Mit tegyen az államfő?

A február 11-én elfogadott egészségbiztosítást átalakító törvény köztársasági elnöki ellenjegyzése kapcsán élénk vita bontakozott ki a jobboldali sajtóban: többen is annak a meggyőződésüknek adtak hangot, miszerint az államfőnek nem szükséges ellenjegyeznie a törvényt. A felvetésre a Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalvezető-helyettese reagált a lapokban.

A Magyar Nemzet hasábjain Morvai Krisztina jogvédő és Dr. Ádám Attila szakjogász jelentették meg álláspontjukat, amelyeket jogi érveléssel igyekeztek

alátámasztani. Véleményük szerint a köztársasági elnök előtt nyitva állt az aláírás megtagadásának lehetősége. Ehhez az állásponthoz csatlakozott Techet Péter joghallgató is, aki szerint az elnök ellen az országgyűlés egyébként sem emelne vádat, mivel ahhoz kétharmados többség szükséges.

Bitskey Botond, a Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalvezető-helyettese február 19-én válaszolt mind a Magyar Nemzetben, mind a Magyar Hírlapban megjelent írásokra, és jogi érvekre hivatkozva utasította el mindhárom álláspontot. A Magyar Hírlapban szerkesztőségi cikk zárta a vitát, a Magyar Nemzetben pedig Dr. Ádám Attila válaszolt Bitskey Botondnak. A témával foglalkozott a Népszava publicistája is. 

(...) Amint arról Köztársasági Elnök Urat már tájékoztattam, a jogszabállyal szemben - a megfelelő időben - törvényt megerősítő népszavazást kezdeményeztem. A vonatkozó eljárási szabályok értelmében az Országos Választási Bizottságtól kértem a népszavazási kérdéseim hitelesítését, majd elutasító döntésüket követően az Alkotmánybírósághoz fordultam. A jogorvoslat folytán az eljárás ez idő szerint is folyamatban van. Köztársasági Elnök Úr volt az előadó alkotmánybírója annak a döntésnek, amely kimondta, hogy ha állampolgári alapjog tényleges gyakorlása valamely feltételtől függ, akkor a feltétel teljesítése érdekében megtett első lépéstől az alapjog védelmet élvez. Ettől kezdve az állami szervek - így a köztársasági elnök is - kötelesek minden olyan cselekménytől tartózkodni, ami az alapjog gyakorlását akadályozhatja. Ez esetemben azt jelenti, hogy a népszavazáshoz, annak kezdeményezéséhez való alapvető állampolgári jogom csak akkor teljesül, ha Köztársasági Elnök Úr bevárja az általam kezdeményezett népszavazás eredményét, s addig a törvényt nem írja alá.

(...) Az ún. "törvényt megerősítő népszavazásra” ugyanazon jogszabályi rendelkezések vonatkoznak, mint bármely más népszavazásra. Következésképpen állampolgár éppúgy kezdeményezhet - alapvető állampolgári jogként - törvényt megerősítő népszavazást, mint más típusú népszavazást. Minden ettől eltérő értelmezés nélkülözi a jogszabályi alapot, ezért jogállamban megengedhetetlen.

(...) A magyar demokrácia és a magyar emberek méltóságának, az ország nyugalmának megőrzése, illetve visszaállítása érdekében kérem: éljen alkotmányos jogával és ne írja alá az egészségbiztosítás privatizációjáról szóló törvényt. Ezzel egyben azt is kérem, hogy teljesítse alkotmányos kötelezettségét és őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett! 

(...) Az alkotmány 31/A paragrafusa értelmében a köztársasági elnök ellen, ha hivatala ideje alatt alkotmány- vagy törvénysértést követ el hivatali megbízatásával összefüggésben, az Országgyűlés "emelhet vádat". Pusztán annyi apróság nehezíti a T. Ház dolgát, hogy a "vádemeléshez" a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Mi következik mindebből? Mivel a jogban egy cselekedet csak és kizárólag akkor jogellenes, ha egy arra hivatott fórum megfelelő eljárás keretében a fellebbezés lehetősége nélkül megállapítja a jogellenességet, mindaddig, amíg a köztársasági elnök látszólag alkotmány- és törvénysértő tettét nem ítéli ekként az Országgyűlés kétharmada, nem is beszélhetünk jogilag törvénysértésről.

