Kortesbeszéd és évértékelés

Orbán Viktor idén is megtartotta szokásos, immáron tizedik évértékelő beszédét. A beszéd ezúttal a március 9-i népszavazás kampányába illeszkedett. A publicisták egységes értékelése szerint pártelnök ezúttal kerülte az kormányoldal erőteljes bírálatát, igyekezett pozitív üzeneteket megfogalmazni.

Orbán Viktor beszédét eltérően ítélték meg az újságírók és publicisták. A baloldali lapok publicistái szerint Orbán beszéde lapos, érdektelen, és unalmas volt,

néhányuk szerint az eseménynek túlzott jelentőséget tulajdonít a média. Többük vádolta az ellenzéki párt elnökét a Kádár-korszak iránt keltett nosztalgiával, és demagógiával. Tamás Gáspár Miklós az Indexen szellemtelennek és kínosnak minősítette Orbán beszédét.

A témában eddig kevesebb jobboldali publicisztika született. A Magyar Hírlap szerkesztőségi cikkében egyetértett a beszédben elhangzottakkal, míg a Magyar Nemzetben Szerető Szabolcs az erőteljesebb üzeneteket kérte számon a pártelnöktől. 

(...) A szónok korrekt és visszafogott módon, de csakis mozgósított. Került, amibe került. Például a Kádár-rendszerre való mind megértőbb, bár hamiskás emlékezésbe. Annak regisztrálásába, hogy roszszul mennek a dolgok, mert kevesebb gyerek születik, mint kellene, miközben huszonöt éve így van ez, ciklusoktól, rendszerektől függetlenül. Bemondta Orbán az összes lócára ültethető okosságot arról, hogy csak egészség kell, meg tudás, és fejlődik is a gazdaság, a tőkétől a morálig terjedő ívet egy mozdulattal lelapítva, és betolva a pad alá, hiszen ezekről még nem lesz népszavazás. 

Egyetlen célnak volt alárendelve minden mondat: tessék leszavazni a vizitdíjat, napidíjat és tandíjat. (Csak ne tetszett volna mondani, hogy a magyar eszes nép, mindenki tudja, mert ez az a szint, amelyen technikás magyar futballról beszélnek. Csak a pályán legyőznek bennünket, ahogy a Pisa-felméréseket is csak próbálnánk megérteni, ha nem arról szólnának, hogy nehezen értelmezzük az írott szöveget.) Látszik, rosszak ezek a beszédek, mert bántóan leegyszerűsített propaganda céljaival már-már kamaszos ellenkezést váltanak ki. 

(...) A visszafogott Orbán megelégedett azzal, hogy teljesen nyilvánvaló és már sokszor előadott s nem is teljesen igaz dolgokkal jöjjön elő. Például azzal, hogy a tandíj bevezetése esetén a szegény családból származók nem tanulhatnak tovább. (Bezzeg a Kádár-korban…). „Elfeledkezve” arról, hogy a jó tanulmányi eredményt elérőknek a jövőben sem kellene fizetniük. Meg aztán ma is úgy van ám, hogy aki kevésbé jó tanuló, az azért befizetheti magát a felsőoktatásra, így jár főiskolára-egyetemre majdnem a hallgatók fele, s éppen a Fidesz változtatta meg így a viszonyokat.

(...) Aztán az a gondolatmenet sem tökéletes, hogy aki az igenre szavaz, az áll a változás mellé. Hiszen az igenek a reformok megnehezítését, lelassítását jelentik, vagyis valaminek a megakadályozását. Miközben Orbán éppen ezekhez az igenekhez társítja szónoklatában a változás igényét. Az igen most nemet jelent – minden maradjon úgy, ahogy eddig. 

(...) A tegnapi Orbán-beszéd üzenete egyértelmű: úgy tehetjük meg az első lépést hazánknak a térségben nemrég birtokolt első helyének visszaszerzése felé, ha a felnőtt lakosság elmegy a referendum napján szavazni, és jóváhagyja a tandíj, a vizitdíj, valamint a kórházi napidíj eltörlésére vonatkozó indítványokat. A nagy kérdés abból adódik, hogy vajon a pozitív irányú elmozdulás lehetőségét átérzik-e az utóbbi időben a politika egészéből egyre inkább kiábrándult tömegek.

(...) Az igenek győzelmét követő változások előtt csak akkor nyílhat szabad út, ha a nagy részvételt szorgalmazó csoportok valóban elérik céljukat. A felmérések kimutatták, hogy a lakosság döntő többsége támogatja a Fidesz kezdeményezéseit. Elméletileg. De ha nem tudatosítják benne, hogy most nem a politika úri huncutsága miatt kell jelen lenni az urnáknál, hanem valóban életbevágó tétje lehet minden egyes voksnak, akkor a rossz időjárás vagy egy érdekes tévéműsor is otthon tarthat sokakat. Az aktivizálódást elváró felhívásnak el kell jutnia a választópolgárok millióihoz, és ők népszavazási részvételükkel fogják bizonyítani, hogy vették az üzenetet.

