalmi káosz miatti leváltása volt, de markáns megnyilatkozásokat tett az adóreform ügyében is. Azzal, hogy miniszter a LIGÁT, és vezetőjét Gaskó Istvánt, mint a Fidesz szövetségesét jeleníti meg, egyrészt a kormány részéről egyszerűen indokolhatóvá teszi a követelések elutasítását, másrészt pedig a sztrájkot a népszavazás kontextusába helyezve egyszerre törekszik a munkabeszüntetés okainak hiteltelenítésére és a Fidesz népszavazási kampányának gyengítésére. Ugyanakkor az őszi sztrájkok részleges sikerei, így a vasúti szárnyvonalak felszámolásának és a nyugdíjrendszer átalakításának elmaradása is arra sarkallhatják a kormányzatot, hogy ezúttal ne engedjen a követeléseknek, ugyanis ezzel felértékelnék sztrájk, mint érdekérvényesítési eszköz erejét, és teret nyitnának újabb munkabeszüntetések előtt.
Az utóbbi időben a kormányoldalról Gaskó Istvánt többször is a Fidesz szövetségeseként aposztrofálták. Gaskó az őszi munkabeszüntetések előtt ugyan egyeztetett a legnagyobb ellenzéki párttal, - sőt, egyes sajtóértesülések szerint egy kormányváltás esetén akár egy miniszteri poszt várományosa is lehet – mégsem lehet rá az ellenzék által irányított figuraként tekinteni. 1998 és 2002 között, az Orbán-kormány idején ugyanis jóval feszültebb viszonyt ápolt jobboldali párttal: több vasutassztrájk szervezésében is oroszlánrészt vállalt, és nevéhez fűződik az egyik leghosszabb, 329 órás vasúti sztrájk is. A LIGA ennek ellenére sem tartozik a legjelentősebb szakszervezeti tömörülések közé, jelentőségét inkább a VDSZSZ adja, amelynek szintén Gaskó az elnöke. Ennek oka, hogy Magyarországon a sztrájkok elsősorban az állami szektort jellemzik, innen pedig az országos közlekedést megbénítani képes vasutasok munkabeszüntetéseit képes leginkább megérezni az egész ország.
Gaskó egyik legfontosabb célja hogy a LIGÁT az igazán jelentős szakszervezetek közé emelje. Mivel a kormányzati reformlépések a munkavállalók egy részét kedvezőtlenül érintették, Gaskó István szembehelyezkedett a kormánypártokkal, hogy növelhesse szervezete befolyását és jelentőségét. Ebben a helyzetben a kormány reformjait szintén élesen elutasító Fidesszel folytatott együttműködés elsősorban eszközként, nem pedig célként értelmezhető, akár a szakszervezeti vezető, akár a legnagyobb ellenzéki párt oldaláról tekintünk a LIGA és a Fidesz közötti sokat emlegetett politikai kapcsolatra.
Ez az együttműködés azonban több csapdát is rejt magában a szakszervezet számára. Egyrészről, bár Gaskó igyekszik következetesen cáfolni, hogy politikusi ambíciói lennének, és nyíltan nem tekint szövetségesként a Fideszre sem, a LIGÁN könnyedén rajtamaradhat a „jobboldali szakszervezet” címke. Ráadásul önmagában is kontraproduktív lehet a vasúti sztrájk is, mivel a GKM igyekszik a vasúti közlekedést ideiglenesen a Volán társaságokhoz kiszervezni, ami a későbbiekben ronthatja a vasúti szárnyvonalak megtartása mellett lobbizók pozícióit. Elhúzódó sztrájk esetén a közhangulat is könnyen a szakszervezet ellen fordulhat, ami árthat a támogatottságának is, és ezúttal nincs a LIGA mögött szélesebb támogatás sem.
A Fidesz egyelőre nem kapcsolta össze a népszavazási kampányát a sztrájkkal, támogatja ugyan, de óvatosan közelít hozzá. Ennek egyik oka, hogy a szakszervezetek elfogadottsága gyenge, a párt vezetői pedig nem érzik szükségét annak, hogy az érdekképviseleteken keresztül igazolják saját kezdeményezéseik jogosságát. Tarthat a Fidesz a sztrájkkal szembeforduló közhangulattól is: az extra juttatásokat követelő vasutasokat az utazni kívánók egyre kevesebb toleranciával kezelik majd, ami adott esetben kihathatna a népszavazás támogatottságára is, így az ellenzéki párt érthetően óvakodik attól, hogy kampánya részévé tegye a vasúti sztrájkot.
Összességében tehát nem a sztrájk fogja meghatározni a következő hetek kampányát, sőt, a kormány problémamegoldó képessége vagy annak hiánya egy kampányon kívüli időszakban vélhetően nagyobb figyelmet kapna.