(...) Sólyom László eszerint megtagadhatja a törvény aláírását. Mert mi is történne, történhetne jogilag ez esetben? A kormánykoalíció feltételezhetően őrjöngene, a szocialista és balliberális jogászok alkotmánysértést kiabálnának, Nyakó István a köztársaság végéről vizionálna, és kész. Igen, kész. A hangoskodások ellenére a törvény nem lépne hatályba, mert hiányozna onnan az aláírás. A kormánypárt kezdeményezhetné, hogy az Országgyűlés emeljen vádat Sólyom László ellen, aztán az Alkotmánybíróság (mint rendkívüli büntetőbíróság) elítélhetné az állítólagos törvénysértés okán az államfőt. De hát az Országgyűlésben a kormánypártoknak nincs meg a kétharmados többségük mindehhez, és a Fidesz úgysem szavazna Sólyom László ellenében, így eleve kudarcba fulladna a 31/A paragrafus alkalmazása.

(...) Az a kis papírfecni, az egészségbiztosítási törvény továbbra is aláíratlanul heverne az elnöki íróasztalon. Mert mi jobboldaliak viszont tudnánk, hogy a jog nem a jogszabályban, hanem az emberi akaratban van, hogy egy tett csak akkor alkotmánysértő, ha ezt egy fórum jogerősen megállapítja, és hogy mindaddig, amíg erre sor nem kerül, a jog az elnöki makacsságot védi. Sakk, matt. De nekünk, jobboldaliaknak azt is tudnunk kell, hogy az államfő alkotmánybírósági elnökként a formális jogbiztonság elsőbbségét képviselte döntéseiben, így hiú ábránd lenne remélni, hogy most másként cselekszik. 

(...) Az egyszerű (primitív) nyelvtani értelmezés tiszta és világos: a köztársasági elnöknek kizárólag akkor nincs lehetősége az aláírási hatáskörét gyakorolni, ha az Országgyűlés a népszavazást már elrendelte, s mivel ez még nem történt meg, annak ellenére is köteles az elfogadott törvényt aláírni, hogy a megerősítése iránti népszavazáshoz szükséges aláírásgyűjtő ív hitelesítése folyamatban van. Ennek az álláspontnak az elfogadásából és gyakorlati alkalmazásából azonban számos, a jogállam demokratikus működését sértő következmény adódna. Elsősorban az, hogy a választópolgárok az alkotmányban szabályozott, és ekként alapjogi szinten biztosított, a törvény megerősítésére irányuló népszavazás kezdeményezésének jogával egyáltalán nem tudnának élni. Hiszen ahhoz a népszavazási eljárást szabályozó törvények olyan feltételeket írnak elő (kérdéshitelesítés, aláírásgyűjtés stb.), amelyek teljesítése eleve lehetetlen addigra, amire a köztársasági elnök a rá vonatkozó szabályok szerint köteles a törvényt aláírni és kihirdetni. Márpedig törvényt megerősítő népszavazást csak a köztársasági elnök által alá nem írt törvényre vonatkozóan lehet tartani. Vagyis a törvényi szintű eljárási szabályok olyan durva módon korlátozzák a népszavazáshoz fűződő alapjogot, hogy végeredményben megfosztják a választópolgárokat egy olyan alapjog körébe tartozó jogosultságtól (megerősítő népszavazás kezdeményezése), mely az alapjog érvényesülésének lényegéhez tartozik.

(...) Az alkotmány szabályai pedig önmagukban utaló jelleggel sem tartalmaznak a népszavazáshoz fűződő alapjogot korlátozó olyan rendelkezést, mely szerint a választópolgárok ki lennének zárva a megerősítő népszavazás kezdeményezéséből. Ilyen korlátozás önmagából az alkotmányból egyáltalán nem származik.
Tehát az alapjog korlátozásának forrása a fentiek szerint nem az alkotmány, hanem az eljárási rendelkezéseket tartalmazó törvényi szabályozás. Az alapjog korlátozása nem az alkotmányból vezethető le, hanem a törvényben rögzített eljárási szabályokból következik.