(...) Orbán Viktor évértékelő kortesbeszéde a maga igen, siker és jövő hívószavaival bizonyára senkit sem riasztott el a Fidesz-táboron kívül igennel szavazást fontolgatók közül.(…) Kérdés: nem veszít-e ezzel az ellenzék többet a réven, mint amennyit nyer a vámon? Gyanítom ugyanis, hogy a mihamarabb politikai fordulatot akaró saját bázis erőteljesebb üzeneteket hallana.

(... )A népszavazási küzdelemből egyelőre mintha hiányozna a szikra, a választókat az urnákhoz csábító, a tétet érzékeltető feszültség. Végül is a referendum akkor lehet eredményes, ha az a kormánypolitikáról szóló protestszavazássá válik. Az ellenfél pedig most is mindent bevet. Az már csak olyan. 

(...) Amit hallhattunk, az színvonalával kínos föltűnést keltett volna bármely XVIII. kerületi csehóban. Orbán Viktor a jelek szerint azt képzeli, hogy azért van pénzszűkében a kormányzat (vagy az állam: műveletlen ember módjára nem tesz különbséget a kettő között), mert a miniszterek tanácsadóiktól tanulmányokat rendelnek és irodabútort vásárolnak.

(...) Az egykor értelmesnek tetsző jobboldali politikusnak az a baja, hogy már most mindent megnyert – mellette van a magyarországi honpolgárok elsöprő többsége (mármint a szavazni óhajtó kisebbség zöme), a legtöbb intézmény, a civil társadalom legtöbb önkéntes társulása, győzni fog a következő (és minden eljövendő) népszavazáson – , ámde az alkotmányos szokásjog miatt még évekig várnia kell, ameddig elkezdhet kormányozni, addig valamivel ki kell tölteni az időt, senkivel nem szabad összeveszni, barátkozni kell a Nyugattal, még mielőtt elterjednének a hazai fasizálódás valóságos méreteiről beszámoló hírek. Nem szabad elriasztani egyetlen fókuszcsoportot se. Ennél dögunalmasabb föladatot még nem mért senkire a Magyarok Istene. 

(...) Kétségtelen, Orbán azt is jó politikai érzékkel ismerte föl (számos veresége ellenére változatlanul kiváló a politikai érzéke és ösztöne), hogy ellenzékből is lehet diktálni. Lehet közéleti, nagypolitikai napirendet írni, lehet a kormányt nyomás alatt tartani, lehet a népet folyamatosan hergelni, lehet támadni, lehet csatákat vívni, győzni és taktikai visszavonulásokat végrehajtani, közben pedig ide-oda hajtani a hadseregbe toborzott szerencsétlen önkénteseket a vezérkar mellé rendelt, szolgálatba beosztott média segítségével. Orbán Attila Árpád (igen, mind egyszerre, sőt Viktor, vagyis győztes, győző) valójában had- és népvezér, aki a 21. század polgári demokráciáját csak pillanatnyi történelmi körülménynek tekinti, miközben megállíthatatlanul folytatja háborúját a hatalom megszerzéséért.
(...) Úgyhogy teljesen felesleges azt mérlegelni, vajon Orbán Viktor évértékelő beszédében harciasabb vagy békülékenyebb hangot ütött-e meg, azonnali kormányváltást vizionált-e vagy csak későbbit, hazaárulózott-e egy sort, vagy ezúttal csak felelőtlenséggel vádolta a kormányt, mert nem ez a lényeg. Ha ma békülékenyebb volt, akkor is át akarja venni a hatalmat minden lehetséges eszközzel, és ha harciasabb volt, akkor is. Ha kell, holnap ütni fog, ha előnyösebbnek ítéli, akkor simogatni. Holott egy modern polgári demokráciában nem volna szabad had- és népvezérként viselkedni. Ez a rendszer lényege. Felelős politikusként kellene, aki nem azt mondja, hogy minden rossz, amit az ellenfeleim csinálnak, hanem azt, hogy ez és ez helytelen, én helyette máshogy, mégpedig így és így csinálnám. De Orbán csak azt mondja, hogy ő gyorsabban növelné a gazdaságot.

(...) Az MSZP pallérozott elméjű szóvivője szerint Orbán buta, beteg és lusta országot akar, mert ő a maradiság politikusa, Gusztos Péter pedig ismét arról regélt, hogy a Fidesz szocializmust akar, az MDF szóvivője pedig kettős beszédről és hatalmi harcról panaszkodott. Amilyen buta, beteg és lusta ez az ország, még képes lesz igent mondani a népszavazási kérdésekre, vagyis nem lesz méltó arra, hogy a ragyogó balliberális elmék reformjai egészségessé, okossá és versenyképessé tegyék