Biztonsági beszédet mondott Orbán Viktor

Csak azok számára lehetett meglepő Orbán Viktor évértékelő beszédének visszafogott hangvétele, akik eddig nem figyeltek a Fidesz a népszavazási kampányára, amelynek a nagy nyilvánosság megjelenő üzenetei eddig is következetesen a választói középhez szóltak. A pártelnök hagyományosan nagy közfigyelmet kiváltó beszéde mind formai mind tartalmi szempontból ebbe az irányvonalba, valamint saját politikai stratégiájába illeszkedett. A beszéd nem szemlélhető önmagában, értéke és jelentősége annyi, amennyit a Fidesz népszavazási kampányához és ezáltal orbáni politikához hozzá tud tenni.

Évértékelő beszéd vagy kampánybeszéd?

Orbán Viktor hagyománnyá rögzült – amerikai, illetve bajor mintán nyugvó – évértékelő vagy más néven országértékelő beszéde immáron tizedik alkalommal hangzott el. Az elmúlt tíz évben azonban számtalan változás történt a beszéd célját, formáját és politikai környezetét tekintve egyaránt. Nem pusztán azért, mert a beszéd természetszerűleg mindig az aktuális politikai céloknak rendelődik alá vagy, mert gyökeresen különbözik egy kormányzati és egy ellenzéki pozícióból megfogalmazott szónoklat, hanem annak okán is, hogy a felgyorsult politikai üzenetváltások és a permanens politikai kampányok közepette ma lényegesebb nehezebb kiemelni az évértékelő beszédet az azt körülvevő kommunikációs zajból.

Erre tett kísérletként értékelhető, hogy a Fidesz egy újabb – a népszavazási kampány kezdete óta már a harmadik – szlogennel jelentkezett ezen az eseményen. A "felelős döntés" jelszava, majd a "Három igennel sokat spórolhatsz" üzenete után ezúttal "A jövő igennel kezdődik" volt Orbán Viktor kulcsmondata. Ez ugyan ellentmond a politikai marketing azon szabályának, miszerint egy kampányt egy, de legalábbis minél kevesebb és következetesebben használt szlogennel ajánlatos végigvinni, az új jelmondat arra kétségtelenül alkalmas volt, hogy Orbán Viktor beszédét úgy tegye valamelyest emelkedetté, hogy az közben mégis a népszavazási kampány része maradjon. Más tekintetben ugyanis a Fidesz elnökének évértékelése egyszerű kampánybeszéd volt, amely nélkülözte a korábbi években sokszor látott ünnepélyességet, terjengősséget, és kizárólag egyetlen cél elérésére irányult, hogy minél több választópolgárt buzdítson a népszavazáson való részvételre.

Politikai törésvonalakat átívelő "egyetértés"

Orbán Viktor beszédében a magyar társadalmat egyetlen politikai közösségként látatta, és, hogy ne törje össze ezt a képet, látványosan kerülte a politikai ellenfél éles bírálatát. A beszédben elvétve – és akkor sem hangsúlyosan – fordultak elő azok a jelzők, amelyeket egyébként nap mint nap használnak a Fidesz politikusai, illetve maga Orbán Viktor is Gyurcsány Ferenc és a kormánypártok pozicionálására. Így ebben a beszédben a kormány nem volt illegitim, hazug, korrupt és nemzetietlen, hanem egyszerűen csak ügyetlen és pazarló. A Fidesz pedig nem volt elnyomott, becsapott és az igazság kizárólagos birtokosa, hanem csupán szerény alternatív megoldás, amelytől a senkinek sem kell félnie, és a jelenlegi kormánynál inkább képes a sikeres és modern Magyarország felépítésére.

Míg tehát a saját tábor mozgósítására a közvetlen elérést lehetővé tevő kampányeszközök sokasága áll a Fidesz rendelkezésére, addig a nagy médiaérdeklődést kiváltó évértékelő beszéd elsősorban a bizonytalanokat, vagy egyenesen a baloldali választókat igyekezett megszólítani. Mindazokat, akik ugyan kiábrándultak a kormánypártok politikájából, és akár szívesen szavaznának a vizitdíj, a kórházi napidíj, valamint a tandíj eltörlésére, de azért mégsem kívánják a kormány bukását.

A választók egy táborba gyűjtésének, sőt a saját táboron túlnyúló egyesítésének szándéka egyáltalán nem új jelenség Orbán Viktor politikájában. A Kádár-rendszer iránti nosztalgiára fogékony, többségében baloldali választók megszólítása a 2004-es Nemzeti Petíció óta folyamatosan jelen van a Fidesz kampányaiban. Mindez tehát nem pusztán a népszavazásnak szól, hanem Orbán Viktor ideológiaellenes politikájából következik, melyet beszéde elején ezúttal is kinyilvánított, mondván: "egy néppárt politikájának a középpontjába sohasem egy politikai elmélet áll. A mi politikánk középpontjában is mindig az emberek állnak […]".

Orbán és a népszavazás

Ennek alapján aligha lehet azt mondani, hogy Orbán Viktor új politikai stratégiát alkotott volna a népszavazásra, azt viszont igen, hogy a népszavazás új lehetőséget jelent az orbáni stratégia igazolására. E stratégiának ugyanis sokkal jobb terepe egy ideológiai különbségeket háttérbe szorító, egyszerű szociális kérdésekről szóló népszavazás, mint egy pártokról és ideológiákról szóló országgyűlési választás.

A referendum 2006 őszétől kezdődő, sokszor az eseményekkel sodródó, de mégis következetes kikényszerítése, és az erre felépített politika éppen ezért bír óriási jelentőséggel a Fidesz elnöke számára. A népszavazás ügye ugyanis kezdettől fogva legalább annyira szól a 2006-os választási vereségben saját táborában meggyengült Orbán Viktor pozíciójáról, mint Gyurcsány Ferenc jelenleg sokkal kevésbé stabil helyzetéről.

Orbán Viktornak éppen ezért igaza van abban, hogy "a népszavazás ténye már önmagában győzelem". Számára, az elmúlt másfélév sokszor táboron belül is zajló vitái után mindenképpen az, hiszen – legalábbis a felmérések szerint – nem pusztán saját táborát, hanem az ellenoldal korábbi szavazóinak egy részét is sikerült felsorakoztatnia a népszavazási kezdeményezés, azaz voltaképpen saját politikája mögé. Ebből a szempontból akár az is mellékes lehet, hogy mi lesz a referendum következménye, azaz, hogy bukik-e a kormány vagy sem. Orbán Viktor évértékelő beszédében ugyanis világossá tette, hogy ez már nem rajta és a Fideszen múlik. A Fidesz elnöke így végső soron minden téren a számára legbiztonságosabb megoldást választotta: a saját stratégiáját leginkább igazolni képes népszavazáshoz illeszkedve a lehető legtöbb választót igyekezett megszólítani, és inkább hűtötte, mint fűtötte a várakozásokat. Orbán Viktor számára így a népszavazás – az elsősorban hosszú távon jelentkező kockázatok ellenére is – valóban az első lépés lehet azon az úton, amelyen pozíciójában megerősödve indulhat el a következő megmérettetés felé.