(...) Egy törvény akkor minősül népszavazásra bocsátottnak, hogy ha annak megerősítő népszavazásra bocsátását az Országgyűlés határozatban elrendelte. Következésképp az alkotmány 26. ß (6) bekezdésének szövegéből (ezt nevezi Ádám Attila "primitív nyelvtani értelmezésnek") nyilvánvalóan nem lehet megalapozni Morvai érvelését.

(...) Morvai Krisztina érvelése azonban a saját rendszerén belül is téves jogilag. A köztársasági elnökhöz írt nyílt levelében úgy fogalmaz, hogy törvényt megerősítő népszavazást kezdeményezett. Erre azonban neki egymagában nincs lehetősége, és e tekintetben mindegy, hogy megerősítő népszavazásról vagy egyéb ügydöntő referendumról beszélünk. Az alkotmány alapján ugyanis országos népszavazás kezdeményezéséhez legalább 200 000 választópolgár aláírása kell. Az alkotmány alapján nem tekinthető népszavazási kezdeményezésnek a népszavazási kérdés hitelesítésre történő benyújtása az Országos Választási Bizottsághoz, és ilyen következtetésre a népszavazási törvényből sem lehet jutni.

A Morvai Krisztina által "kezdeményezett" megerősítő népszavazás esetében azonban sem az aláírásgyűjtő ív (tehát a népszavazási kérdés) hitelesítése nem történt meg, sem az aláírásgyűjtés nem kezdődött meg. Ebből pedig az következik, hogy jogilag téves és megalapozatlan az az igény, hogy a köztársasági elnök a törvényt azért ne írja alá, mert népszavazási kezdeményezés van folyamatban.
Végül rá kell mutatni azokra a népszavazásra vonatkozó jogi rendelkezéseken túli szempontokra, amelyek az ügy kapcsán eddig nem kaptak figyelmet. Ha Morvai Krisztinának igaza lenne, és valóban úgy kellene a mostani esetben eljárni, ahogy kéri a köztársasági elnöktől, akkor a jövőben fel kellene készülni a permanens jogi káosz időszakára. Semmi nem akadályozná ugyanis, hogy ezt követően minden egyes törvény esetén egyetlen választópolgár hónapokra, de adott esetben évekre megakadályozza a kihirdetést.

(...) A népszavazás valóban politikai alapjog, azonban azt a fennálló alkotmányi és törvényi korlátok között lehet csak gyakorolni. Nem következik a népszavazás
alapjogi jellegéből, hogy az alkotmány valamely másik rendelkezését - például a törvények kihirdetésére vonatkozó szabályokat ennek alávetve kellene alkalmazni, sőt emiatt figyelmen kívül lehetne hagyni, mint Morvai és Ádám követeli a köztársasági elnöktől. Itt kell rámutatni, hogy alapvetően téves, az alkotmány szövegének és az alapjogi dogmatikának is ellentmond Ádám Attilának az az állítása, hogy alapjogot törvényben korlátozni tilos. Az alkotmány rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy egymás érvényesülését kölcsönösen elősegítsék.

(...) Techet Péter elképzelése szerint a jogban egy cselekedet csak és kizárólag akkor jogellenes, ha az arra hivatott fórum megfelelő eljárás keretében a fellebbezés lehetősége nélkül megállapítja a jogellenességet. Ezt az állítást könnyen elintézhetnénk azzal, hogy joghallgatónk órarendjében még nem került sorra a jogi alaptan, és így nem értesülhetett róla, hogy a jogsértés akkor is megvalósul, ha történetesen nem következik be a felelősségre vonás. Egyszerű példával szemléltetve, a szerződésszegés vagy a bolti lopás akkor is megvalósítja a jogsértést, ha a kárt szenvedő fél nem megy bíróságra vagy ha a tolvajnak történetesen sikerül végleg kereket oldania. Sőt, hogy közelebb álló példával éljünk: ha a tüntetőkkel szemben elkövetett rendőri jogsértések az azonosítás lehetetlensége miatt büntetlenül maradnak, valójában nem is beszélhetünk bűncselekményekről - bármit látunk is a képernyőn a 2006 ősszel készült felvételeken. Ha Techet logikáját követnénk, bárki bátran követhetne el jogsértést, akár bűncselekményeket is, mindaddig, amíg nem kell félnie a felelősségre vonástól.

(...) A rendszerváltozás lényegét azonban pontosan az adta, hogy a jog uralma váltotta fel az önkényességet. Akkor is így van ez, ha a jogállam működése sokszor nem tökéletes. Ahogy Sólyom László is utalt rá: viharos időkben csak az alkotmány és az alkotmányos garanciák jelenthetik a végső menedéket. Erről a joguralomról ír lekicsinylően Techet Péter, aki lényegében mintha nem tenne mást, mint visszaemelné a forradalmi jogtudatot régi rangjába, a szovjet jogtudomány és joggyakorlat nagy dicsőségére, hogy akkor még a weimari Németország végnapjaiból ne is hozzunk ide példákat. 

(...) Alá kellett írnia a másodszor elébe tett törvényt? A betű szerint igen, erre kár sok szót vesztegetni. De álljunk meg egy tisztelgő pillanatra az embernél, aki "kénytelen-kelletlen" aláír egy - legjobb meggyőződése szerint - rossz törvényt! Mert a dilemma lényege itt keresendő. (Nem a mienk, hanem az elnöké.)
Amikor a hivatali kötelesség kerül szembe az erkölcsi gondolattal. Mondhatnánk: titánok csatája ez, s bizony el kell ismernünk, hogy többnyire a (mindig megmagyarázható) kötelesség győz. De e két "erő" közé menthetetlenül beszorul az egyén, és igen sajnálatosan gyakran derül ki, hogy ebből a helyzetből mennyire nincs menekvés. 

(...) A Köztársasági Elnöki Hivatal jogásza rendreutasította a Magyar Nemzetet és a Magyar Hírlapot. Az eljárást helytelennek minősíthetnénk, ha arról lenne szó, hogy az elnök beleavatkozik a sajtó működésébe. De nem erről van szó. Az elnöki hivatal azért látta kötelességének a megszólalást, hogy a közvélemény értésére adja: tűrhetetlen, hogy tekintélyes lapok a köztársaság elnökét nyílt alkotmánysértésre presszionálják.

(...) Politikai jobboldalunk macerának tekinti a demokratikus jogrendet, kijátszására, ha politikai igényeik úgy kívánják, a legképtelenebb trükkökhöz folyamodnak. Többé-kevésbé erről szólt az Orbán-kormány négy esztendeje, hol is - csak egy példa - a parlamenti ülésezésre vonatkozó, "hetenkénti" előírás nem azt jelentette, hogy minden héten… 

(...) Bitskey egyértelműnek jelenti ki, hogy "magát a népszavazási kezdeményezést semmiképp sem illeti meg abszolút védelem mindaddig, amíg 200 000 aláírást nem nyújtottak be hitelesítésre a választási bizottságnak". Ennek az állításnak az ellenkezőjéről az 52/1997. (X. 14.) alkotmánybírósági határozat a következőket tartalmazza: "Kérdés, hogy ez a védelem kiterjed-e az aláírásgyűjtés időszakára is." (-) Az alkotmányból folyik tehát a népszavazás állampolgári joga gyakorlásának védelme az aláírásgyűjtés alatt is.

(...) Bitskey arra is hivatkozik, hogy az előbb idézett 1997-es alkotmánybírósági határozat nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a jogvédelem a népszavazási kérdés hitelesítésének idejére is kiterjed, ezért szerinte az legfeljebb csak az aláírásgyűjtés megkezdésétől áll fenn. Bitskey Botond elmulasztja a közvélemény tudomására hozni, hogy a szóban forgó alkotmánybírósági határozat meghozatalakor még egyáltalán nem létezett a népszavazási eljárási szabályok között a kérdéshitelesítési eljárás, azt az 1998-ban elfogadott új törvényi szabályozás vezette be, így az alkotmánybíróság szükségképpen nem is vizsgálhatta.